Megyeri Judit - Jud Meyrin: Boldogan éltek

Gilbert üresen találta a lakást, amikor hétfőn hazaért a munkából. Egy pillanatra belémart a csalódottság, de aztán figyelmeztette magát, hogy Alinda múlt héten is mindig későn ért haza. Bár Gilbert meg volt győződve róla, hogy szándékosan, és a hétvége után abban reménykedett, hogy a nő nem fogja kerülni. Talán tévedett.

Komor hangulatban hámozta le magáról a kabátot, csinált magának egy kávét, aztán a nappaliba ment. Át kellene még néznie néhány jelentést, de nem volt kedve hozzá. Ennek ellenére levetette magát az íróasztala előtti székre, bekapcsolta az asztallapba szerelt monitort, és belépett a Népességfogyási Intézet belső hálózatába. Pár percig üres aggyal meredt az előugró jelentésekre, aztán feladta, és előszedte a mobilját a zakója zsebéből. Talán Alinda hagyott neki üzenetet. A telefonján azonban nem talált se üzenetet, se nem fogadott hívást.

Elfojtotta a csalódottságát, és kényszerítette magát, hogy átolvassa a jelentéseket. Közben azonban minduntalan az órára nézett, pedig halálosan ostobának érezte magát, amiért ilyen szentimentális. Hisz mind Alindának, mint neki megvan a saját élete. Nem várhatja el, hogy ez a két gyökeresen ellentétes élet ilyen hamar összeforrjon, aztán eszébe jutott az az ölelés, amivel Alinda előző este elbúcsúzott tőle. Gilbert vére már csupán a gondolattól gyorsabban száguldott. Talán az életük máris hatással van egymásra. Legalábbis az övére Alinda biztosan.

A gondolattól végighömpölygött rajta az aggodalom. Nem akarta, hogy Alinda hatással legyen rá, mert az csak bonyodalmakhoz vezet. Visszafordult a jelentéshez, hogy újra beletemetkezzen a munkába, és kizárjon minden mást, amikor meghallotta a bejárati ajtó kattanását, aztán a lépteket.

Felállt a kanapéról, és kiment az előszobában. Alinda épp a kabátját akasztotta fel a fogasra.

– Jó estét! – üdvözölte távolságtartóan Gilbertet, mintha a hétvége soha meg sem történt volna.

Gilbert érezte, hogy az álla megfeszül. Mi másra is számított? Legszívesebben sarkon fordult volna, hogy visszamasírozzon a munkájához, de valami megakadályozta. Alinda arca szokatlanul sápadt volt, és jobban megnézve a vonásait sem ugyanaz a bizonytalansággal vegyes félénkség feszítette meg, mint múlt héten. Gilbert próbált olvasni a tekintetéből, de Alinda lesütötte a szemét.

– Minden rendben van? – kérdezte, amikor a nő el akart menni mellette, be a szobájába.

Alinda megtorpant, és felnézett rá. Tengerkék írisze egy hosszú pillanatra fogsága ejtette Gilbertet.

– Nem, nincs rendben – mormolta –, de nem hiszem, hogy épp magával kéne ezt megbeszélnem.

Gilbert ettől akaratlanul is szúrást érzett a mellkasában.

– Azt hittem, hogy hétvégén… – Elhallgatott, mert hirtelen nem tudta, mit is mondhatna. Azt nyilvánvalóan nem, hogy azt hitte, közelebb kerültek egymáshoz. – Azt hittem, a hétvégén sikerült egyetértésre jutnunk – fejezte be a mondatot sután.

– Félreért. Ennek semmi köze a hétvégéhez vagy… hozzánk. – Alinda halványan elmosolyodott, és tett egy olyan mozdulatot, mintha meg akarná érinteni Gilbert karját, de aztán meggondolta magát, és visszaejtette a kezét. Gilbert látta, hogy az ujjai görcsösen ökölbe szorulnak, és ettől elöntötte az aggodalom.

– Bármi is az, nekem elmondhatja.

– Akkor is, ha a munkáját érinti? – kérdezte Alinda, és Gilbert gyomrát összehúzta valami megfoghatatlan balsejtelem.

– Akkor főleg mondja, hisz tudnom kell róla.

– Rendben. – Alinda ezúttal tényleg megfogta a kezét, de csak azért, hogy behúzza magával a nappaliba. Amikor odaértek a nagy, bőrkanapé mellé azonnal elengedte Gilbert kezét, és leereszkedett rá. Gilbert követte a példáját.

– Tehát miről van szó? – kérdezte egyre idegesebben.

Alinda felsóhajtott, és úgy dörgölte meg a szemét, mintha a ki nem csordult könnyeit akarná eltűntetni, és ettől Gilbert rosszérzése csak tovább nőtt.

– Alinda, kérem, beszéljen, mert egészen megijeszt.

– Emlékszik a barátnőmre, Kerryre? – szólalt meg végül a nő. – Ő volt a tanúm az esküvőnkön.

– Igen, emlékszem – biccentett Gilbert, és azonnal eszébe jutott a feketehajú, magas nő.

– Ő is férjhez ment nemrég. A program keretein belül. A férje… Kerry bátyjának az egyik haverja volt, és Kerry kamaszkora óta bele volt esve. Gondolhatja, hogy amikor meglátta őt a listáján, azonnal őt választotta. Pedig nem is ismerte Briant, atyaég! – fakadt ki Alinda. – Mindig csak távolról imádta. És szerintem valami… valami történt.

– Mi történt?

– Nem tudom, de az esküvőnk óta nem láttam Kerryt, még csak nem is beszéltem vele, mert nem veszi fel a telefont, és nem is hív vissza. Ma beszéltem az egyik csoporttársával, és az egyetemre se jár be napok óta, senki sem látta. Ez annyira nem vall Kerryre! – Alinda kétségbeesetten túrt bele a hajába. – Érzem, hogy valami történt. Valami rossz… Brianel kapcsolatban mindig volt egy kis rossz érzésem, nem tudom megmagyarázni, hogy mi. Mi van, ha bántotta Kerryt? Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek…

Gilbertnek nyomban eszébe jutott Appletonék esete, meg az a másik pár, akiről Grey nyomozó mesélt. Ahol a férj beleugrott a Temzébe. Gilbert mellkasát most már satuként szorította össze a balsejtelem. Nem lehet, hogy Alinda barátnője is… Bele sem mert gondolni, hogy milyen hatással lenne ez nem csak a házasságukra, hanem a házastárskereső programra is.

– Nyugodjon meg – nyúlt Alinda keze után elfojtva saját aggodalmát, és a markába zárta a nő jeges ujjait. – Átgondoljuk még egyszer az egészet, és kitaláljuk, mit tegyünk.

– Kitaláljuk? – nézett fel rá a nő döbbenten.

– Természetesen segíteni fogok.

– De… ebből magának még gondja lehet. Hisz a házastárskereső program a maga neve alatt fut…

– Nem lesz belőle gondom – szakította félbe Gilbert a nőt, bár ő maga sem hitte el a saját szavait.

Következő fejezet
Előző fejezet

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

A múlt bűnei

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.)

Csontvázak a szekrényben (Rózsakői rejtélyek 2.)

Mindegyik regény megrendelhető tőlem, akár csomagakcióban is:

Megyeri Judit - Jud Meyrin könyvrendelés