Gilbert vasárnap
reggel különös nyugalommal ébredt. Hetek óta nem érzett ilyet, sőt, ha teljesen
őszinte akart lenni saját magával, évek óta. Azóta nem, hogy a volt felesége
lelépett a szomszéddal. Szerette a munkáját, szeretett eltemetkezni benne, de
az csupán elégedettséget nyújtott, néha örömöt is, ilyen békés nyugalmat sosem.
A közösen töltött idő Alindával viszont igen.
Pedig semmi
különöset nem tettek, csak megebédeltek, aztán ebéd után megnéztek egy filmet. Utána
sem vonultak el a szobájukba, mint minden korább napon, hanem mindketten ott
maradtak a kanapén. Alinda valamilyen művészettörténet könyvet bogarászott,
Gilbert átolvasott pár kutatási anyagot. Nem ültek közel egymáshoz, Gilbertnek
nyújtóznia kellett volna, ha meg akarja fogni Alinda kezét, amit persze nem
tett meg. Pár szónál többet nem is váltottak, de Gilbert végig érezte a nő
jelenlétét, még akkor is, amikor teljesen belemélyedt a kutatásokba. Egyszer
sem kúszott vissza közéjük a feszültség, és ez nyugalommal töltötte
el Gilbertet.
Persze még mindig idegen
volt a nővel minden, de talán… talán ez a házasság mégsem lesz olyan katasztrofális,
ahogy az elmúlt napokban hitte. Talán a párválasztó mátrix, amiben kezdett
komolyan kételkedni ezen a héten, mégis jól működik. Ha más nem is, legalább
barátok lehetnének Alindával. Gilbert már ezzel is megelégedett volna. Minden
más jobb, mint az elmúlt hét feszült távolságtartása.
Felült az ágyban,
kinyújtózkodott, közben az órára pillantott. Meglepetten vette észre, hogy
elmúlt kilenc. Máskor hétvégén sem tudott hét-fél nyolcnál tovább aludni,
mindig kidobta az ágy még akkor is, ha előző este sokáig fentmaradt. Kiment a
mosdóba, közben hallotta, hogy Alinda már a konyhában szöszmötöl.
Gilbert rá nem
jellemző jókedvvel állt be a zuhany alá, aztán borotválkozás közben azon kapta
magát, hogy vasárnapi programokon gondolkozik. Zavartan pillantott a
tükörképére. Utoljára valamikor az egyetem alatt szervezett közös programot egy
nővel, aztán megismerkedett az exnejével, és onnantól kedve mindent Anne talált
ki, Gilbertnek csak el kellett mennie. Most azonban elfogta a vágy, hogy
elvigye Alindát egy olyan helyre, ami tetszik a nőnek, ahol jól érzi magát.
Még mindig kicsit
zavartan bújt bele a melegítőalsójába és vett fel egy pólót, majd a konyhába
ment. Orrába bekúszott a sült szalonna illata, a szemét pedig egy hosszú
pillanatra nem tudta levenni Alindáról. A nő épp akkor tett le az asztalra egy nagy
tál rántottát, közben Gilbertre mosolygott. Szőke haját felcopfolta a feje
búbjára, egy fekete trikót viselt, ami tökéletesen simult a mellére. Gilbert
szájában összefutott a nyál, aminek semmi köze nem volt az asztalra pakolt ételhez.
Nagyon ostoba volt az előbb, amikor azt gondolta, hogy megelégszik a
barátsággal! Az agya talán igen, de a teste biztosan nem.
Észrevette, hogy
Alinda elkomorodik. Biztos nem érti a szótlanságát.
– Jó reggelt! –
nyögte ki Gilbert.
– Jó reggelt! –
Alinda mosolya újra felragyogott. – Remélem, szokott enni rántottát és
szalonnát. Szerettem volna valami reggelit készíteni magának, köszönetképp a
tegnapi ebédért, de… – vált a hangja kicsit habozóvá. – Nem tudtam, hogy mit enne
szívesen…
– Szeretem a
rántottát és a szalonnát is – biztosította Gilbert, és meglepetten jött rá,
hogy tetszik neki a nő bizonytalansága. Pedig mindig is azt hitte magáról, hogy
a határozott nőket szereti. Anne is határozott volt, talán túlságosan is.
Lehet, hogy Gilbert most emiatt élvezi egy olyan nő társaságát, aki nem akarja
megmondani neki minden percben, hogy mit csináljon?
– Akkor jó! –
rántotta ki Alinda hangja a gondolataiból. – Jöjjön, üljön le, mielőtt kihűl.
Alinda már egyáltalán
nem tűnt bizonytalannak, ahogy az asztalra mutatott, Gilbert pedig elnyomva egy
mosolyt azonnal engedelmeskedett. A határozott Alinda is tetszett neki, és
kíváncsi volt, a nőnek még hány különböző oldala van.
– Finom lett! –
dicsérte meg az ételt, miután az első kanál rántottát eltűntette a szájában.
– Örülök, hogy
ízlik! De jobb, ha tudja, hogy ez az egyetlen étel, amit képes vagyok elkészíteni,
szóval hamar meg fogja unni.
Alinda hangja
bocsánatkérőnek hangzott. Gilbert felpillantott a tányérjából a nőre.
– Nem várom el,
hogy főzzön rám – biztosította a nőt. – Nem gondolom úgy, hogy ez a feleség
dolga.
– Ez meglepő. –
Alinda kíváncsian méricskélte pár másodpercig. – Azt gondoltam volna, hogy maga
a hagyományos felállás híve. Tudja, a férj dolgozik, a feleség meg otthont teremt
hozzá.
– Eszembe sem junta
azt kérni magától, hogy adja fel a karrierjét és a terveit. Ebédet bármikor
rendelhetünk, a takarítónőt sem terveztem lemondani.
– Van
takarítónője? – lepődött meg Alinda. – Hogyhogy nem találkoztam még vele?
– Mert délelőtt
jön, hétfőn és csütörtökön, akkor maga az egyetemen van.
– Hm… – Alinda
bekapott egy szalonnát, és rágcsálni kezdte. Gilbert tekintete persze azonnal a
nő ajkára tévedt, így koncentrálnia kellett, hogy felfogja Alinda következő
szavait. – Kicsit furcsa, hogy egy idegen turkál a holmim között.
– Nem turkál a
holmija között, és ha szeretné, idehívhatom egyik délután, hogy megismerkedjen
vele.
– Jaj, nem kell,
nem azért mondtam! Csak… – lépett elő újra a bizonytalan Alinda. – Még meg kell
szoknom. Ezt is.
– Persze, ez érthető.
– Gilbert bekapott egy újabb falat rántottát, közben az előtte ülő nőt
figyelte. – Biztos furcsa magának, hogy hirtelen ennyi minden megváltozott maga
körül. Új lakás…
– Új férj? –
fejezte be Alinda helyette a mondatot, kérdéssé alakítva.
– Hát igen, ez
gondolom még furcsább.
– Ahogy magának is
egy új feleség.
Erről eddig még
nem beszéltek. Bár Gilbert biztosra vette, hogy Alindának ugyanúgy nehéz az új
helyzetet megszoknia, mint neki. Mégis jó volt, hogy hangosan is kimondták.
– Meg fogjuk
szokni – nézett a nő tengerkék szemébe.
– Igen, én is azt
hiszem. – Alinda lassan bólintott, közben halvány mosoly játszott a szája
szegletében. Gilbert ismét rajta felejtette a pillantását, aztán zavartan
megköszörülte a torkát.
– Lenne kedve délután
elmenni valahová? – kérdezte feszélyezetten, mert attól tartott, hogy a nő
vissza fogja utasítani. – Szép időt mondanak, és azt gondoltam, kár lenne egész
nap itt ülni a lakásban, a négy fal között, de ha valami más terve van… –
hadoválta Gilbert, aztán gyorsan elhallgatott, mielőtt még nagyobb hülyét
csinálna magából.
Alinda azonban még
a korábbiaknál is ragyogóbb mosolyra húzta a száját.
– Persze, hogy
lenne kedvem – mormolta, és Gilbert nevetségesen elégedettnek érezte magát,
hogy a nő hajlandó együtt tölteni vele a délutánt házon kívül is.
ELŐRENDELHETŐ!
A GYILKOSSÁG A KRIMIFESZTIVÁLON már elérhető
a FairBooks Kiadó webshopjában 30% kedvezménnyel:
Vadregényes Skócia, ördögi bosszú, tiltott szerelem.
Olvasd el, hogyan folytatódik Lottie és Hunter története!
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése