Boldogan éltek - 3. fejezet


Gilbert döbbenten bámult a kijelzőre. Amikor belekukkantott a frissen beérkezett jelentkezésekbe, fogalma sem volt róla, hogy az exfeleségét is köztük találja. Anne Black. Ezek szerint újra a leánykori nevét használja, Gilbert gyomra fájdalmasan összeszorult. Mi másra is számított? Hisz már jó pár hónapja elváltak.
 Kopogtatás hallatszott, és Ronald jelent meg az ajtóban, félbeszakítva Gilbert komor gondolatait.
– Ideje elindulnia az ebédre, Dr. Barlow. Mr. Hoggarth a Bankerben foglalt asztalt.
– Rendben – morogta Gilbert.
 Legszívesebben lemondta volna az egészet, de Richard Hoggarth meghívását nem szokás elutasítani. Mégis csak ő volt a Népességfogyási Intézet élére kijelölt kormánybiztos. Tulajdonképpen a főnöke, akinek ezt az állást köszönheti.
 Ennek ellenére rosszkedvűen ballagott a közeli, Temze parti étterembe; a folyó vize barnán hömpölygött, az eget felhők takarták. Még az eső is esett, aprón, sűrűn, percek alatt nyirkossá téve az emberek ruháját. Mintha még az időjárás is a hangulatát tükrözné, gondolta Gilbert. Vagy a rá váró beszélgetését.
 Megtorpant a Banker osztott táblás ajtaja előtt, és kifújta a levegőt, aztán belépett. Szinte arcul csapta a sültek illatától terhes levegő. Körülnézett a sötét faasztalok között, meglátta a hátsó ablak mellett ülő Hoggarth-ot, és odabaktatott hozzá.
– Á, Barlow! – mutatott Hoggarth a szemközti székre csontos ujjaival, aztán az étlap felé bökött. – Én már rendeltem. Maga mit eszik?
 Gilbert felakasztotta a fogasra nedves kabátját, leült, aztán kiválasztott egy marhasültet. Leadta a rendelését, és várakozóan pillantott a főnöke vizenyőskék szemébe. Vajon azonnal rátér a kellemetlen témára, vagy mellébeszél egy kicsit?
– Látta az újságcikket az Appleton nőről? – kérdezte Hoggarth, és szikár arca megfeszült az elfojtott dühtől.
 Tehát semmi mellébeszélés. Gilbert épp ezt kedvelte Hoggarth-ban, ritkán pazarolta az idejét udvarias fecsejre.
– Láttam, de nyilván koholmány az egész.
– Az hát! – csattant fel Hoggarth. – Ez nem is kérdés. Az ellenzék megbízta valamelyik firkászt, hogy készítsen pár képet a nőről, aztán köré szőttek egy égtelen nagy hazugságot.
– Esetleg – jegyezte meg Gilbert – kiadhatnánk egy közleményt, benne Marcy és David Appleton teszteredményeivel. Azok bizonyítanák, hogy tökéletesen összeillettek, és a nővel is minden rendben volt. Persze, kellene hozzá a maga engedélye, hogy nyilvánosságra hozhassuk az adatokat...
– Jó ötlet, még ma írja meg, később átküldöm a felhatalmazást – legyintett Hoggarth. – Ez az Appleton-ügy nagyon rosszkor jött. Még hogy a nő szándékosan megölte a férjét, aztán balesetnek álcázta! Nevetséges... De az a baj, a lakosság elhiszi. Hiába a jó eredmények, Barlow, sok ember még mindig ódzkodik a szabályozott párkereséstől, az ellenzék pedig meglovagolja ezt. És tudja, mit beszélnek? – húzta fel Hoggarth egyik szürkésbarna szemöldökét. – Ha annyira jó ez a módszer, akkor a kitalálója hogyhogy nem keres magának párt a segítségével?
 Gilbert gyomra a korábbinál is jobban elszorult. A fenébe is! Hoggarth egyáltalán nem csak azért hívta el ebédelni, hogy az Appleton ügyet megvitassák.
– A rendelet szerint – köszörülte meg a torkát Gilbert –, válást követően jár egy év, csak utána kell új házastárs után nézni.
– Amiből magának már csak három hónapja van hátra, ugye jól számolom?
– Jól, de...
– Semmi de, Barlow! Szükségünk van a pozitív sajtóra, szóval késlekedés nélkül kezdjen bele a párkeresésbe! – rendelkezett Hoggarth, és Gilbert pontosan tisztában volt vele, hogy ez nem kérés, hanem utasítás. Ha tovább ellenkezik, az állásával játszik. És három hónap múlva így is, úgy is jelentkeznie kellene a programba. Mit számít, ha kicsit korábban vág bele?
 Mégis, amikor megérkezett az ebédjük, Gilbert csak turkálta az ételt. Hallgatta Hoggarth fejtegetését arról, mivel javíthatnának még a házassági rendelet sajtóvisszhangján, de alig valami jutott el belőle a tudatáig.
 Anne-t látta maga előtt, hollófekete haját, vörös ajkát, ami mindig egy kicsit fintorra húzódott. Na meg a szomszédot, akivel a neje se szó, se beszéd lelépett.
 A francba! Semmi szüksége egy újabb nőre. Még olyanra sem, aki tökéletesen illik hozzá.

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések