Boldogan éltek - 6. fejezet


Alinda megtorpant a hatalmas, barnatéglás épület előtt. A szíve fájdalmasan dörömbölt a mellkasában, a szája olyan száraz volt, mintha fűrészport nyelt volna.
– Kerry, biztos helyes, amit teszek? – nézett kétségbeesetten a barátnőjére.
– Hogy férjhez mész? – Kerry felhúzta a szemöldökét, és még el is fintorodott. – Ha nem tűnt volna fel, Ali, ebben a szép új világban nem mi döntünk a házasságról – jegyezte meg keserűen.
 Alindán végigfutott a balsejtelem. Lehet, hogy a közös élet Briannel nem úgy alakul, ahogy a barátnője remélte? Mégsem mert kérdezősködni. Most nem. Ha szembesül az igazsággal, képtelen lesz bemenni.
– Talán ez egy rossz döntés. Még van három szabad évem – mormolta, inkább saját magának, mint Kerrynek.
– És addig? – csattant fel a barátnője. – Nyomorognál az ösztöndíjadból? Vagy ott hagynád az egyetemet?
– De így becsapom Gilbertet.
– Miért csapnád be? Sejti, hogy nem szerettél bele első látásra. Szerintem neki ugyanolyan nyomós oka van a gyors házasságra, mint neked. Legalábbis nem hiszem, hogy puszta szívjóságból tenné.
– Attól még gáz, amit csinálok. A pénz miatt megyek férjhez.
 Alinda újra felnézett az épületre; a falon fényesre pucolt ablakok sorakoztak, minden emeleten hat darab. Vajon melyik mögött van a házasságkötő terem? Alinda gyomra fájdalmasan összeszorult a gondolattól.
– Gyere, Ali – ragadta karon Kerry, és a bejárat felé vonszolta. – Fél óra, és túl leszel rajta. És ki tudja? Idővel talán megszereted.
– Nem hiszem – motyogta Alinda, ahogy eszébe jutott korábbi találkozásuk Gilberttel. A férfi olyan más volt, mint akik eddig tetszettek neki. Túl magas, túl nagydarab, túl durva vonású. És ma már egy fedél alatt kell éjszakázniuk. Alindát a hányinger kerülgette a gondolattól.
 Már lépett, hogy lélekszakadva elrohanjon, de Kerry kinyitotta az ajtót, és betuszkolta rajta. Aztán az információs pultnál megérdeklődte, hová kell menniük. Alinda füle csengett és zúgott, alig hallott valamit a szavakból.
– Gyere, a második emeleten lesz a szertartás – mormolta Kerry, és a felvonó felé irányította.
 Alinda a lift oldalának dőlt, és a hátsó falra szerelt tükörbe nézett. Alig ismert magára. Az arca halottsápadt volt, a tekintete, amit Kerry zöld szemhéjpúderrel emelt ki, rémült. Mint egy nyuszi, aki a farkas elől fut, ám közben végig tudja, hogy nincs menekvés.
 Felértek a második emeletre, és meglátták az apró házasságkötő termet, amiben csupán egy asztal és néhány szék árválkodott. Alindát elöntötte a szomorúság; nem így képzelte el az esküvőjét. Egy dísztelen, irodára emlékeztető helyiségben, egy idegen férfi oldalán. De nincs senkije, aki segíthetne, és a bankszámláján alig maradt pénz. A házasság az egyetlen esélye.
 Kihúzta a karját Kerryéből, és belépett a terembe. Gilbert az egyik sarokban állt, és halkan beszélgetett az anyakönyvvezetővel meg egy vörös hajú, idősebb férfival. Alinda sötét öltönyére pillantott, aztán kusza, hullámos hajára, és nem érzett az ég világon semmit.
 Lehet, hogy a Népességfogyási Intézet téved? Vagy az egész párkeresési módszer egy nagy kamu?!
– Hát megjött! – Gilbert azonnal odalépett hozzá, amikor észrevette. Nem nyúlt a kezéért, csak összehúzott szemmel pillantott rá, mintha meglepné, hogy itt van.
– Igen – motyogta Alinda, aztán a mögötte toporgó Kerry felé intett. – Hadd mutassam be a barátnőmet, ő lesz a tanúm.
– Üdvözlöm – biccentett Gilbert. – Az enyém az asszisztensem, Ronald.
 Alinda meglepetten nézett a vöröshajú férfira. Nem családtag vagy barát, hanem egy beosztott. Vajon miért? Visszafordult Gilbert felé, próbált olvasni a tekintetéből, de az ismeretlen szemek semmit sem árultak el.
– Kezdhetjük? – kérdezte halkan Gilbert, és Alindának nyelnie kellett, hogy eltűnjön a torkát fojtogató csomó.
– Igen, kezdjük – suttogta.
 A következő negyedóra homályos volt, mintha nem is vele történnének az események. Az anyakönyvvezető szavaiból semmi sem jutott el az agyáig, csak dermedten ült Gilbert mellett, és hagyta, hogy a férfi az ujjára húzza a gyűrűt.
 Chip van benne, amivel bármikor azonosítható, ezt még a fura köd ellenére is megértette. Az egyszerű, titánból készült karikára bámult, és vissza kellett pislognia a könnyeit. Tudta, hogy minden megváltozik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések