Boldogan éltek - 30. fejezet

 

– Hé, Alinda! Kerry tényleg kinyírta a férjét, aztán megpattant? – kiáltotta valaki az egyetem udvarán, Alinda pedig úgy érezte, mintha a lába hirtelen fává vált volna, és gyökeret eresztene betonban. Eddig is pocsék volt a napja, de ez feltette rá a koronát.
Nyelt egyet, és igyekezett hűvössé varázsolni az arckifejezését, aztán megfordult. Ted Gordon állt mögötte pár haverjával, mindegyikük arcán ugyanaz a rosszindulatú vigyor virított. Ted ugyanabban a házban bérelt lakást, ahol annak idején Kerryvel laktak, és már akkor sem volt szimpatikus Alindának. Most viszont egyetlen pillanat alatt teljesen ellenszenvessé vált.
– Kerry nem nyírt ki senkit – válaszolta, és próbált magabiztosnak tűnni, de érezte, milyen vékony a hangja.
– Én mást hallottam – vigyorgott töretlenül Ted. – Egyébként nem hibáztatom. Az az elcseszett házassági törvény arra talán jó, hogy tökéletes kölyköket szüljenek a nők, de arra kurvára nem, hogy egy jót dugjanak. Kerry is biztos emiatt lépett le, nem élvezte a szexet a férjével – kacsintott a haverjaira, akik azonnal heherészni kezdtek. – Csak aztán elfajultak a dolgok. Szóval én tök megértem, hogy megölte a fickót.
Alinda füle zúgni kezdett, a szíve pedig úgy vágtatott, mintha ki akarna ugrani a helyéről.
– Semmi ilyesmi nem történt – mondta erőtlenül, de Ted és a haverjai már nem is figyeltek rá. Épp azt részletezték, hogy így jár az, aki nem tud kielégíteni egy nőt.
Alinda sarkon fordult, és remegő lábakkal elindult az utca felé. Égett az arca, az agyában Ted gonosz szavai dübörögtek. Aztán az aznap délelőtti látogatására gondolt Kerry szüleinél, meg az undok emailre, amit utána a barátnőjének írt. Mellkasát összehúzta a lelkifurdalás.
– Alinda! – kiáltotta megint valaki a nevét, és Alinda már megijedt, hogy Ted és a barátai jöttek utána, de aztán meglátta Gilbertet. A férfi az egyetem kapuján túl, az utcán állt, és úgy tűnt, rá vár.
– Mi történt? – sietett oda hozzá Alinda, de Gilbert elmosolyodott és megrázta a fejét.
– Ne aggódj, nincs semmi baj. Csak arra gondoltam, hogy sétálhatnánk egyet.
– Jó ötlet! – Alinda szája is automatikusan mosolyra kunkorodott, majd elindultak az utcán.
A Regent Parkba mentek. Tettek egy kört a csónakázó tó körül, aztán besétáltak a rózsakertbe. Az ég világoskéken ragyogott, enyhe szellő lengedezett, gyönyörű hétfő délután volt, és Alinda úgy érezte, mintha az egész napját befelhőző keserűség kicsit oszladozni kezdene.
Később beültek egy kávézóba a parktól nem messze. Ugyanolyan mahagóni pult volt benne, mint a camdeni kávézóban, ahol legelőször találkoztak. Mennyi minden történt azóta! Alinda a vele szemben ülő férfira nézett. Akkor még tarott tőle, fogalma sem volt, mire számítson, de mostanra megismerte, és tudta, hogy Gilbertnél kevés jobb, nemesebb ember van a világon. Ettől azonnal elmosolyodott.
– Min mosolyogsz? – kérdezte meg azonnal a férfi, Alinda megvonta a vállát. Nem akarta elárulni, mire gondolt, inkább másfelé terelte a szót.
– Ma délelőtt nem volt órám, és elmentem Kerry szüleihez – vallotta be.
– Alinda – sóhajtott fel Gilbert –, megbeszéltük, hogy nem nyomozunk látványosan. A rendőrség figyelheti Kerry szüleinek a házát...
– Most nem nyomoztam! Csak meg akartam nézni, hogy vannak. Kerry sokszor elvitt hozzájuk, miután meghaltak a szüleim, és mindig kedvesek voltak velem. Úgy érzem, hogy...
– Viszonoznod kell – fejezte be helyette Gilbert a mondatot kedvesen, aztán letette a kávésbögréjét, és megszorította a kezét. – Én értem, de a rendőrség nem fogja – tette hozzá halkan.
– Nem volt ott egy rendőr sem, ellenőriztem. De az a látogatás kikészített, Gilbert – ismerte be Alinda, és újra érezte ugyanazt a végtelen szomorúságot, ami csak úgy áradt Kerry szüleiből. – És miután eljöttem tőlük, csináltam egy hülyeséget...
– Miféle hülyeséget? – Gilbert a homlokát ráncolta, de a kezét nem eresztette el.
– Megírtam Kerrynek, hogy szégyellje magát, amiért ezt teszi a szüleivel – motyogta Alinda. – És azt is, hogy kezdem azt hinni, tényleg ő ölte meg Briant, különben miért menekülne. Jaj, Gilbert... – kirántotta a kezét a férfi ujjai közül, és a tenyerébe temette az arcát, ahogy ismét átjárta a szégyen. – Borzalmas dolgokat írtam neki... Hogy tehettem ilyet?!
– Biztos vagyok benne, hogy Kerry megérti, hogy csak aggódsz miatta, és frusztrált vagy, amiért semmit nem tudsz róla.
– Akkor sem szabadott volna ilyet írnom!
Gilbert felsóhajtott, aztán átült a mellette lévő székbe, és átölelte. Alinda odafordult hozzá, a nyaka köré kulcsolta a kezét, és az arcát beletemette a férfi ingébe. Csak most jött rá, mekkora szüksége volt erre az ölelésre. Mekkora szüksége volt Gilbert közelségére. És talán a férfinak is szüksége volt rá, legalábbis Alinda ezt érezte abból, ahogy Gilbert a hajához simította az arcát, és olyan hosszan szorította, hogy mire szétváltak, mindkettőjük kávéja kihűlt, és mintha valami megváltozott volna közöttük. Mintha feljebb léptek volna pár fokot egy meredek lépcsőn, amiről Alinda eddig nem is tudott.
– Fogok egy taxit – mondta Gilbert rekedtes hangon, amikor kiértek a kávézó elé.
Alinda valami eddig ismeretlen ösztöntől vezérelve pontosan tisztában volt vele, hogy a férfi kívánja.
– Jó ötlet – mormolta, és tudta, hogy ezúttal nem fog megrettenni attól, ami majd közöttük történik.
A taxiban csak a combjuk ért össze, de Alinda teste ettől az apró érintéstől is különös állapotba került. Mintha a tagjai egyszerre nehezültek volna el, és lettek volna olyan könnyűek, mintha egy felhőn ülne. Az ajka bizsergett, pedig Gilbert még meg sem csókolta.
Hosszú óráknak tűnt, mire a hétfő esti forgalomban odaértek Gilbert lakásához. A férfi kifizette a sofőrt, aztán elindultak felfelé. Illedelmesen, egymástól fél méterre. Alinda azt hitte, talán csak képzeli az egészet, és nem is feszül közöttük ez a fura feszültség, ami szinte megszilárdítja körülöttük a levegőt, de aztán Gilbert kinyitotta az ajtót, behúzta magával, aztán a tenyerét az arcára simította, és csak csókolta, csókolta.
Alinda a férfi vállába kapaszkodott, és ködösen arra gondolt, hogy nincs semmi, ami ennél a csóknál jobb lehetne. De aztán Gilbert a derekára fonta a kezét, és szorosan magához vonta. Olyan szorosan, hogy Alinda érezte a férfi minden porcikáját, és ez még a csóknál is jobb volt egy kicsit.
Gilbert elszakadt a szájától. A tekintete sötéten ragyogott, jóval sötétebben, mint máskor.
– Ha nem szeretnéd, akkor... – kezdte, de Alinda félbeszakította.
– De, szeretném – lehelte, Gilbert pedig úgy szívta be a levegőt, mintha egészen idáig nem is lélegzett volna.
– Hála az égnek! – szakadt ki belőle, és már újra Alinda szájára szorította a száját.
Mintha valami násztáncot járnának, úgy haladtak egyre beljebb a lakásban, aztán egyszer csak ott álltak Gilbert szobájában. Alinda korábban még nem járt itt. Úgy képzelte, hogy egyszerű a berendezés, talán még spártai is. Ehhez képest a szobát egy hatalmas franciaágy uralta, vele szemben pedig egy kényelmesnek tűnő fülesfotel terpeszkedett, a másik fal mellett álló, plafonig érő könyvespolc pedig barátságossá tette helyiséget.
– Szép a szobád – mosolyodott el Alinda.
– Örülök, hogy tetszik – mormogta Gilbert a nyakába, hangja a bőrén vibrált. Aztán a férfi végigsimított a fenekén, majd magához szorította a csípőjét, és Alinda teljesen elfeledkezett a berendezésről. Csak Gilbert érintései, csókjai léteztek.
A férfi lassan húzta le róla a ruhákat, mintha minden egyes ruhadarabnál megadná neki az esélyt, hogy leállítsa. Alinda torka váratlanul elszorult. Tudta, hogy olyan férjet könnyedén találhatott volna, aki kívánja, de olyat, aki törődik vele, sokkal nehezebben. Gilbert pedig ilyen volt. Bármennyire is utálja a házastárskereső programot, szerencsés, hogy ezzel a férfival hozta össze.
Az ujjai ösztönösen simultak Gilbert ingére, és ösztönösen kezdte el kigombolni, aztán nem sokkal később azon kapta magát, hogy mindketten meztelenek.
– Olyan szép vagy! – Gilbert lángoló tekintettel nézte, Alinda pedig életében először tényleg szépnek érezte magát.
Leplezetlenül bámulta Gilbertet, erős vállát, a mellkasán göndörödő sötét szőrszállakat, majd a tekintete lejjebb kúszott, és hangosan nyelt. A férfi annyival nagyobb volt nála, és odalent is nagy volt, vastag és hosszú... Alinda tudta, hogy meg kéne ijednie, de csak mindent elemésztő forróságot érzett, ami a hasából indult ki, majd elöntötte az egész testét. Lábujjhegyre állt, és ezúttal ő volt az, aki Gilbert arcára szorította a tenyerét, és a száját a férfiére szorította.
Gilbert hangosan felnyögött, ahogy meztelen testük egymáshoz simult.
– Biztosan akarod? – kérdezte meg újra, szinte kipréselve magából a szavakat.
– Igen – suttogta a fülébe Alinda, de közben úgy érezte, hogy ez a négy betű egyáltalán nem írja le azt az ismeretlen sóvárgást, amit korábban még sosem tapasztalt, és ami teljesen kifordítja magából, közben mégis olyan, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, csak eddig rejtve maradt előtte. Ujjait belefúrta Gilbert hajába, a csípőjét pedig az ágyékához szorította. – Jobban akarom, mint eddig bármit.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések