Boldogan éltek - 4. fejezet


Alinda a jelenkori művészet szemináriumon ült, amikor megjött az email. A mobilja halkan rezgett, és felvillant a feladó neve: Népességfogyási Intézet.
 Nagyot nyelt, és lefelé fordította a padon a telefont.
 Csak három hét telt el azóta, hogy kitöltötte a kérdőívet, majd elküldte a jelentkezést. És egy hét, hogy bent járt a vizsgálaton és az elbeszélgetésen. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan jelentkeznek.
 A tanárra függesztette a szemét, aki Damien Hirst Verity című szobráról magyarázott épp, oda-vissza sétálva a kivetítő előtt. Alinda bámulta az acélból és bronzból készült női alak dudorodó hasát, benne az anatómiai részletességgel megformázott magzatot, és olyan hevesen tört rá a rosszullét, hogy majdnem elhányta magát.
 Nem tudta, hogyan sikerült átvészelnie az órát, de semmire sem emlékezett abból, amit a tanár elmondott. Remegő lábbal botorkált hazafelé a szürkületbe burkolózó utcákon, fel az üres lakásba. Kerry másfél hónapja költözött el, közvetlenül az esküvője után, az utóbbi időben alig beszéltek, és Alindának aznap este a szokásosnál is jobban hiányzott a barátnője.
 Lehámozta magáról a kabátját, a fogasra hajította, és hevesen dobogó szívvel ment a konyhába. Az ujjai remegtek, ahogy megnyitotta az emailt a mobilján. A három profilképre és az alattuk lévő néhány, szűkszavú mondatra pillantott.
 Ennyiből kellene eldöntenie, hogy kit válasszon?!
 Kor, foglalkozás, hobbi. Semmi konkrétum, és szigorúan csak a keresztnév. Nehogy véletlenül utána lehessen nézni a jelölteknek a neten. Bizonyára így akarják kiszűrni a szerencsevadászokat, húzta Alinda keserű mosolyra a száját. Az olyanokat, mint ő.
Le-fel görgette a mobil képernyőjét, közben alig fogta fel a szavakat, a fotók összefolytak a szeme előtt. Az dübörgött a fejében, hogy két heti bérleti díjra elegendő pénze maradt. Hiába próbált olyan munkát keresni, amit az egyetem mellett is végezhet, semmit sem talált, az ösztöndíja pedig egyszerűen nem elég.
 Muszáj kiválasztania egyet a három férfi közül, méghozzá gyorsan!
 Végül jobb ötlet híján a legidősebb mellett döntött. Neki talán biztosabb a háttere, mint a két fiatalnak. Negyven éves... Majdnem duplaannyi, mint ő. Alindának összerándult a gyomra az undortól, és figyelmeztetnie kellett magát, hogy most pusztán a túlélés a cél.
 Gyorsan elküldte a választ, mielőtt meggondolná magát. Mielőtt a hangocska a fejében, ami egyre csak azt hajtogatta, hogy a házasságot nem alacsonyíthatja le csupán az anyagiakra, meggyőzné.
 Később, amikor bebújt a takaró alá, és leoltotta a villanyt, újra elővette a telefonját, és megnyitotta a fényképet. Hosszan nézte a férfi arcát, a sötét, hullámos hajat, a szakállat, a vastag, szigorú vonású szemöldököt. Kutató biológus, genetika a fő szakterülete, szabadidejében teniszezik és fut.
 Fut, te jó ég!
 Alinda utált sportolni, inkább bevackolta magát a fotelbe egy jó könyvvel és némi csokoládéval.
 Hogy különbözhetnek ennyire egymástól? Nem csak szakmailag, de még az érdeklődési körük is. Hogy lehet ez a férfi a tökéletes párja?!
 Gilbert. Még a neve is annyira idegenül cseng. Mit fog kezdeni vele?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések