Boldogan éltek - 8. fejezet


A mobil ébresztője hangosan megcsördült. Alinda vakon nyúlt a telefonért, de csak a levegőt tapogatta. Kinyitotta a szemét, ami szúrt és égett, majd körbepislogott, az éjjeli szekrénynek azonban hűlt helye volt. Az egyre vadabbul zajongó mobil ott feküdt a nagy franciaágy mellett, a szürkéskék szőnyegen, és Alinda alvástól ködös agyán végigszaladt az előző nap összes eseménye.
A kurta-furcsa esküvő.
A néma taxizás át az esőáztatta Londonon.
A kínos este Gilberttel.
Nem otthon van, bérelt lakása megszokott, szűkös szobájában, hanem a férje házában. Ebben az elegáns, de rideg hajlékban, amiben annyira idegenül érezte magát. Felnyögött, és a mobilért nyúlt, hogy leállítsa az ébresztőt. Végre újra csend lett, csak az utcáról hallatszott be a reggeli forgalom moraja.
Alinda visszadőlt a párnára, lehunyta a szemét, és arra gondolt, hogy fogja itt kibírni. Gilbert előző este annyira hivatalosan viselkedett, mintha csupán kényszer szülte lakótársak lennének. Bár tényleg azok voltak. Lakótársak. Ennek ellenére Alindát zavarta a távolságtartása, de nem tudta volna megmondani, miért. Örülnie kellene, hisz megtudta, hogy Gilbert korán indul munkába, és este későn ér haza. Bizonyára egy seregnyi férfi és nő várakozik a tökéletes partnerre, azért kell ennyit dolgoznia.
A férje az átkozott házassági törvény atyja... Vajon meg lehet ezt szokni? Mikor legszívesebben az összes párkereső embert figyelmeztetné, hogy szálljon ki addig, amíg még lehet.
Alinda elhúzta a száját, és feltápászkodott az ágyról. Nem bajlódott a köntössel, egyenesen a fürdőbe indult, hogy lezuhanyozzon. Közben azon töprengett, hogy boldognak kellene lennie, hisz a maga ura lesz, alig fognak találkozni Gilberttel. Csak új lakásban, új lakótárssal fog együtt élni. Talán minden más marad a régiben.
Automatikusan nyitott be a fürdő ajtaján, aztán azonnal megtorpant. A mosdókagyló előtt Gilbert állt, lapockája mentén az izmok összehúzódtak és kidudorodtak, ahogy borotválkozott. Alinda egy pillanatig nézte csupasz hátát, közben egészen elzsongította a borotva monoton berregése, majd égő arccal elkapta a tekintetét. Talán sikerül észrevétlenül kisurrannia... Elkezdett hátrálni, de Gilbert hangja megállította.
‒ Alinda? – fordult felé a férfi. ‒ Elfelejtettem volna bezárni az ajtót?
‒ El – mormolta Alinda. ‒ De bocsánat, én is kopoghattam volna. Kerryvel mindig bementünk egymáshoz, tudja, még szokatlan, hogy kopognom kell... ‒ Vöröslő arccal elhallgatott, mielőtt még több ostobaságot fecseg. ‒ De most megyek, hagyom borotválkozni.
‒ Maradjon, már végeztem.
Gilbert megmosta az arcát, aztán lekapta az akasztóról a törülközött, és megszárítkozott. Az ajtó felé lépett, Alinda pedig félrehúzódótt, egészen hozzásimult a hófehér szekrényhez, hogy a férfi el tudjon menni mellette. Tekintetét a grafitszürke járólapokra szegezte, nem akart ránézni Gilbert fedetlen mellkasára, de orrát megütötte a férfi illata. Nem volt kellemetlen, ahogy számított rá, inkább üde, mint az óceán egy napsütéses reggelen. Alinda arcát még jobban elöntötte a forróság.
 ‒ Jól van? – torpant meg mellette Gilbert, és Alinda kényszerítette magát, hogy a szemébe nézzen.
 ‒ Persze – mosolyodott el halványan, de közben a szíve a torkában dobogott ‒, csak rosszul aludtam. Még meg kell szoknom az új helyet.
 ‒ Ez érthető. A konyhában talál kávét, a lakás pótkulcsát pedig felakasztottam az előszobában. ‒ Gilbert egy pillanatra elhallgatott. Összehúzta sötét szemöldökét, és úgy tűnt, még mondani akar valamit, de végül csak biccentett, és kisietett a fürdőből.
 Alinda nézte a becsukódó ajtót, és próbált rájönni, mi is történt, és mi miatt remeg úgy a gyomra, ahogy a különösen nehéz vizsgák előtt szokott.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések