Boldogan éltek - 20. fejezet


Alinda képtelen volt a tanár szavaira figyelni. Csak ült a padban, ujjai között egy tollat morzsolgatott, és bámult előre, ám az előadó helyett Kerryt és Briant látta, ahogy egymás mellett állnak az esküvőjükön.
Atyaég, csak alig néhány hete házasodtak össze! Milyen boldog volt aznap Kerry! És Brian máskor fagyos tekintete is olyan melegnek tűnt, még mosolygott is. Alinda meg is lepődött, mert mindig túl ridegnek gondolta a férfit, akit az észérvek irányítanak, és sosem enged meg magának olyan gyengeséget, mint az érzelmek. De az esküvőjük napján Brian nem ilyennek tűnt, és akkor Alinda egészen megnyugodott, hogy Kerry mégis jó döntést hozott.
Most pedig próbálta újra és újra elképzelni, hogy a férfi bántalmazza Kerryt. A szíve majd beleszakadt a borzalmas képekbe, amiket az elméje felvillantott, de közben valami mégis meggátolta abban, hogy elhiggye, tényleg ez történt. Lehet, hogy csak amiatt a ritka mosoly miatt az esküvőn? Az vezeti félre? Ám az ösztöne azt súgta, hogy Brian nem volt erőszakos. Rideg és munkamániás igen, de erőszakos nem.
De akkor ki ölte meg? – tette fel magának újra és újra a kérdést. Bárki is volt, talán Kerry előle menekült el. Alinda hátán végigfutott a jeges borzongás, ahányszor ebbe a lehetőségbe belegondolt. Azon kapta magát, hogy olyan hévvel szorítja a tollát, hogy az ujjai már-már görcsbe állnak. A lábiban zsibongott a vér, annyira fel akart állni, kirohanni az előadásról, és csinálni valamit. Bármit! Meg kell találnia Kerryt, hisz talán veszélyben van!
De fogalma sem volt, hol keresse, és Gilbertnek is ígéretet tett, hogy nem csinál semmi hülyeséget. Pedig pokoli nehéz volt itt ülnie az órán, és úgy tennie, mintha minden rendben lenne. Mégis megtette. Nem is annyira maga miatt, hanem hogy ne hozzon még több bajt Gilbertre.
A korareggeli jelenetre gondolt, és az idegessége ellenére is bizsergető melegség öntötte el a gyomrát. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és már látta is maga előtt a férjét. Itt-ott még nedves volt a bőre, mellkasát sötét szőrszállak fedték, alattuk pedig szikár izmok rejtőztek. Alindának tetszett a látvány, nagyon is. És amikor Gilbert arra célzott, hogy ez a tetszés kölcsönös, elgyengültek a lábai, és gyorsabban kezdet kalapálni a szíve...
Észre sem vette, hogy véget ért az óra, és a tanár már nem beszél. Csak arra eszmélt, hogy a többiek szedelőzködni kezdenek körülötte. Ő is felpattant, és mindent a táskájába szórt, közben körbenézett. De szerencsére senki sem figyelt rá, senkinek sem tűnt fel a szórakozottsága.
Kiment a teremből, és a büfé felé indult. Bár a sor hosszú volt, és úgy tűnt, el fog késni a következő órájáról, ha kivárja, mégis beállt. Éjjel alig aludt, muszáj innia egy újabb kávét! A táskáját szorongatva ácsorgott, közben már újra Kerry körül jártak a gondolatai, így pár perces késéssel jött csak rá, hogy az előtte álló feketehajú lány Emma, Kerry egyik csoporttársa. Kerry sokszor járt el vele bulizni.
Alindában azonnal viaskodni kezdett az ígérete és a lehetőség, hogy megtudjon valamit. Amikor pedig Emma hátrafordult, és mosolyogva ráköszönt, kiütéssel győzött az utóbbi. Hisz abból csak nem lesz baj, ha kérdezősködik egy kicsit! Ha követték is a rendőrök, az egyetemre nem jöttek utána. Senki nem fogja megtudni, hogy kifaggatta Emmát. Mégis elöntötte valami különös idegesség, mikor viszonozta a lány köszönését.
– Szia Emma – erőltetett azért mosolyt az arcára. – Hogy vagy?
Emma fecsegni kezdett valamilyen klubról, meg egy srácról, aki ott pultos. Alindának nehezére esett figyelni. Visszanyelte a keserű megjegyzését, hogy Emma ne élje bele magát túlzottan. Minek? Pár év múlva talán máshoz kell mindkettőjüknek hozzámennie. Elfojtotta a keserű gondolatokat, és inkább kényszerítette magát, hogy Emmára figyeljen.
– Képzeld, múlt hétvégén Kerry is eljött velünk bulizni – jegyezte meg Emma, és Alinda meglepetten nézett rá.
– Briannel együtt? – nyögte ki a szavakat, el sem tudta képzelni Briant egy klubban.
– Nem, egyedül. Meg is lepődtem, mert az esküvő óta folyton Briannel lógott, el nem mozdult volna mellőle. Ha engem kérdezel, ez nagyon nem természetes... Oké, itt van ez a törvény, értem én, hogy kötelező házasodni, de senki nem tiltja meg, hogy utána ne érezd magad jól, ha érted, mire gondolok.
Alinda pontosan értette. A kormány a rendeletet talán be tudja tartatni, de azt már nem tudja megakadályozni, hogy a házastársak titkon máshol keressék a boldogságot. Tényleg ez lenne a megoldás? Alinda hinni akarta, hogy nem, de egyre nehezebben ment neki. Ennek ellenére elengedte a célzást a füle mellett, és inkább tovább faggatózott.
– Megkérdezted Kerrytől, hogy miért egyedül ment?
– Persze – bólogatott Emma –, de nem mondott semmit, és olyan fura volt. Aztán fél óra múlva már haza is ment. Mintha megbánta volna, hogy egyáltalán eljött.
Alinda bólintott, és arra gondolt, hogy Kerry az ő esküvőjükre sem hozta el magával Briant. Akkor túl izgatott volt ahhoz, hogy foglalkozzon vele, de most visszatekintve gyanúsnak tűnt. Talán tényleg valami feszültség volt közöttük?
– A buli után találkoztál vele? – kockáztatott meg egy újabb kérdést, és remélte, hogy Emma nem találja furcsának a faggatózását.
Emma azonban csak megvonta a vállát.
– Azt hiszem, nem. Utána nem jött be az órákra, de ez nála nem meglepő. Viszont – élesedett meg a tekintete – ma se láttam egyik órán sem. Azért ennyit még ő sem szokott lógni. Nem tudod, mi van vele?
– Brian elutazott, valami munkaügy, Kerry meg elkísérte. – Alinda meglepődött, mennyire könnyedén jön a szájára a hazugság.
– Ó, szegény, kirakatfeleség lett! Biztos marhára unatkozik, míg Brian eljátssza, hogy mennyire fontos – húzta el Emma a száját. – Ez a rohadék törvény nem csak a szabad akaratot öli meg, hanem szórakozást meg a jókedvet is... Kerry is mintha citromba harapott volna az utóbbi időben – jegyezte meg a fejét csóválva, aztán visszafordult a pult felé, és kért magának egy kávét.
Alinda is vett magának egy dupla eszpresszót, aztán elköszönt Emmától. A gondolataiba merülve baktatott a folyosón, és magában ugyanúgy átkozta a törvényt, mint korábban Emma. Mindegy, mi történt, ha Kerry nem megy hozzá Brianhez, akkor nem keveredik bele. Ha össze is jön Briannel, akkor van idejük az ismerkedésre. Nem találják magukat pár hét leforgása alatt félig-meddig idegenként, összezárva egy házban.
Hogy gondolhatta komolyan bárki is, hogy ez működni fog? Hogy gondolhatta komolyan Gilbert ezt az őrültséget?! Nem a matematikai vagy ki tudja milyen szabályszerűségek döntik el, hogy működni fog-e egy kapcsolat.
Alindában felbugyogott valamilyen eddig ismeretlen, fojtogató harag. Hiába tudta, hogy a férje csak kitalálta a módszert, nem ő tette kötelezővé, mégis most először mérges lett rá. Olyan mérges, hogy hirtelen levegőt sem kapott.
Automatikus nyúlt szabad kezével a táskájába, és kotorta elő a mobilját. Nem fog ölbe tett kézzel ülni, képtelen is lenne rá, jött rá. Nagyot kortyolt a tűzforró kávéból, aztán bepötyögött egy üzenetet Kerry bátyjának. Az egyetlen embernek, aki Briant és Kerryt is jól ismerte.
Még arra sem volt ideje, hogy eltegye a telefont, máris megérkezett a válasz. Alinda egy hosszú pillanatig nézte az időpontot és a helyet. Nem gondolta volna, hogy Kerry bátyja ilyen hamar visszaír, azt főleg nem, hogy azt javasolja, találkozzanak azonnal.
Tudta, hogy Gilbert ki fog akadni, ha rájön, mit csinált, de nem érdekelte. Válaszolt az üzenetre, aztán sarkon fordult, és elindult a kijárat felé.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések