Boldogan éltek - 19. fejezet


Gilbert rémálomból ébredt, valamikor hajnalban. A szíve úgy dübörgött, mint egy légkalapács, az átizzadt takaró fojtogatóan tapadt a testére. Lehámozta magáról, és kievickélt az ágy szélére.
Csupasz talpa alatt a padló hűvös volt, és a szoba levegője is, de alig vette észre, hogy didereg. A fejében még mindig az álomképek villództak. Látta az anyját, ahogy rémülten megdermed, amikor esténként nyílik a bejárati ajtó. És látta magát, ahogy behúzódik a szobájába, és néha még a kezét is a fülére szorítja, hogy ne is hallja, mi folyik odakint. A jól ismert szégyen keserűen marta a torkát.
Az éjjeli szekrényen lévő vizespohárért nyúlt, és csak akkor vette észre, hogy remeg a keze. Ökölbe szorította az ujjait, és kényszerítette magát, hogy mélyen és hosszan beszívja a levegőt. Ez segített annyira, hogy ne ejtse ki a kezéből a poharat. Nagy kortyokban itta ki belőle a vizet, aztán beletúrt csapzott hajába, és a szoba félhomályába bámult.
Azt hitte, már réges-rég maga mögött hagyta azokat a borzalmas éveket, de az előző nap történtek visszahozták az emlékeket.
Az állkapcsa fájdalmasan összeszorult, miközben felkászálódott az ágyról, és olyan csendesen, ahogy csak tudott, a fürdőszobába osont. Gondosan bezárta maga mögött az ajtót. Lehúzta magáról nyirkos pólót és kibújt az alsónadrágjából, aztán beállt a zuhany alá, és csak folyatta magára a langymeleg vizet. Közben az előző nap történteken gondolkozott.
Mi az, ami rosszul működik a gondosan kalkulált és felépített rendszerében? Miért történik mindig újabb és újabb tragédia? De hiába törte a fejét, hiába vette gondolatban sorra az összes modellt, az összes kutatást, minden egyes tesztet, nem jött rá, hol hibázhatott. Egyszerűen nem volt hiba. Lehetőség sem volt rá. De akkor mi a gond?
A józan esze azt üvöltötte, hogy álljon félre, és ne folyjon bele Alinda barátnőjének az ügyébe. Nem csak a rossz emlékek, hanem az állása miatt is. Ha kiderül, hogy saját szakállára nyomoz egy nő után, aki jó eséllyel megölte a férjét, aztán elmenekült, abból csak baja lesz. Így is hatalmas katasztrófa, hogy egy újabb Népességfogyási Intézet által összehozott házaspár közt történt erőszak. Ráadásul ezúttal még csak balesetnek se lehet tekinteni. A kés a fickó mellkasában elég árulkodó. És ha Brian Sanderson valóban bántalmazta a feleségét, azt ki kellett volna szűrniük a pszichológiai tesztekkel. Miért nem tudták kiszűrni?!
Gilbert elfojtotta a szitokszavakat, amik annyira kikívánkoztak, majd elzárta a csapot és a törölközőjéért nyúlt. Már majdnem végzett a szárítkozással, amikor meglátta magát a szemközti tükörben. A szemét karikák árkolták, borosta sötétlett az arcán, a szája körül grimasz. Pont úgy nézett ki, mint aki valami rosszra készül. És arra is készült. Ugyan nem törvénytelenre, de a szabályokba ütközőbe. Ettől pedig görcsbe rándult a gyomra.
Újra a tükörbe bámult, csak nézte, nézte a saját tekintetét. Annak idején az anyját cserben hagyta, becsukta a fülét, gyáván meghúzta magát. Most, hogy alkalma van segíteni egy másik nőn, nem fogja újra megtenni ugyanazt. Mindent el fog követni, hogy a rendőrség előtt találják meg Kerryt. Alinda kedvéért. És saját magáért is.
Hiába tisztázta azonban le magában ezt, nem könnyebbült meg. Súlyosnak érezte a tagjait, ahogy egy tiszta alsónadrágban kilépett a fürdőből, és visszaindult a szobája felé. Aztán azonnal mozdulatlanná is merevedett, amikor észrevette a folyosón ácsorgó Alindát. A nőn csak egy hálóing volt. Jellegtelen szürke, az elején valamilyen rajzfilmfigurával, és még csak túl rövid sem volt, egészen Alinda térdéig ért. Gilbertben mégis egyetlen szempillantás alatt felhorgadt valami primitív vágy. Le akarta rángatni Alindáról azt az otromba hálóinget, és be akarta húzni magával a szobájába, egyenesen az ágyába, de persze nem tette.
– Miért nem alszik? – kérdezte meg helyette rekedtes hangon.
– Felébredtem, és hallottam, hogy a fürdőben csobog a víz. Csak meg akartam nézni, hogy jól van-e. – Alinda megvonta a vállát, amitől a szürke pamut kicsit megfeszült a mellén. Gilbertnek kényszerítenie kellett magát, hogy elkapja a pillantását a domborulatról, és újra a nő arcára figyeljen.
– Nincs semmi gond, csak rosszat álmodtam. – Nem tudta, hogy ezt az utóbbit miért tette hozzá, de kicsúszott a száján, és már nem tudta visszaszívni.
– Elég rossz lehetett az az álom, ha le is kellett zuhanyoznia utána – jegyezte meg Alinda. Egy pillanatig az arcát fürkészte, aztán Gilbert csupasz mellkasára bámult.
Gilbert, ha nem követte volna a nő pillantását, akkor is érezte volna, hogy Alinda őt nézi. A bőre ugyanúgy felhevült, mint a rémálomból ébredve, és a szíve is vágtázni kezdett. Örült, hogy rendszeresen eljár fallabdázni és futni, így legalább ha nem is izmos, azért elég jó állapotban van. Nincs oka szégyenkezni. Ennek ellenére meglepte, hogy Alinda nem fordítja el róla a tekintetét, hanem tovább nézi. Hisz feleannyi idős, mint ő. Biztosan a jóval fiatalabb férfiak jönnek be neki.
Tudta, hogy nem kéne bonyolítania egy egyébként sem egyszerű helyzetet. Ki kellene kerülnie a nőt, és bemenni a szobájába, mégis ösztönösen tett egy lépést Alinda felé, és ugyanilyen ösztönösen emelte fel a karját, ujjait a nő álla alá csúsztatta, és felemelte a fejét.
– Ne nézzen így rám – kérte halkan –, mert még megbánom, hogy külön szobában alszunk.
A nő szemei nyomban elkerekedtek a döbbenettől, kicsit hátra is hőkölt, de nem húzta el az arcát Gilbert kezéből.
– Én... sajnálom, csak elbambultam – nyelt egyet. – Maga...? – Csak ennyit mondott, de Gilbert pontosan tisztában volt vele, mit akar kérdezni.
– Nem hiszem, hogy akadna férfi, aki... – Azt akarta mondani, hogy aki nem szeretné ágyba vinni, de még idejében elharapta a mondatot. – Akinek ne tetszene – mondta végül.
A nappali félig elhúzott függönyén keresztül beszökött a lakásba egy korai napsugár, és megvilágította Alinda kusza haját. Gilbert egyetlen pillanatot engedélyezett magának. Magába szívta a nő látványát, tengerzöld tekintetét, ami ismét elröpítette egy távoli, trópusi szigetre. Végigsimított hüvelykujjával Alinda állának puha vonalán, aztán leengedte a kezét és hátralépett.
– Ma korábban bemegyek az intézetbe, és átnézem a barátnője és Brian Sanderson aktáját – mondta visszaterelve a gondolatait az előttük álló problémára. – Maga pedig gyűjtse össze, hová mehetett Kerry. Írjon le mindent, ami csak az eszébe jut, akkor is, ha nem túl valószínű. Este megbeszéljük, mi legyen.
Alinda bólintott, és Gilbert már indult a szobájába, de a nő hangja megállította.
– Addig talán elmehetnék Kerry szüleihez...
– Ezt ugye nem gondolta komolyan? – fordult vissza Gilbert azonnal.
– Komolyan gondoltam.
– Ez nem játék, Alinda! – Gilbert nem tudta hirtelen támadt ingerültségét kiűzni a hangjából. – A rendőrség nem tudhatja meg, hogy meg akarjuk találni Kerryt. Óvatosnak kell lennünk, mindent jól át kell gondolnunk, nem belerohanni a vesztünkbe. És ugye nem kell hangsúlyoznom, hogy senkinek se beszéljen erről?
Alinda lassan bólintott, de a szeme makacsul megvillant. Gilbert még egy pillanatig szigorúan meredt rá, aztán elfordult, és bevonult a szobájába. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy Alinda hallgatni fog rá, és ettől kellemetlenül belemart az aggodalom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések