Boldogan éltek - 29. fejezet


– Tudunk arról, hogy bizonyos csoportok megpróbálják aláásni a házassági törvényt – szólalt meg Richard Hoggarth.
Gilbert a szeme sarkából a mellette lépdelő kormánybiztosra pillantott, és bár nem akarta, mégis elöntötte a düh.
– Nekem miért nem szólt erről senki? – kérdezte Hoggarthot, és jól látta, hogy a főnöke arca megfeszül a számonkéréstől.
– Mert nem kellett tudnia róla! A maga feladata annyi, hogy az elméletét megvalósítsa a gyakorlatban, és összehozza a párokat. A politikai vonatkozások rám tartoznak.
– Úgy tűnik, többé már nem. Ugyanis ezek a „politikai vonatkozások” akadályoznak abban, hogy megfelelően elássam a munkámat. A három halállal végződő esetből kettőnél legalábbis úgy tűnik, hogy ez az ok. Robert Hillnél nem került bele az aktába a depresszió, és David Appletonnál is hiányoztak fontos információk, amik alkalmatlanná tették volna a házastárskeresésre.
Hoggarth nem szólt semmit, csak balra kanyarodott, és megállt a Canary Wharfnál lévő sétány korlátjánál. Hosszan nézte a Temzét, aminek a vize világoskéken csillogott a vasárnap reggeli napsütésben. Gilbert jobb híján odadőlt mellé a korláthoz.
Alig múlt reggel hét, a sétányon rajtuk kívül csak néhány koránkelő sétáló lézengett. Gilbert sejtette, hogy Hoggarth épp emiatt hívta ide ilyen korán. Amikor előző este telefonált a főnökének, és elmondta neki Alinda gyanúját, Hoggarth meglepően nyugodtan fogadta a hírt. Gilbertnek már akkor gyanakodnia kellett volna, hogy nem újdonság számára a házassági törvény ellenes csoport ötlete. Ám annyira el volt foglalva azzal, hogy Macy és David Appleton ügyének is utánajárjon, hogy nem is figyelt fel Hoggarth furcsa reakciójára.
– Tegnap este beszéltem David Appleton korábbi barátnőjével – mesélte a főnökének. – A nő elmondta, hogyan zaklatta Appleton a szakításuk után, hogyan járkált utána az utcán, és hogyan erőszakolta meg majdnem az egyik alkalommal. És mindez nem került bele az aktájába... Pedig még rendőrségi feljelentés is lett a dologból. – Gilbert gyomra még most is összeszorult, ahogy visszagondolt a nő hangjára, ami egyszerre volt rémült és dühös. Azt mondta, hogy örül, amiért David halott, és Gilbert kénytelen volt egyetérteni vele.
– Akkor valószínűleg Macy Appleton önvédelemből tette – jegyezte meg Hoggarth teljesen érzelemmentesen.
Gilbert keze ökölbe szorult.
– Igen, és valaki vagy valakik az intézetben szándékosan elhallgatnak ilyen és ehhez hasonló fontos információkat, hogy szabotálják a házastárskereső program sikerét. Utána kell néznünk, hogy más pároknál is történt-e ilyen szándékos szabotázs, mielőtt újabb tragédia történik. Arról nem is beszélve, hogy ki kell derítenünk, kik vannak benne ebben az egészben...
– Csak küldje el azoknak a szakembereknek a listáját nekem, akik Robert Hillt és David Appletont vizsgálták, a többit intézem én – mondta a kormánybiztos, továbbra is a Temzét szemlélve. – Magának nem kell foglalkoznia ezzel.
– Már hogy ne kéne?! – kiáltott Gilbert, és csak akkor vette észre, mennyire élesen cseng a hangja, amikor az belehasított a vasárnap reggeli csendbe.
Hoggarth azonnal felé fordult, és vetett rá egy éles pillantást.
– Halkabban! – szólt rá. – Ne keltsen feltűnést! És ahogy mondtam, ezt én fogom intézni. Maga folytassa tovább a munkáját úgy, ahogy eddig, és arról, amit kiderített, senkinek ne mondjon semmit. Ez a ma reggeli beszélgetés pedig meg sem történt. Megértette?
Gilbert egy hosszú pillanatig belenézett a főnöke rideg szemébe, aminek a színe aznap reggel még a szokásosnál is jobban emlékeztette egy döglött halra.
– Megértettem – morogta, mert mást nagyon nem tudott mondani. – És mi legyen Kerry és Brian Sandersonnal? Náluk úgy tűnik, nem történt szabotázs.
– Hagyja azt az ügyet is. Inkább arra koncentráljon, hogy az új pároknál ne legyen semmi probléma.
– És mégis hogyan, ha azt sem tudom, kiben bízhatok az intézetben dolgozók közül?
– Mondtam, hogy elintézem!
Hoggarth ennyit válaszolt csak, aztán biccentett, és otthagyta a Canary Wharf sétány korlátjánál. Gilbert nézte, ahogy távolodik, közben azon gondolkozott, mire készül a főnöke. Mert hogy valamire készült, azt biztosra vette.
Még aznap elküldte neki a Robert Hill és a David Appleton vizsgálatában résztvevők listáját, másnap pedig ezek a dolgozók már meg sem jelentek az intézetben. Gilbert csak egy üzenetet kapott, hogy azonnali hatállyal felmondtak nekik, mivel rendőrségi eljárás indult ellenük közösség elleni uszítás vádjával.
Gilbert újra és újra elolvasta az üzenetet, közben nem tudott nem arra gondolni, hogy neki is része volt ebben. Ettől pedig felkavarodott a gyomra, és úgy érezte, nem csak a beosztottjai, de ő maga is bemocskolódott.
Alig várta, hogy véget érjen a munka, és hazamehessen Alindához. Annak ellenére is, hogy az elmúlt napokban úgy körözött a nő körül, mint egy oroszlán az antilop körül. Vágyott rá, de attól félt, hogy ha túl közel megy, akkor csak fájdalmat okoz. Ám aznap ráébredt arra, amit a szíve mélyén már eddig is sejtett, csak nem akaródzott kimondania: a házassági programmal valami olyasmibe merült, amibe soha nem akart. A politika undorító posványába. És bármennyire is önzőség a részéről, de arra vágyott, hogy Alinda karjaiban elfeledhesse azt, amivé vált. Még akkor is, ha utána csak még alávalóbbnak fogja érezni magát.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések