Megyeri Judit - Jud Meyrin: Boldgan éltek

Gilbert vasárnap reggel különös nyugalommal ébredt. Hetek óta nem érzett ilyet, sőt, ha teljesen őszinte akart lenni saját magával, évek óta. Azóta nem, hogy a volt felesége lelépett a szomszéddal. Szerette a munkáját, szeretett eltemetkezni benne, de az csupán elégedettséget nyújtott, néha örömöt is, ilyen békés nyugalmat sosem. A közösen töltött idő Alindával viszont igen.

Pedig semmi különöset nem tettek, csak megebédeltek, aztán ebéd után megnéztek egy filmet. Utána sem vonultak el a szobájukba, mint minden korább napon, hanem mindketten ott maradtak a kanapén. Alinda valamilyen művészettörténet könyvet bogarászott, Gilbert átolvasott pár kutatási anyagot. Nem ültek közel egymáshoz, Gilbertnek nyújtóznia kellett volna, ha meg akarja fogni Alinda kezét, amit persze nem tett meg. Pár szónál többet nem is váltottak, de Gilbert végig érezte a nő jelenlétét, még akkor is, amikor teljesen belemélyedt a kutatásokba. Egyszer sem kúszott vissza közéjük a feszültség, és ez nyugalommal töltötte el Gilbertet.

Persze még mindig idegen volt a nővel minden, de talán… talán ez a házasság mégsem lesz olyan katasztrofális, ahogy az elmúlt napokban hitte. Talán a párválasztó mátrix, amiben kezdett komolyan kételkedni ezen a héten, mégis jól működik. Ha más nem is, legalább barátok lehetnének Alindával. Gilbert már ezzel is megelégedett volna. Minden más jobb, mint az elmúlt hét feszült távolságtartása.

Felült az ágyban, kinyújtózkodott, közben az órára pillantott. Meglepetten vette észre, hogy elmúlt kilenc. Máskor hétvégén sem tudott hét-fél nyolcnál tovább aludni, mindig kidobta az ágy még akkor is, ha előző este sokáig fentmaradt. Kiment a mosdóba, közben hallotta, hogy Alinda már a konyhában szöszmötöl.

Gilbert rá nem jellemző jókedvvel állt be a zuhany alá, aztán borotválkozás közben azon kapta magát, hogy vasárnapi programokon gondolkozik. Zavartan pillantott a tükörképére. Utoljára valamikor az egyetem alatt szervezett közös programot egy nővel, aztán megismerkedett az exnejével, és onnantól kedve mindent Anne talált ki, Gilbertnek csak el kellett mennie. Most azonban elfogta a vágy, hogy elvigye Alindát egy olyan helyre, ami tetszik a nőnek, ahol jól érzi magát.

Még mindig kicsit zavartan bújt bele a melegítőalsójába és vett fel egy pólót, majd a konyhába ment. Orrába bekúszott a sült szalonna illata, a szemét pedig egy hosszú pillanatra nem tudta levenni Alindáról. A nő épp akkor tett le az asztalra egy nagy tál rántottát, közben Gilbertre mosolygott. Szőke haját felcopfolta a feje búbjára, egy fekete trikót viselt, ami tökéletesen simult a mellére. Gilbert szájában összefutott a nyál, aminek semmi köze nem volt az asztalra pakolt ételhez. Nagyon ostoba volt az előbb, amikor azt gondolta, hogy megelégszik a barátsággal! Az agya talán igen, de a teste biztosan nem.

Észrevette, hogy Alinda elkomorodik. Biztos nem érti a szótlanságát.

– Jó reggelt! – nyögte ki Gilbert.

– Jó reggelt! – Alinda mosolya újra felragyogott. – Remélem, szokott enni rántottát és szalonnát. Szerettem volna valami reggelit készíteni magának, köszönetképp a tegnapi ebédért, de… – vált a hangja kicsit habozóvá. – Nem tudtam, hogy mit enne szívesen…

– Szeretem a rántottát és a szalonnát is – biztosította Gilbert, és meglepetten jött rá, hogy tetszik neki a nő bizonytalansága. Pedig mindig is azt hitte magáról, hogy a határozott nőket szereti. Anne is határozott volt, talán túlságosan is. Lehet, hogy Gilbert most emiatt élvezi egy olyan nő társaságát, aki nem akarja megmondani neki minden percben, hogy mit csináljon?

– Akkor jó! – rántotta ki Alinda hangja a gondolataiból. – Jöjjön, üljön le, mielőtt kihűl.

Alinda már egyáltalán nem tűnt bizonytalannak, ahogy az asztalra mutatott, Gilbert pedig elnyomva egy mosolyt azonnal engedelmeskedett. A határozott Alinda is tetszett neki, és kíváncsi volt, a nőnek még hány különböző oldala van.

– Finom lett! – dicsérte meg az ételt, miután az első kanál rántottát eltűntette a szájában.

– Örülök, hogy ízlik! De jobb, ha tudja, hogy ez az egyetlen étel, amit képes vagyok elkészíteni, szóval hamar meg fogja unni.

Alinda hangja bocsánatkérőnek hangzott. Gilbert felpillantott a tányérjából a nőre.

– Nem várom el, hogy főzzön rám – biztosította a nőt. – Nem gondolom úgy, hogy ez a feleség dolga.

– Ez meglepő. – Alinda kíváncsian méricskélte pár másodpercig. – Azt gondoltam volna, hogy maga a hagyományos felállás híve. Tudja, a férj dolgozik, a feleség meg otthont teremt hozzá.

– Eszembe sem junta azt kérni magától, hogy adja fel a karrierjét és a terveit. Ebédet bármikor rendelhetünk, a takarítónőt sem terveztem lemondani.

– Van takarítónője? – lepődött meg Alinda. – Hogyhogy nem találkoztam még vele?

– Mert délelőtt jön, hétfőn és csütörtökön, akkor maga az egyetemen van.

– Hm… – Alinda bekapott egy szalonnát, és rágcsálni kezdte. Gilbert tekintete persze azonnal a nő ajkára tévedt, így koncentrálnia kellett, hogy felfogja Alinda következő szavait. – Kicsit furcsa, hogy egy idegen turkál a holmim között.

– Nem turkál a holmija között, és ha szeretné, idehívhatom egyik délután, hogy megismerkedjen vele.

– Jaj, nem kell, nem azért mondtam! Csak… – lépett elő újra a bizonytalan Alinda. – Még meg kell szoknom. Ezt is.

– Persze, ez érthető. – Gilbert bekapott egy újabb falat rántottát, közben az előtte ülő nőt figyelte. – Biztos furcsa magának, hogy hirtelen ennyi minden megváltozott maga körül. Új lakás…

– Új férj? – fejezte be Alinda helyette a mondatot, kérdéssé alakítva.

– Hát igen, ez gondolom még furcsább.

– Ahogy magának is egy új feleség.

Erről eddig még nem beszéltek. Bár Gilbert biztosra vette, hogy Alindának ugyanúgy nehéz az új helyzetet megszoknia, mint neki. Mégis jó volt, hogy hangosan is kimondták.

– Meg fogjuk szokni – nézett a nő tengerkék szemébe.

– Igen, én is azt hiszem. – Alinda lassan bólintott, közben halvány mosoly játszott a szája szegletében. Gilbert ismét rajta felejtette a pillantását, aztán zavartan megköszörülte a torkát.

– Lenne kedve délután elmenni valahová? – kérdezte feszélyezetten, mert attól tartott, hogy a nő vissza fogja utasítani. – Szép időt mondanak, és azt gondoltam, kár lenne egész nap itt ülni a lakásban, a négy fal között, de ha valami más terve van… – hadoválta Gilbert, aztán gyorsan elhallgatott, mielőtt még nagyobb hülyét csinálna magából.

Alinda azonban még a korábbiaknál is ragyogóbb mosolyra húzta a száját.

– Persze, hogy lenne kedvem – mormolta, és Gilbert nevetségesen elégedettnek érezte magát, hogy a nő hajlandó együtt tölteni vele a délutánt házon kívül is.

Következő fejezet
Előző fejezet

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

A múlt bűnei

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.)

Csontvázak a szekrényben (Rózsakői rejtélyek 2.)

Mindegyik regény megrendelhető tőlem, akár csomagakcióban is:

Megyeri Judit - Jud Meyrin könyvrendelés

A többi regényem megtalálható a következő helyeken:

NewLine Kiadó

Libri - Megyeri Judit

Libri - Jud Meyrin