Gilbert arra
ébredt, hogy veszettül fáj a feje. Hunyorogva kinyitotta a szemét, majd gyorsan
újra összezárta, amikor a függöny résein beszökő napfény az arcába tűzött. Le
kellene szoknia arról, hogy hajnalig dolgozik! De valamivel muszáj elterelnie a
figyelmét a szomszéd szobában alvó feleségéről, és a munka tűnt a legegyszerűbb
megoldásnak. Persze ez sem volt tökéletes, a vékony falon átszűrődtek a zajok.
Gilbert minden este hallotta, ahogy Alinda léptei alatt megnyikordul a fapadló,
ahogy a rugók panaszosan felnyögnek, amikor a nő ledől az ágyra. Nehezére esett
nem elképzelnie Alindát ugyanabban a trikóban és nadrágban, amit első reggel
viselt a fürdőszobai találkozásukkor. A vékony trikó nem sok mindent bízott a
képzeletre, és Gilbert pontosan fel tudta idézni a nő keskeny vállát, apró
mellét, és… Nem! Erre még csak gondolnia sem szabad!
Az éjjeli
szekrényen lévő órára pillantott; elmúlt kilenc. Minden csendesnek tűnt, Alinda
biztosan elment már, a barátnőjéhez, vagy valahova máshova. Egész héten
alig volt itthon, hajnalban indult, és csak este ért haza. Biztosan nincsenek
reggel nyolctól este nyolcig órái, inkább csak menekül a lakásból. Gilbert nem
is hibáztatta érte, ő is furán érezné magát, ha be kellene költöznie egy idegen
otthonába.
Feltápászkodott az
ágyról, és a biztonság kedvéért magára kapott egy pólót. Milyen nevetséges! Fel
kell öltöznie a saját lakásában ahhoz, hogy bekapjon egy fájdalomcsillapítót.
De inkább megteszi, csak ne ismétlődjön mega múltkori fürdőszobai jelenet.
A konyhába indult,
és alaposan meglepődött, amikor ott találta a feleségét az apró asztal mellett.
Alinda egy regényt olvasott, a keze ügyében félig telt kávés bögre állt, kicsit
távolabb egy üres tányér. Gilbertre kapta a tekintetét, és az arca egy
szempillantás alatt porcelánfehérről rózsaszínre pirult.
‒ Öhm... én már
megyek is vissza a szobámba. Csak nagyon belemerültem a történetbe... ‒
Becsukta a könyvet, és már emelkedett volna fel a székről, amikor Gilbert
megállította.
‒ Maradjon
nyugodtan, csak egy fájdalomcsillapítóért jöttem.
Gilbert a
szekrényhez ment, és elővett az egyik fiókból egy levél aszpirint. Vizet
töltött egy pohárba, és bekapott kettő tablettát, közben végig a hátán érezte
Alinda pillantását. A nő vajon miért nem ment el? Gilbert meg mert volna
esküdni rá, hogy egész nap nem fogja látni, és őszintén? Sokkal egyszerűbb lett
volna úgy a dolga. Úgy tervezte, délelőtt dolgozik egy kicsit. Megjelent egy
újabb kutatás a Klinefelter-szindrómáról, a tudósok talán végre rájöttek, miért
egészül ki a férfi nemi kromoszóma egy nőivel, ami az első lépés lenne ahhoz,
hogy meg tudják előzni. Lehetőleg még magzat korban. Délután el akarta olvasni azt
a hosszú cikket a globális felmelegedés genetikai betegségekre gyakorolt
hatásáról. De így, hogy Alinda itthon van, megint képtelen lesz figyelni. Egész
héten ez volt. Egyik-másik bekezdést tízszer is el kellett olvasnia, de még
akkor sem fogta fel az értelmét, mert azon merengett, mit csinálhat épp a
felesége a szomszéd szobában. Mekkora egy patetikus barom! Olyan nőn jár az
esze, aki kimenekül a helyiségből, amikor meglátja.
‒ Mije fáj? –
hallatszott mögüle a halk kérdés, ami egészen meglepte.
Megfordult, és a
felhúzott szemöldökkel pillantott Alindára. A nő arca még pirosabb volt, mint
az előbb, zavar ült a tekintetében, és mindenhová nézett, csak rá nem.
‒ Bocsánat,
csak... ‒ mormolta, de Gilbert félbeszakította.
‒ Csak a fejem
fáj, Alinda.
‒ Ó... Akkor jó!
A nő a könyvre
pillantott, ami még mindig az asztalon feküdt, aztán a bögréjére. Hirtelen
felmarkolta, és nagy kortyokban megitta belőle a maradék kávét. Aztán felállt,
és olyan óvatosan ment el Gilbert mellett a mosogatóhoz az üres pohárral és
tányérral a kezében, mintha attól tartana, hogy a férje bármelyik pillanatban
rátámadhatna. Gilbertet egyszerre dühítette és szórakoztatta a helyzet.
Valamivel meg kellene nyugtatnia a nőt, de fogalma sem volt, mint mondhatna.
‒ Milyen programot
tervezett mára? ‒ csúszott ki a száján, de nyomban meg is bánta. Bizonyára a
kevés alvás, meg a fejfájás tehet arról, hogy képes ilyen idióta kérdést
feltenni.
Alinda elmosta a
poharát, közben óvatos pillantást vetett rá a válla fölött.
‒ Semmi különöset…
Vagyis azt hiszem, elmegyek a British Múzeumba, az egyik órára kell vázlatot
készíteni pár szoborról. Igaz, csak tanév végére, de nem árt, ha időben
nekiállok.
Gilbert nézte,
ahogy a nő elzárja a csapot, és a csöpögtetőre teszi az elmosott bögrét, aztán
a tányért is. Minek mosogat kézzel, hisz ott van a mosogatógép!? A legújabb
fajta, mindent megcsinál az ember helyett, csak az edényeket kell ki és be
pakolni – ezt sajnos még mindig nem sikerült automatizálnia a mérnököknek.
‒ Akkor én megyek
is – mormolta Alinda, miközben újra elment mellette. Úgy, mintha tojáshéjakon
járkálna.
‒ Alinda! – szólt
utána Gilbert, amikor a nő már majdnem kilépett a konyhából. ‒ Mikor ér haza?
Rendelek ebédet, és magának is, ha gondolja.
A nő megtorpant,
és visszafordult felé. Meglepett képet vágott.
‒ Délre hazaérek ‒
mondta, és tengerkék szemét egy hosszú pillanatig nem vette le Gilbertről. ‒
Köszönöm! – suttogta még, majd kilibbent a konyhából.
Gilbert hallgatta,
ahogy végigmegy a folyosón, aztán eltűnik a szobájában, és nem tudta eldönteni,
hogy hülyeséget csinált az imént, vagy sikerült megtennie az első lépést afelé,
hogy békésen élhessenek egymás mellett.
ELŐRENDELHETŐ!
A GYILKOSSÁG A KRIMIFESZTIVÁLON már elérhető
a FairBooks Kiadó webshopjában 30% kedvezménnyel:
Vadregényes Skócia, ördögi bosszú, tiltott szerelem.
Olvasd el, hogyan folytatódik Lottie és Hunter története!
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése