Boldogan éltek - Prológus

Angliában, a nem is olyan távoli jövőben drasztikusan lecsökkent a születések száma. A kormány bevezeti azt a házassági rendeletet, amit a tudós, Dr. Gilbert Barlow dolgozott ki, a férfit pedig kinevezi az újonnan alakult Népességfogyási Intézet élére. Az állami párválasztó azonban nem biztos, hogy jól működik. Furcsa baleset történik, amit további halálesetek követnek. Lehet, hogy a tudomány sem megoldás mindenre? Gilbert a saját bőrén kénytelen megtapasztalni a rendelet hátulütőit.
Vajon ő és újdonsült felesége, Alinda közelebb tudnak kerülni egymáshoz? Lehet boldog jövőjük egy olyan világban, ahol a házasság nem  a kölcsönös szerelmen, hanem tudományos számításokon és orvosi vizsgálatokon múlik? És rá tudnak jönni arra, hogy mi vagy ki áll a furcsa halálesetek mögött?


 A sötét szobában csak körvonalak látszódtak; Marcy ügyelt rá, hogy minden este gondosan behúzza a függönyöket. Így a férfi csak egy árnyéknak tűnt, amikor belépett az ajtón.
– Ébren vagy? – kérdezte, de Marcy összeszorította a száját, és görcsösen markolta a takarót.
 Talán békén hagyja, ha azt hiszi, hogy alszik. Eddig sikerült távol tartania magától, de kezdett kifogyni az indokokból. Aznap este nem jutott eszébe más, hát alvást színlelt.
 Hallotta, hogy a férfi az ágyhoz sétál, súlyos léptei alatt megnyikordult a fapadló. Egy pillanatig semmi sem történt, aztán Marcyról lerepült a takaró.
– Ne! – kiáltotta a paplan után kapva, de a hűvös anyag kicsúszott az ujjai közül.
– A férjed vagyok! – A férfi közelebb hajolt, a leheletén erős alkoholszag érződött. – Vállaltad a következményeket, az istenit, én pedig meguntam a várakozást!
 Marcy felpattant, és az ágy végébe csúszott; a kovácsoltvas támla belenyomódott a hátába.
 A férfi egyetlen mozdulattal visszarántotta a matrac szélére, aztán megragadta a pizsamanadrágját, és a vékony pamut hangos reccsenéssel szakadt szét, ahogy letépte róla.
 Marcy csupasz lábát megcsapta a szoba hűvös levegője, aztán egy izzadtságtól nyirkos tenyér simított végig a térdén, majd a combján.
– Nem akarom! – sikított fel, amikor megérezte a férfi ujjait a lába között.
– Már késő!
A férfi elengedte, és a sliccéhez nyúlt. A cipzár hangja összekeveredett a lihegésével, és Marcy a sötétség ellenére is látta, ahogy kiszabadítja a farkát a nadrágjából.
 Furcsa köd borult az agyára.
 Mellkasához húzta a lábát, aztán teljes erejéből állon rúgta a fölé hajoló férfit. Hallotta, hogy nekizuhan a falnak, és a gyomorforgató reccsenést is, utána pedig a csendet, amit csak saját zihálása tört meg.
 Felegyenesedett, és a mozdulatlan alakra bámult. A házassági rendelet szerint ő a tökéletes társa. Az a férfi, aki a legjobban illik hozzá. De akkor miért volt képtelen szeretni?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések