Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 8. rész


Elmúlt este tíz, mire Flóra hazaért. Első útja a fürdőszobába vezetett, és engedett magának egy teli kád vizet. A talpa veszettül fájt a sok járkálástól, a karjait pedig alig érezte a nehéz tálcák cipelésétől. Érthető, nincs hozzászokva a felszolgáláshoz, általában a laptop felett görnyedve tölti a napjait.
Gyorsan ledobálta magáról a ruhákat és elégedetten sóhajtva merült el a habos vízben, ám még a forró fürdő és a kellemes rózsaillat sem tudta megnyugtatni. Újvári szavai jártak az eszében. Szerette volna azt hinni, hogy az egész egy borzalmas félreértés, de az ajtókat valóban nem törték fel. Az egyetlen magyarázat, amit a főhadnagy is említett: a gyilkosnak kulcsa volt a kávézóhoz. Flórát a gondolattól is kirázta a hideg. Egész nap árgus szemekkel figyelte apja alkalmazottait, hátha tesznek vagy mondanak valami gyanúsat, és közben rettentően kínosan érezte magát. Hisz’ ezer éve ismerte mind az ötüket! Hogy is feltételezhet róluk ilyen szörnyűséget?!
Mikor kihűlt a víz, kimászott a kádból és magára kapta az alváshoz használt férfipólót. Belepillantott az egész alakos tükörbe, és hirtelen nem is értette, miért viseli még mindig a volt férje ruháját éjszakánként. Talán igaza van Lizának, tényleg nem igyekszik eléggé maga mögött hagyni a múltat. Túlságosan ragaszkodik a régi szép emlékekhez ahhoz képest, hogy csak két évig voltak házasok Márkkal. Ám az a két év hosszúnak, szinte örökkévalóságnak tűnt, míg a válásuk óta eltelt hónapok csupán perceknek érződtek.
Sóhajtva ment a szobájába és átöltözött egy pizsamába, a pólót pedig hirtelen jött dühvel belehajította a sarokban álló szemetesbe. Leült az ágyra, és az ölébe húzta a laptopot. Aztán csak bámulta az üres Word dokumentumot ugyanúgy, ahogy az elmúlt hat hónap minden egyes napján.
Amióta az eszét tudta, az írás a lételeme volt, a titkos fegyvere, amivel mindig legyőzte a sokszor egyhangú, néha kegyetlen valóságot. Most azonban, amikor a legnagyobb szüksége volt rá, cserbenhagyta a fantáziája. Mintha Márkkal együtt elvesztette volna azt a képességét is, hogy történeteket meséljen el, és nem is tudta, hogy ez, vagy a férfi árulása fájt jobban. Keserű dühvel rakta félre a laptopot, és magára húzta a takarót. Ennél már csak jobb jöhet!
Ám a másnap sem indult fényesen. Először Újvári főhadnagy jelent meg néhány rendőr kíséretében, és újra kifaggattak mindenkit, ezúttal jóval hosszabban, és az egyenruhások jelenléte nem tett jót a forgalmuknak. Mégsem ez volt az, ami végleg elüldözte a vendégeket, hanem egy újabb cikk. A helyi hírportálon jelent meg, az újságírónak valahogy sikerült kiderítenie, hogy a rendőrség a kávézó alkalmazottait gyanúsítja. Az írást rengetegen megosztották a Facebookon, a helyi lakossági csoportokban, és a kávézó hamarosan kongott az ürességtől.
– Legalább az újságírók felszívódtak, és nem is ment el az összes vendég – szólt Mónika optimistán. Az öt alkalmazott közül ő dolgozott legrégebben az Ambróziában.
Flóra abbahagyta a makulátlanul tiszta pult törölgetését, amivel leginkább a feszültségét próbálta levezetni, és az egyetlen foglalt asztalukra pillantott, ami mellett két ősz hajú úriember ült.
– De csak azért, mert nincs okostelefonjuk. Holnap, ha majd megjelenik az a cikk az újságban, ők se lesznek itt.
– Olyan borúlátó vagy, Flóra! Lehet, hogy a rendőrök holnapra dutyiba vágnak valakit közülünk, és akkor újra özönleni fognak az emberek.
– Valahogy ez a verzió sem tetszik annyira ‒ nevetett fel kényszeredetten Flóra, amire Mónika rögtön megcsóválta a fejét.
– Neked semmi sem jó, és még a viccet sem érted.
‒ Nincs túl sok kedvem viccelődni.
‒ Azt látom. Egyébként beszéltél már az apáddal? ‒ Mónika elkezdte rendezgetni az eddig is tökéletesen egyenes sorban álló kávéscsészéket, és csak egy oldalpillantást vetett közben Flórára.
– Próbáltam hívni ma délben, de nem csörgött ki. Tegnap kezdődött a gyalogtúra, már biztosan olyan részen járnak, ahol nincs térerő. Az utazási irodában szóltak előre, hogy lesz ilyen.
– Hát ‒ nyújtotta el Mónika a szót ‒ lehet, hogy jobb is, ha kimarad ebből.
– Igen – mondta Flóra komoran –, mindenképpen jobb.
Az apja kikészülne, ha látná, mennyire elhagyatott a kávézó, amit második gyermekeként szeretett. Flóra abban bízott, hogy másfél hét múlva, amikor hazaér, túl lesznek ezen a szerencsétlen epizódon, és újra visszazökken minden a régi kerékvágásba. Szerette volna megkímélni az apját ettől az egész felfordulástól.

Tovább olvasom

MEGRENDELHETŐ:

INGYENESEN LETÖLTHETŐ KIEGÉSZÍTŐ NOVELLÁK:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések