Gilbert döbbenten
bámult a kijelzőre. Amikor belekukkantott a frissen beérkezett jelentkezésekbe,
fogalma sem volt róla, hogy az exfeleségét is köztük találja. Anne Black. Ezek
szerint újra a leánykori nevét használja, Gilbert gyomra fájdalmasan
összeszorult. Mi másra is számított? Hisz már jó pár hónapja elváltak.
Kopogtatás hallatszott, és Ronald jelent meg
az ajtóban, félbeszakítva Gilbert komor gondolatait.
– Ideje elindulnia
az ebédre, Dr. Barlow. Mr. Hoggarth a Bankerben foglalt asztalt.
– Rendben –
morogta Gilbert.
Legszívesebben lemondta volna az egészet, de
Richard Hoggarth meghívását nem szokás elutasítani. Mégis csak ő volt a
Népességfogyási Intézet élére kijelölt kormánybiztos. Tulajdonképpen a főnöke,
akinek ezt az állást köszönheti.
Ennek ellenére rosszkedvűen ballagott a
közeli, Temze parti étterembe; a folyó vize barnán hömpölygött, az eget felhők
takarták. Még az eső is esett, aprón, sűrűn, percek alatt nyirkossá téve az
emberek ruháját. Mintha még az időjárás is a hangulatát tükrözné, gondolta
Gilbert. Vagy a rá váró beszélgetését.
Megtorpant a Banker osztott táblás ajtaja
előtt, és kifújta a levegőt, aztán belépett. Szinte arcul csapta a sültek
illatától terhes levegő. Körülnézett a sötét faasztalok között, meglátta a
hátsó ablak mellett ülő Hoggarth-ot, és odabaktatott hozzá.
– Á, Barlow! –
mutatott Hoggarth a szemközti székre csontos ujjaival, aztán az étlap felé
bökött. – Én már rendeltem. Maga mit eszik?
Gilbert felakasztotta a fogasra nedves
kabátját, leült, aztán kiválasztott egy marhasültet. Leadta a rendelését, és
várakozóan pillantott a főnöke vizenyőskék szemébe. Vajon azonnal rátér a
kellemetlen témára, vagy mellébeszél egy kicsit?
– Látta az
újságcikket az Appleton nőről? – kérdezte Hoggarth, és szikár arca megfeszült
az elfojtott dühtől.
Tehát semmi mellébeszélés. Gilbert épp ezt
kedvelte Hoggarth-ban, ritkán pazarolta az idejét udvarias fecsejre.
– Láttam, de
nyilván koholmány az egész.
– Az hát! –
csattant fel Hoggarth. – Ez nem is kérdés. Az ellenzék megbízta valamelyik
firkászt, hogy készítsen pár képet a nőről, aztán köré szőttek egy égtelen nagy
hazugságot.
– Esetleg –
jegyezte meg Gilbert – kiadhatnánk egy közleményt, benne Marcy és David
Appleton teszteredményeivel. Azok bizonyítanák, hogy tökéletesen összeillettek,
és a nővel is minden rendben volt. Persze, kellene hozzá a maga engedélye, hogy
nyilvánosságra hozhassuk az adatokat...
– Jó ötlet, még ma
írja meg, később átküldöm a felhatalmazást – legyintett Hoggarth. – Ez az
Appleton-ügy nagyon rosszkor jött. Még hogy a nő szándékosan megölte a férjét,
aztán balesetnek álcázta! Nevetséges... De az a baj, a lakosság elhiszi. Hiába
a jó eredmények, Barlow, sok ember még mindig ódzkodik a szabályozott
párkereséstől, az ellenzék pedig meglovagolja ezt. És tudja, mit beszélnek? –
húzta fel Hoggarth egyik szürkésbarna szemöldökét. – Ha annyira jó ez a
módszer, akkor a kitalálója hogyhogy nem keres magának párt a segítségével?
Gilbert gyomra a korábbinál is jobban
elszorult. A fenébe is! Hoggarth egyáltalán nem csak azért hívta el ebédelni,
hogy az Appleton ügyet megvitassák.
– A rendelet
szerint – köszörülte meg a torkát Gilbert –, válást követően jár egy év, csak
utána kell új házastárs után nézni.
– Amiből magának
már csak három hónapja van hátra, ugye jól számolom?
– Jól, de...
– Semmi de,
Barlow! Szükségünk van a pozitív sajtóra, szóval késlekedés nélkül kezdjen bele
a párkeresésbe! – rendelkezett Hoggarth, és Gilbert pontosan tisztában volt
vele, hogy ez nem kérés, hanem utasítás. Ha tovább ellenkezik, az állásával
játszik. És három hónap múlva így is, úgy is jelentkeznie kellene a programba.
Mit számít, ha kicsit korábban vág bele?
Mégis, amikor megérkezett az ebédjük, Gilbert
csak turkálta az ételt. Hallgatta Hoggarth fejtegetését arról, mivel
javíthatnának még a házassági rendelet sajtóvisszhangján, de alig valami jutott
el belőle a tudatáig.
Anne-t látta maga előtt, hollófekete haját,
vörös ajkát, ami mindig egy kicsit fintorra húzódott. Na meg a szomszédot,
akivel a neje se szó, se beszéd lelépett.
A francba! Semmi szüksége egy újabb nőre. Még
olyanra sem, aki tökéletesen illik hozzá.
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Rendeld elő a május 10-én megjelenő Csontvázak a szekrényben regényt kedvezményes áron (2,450 Ft), és ha mellé a Holttest az Ambróziában kötetet is megveszed ugyanennyiért, a postaköltség csupán 500 Ft.
Előrendelés máshol:
A többi regényem megtalálható a következő helyeken:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése