Boldogan éltek - 16. fejezet


Kerry és Brian az East Barnetben laktak, ahol utcákon keresztül ugyanolyan jól karbantartott, kétszintes sorházak álltak, előttük pedig csupa csillogóan tisztára mosott, drága autó.
– Köszönöm, hogy emiatt kivett egy szabadnapot – mosolygott fel Alinda Gilbertre.
– Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára szabadságon, épp ideje már – felelte a férfi. Ugyanúgy farmert viselt, mint vasárnap a parkban, és sötét hajába belekócolt a fel-feltámadó szellő. Alindának tetszett a látvány. Az pedig, hogy Gilbert felajánlotta a segítségét, megmelengette a szívét.
– Akkor is köszönöm. Kellemesebben is eltölthetné a szabadnapját.
Gilbert lenézett rá, és megemelte egyik vastag, sötétbarna szemöldökét.
– Így is tökéletesen töltöm a szabadnapomat – jelentette ki. – Ha sikerül megbizonyosodnunk róla, hogy a barátnőjével minden rendben van, akkor főleg.
Alinda tekintete egy pillanatra a férfi ajkára siklott, ami halvány mosolyra húzódott, majd bólintott, és zavartan fordult a patak felé. A keskeny patak Brian házával szemben futott, a partján világoszöld levélköntösbe öltözött fák hajladoztak. Csodás ez a környék, gondolta Alinda, ahogy Brian háza felé pillantott. Az épület alsó szintjét vörösbarna téglákból rakták ki, a felső emelet fala pedig hófehérre volt festve. A nagy ablakokon megcsillant a tavaszi napfény, az utcán kicsit feljebb két kisgyerekes anyuka babakocsit tolt, a közeli játszótérről gyerekzsivaly szűrődött oda hozzájuk. Minden olyan nyugodtnak és középosztálybelinek tűnt. Olyan városrésznek, ahol semmi ördögi nem történhet. Alinda mégsem tudott szabadulni a balsejtelmétől.
– Brian nincs itthon, üres a kocsibeálló – mormolta, a házat fürkészve. – Kerry egyedül van, így talán hajlandó lesz elmondani, mi a gond.
– Akkor csengessünk be. – Gilbert hosszú léptekkel vágott át az úton, Alinda követte. – Amíg beszélnek, én majd sétálok egyet. Nem hinném, hogy a barátnője az én fülem hallatára szeretne beszélni, bármi is a gond.
– Itt van a közelben a Brunswick park – felelte hálásan Alinda, aztán ahogy odaértek a fehérre festett ajtó elé, megnyomta a csengőt. A keze csak kicsit reszketett közben.
Hallották bentről a csengő dallamos hangját, és Alinda lélegzetvisszafojtva várta, hogy meghallja a közeledő lépteket, de semmi sem történt. Semmilyen más zaj, semmi mocorgás nem hallatszott ki a házból.
– De ha se az egyetemen, se itt nincs, akkor hol lehet? – kiáltott fel Alinda kétségbeesetten, most már nem csak kicsit reszketett a keze, hanem egyre jobban, és a korábbi rossz érzése tovább duzzadt. Combjához szorította a tenyerét, és a nagy franciaablakra pillantott, ami kidomborodott a falból. Talán be tudna lesni…
– Nem lehet, hogy a barátnője elment a szüleihez? – hallotta meg Gilbert kérdését, ahogy az ablakhoz lépett.
– Beszéltem a szüleivel múlt hét végén, az esküvő óta nem látták, és mostanában telefonon se beszéltek vele.
– Akkor talán a bátyjánál van… Mit csinál, Alinda?
– Megpróbálok benézni az ablakon.
Alinda végigsandított az utcán. Szerencsére épp senki sem járt a közelükben. Aztán visszafordult az ablak felé, és próbált bekukucskálni.
– A függönyön keresztül úgysem lát semmit – lépett oda hozzá Gilbert. – Nem lehet, hogy Kerry a bátyjánál van? – ismételte meg a korábbi kérdést. – Azt mondta, hogy ő és Brian barátok. Ha a barátnőjének valami problémája lenne a férjével, akkor biztosan ahhoz fordulna, aki ismeri Briant. Talán vele kellene beszélni.
– Kerry bátyja a szüleik mellett lakik. Ha ott lenne, Kerry szülei is tudnának róla.
– Akkor is beszélhetnénk vele. Mielőtt a szomszédok kihívják ránk a rendőrséget – jegyezte meg Gilbert, és Alinda a szeme sarkából látta, hogy a férfi a szomszédos házakat fürkészi.
– Akkor majd elmondjuk, hogy nem betörni akarunk, hanem Kerryt keressük – mormogta Alinda, orrát az üveghez nyomva. – És esetleg ők is beszállhatnak a keresésbe.
– Maga is tudja, hogy nem lenne jó ötlet a rendőrséget értesíteni – zendült Gilbert fojtott hangja közvetlenül mellette. – Ha a barátnője pár hét házasság után elhagyta a férjét. Márpedig ez is könnyedén lehet amögött, hogy eltűnt. Akkor azt a rendőrség nem fogja jól fogadni. Maga is tudja, hogy szól a házassági törvény, Alinda. Van lehetőség a válásra, de csak végső esetben, ha a pár eljárt terápiára és szakemberek tömkelegéhez, mégsem sikerült megoldaniuk a problémáikat.
– Pontosan tudom – kényszerítette ki magából Alinda a szavakat. – És ilyenkor újra jelentkezniük kell a programra, hogy új házastársat találjanak nekik. Jézusom, Gilbert! Hogy tudott egy olyan törvény megalkotásában részt venni, ami ennyire nélkülöz minden emberséget?! – fordult Gilbert felé, és az elmúlt napok ellenére azt érezte, hogy fogalma sincs arról, ki ez a férfi. A gondolattól fájdalmasan összeszorult a mellkasa.
A férfi nem szólt semmit, csak összeszorította a száját, és a tekintetébe költözött valami fura komorság.
– Arra nem gondolt, Alinda – szólalt meg végül szokatlanul rideg hangon –, hogy nem volt túl sok választásom? – Nem magyarázta tovább, hogy értette, hanem félretolta Alindát. – Ott feljebb van egy rés a függönyön, majd én benézek, maga nem éri föl.
Alinda hálával vegyes értetlenséggel állt arrébb, és nézte, ahogy Gilbert az ablakhoz hajol. Vajon valaha is meg fogja érteni ezt a férfit? Tudni fogja, mikor mit gondol? Most úgy érezte, hogy nem, és ettől elöntötte a szomorúság.
A férfi hátára szegezte a tekintetét, és próbálta visszapislogni a szemét szurkálló könnyeket, amik már-már elhomályosították a látását. Ennek ellenére azonnal érzékelte, hogy Gilbert válla megmerevedik, majd közvetlenül utána hallotta, ahogy a férfi halkan felszisszen. Alindába azonnal belehasított a rémület.
– Mi történt? – kérdezte vékonyka hangon. – Mit látott?
Gilbert felé fordult, arcáról eltűnt a korábbi komorság, a tekintetéből valami egészen más tükröződött. Alinda pontosan tudta, hogy mi. Sajnálat. És ettől a szíve úgy összeszorult, hogy pár pillanatig levegőt se kapott. Gilbert megfogta a kezét, csak utána válaszolt.
– Fekszik valaki az előszobában.
– Hogy érti azt, hogy fekszik? – nyögte ki Alinda.
Gilbert közelebb lépett hozzá, hüvelykujjával végigsimította Alinda kézfején. Alinda más esetben hosszan rágódott volna a testén átcikázó forróságon, de most nem törődött vele. Dübörgő szívvel várta a férfi válaszát.
– Csak a lábszárát látni odabent valakinek – szólalt meg végül Gilbert –, mozdulatlannak tűnik, és… – halt el pillanatra a hangja. – Vér van körülötte a padlón, Alinda. Szerintem halott.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések