Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 9. rész


Pár hosszúra nyúló, teljesen felesleges rendezgetéssel töltött perc múlva Tibi, a másik felszolgáló jött oda hozzájuk.
– Biztos, hogy mindketten kellünk, Flóra? ‒ kérdezte, a pultnak támaszkodva. ‒ Ha nem, akkor elhúznék. A banda próbálna, és csak én hiányzom.
– Menj nyugodtan! – biccentett Flóra.
– Kösz! – villantott rá a férfi egy mosolyt, közben már le is vette magáról a kötényét, és meglazította a nyakkendőjét. – Szombat este fellépünk a repülőnapon. Eljössz?
– Még meglátom – felelte Flóra, habár előre tudta, hogy úgysem lesz kedve bulizni. Mostanában csak arra volt ereje, hogy átvergődjön a napokon, bár az is egyre inkább nehezére esett, aztán esténként begubózott a lakásában. Alig mozdult ki otthonról. Ebből a szempontból tiszta szerencse, hogy az apja elhívta a kávézóba helyettesíteni, legalább így nem válik teljesen remetévé. De a koncertet biztosan kihagyja, kirázta a hideg a gondolattól, hogy önszántából ennyi ember közé menjen.
Nézte, ahogy Tibi – immár az ingét gombolva – eltűnik a hátsó bejárat mögött, aztán Mónikához fordult.
– Te is hazamehetsz ám! Nem hinném, hogy bárki is betoppanna.
– Biztos? Jól jönne egy szabad este, de szívesen maradok, ha kellek.
– Elboldogulok – mosolygott rá Flóra a nőre.
Másfél órával később Danit is hazaküldte. Ő volt a két szakács közül a fiatalabb, és megrögzött egészségtudatosságával mindenkit az őrületbe kergetett. Aznap Flóra már végighallgatott egy kiselőadást arról, hogy vegyék le az étlapról a tésztákat, és helyette többféle salátát kínáljanak. Mintha ez lenne a legnagyobb gondjuk!
Még nem volt nyolc, amikor szólt Dorkának, hogy nekiállhat takarítani. Ha az elmúlt két órában nem jött senki, akkor már nem is fog, gondolta rosszkedvűen. Dorka hamar végzett a felmosással, majd letörölte az asztalokat. Azt a bokszot, ahol a holttest volt, kétszer is. Mintha nem hinné el, hogy tényleg minden vér eltűnt a csiszolással és az újrafestéssel. Amikor megfordult, hogy újra beáztassa a rongyát a mosogatószeres vízbe, Flóra meglátta az arcát. Dorka sápadt volt, a tekintete pedig furán ködös, Flóra azonnal megsajnálta. Tudta, hogy a lány egyedül él az anyjával és a húgával, egy kis lakásban, Rózsakő egyik leglepusztultabb lakótelepén. Dorkának azért kellett takarítania, és ezért tudta csak levelezőn végezni az egyetemet, mert alig volt pénzük, és esténként, amikor az anyja éjszakai műszakban dolgozott, ő vigyázott a húgára. Most meg még az eddigi nyugis munkahelyén is kitört a káosz.
‒ Minden rendben? ‒ kérdezte meg tőle Flóra.
Dorka olyan hirtelen kapta fel a fejét, mintha csak most jönne rá, hogy nem egyedül van a kávézóban.
‒ Persze – bólintott, aztán felkapta a vödröt és eltűnt a kávézó hátsó részében.
Flóra nem is hibáztatta a szűkszavúságáért; ő sem örülne, ha egy olyan helyen kellene dolgoznia, ahol megöltek valakit. Ráadásul Dorka még olyan fiatal, alig húszéves. Biztosan sokkal jobban megviselik a történtek, mint a többieket.
A lány néhány perc múlva elköszönt és sietve távozott, Flóra pedig nekilátott összepakolni a pult mögött. Ekkor hallotta meg a lépteket. A kávézó hátuljából jött a hang, és a nő ereiben megfagyott a vér. Miután Dorka elment, bezárta a hátsó ajtót. De akkor ki lehet az?
Az lett volna az ésszerű, ha kimenekül elöl és hívja a rendőrséget, de pánikhelyzetben hajlamos volt rossz döntéseket hozni. A lengőajtó felé araszolt, és közben reszkető hangon megszólalt:
– Ki van ott?
Nem kapott választ. Pár pillanatra csend lett, majd újra léptek kopogása hallatszott. Flórának ezen a ponton kellett volna lélekszakadva elrohannia, de a vérében zubogó adrenalin átvette az irányítást józan esze felett. A lengőajtóhoz lépett, ami a kávézó hátsó traktusába vezetett.
Az ajtó halk, vészjósló nyikorgással tárult ki, és mögötte feltűnt a keskeny közlekedő. Flóra a villanykapcsoló után tapogatózott, és megnyomta. Tompa fény öntötte el a folyosót, ami néptelennek tűnt.
Flóra felkapta az egyik sarokba támasztott partvist. Nem mintha sokra menne vele egy betörővel, netán egy gyilkossal szemben, de megnyugtatta, hogy van valami nála, amit fegyverként használhat. Sorban bekukkantott minden ajtón, közben a szíve olyan hangosan dübörgött, hogy attól tartott, nem fogja észrevenni, ha újra felhangzanak a léptek. Benézett a raktárba, apja kicsi irodájába, a konyhába, sőt még a mellékhelyiségekbe is, de minden üres volt. A biztonság kedvéért leellenőrizte a hátsó ajtót is, és megdöbbent, amikor nyitva találta. Elfelejtette volna bezárni? A mai nap után minden lehetséges…
– Tiszta lüke vagyok! – mormogta, mikor visszaért a vendégtérbe.
– Magadban beszélsz? – zendült egy mély hang.


MEGRENDELHETŐ:

INGYENESEN LETÖLTHETŐ KIEGÉSZÍTŐ NOVELLÁK:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések