Boldogan éltek - 9. fejezet


A fürdőszobából kihallatszott a zuhany csobogása, és Gilbert meg mert volna esküdni rá, hogy még Alinda tusfürdőjének az illatát is érzi, pedig a két csukott ajtón keresztül ez lehetetlennek tűnt. Az édes, barackos aroma mégis az orrába kúszott, ugyanúgy, mint előző este, amikor lefekvés előtt elmentek egymás mellett a folyosón.
– A fenébe! – Gilbert felmordult, amikor észrevette, hogy félregombolta az ingét. Nem hagyhatja, hogy a nő ilyen könnyedén a bőre alá férkőzzön!
 Ingerülten megigazította a ruháját, a konyhába sietett, és csinált magának egy csésze kávét. A forró folyadék égette a torkát, olyan gyorsan döntötte le, de nem törődött vele. Menekülésszerűen távozott a lakásából, és csak akkor lélegzett fel, amikor már a lomhán hömpölygő Temze partján tartott az irodája felé.
 A Népességfogyási Intézet masszív, barnatéglás épülete láttán a maradék feszültsége is elszállt. Alig várta, hogy belevethesse magát a munkába, és pár órára elfeledkezzen arról, hogy este egy idegen nőhöz kell hazamennie.
 Mindkét lift a legfelső emelet felé tartott, amikor belépett az előtérbe. Nem volt kedve várni, inkább gyalog indult el a negyedikre. Jól esett a lépcsőzés, egészen ellazította; talán nem csak heti egyszer kellene fallabdáznia, hanem gyakrabban, gondolta. Nem csak a feszültségét vezethetné le vele, hanem később is érne haza. Dupla haszon!
 Belépett az ajtón, és már szólni akart Ronaldnak, hogy foglaljon neki újabb időpontot az intézethez közeli edzőteremben, aztán meglátta Grey nyomozót. Az előtér sarkában ácsorgott, és Gilbert fejéből azonnal kihullott minden sporttal kapcsolatos gondolat.
– Sűrűn jár hozzánk mostanában, Mr. Grey – jegyezte meg könnyedén, az idős nyomozó arcát fürkészve. Vajon ezúttal miért jött?
– Hát igen, és sajnálom, hogy megint fel kell tartanom, Dr. Barlow, de halaszthatatlan az ügy.
– Gondolom, minden ügy halaszthatatlan, ugye? Vagy legalábbis ezt mondják.
– Ez most tényleg fontos.
 Grey hangja komoran csengett, Gilbertet nyomban elfogta a szokásos rossz érzés. Sosem jelent jót, amikor a nyomozó csak így beállít.
– Jöjjön! – invitálta be a férfit az irodájába.
 Még be sem csukódott mögöttük az ajtó, amikor Grey megszólalt:
– Ismét megtörtént – jelentette be gyászosan. – Az egyik házaspárjuk férfi tagja beleugrott a Temzébe.
– Micsoda? – nyögte ki Gilbert.
– Öngyilkos lett, még levelet is hagyott. Amiben a házassági rendeletet okolja, szerinte ezért ment tönkre az élete.
– Ez nem lehetséges...
– Biztos benne, Dr. Barlow? Most Robert Hill öngyilkossága, pár hete David Apelton halála... A rendőrkapitány fejében megfordult, hogy a tökéletes társat kiválasztó programja esetleg nem működik olyan jól, mint ahogy hitte. És a miniszterelnök is kérdezősködik.
– Ez baromság, persze, hogy működik a program! – Gilbert feldobta a fogasra a kabátját, közben észrevétlenül megtörölte a nadrágjában izzadt tenyerét. – Maga is tudja, hogy tökéletes. Az alanyokat alávetjük egy egész sor vizsgálatnak, végzünk pszichológiai felméréseket, viselkedést, szokásokat elemzünk. Minden remekül megy!
– Számításba veszik az emberi tényezőt is, Dr. Barlow? – húzta fel Grey egyik ősz szemöldökét.
– Hát persze!
 Amikor azonban a nyomozó távozott, Gilbertnek azonnal eszébe ötlött Alinda, és az, hogy mennyire nem passzolnak egymáshoz. Gilbert gyomra összeszorult a gondolatra. Mi van, ha igaz, amit a rendőrség hisz? Mi van, ha valami zavar támadt a rendszerben?
 Gilbert leült az íróasztalán lévő kijelző elé, majd megnyitotta Hillék anyagát. Újra átnyálazott minden adatot, minden vizsgálati eredményt, sőt még azt a videót is megnézte, ami a pszichológiai ülésen készült, ám semmi sem utalt arra, hogy Robert Hillnek öngyilkos hajlamai lennének.
 Valami mégis történt... És muszáj lesz kiderítenie, hogy mi, ha nem akarja, hogy a random halálesetek miatt ráhúzzák a vizes lepedőt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések