Boldogan éltek - 5. fejezet


Az apró, camdeni kávézóban alig lézengett valaki, amikor Gilbert belépett. Kért egy kávét a fényes mahagóni pultnál, aztán leült a bejárattal szemközti asztalhoz. A csúf, sötétzöld bőrfotel túl alacsony volt, ki kellett nyújtania a lábát, közben türelmetlenül dobolt ujjával a poharán. Pedig ő érkezett előbb, nem a lány késett, mégis elöntötte az ingerültség.
 Úgy kellett ez a feleségkeresés, mint hátára egy púp! Főleg most, hogy a rendőrség elvitte Appletonék teljes anyagát. Állítólag csak az előírás miatt, de Gilbert sejtette, hogy valamit titkolnak. Valami komolyat. Ettől pedig korábbi rossz érzése egyre nőtt.
 Alig vette észre, hogy valaki megáll az asztal előtt, csak a halk torokköszörülésre kapta fel a fejét. Pillantása egy zöldeskék szempárral találkozott. Olyan színű, mint a trópusi tenger napsütésben, gondolta, és nyomban meg is fedte magát. Nem azért vannak itt, hogy a lány szemét bámulja!
– Alinda? – nyögte ki.
– Igen, akkor maga biztos Gilbert. – A lány feszes kis mosolyt küldött felé, és idegesen babrált a kabátja ujjával.
– Foglaljon helyet – mutatott Gilbert a szemközti székre sután. – Hozzak magának egy... kávét?
– Hagyja csak, majd én! – felelte gyorsan Alinda, és eliszkolt az asztaltól.
 Gilbert nézte, ahogy a pultossal beszél, közben pillantása a lány szoknyájára és harisnyás lábára siklott. A francba! Úgy kukkol, mint valami perverz vénember! Hisz Alinda majdnem húsz évvel fiatalabb nála, a lánya lehetne, ráadásul művész. Mindenben az ellentéte. Ha nem tudná, hogy a párkereső mátrix tökéletesen működik, azt hihetné, hogy valami hiba történt. Pedig nem. Saját maga ellenőrizte le, legalább féltucatszor.
 A lány visszaért az asztalhoz, és kibújt a kabátjából. Világoskék blúza rásimult kerek mellére, a vékony anyagon átütött a fehérnemű csipkés mintája. Gilbertnek kényszerítenie kellett magát, hogy elfordítsa a tekintetét. A szeme sarkából látta, hogy Alinda kihúzza a széket, és leül az asztalhoz. Aztán kényelmetlen csend borult rájuk.
 Kész csoda, hogy olyan sok párt sikerült összehozniuk, hasított bele Gilbertbe a felismerés. Amilyen kellemetlen az első találkozás, meglepő, hogy vannak olyanok, akik vállalkoznak a másodikra. Nagyot nyelt, és újra a lányra pillantott. Alinda arca vöröslött, és úgy szorította a kávés bögréjét, mintha az lenne az egyetlen ejtőernyő egy zuhanó repülőn.
– Sajnálom, én... – mormolta a lány –, nem igazán tudom, mi a... teendő ilyenkor.
– Nincsen semmi teendő, ezek a kezdeti találkozások arra szolgálnak, hogy a párok jobban megismerjék egymást, és eldöntsék, valóban akarják-e a házasságkötést – tört elő Gilbertből szóra pontosan ugyanaz a szöveg, amit a házassági rendelet reklámanyagába írt.
 Alinda homlokráncolva bámult rá.
– Bemagolta a prospektust?
– Természetesen nem, csak tájékozódtam egy kicsit.
 Gilbertnek fogalma sem volt, miért nem árulja el az igazságot. Hogy ez az egész házassági rendelet az ő fejéből pattant ki. Talán attól tartott, hogy Alinda azonnal meggyűlöli. Még ha nem is a kora miatt, bizonyára valamilyen kényszerből kezdett bele a párkeresésbe, legalábbis nem úgy tűnt, mintha repesne az örömtől.
– Én valóban akarom – szólalt meg Alinda váratlanul, és Gilbertnek vissza kellett kérdeznie, mert azt hitte, rosszul hall.
– A házasságot? De hát még alig beszélgettünk.
– Az nem számít. Hisz a program szerint egymáshoz illünk, nem?
– De, igen...
– Akkor minek vesztegetni az időt a találkozásokkal? Beszélgetni később is ráérünk. Ha mindketten beleegyezünk, akkor előrébb lehet hozni az esküvő időpontját, igaz?
 Gilbert nézte, ahogy Alinda lesüti a szemét, és hosszan kortyol a bögréjéből. Vajon miért akar ennyire sietni a házassággal? Talán egy rossz kapcsolatból menekül? Vagy el akar költözni a szüleitől? Gilbert csak most döbbent rá, hogy semmit sem tud a lányról, még azt sem, hogy hol lakik.
 Az lenne a logikus, ha ragaszkodna a rendeletben kikötött három találkozáshoz, de mindig is nehezére esett nemet mondania a nőknek, amit a volt felesége alaposan ki is használt. Gilbert torkát összeszorította a düh. Nem fogja hagyni, hogy még egy nő az orránál fogva vezesse, ám ekkor Alinda rápillantott.
– Gilbert, kérem, hozzuk előre az esküvő időpontját! – kérte halkan. Tengerszínű szeméből sütött a néma könyörgés, és Gilbert azon kapta magát, hogy képtelen nemet mondani.
– Rendben – biccentett, és nézte, ahogy Alinda apró, piros ajka mosolyba kunkorodik.
 Végül is a lánynak igaza van, a mátrix kijelöli az ideális partnert, nincs miért aggódnia. Ráér később kideríteni, miért akar annyira sietni Alinda a házassággal.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések