Kerry és Brian az
East Barnetben laktak, ahol utcákon keresztül ugyanolyan jól karbantartott,
kétszintes sorházak álltak, előttük pedig csupa csillogóan tisztára mosott, drága
autó.
– Köszönöm, hogy emiatt
kivett egy szabadnapot – mosolygott fel Alinda Gilbertre.
– Nem is
emlékszem, mikor voltam utoljára szabadságon, épp ideje már – felelte a férfi.
Ugyanúgy farmert viselt, mint vasárnap a parkban, és sötét hajába belekócolt a
fel-feltámadó szellő. Alindának tetszett a látvány. Az pedig, hogy Gilbert
felajánlotta a segítségét, megmelengette a szívét.
– Akkor is
köszönöm. Kellemesebben is eltölthetné a szabadnapját.
Gilbert lenézett
rá, és megemelte egyik vastag, sötétbarna szemöldökét.
– Így is tökéletesen
töltöm a szabadnapomat – jelentette ki. – Ha sikerül megbizonyosodnunk róla,
hogy a barátnőjével minden rendben van, akkor főleg.
Alinda tekintete
egy pillanatra a férfi ajkára siklott, ami halvány mosolyra húzódott, majd bólintott,
és zavartan fordult a patak felé. A keskeny patak Brian házával szemben futott,
a partján világoszöld levélköntösbe öltözött fák hajladoztak. Csodás ez a
környék, gondolta Alinda, ahogy Brian háza felé pillantott. Az épület alsó
szintjét vörösbarna téglákból rakták ki, a felső emelet fala pedig hófehérre
volt festve. A nagy ablakokon megcsillant a tavaszi napfény, az utcán kicsit
feljebb két kisgyerekes anyuka babakocsit tolt, a közeli játszótérről gyerekzsivaly szűrődött oda hozzájuk. Minden olyan nyugodtnak és középosztálybelinek tűnt.
Olyan városrésznek, ahol semmi ördögi nem történhet. Alinda mégsem tudott
szabadulni a balsejtelmétől.
– Brian nincs
itthon, üres a kocsibeálló – mormolta, a házat fürkészve. – Kerry egyedül van,
így talán hajlandó lesz elmondani, mi a gond.
– Akkor csengessünk
be. – Gilbert hosszú léptekkel vágott át az úton, Alinda követte. – Amíg
beszélnek, én majd sétálok egyet. Nem hinném, hogy a barátnője az én fülem
hallatára szeretne beszélni, bármi is a gond.
– Itt van a
közelben a Brunswick park – felelte hálásan Alinda, aztán ahogy odaértek a
fehérre festett ajtó elé, megnyomta a csengőt. A keze csak kicsit reszketett
közben.
Hallották bentről
a csengő dallamos hangját, és Alinda lélegzetvisszafojtva várta, hogy meghallja
a közeledő lépteket, de semmi sem történt. Semmilyen más zaj, semmi mocorgás
nem hallatszott ki a házból.
– De ha se az
egyetemen, se itt nincs, akkor hol lehet? – kiáltott fel Alinda kétségbeesetten,
most már nem csak kicsit reszketett a keze, hanem egyre jobban, és a korábbi rossz
érzése tovább duzzadt. Combjához szorította a tenyerét, és a nagy
franciaablakra pillantott, ami kidomborodott a falból. Talán be tudna lesni…
– Nem lehet, hogy
a barátnője elment a szüleihez? – hallotta meg Gilbert kérdését, ahogy az
ablakhoz lépett.
– Beszéltem a
szüleivel múlt hét végén, az esküvő óta nem látták, és mostanában telefonon se
beszéltek vele.
– Akkor talán a
bátyjánál van… Mit csinál, Alinda?
– Megpróbálok
benézni az ablakon.
Alinda végigsandított
az utcán. Szerencsére épp senki sem járt a közelükben. Aztán visszafordult az
ablak felé, és próbált bekukucskálni.
– A függönyön
keresztül úgysem lát semmit – lépett oda hozzá Gilbert. – Nem lehet, hogy Kerry
a bátyjánál van? – ismételte meg a korábbi kérdést. – Azt mondta, hogy ő és
Brian barátok. Ha a barátnőjének valami problémája lenne a férjével, akkor
biztosan ahhoz fordulna, aki ismeri Briant. Talán vele kellene beszélni.
– Kerry bátyja a szüleik
mellett lakik. Ha ott lenne, Kerry szülei is tudnának róla.
– Akkor is
beszélhetnénk vele. Mielőtt a szomszédok kihívják ránk a rendőrséget –
jegyezte meg Gilbert, és Alinda a szeme sarkából látta, hogy a férfi a
szomszédos házakat fürkészi.
– Akkor majd
elmondjuk, hogy nem betörni akarunk, hanem Kerryt keressük – mormogta Alinda,
orrát az üveghez nyomva. – És esetleg ők is beszállhatnak a keresésbe.
– Maga is tudja,
hogy nem lenne jó ötlet a rendőrséget értesíteni – zendült Gilbert fojtott hangja
közvetlenül mellette. – Ha a barátnője pár hét házasság után elhagyta a férjét.
Márpedig ez is könnyedén lehet amögött, hogy eltűnt. Akkor azt a rendőrség nem
fogja jól fogadni. Maga is tudja, hogy szól a házassági törvény, Alinda. Van
lehetőség a válásra, de csak végső esetben, ha a pár eljárt terápiára és
szakemberek tömkelegéhez, mégsem sikerült megoldaniuk a problémáikat.
– Pontosan tudom –
kényszerítette ki magából Alinda a szavakat. – És ilyenkor újra jelentkezniük kell
a programra, hogy új házastársat találjanak nekik. Jézusom, Gilbert! Hogy
tudott egy olyan törvény megalkotásában részt venni, ami ennyire nélkülöz
minden emberséget?! – fordult Gilbert felé, és az elmúlt napok ellenére azt
érezte, hogy fogalma sincs arról, ki ez a férfi. A gondolattól fájdalmasan
összeszorult a mellkasa.
A férfi nem szólt
semmit, csak összeszorította a száját, és a tekintetébe költözött valami fura
komorság.
– Arra nem
gondolt, Alinda – szólalt meg végül szokatlanul rideg hangon –, hogy nem volt
túl sok választásom? – Nem magyarázta tovább, hogy értette, hanem félretolta
Alindát. – Ott feljebb van egy rés a függönyön, majd én benézek, maga nem éri
föl.
Alinda hálával
vegyes értetlenséggel állt arrébb, és nézte, ahogy Gilbert az ablakhoz hajol. Vajon
valaha is meg fogja érteni ezt a férfit? Tudni fogja, mikor mit gondol? Most
úgy érezte, hogy nem, és ettől elöntötte a szomorúság.
A férfi hátára
szegezte a tekintetét, és próbálta visszapislogni a szemét szurkálló könnyeket,
amik már-már elhomályosították a látását. Ennek ellenére azonnal érzékelte, hogy
Gilbert válla megmerevedik, majd közvetlenül utána hallotta, ahogy a férfi
halkan felszisszen. Alindába azonnal belehasított a rémület.
– Mi történt? –
kérdezte vékonyka hangon. – Mit látott?
Gilbert felé
fordult, arcáról eltűnt a korábbi komorság, a tekintetéből valami egészen más
tükröződött. Alinda pontosan tudta, hogy mi. Sajnálat. És ettől a szíve úgy
összeszorult, hogy pár pillanatig levegőt se kapott. Gilbert megfogta a kezét,
csak utána válaszolt.
– Fekszik valaki
az előszobában.
– Hogy érti azt,
hogy fekszik? – nyögte ki Alinda.
Gilbert közelebb
lépett hozzá, hüvelykujjával végigsimította Alinda kézfején. Alinda más esetben
hosszan rágódott volna a testén átcikázó forróságon, de most nem törődött vele.
Dübörgő szívvel várta a férfi válaszát.
– Csak a lábszárát
látni odabent valakinek – szólalt meg végül Gilbert –, mozdulatlannak tűnik, és…
– halt el pillanatra a hangja. – Vér van körülötte a padlón, Alinda. Szerintem
halott.
ELŐRENDELHETŐ!
A GYILKOSSÁG A KRIMIFESZTIVÁLON már elérhető
a FairBooks Kiadó webshopjában 30% kedvezménnyel:
Vadregényes Skócia, ördögi bosszú, tiltott szerelem.
Olvasd el, hogyan folytatódik Lottie és Hunter története!
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése