Boldogan éltek - 24. fejezet


A péntek délutáni művészettörténet óra kínszenvedés volt. Alinda csak azért ment be, mert nem akart hiányozni, de közben alig bírt egy helyben ülni, és egyáltalán nem tudott Landon professzor előadására figyelni. Pedig a tanárnő mindig érdekes órákat tartott, bizonyára most sem volt ez másképp, de Alinda gondolatai kizárólag a windsori motelben történtek és Kerry körül jártak. Nem tudta elhinni, hogy a barátnője elmenekült, amikor meglátta őket. Hát nem érti, hogy azért keresik, mert segíteni akarnak neki?! Alindát már nem csak az aggodalom kínozta. Az is fájt neki, hogy Kerry nem fordult hozzá a bajban. Hogy nem bízott meg benne.
Amikor véget ért az óra, Alinda egyetlen mondatot sem tudott volna elismételni az előadásból. Beleszórta a táskájába a cuccait, és már rohant a kijárat felé, de Landon professzor megállította.
– Alinda, egy percre – intette magához.
Alinda kénytelen kelletlen odament a tanári asztalhoz, közben fohászkodott, hogy a tanárnő ne azért akarjon beszélni vele, mert észrevette, hogy teljesen máshol járt az órán. Stephanie Landon azonban nem szemrehányóan nézett rá, hanem mosolyogva.
– Jó hírem van! – jelentette be vidáman. – Az új adminisztrátor nem bírta a munkát a tanszéken, és úgy döntött, hogy elhagy minket. Hála az égnek, de ezt ne árulja el senkinek – szélesedett ki a mosolya. – Van kedve visszajönni? Már persze ha nem talált időközben másik munkát. És biztosíthatom, hogy senki sem fogja kifúrni a helyéről. Erről ezúttal gondoskodtam.
Alinda torka elszorult a meghatottságtól, hogy a professzor azonnal őt kérdezte meg. Aztán ösztönösen a gyűrűsujjához kapott, ahogy letaglózta a felismerés. Ha még pár hétig kitart, akkor nem is kellett volna férjhez mennie. Maradhatott volna a bérelt lakásában, és sosem ismerte volna meg Gilbertet. Gyomrát elszorították a furcsa, egymásnak ellentmondó érzelmek.
– Szívesen visszamennék – nyögte ki, hisz mindig is szeretett a művészettörténet tanszéken dolgozni, még a másnak talán unalmas adminisztratív feladatokat is élvezte.
– Ez remek! – ragyogott fel Landon professzor arca, majd turkálni kezdett az asztalon a dossziéjában, és előhúzott pár lapot. – Bíztam benne, hogy ezt fogja mondani, így már meg is írtam a szerződését.
Alinda meglepetten vette át a papírokat. Átfutotta a szöveget, aztán még jobban megdöbbent.
– De ez nem egy sima adminisztrátori munka... – nézett fel a professzorasszony mosolygós arcába.
– Igen, tudom – bólintott Landon. –  Szereti a művészettörténetet, nem igaz? És az óráimon mindig nagyszerű előadásokat tart. Arra gondoltam, miután végez, esetleg szívesen maradna a tanszéken. Mint a tanársegédem. Ez egy biztos jövedelem lenne, mellette pedig szabadon foglalkozhatna a festéssel.
Alinda jó pár pillanatig azt hitte, hogy rosszul hall. Landon professzor tálcán kínálta neki az esélyt, hogy önerőből boldoguljon, mellette pedig kedvére festhetne. Azzal foglalkozhatna, amit szeret, és még pénzt is kapna érte. Arra a papírra nézett, amin a fizetés összege szerepelt, és alig tudta megállni, hogy ne kiáltson fel.
– Ez jóval... több, mint amit korábban kaptam – dadogta.
– Persze, hogy több, mert szeretném, ha már ebben a félévben is besegítene nekem, persze az adminisztrátori feladatok mellett. Így több lesz a munkája, tulajdonképp két pozíciót fog vinni, de a dékán csak így ment bele a dologba. Remélem, nem gond!
– Dehogy! – Alinda legszívesebben megölelte volna a nőt, de tartott tőle, hogy azt nem venné jó néven. Így csak gyorsan előkapott egy tollat a táskájából, letette a lapokat a tanári asztalra, és mindegyiket gondolkodás nélkül aláfirkantotta. – El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok önnek, Landon professzor! – nyújtotta át a nőnek a lapokat.
– Ne butáskodjon, én vagyok hálás, hogy elvállalta! És készüljön, mert lesz dolga bőven. Az előző adminisztrátor után jó nagy káosz maradt.
– Bejöhetek holnap délelőtt, és elkezdhetem – javasolta Alinda automatikusan.
– Az jó lenne, köszönöm! – Landon professzor szeme alatt a ráncok elmélyültek, ahogy újra rámosolygott Alindára.
Alinda könnyed léptekkel ment ki a folyosóra. Évek óta most először érezte, hogy talán jóra fordulhat minden, talán van szakmai jövője. A szülei hatalmas tartozásai talán mégsem döntik végleg romba az álmait, és azt csinálhatja, amit szeret. Rajzolhat és festhet. Egy hangocska a fejében azonban azt súgta, hogy Gilbert feleségeként is alkothatna kedvére, anélkül, hogy munkát vállalna. A férje elég jómódú ahhoz, hogy eltartsa. Alinda azonban szinte megszédült a boldogságtól, hogy mégsem kell Gilbertre támaszkodnia az anyagiak terén. Csak most döbbent rá, mennyire zavarta, hogy a pénz miatt ment hozzá. Bárhogy is alakul a házasságuk, ez mindig árnyékkén kísértette volna. Ám most már elfelejtheti. És mindenféle kényszerítő körülmény nélkül fedezheti fel azt az egyre kevésbé titkolható vonzalmat, amit Gilbert iránt érez.
Elmosolyodott, a testét átjárta a jóleső feszültség. Az a fajta, ami akkor öntötte el, mikor nekiállt egy képnek. Sosem tudta, mi lesz belőle, de ott állt előtte számtalan lehetőség, és olyan izgalmas volt átélni, végül mivé alakul egy üres vászon. Ugyanezt érezte akkor is, ha Gilbertre gondolt. Talán nem csak a szakmai jövője az, ami jobbra fordul...
Kilépett az egyetem nagy, kovácsoltvas kapuján. Hunyorítania kellett, mert a késődélutáni napsütés beletűzött a szemébe. Orrába befurakodott az épület előtti parkban nyíló rózsák illata, az enyhe szellő beleborzolt a hajába. A kék égen bárányfelhők úszkáltak lomhán, csodaszép péntek délután volt. Alindának kedve támadt felhívni Gilbertet, és elhívni sétálni. Utána esetleg be is ülhetnének valahová, megünnepelhetnék az új munkáját. Aztán a boldog mosoly azonnal a szájára fagyott, amikor belehasított a felismerés, hogy az utóbbi negyedórában teljesen elfeledkezett Kerryről. Hogy is ünnepelhetne, amikor a barátnője bajban van?! Talán jóval nagyobban, mint hitték, ha még előlük is menekül.
Keserűség kúszott a torkába, a korábbi önfeledtsége nyomtalanul elszállt. Összefonta karjait a mellkasa előtt, és megszaporázta a lépteit, hogy minél hamarabb visszaérjen Gilbert lakására. Ott aztán újra felhívja Kerry szüleit, a bátyját, meg ha kell, minden egyes ismerősét, és próbál rájönni, ezúttal hol húzhatta meg magát a barátnője. Mert valahogy muszáj rájönnie, és muszáj megtalálnia. Még akkor is, ha úgy tűnik, Kerry egyáltalán nem akarja, hogy megtalálják.
A péntek délutáni csúcsforgalomban egy órájába is beletelt, mire hazaért. Türelmetlenül lépett ki a cipőjéből, és már azon gondolkozott, kit hívjon először, amikor Gilbert sietett elé a nappaliból.
– Ilyen korán hazaértél? – lepődött meg Alinda, aztán a további kérdezősködés nyomban a torkára is fagyott, amikor meglátta, milyen arcot vág Gilbert. – Mi történt? – kérdezte meg, bár előre félt a választól.
– Grey nyomozó hívott nemrég. – Gilbert közelebb lépett. Alinda ijedten figyelte a tekintetét, ami szokatlanul metsző volt.
– Mit akart? – lehelte összeszoruló gyomorral.
Gilbert beletúrt a hajába, közben mintha az ujjai megremegtek volna. Alinda ettől még inkább megrémült. Eddig a férfi olyan nyugodt volt. Még akkor is, amikor megtalálták Brian holttestét.
– Mit akart? Mondd már el, Gilbert! – kiáltott fel Alinda, amikor nem bírta már a csendet.
– A windsori motel recepciósáról van szó – bökte ki a férfi. – Ma délután holtan találták.
– Istenem... – Alinda a szájához kapta a kezét, a gyomra felkavarodott.
– Látták a biztonsági kamerán, hogy Kerry is ott volt, meg mi is – folytatta Gilbert, közben még közelebb jött, és a tenyerébe zárta Alinda jéghideg ujjait. – Tudni akarják, mit kerestünk ott, és ez még nem minden... – Egy pillanatra elhallgatott, és Alinda minden izma megfeszült, ahogy a folytatásra várt. Attól tartott, az még az eddigieknél is rosszabb lesz.
– Mi van még? – suttogta.
– Az a helyzet – nyelt nagyot Gilbert –, hogy őt is ugyanúgy szíven szúrták egy késsel, mint a barátnőd férjét.


4 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszenek az írásaid,Szeretném ennek a folytatását (Boldogan éltek,,) olvasni,hol talaálom meg? (Bocsi a tegezésért) várom kedves válaszod :Marica

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Marica! Nagyon örülök, hogy tetszenek az írásaim! :-) A Boldogan éltek című történetemből egyelőre csak ennyi van kész, amit ide a blogra is feltöltöttem. Most éppen a tavasszal megjelenő legújabb regényemen dolgozom, de amint azzal kész vagyok, folytatom a Boldogan élteket is. :-)

      Törlés
    2. Köszi a választ, további sok sikert kívánok. :)

      Törlés

Legnépszerűbb bejegyzések