Boldogan éltek - 18. fejezet


Alinda hátán még akkor is futkározott a hideg, amikor beültek a taxiba, és elindultak hazafelé. Bár nem nézett hátra, mégis minden sejtjében érezte, hogy Grey nyomozó egészen addig bámult utánuk a járda széléről, amíg el nem tűntek a szeme elől.
– Kerryt gyanúsítja, igaz? – lehelte a szavakat, a mellette ülő Gilbertre pillantva. Ha ennél hangosabban mondaná ki, az már túl… megmásíthatatlan lenne.
– Igen. – Gilbert homloka mély ráncokba gyűrődött. – És attól tartok, azt hiszi, hogy maga tudja, hol van a barátnője, csak nem akarja elmondani.
– De ez nem igaz! – szisszent fel Alinda. – Ha tudnám, hol van Kerry, nem kerestem volna Briannél, hanem odamegyek hozzá.
– Én tudom, de Grey nem. Ráadásul az a feladata, hogy mindennek utánajárjon. Magának is utána fog. – Gilbert felhúzta a szemöldökét, és Alinda azonnal megértette, amit nem mondott ki.
– A rendőrség figyelni fogja, hogy találkozom-e Kerryvel – suttogta.
Ahogy a szavak értelme tudatosult benne, bizseregni kezdett a nyaka, majd az egész háta, mintha máris figyelné valaki. Hátrakapta a fejét, és kilesett a hátsó szélvédőn, de a következő autó jó százméternyire jött mögöttük, és nem tűnt rendőrségi járműnek. Egy nagyon picit fellélegzett, de a gyomrát szorító idegesség nem múlt el.
Amikor Grey nyomozó közölte velük, hogy az előszobában fekvő alak nem Kerry, Alinda annyira megkönnyebbült, hogy alig bírt megállni a lábán. Bizonyára rossz ember, de legbelül szinte ujjongott, hogy Brian halt meg, és nem a barátnője.
– Alinda – rázta fel a gondolataiból Gilbert hangja.
– Hm? – A férfi arcára nézett, és a gyomrába különös melegség kezdett gomolyogni. Fogalma sem volt, hogy csinálta volna végig az elmúlt néhány órát Gilbert nélkül. Ám ennek ellenére egyértelműen kiolvasta a ki nem mondott kérdést a férje tekintetéből. – Nem Kerry tette! – csattant fel azonnal, és a korábbi melegség helyett már düh kavargott benne, végigszáguldva az erein, felforrósítva az arcát.
– Csak hallgasson meg – kérte a férfi
Alinda visszanyelte az indulatát, és beletörődően bólintott. Ennyivel tartozik Gilbertnek, amiért belerángatta ebbe az egész borzalmas ügybe.
– Hallgatom.
– Eszembe sincs azt állítani, hogy a barátnője szándékosan megölte a férjét – kezdte Gilbert, és érződött, hogy minden szavát alaposan megfontolja. – De pont maga mondta, hogy rossz érzése volt Briannel kapcsolatban. Talán igaza volt…
– De hát azt mondta, hogy minden pszichológiai tesztje rendben volt! Hogy minden vizsgálaton átment!
Gilbert felsóhajtott, és úgy dörgölte meg az állát, mintha egy makacs koszfoltot akarna eltűntetni magáról.
– Ezen a ponton kénytelen vagyok számításba venni, hogy valami nem úgy működik a tesztekkel, ahogy kéne – morogta, és Alinda érteni vélte, mennyire nehéz lehetett ezt kimondania neki. A házastárskereső program az ő projektje. Ő dolgozta ki hosszú évek munkájával. Az talán nem annyira tetszett neki, hogy a kormány kötelezővé tette, de magában a programban vakon hitt. Nem lehet kellemes szembesülnie azzal, hogy talán hiba csúszott a számításaiba.
– Mira célozgat? – terelte vissza Alinda a figyelmét a férfi korábbi szavaira.
– Arra, hogy Brian talán bántotta a barátnőjét. Kerry pedig védekezni próbált…
Több szó nem jutott el Alinda füléig. Lelki szemei előtt rögtön felsejlett a borzasztó jelenet, ahogy a nagydarab Brian ütésre emeli egyik izmos karját, Kerry pedig a rémülettől letaglózva néz fel rá, szeméből süt az iszony. Alindát a hányinger kerülgette.
– Ha így is történt – nyögte ki –, akkor Kerry nem rohant volna el, hanem vállalja a felelősséget azért, amit tett. Ismerem! Nem menekült volna csak úgy el!
– Alinda. – Gilbert megfogta remegő kezét, a hangja meleg volt és simogató. – Képtelenség megmondani előre, hogy reagálna valaki egy ilyen helyzetben. Már egy ideje nem beszélt a barátnőjével, nem tudhatja, milyen lelkiállapotban volt. Talán rettegett a férjétől, talán teljesen ösztönösen kapta elő azt a kést. – A férfi hangja elhalt, és Alinda hallotta, hogy nagyot nyel. – A bántalmazott ember másképp cselekszik – mondta jóval rekedtesebb hangon, mint az előbb.
 Alinda egy hosszú pillanatig csak nézte a férfi megfeszülő állát.
– Maga már találkozott bántalmazással – szólalt meg csendesen, Gilbert pedig lassan bólintott.
– Igen, és elhiheti nekem, hogy olyankor nincs logika, nincs ésszerű gondolkodás. Olyan, mintha egy buborékba lenne, ahova nem hatol be a külvilág, csak a bántalmazó. És képtelenségnek tűnik kitörni belőle. – Gilbert hangja reszelős volt, a szeméből sütött a keserűség.
– Sajnálom – suttogta Alinda, és az egyetlen dolgot tette, ami ebben a helyzetben helyénvalónak tűnt: közelebb csúszott a férfihoz és megölelte. Gilbert azonnal a dereka köré fonta az egyik karját.
– Nem számít, már rég történt – mormolta Alinda hajába lágyan. Anélkül, hogy további részleteket elárult volna. Alinda pedig visszafogta magát, hogy ne kérdezősködjön.
– Ez volt az egyik célja a programmal, igaz? – jött rá hirtelen. – Az egymáshoz tökéletesen passzoló párok nem fogják bántani egymást.
– Igen, bíztam benne, hogy ezzel a házasságon belüli erőszakot is ki tudom küszöbölni, de úgy tűnik, nem teljesen sikerült. – Gilbert hangjába visszatért a keserűség. – Most biztos ostobának és naivnak tart.
– Csak idealistának – mosolyodott el Alinda. – Mihez fogunk most kezdeni?
– Még nem tudom, de kitalálunk valamit.
Gilbert közelebb vonta magához, Alinda pedig beletemette az arcát a férfi pulóverébe. Belélegezte az illatát, és közben minden szörnyűség ellenére, ami történt, az összes problémájuk dacára furán boldognak érezte magát.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések