Boldogan éltek - 31. fejezet


Alinda haja szétterült a szürke ágytakarón, mintha egy különleges, aranyszőke páfrány lenne, az ajkai szétnyíltak, az arcát pedig rózsaszínűre színezte a vágy. Gilbert alig akarta elhinni, hogy ő váltotta ezt ki belőle. Alig akarta elhinni, hogy a nő tényleg itt van az ágyában.
Áhítatosan simított végig mellkasának halovány bőrén, amit apró, világosbarna szeplők pöttyöztek. Legszívesebben minden egyes szeplőt megízlelt volna a nyelvével, sőt a fogaival is. És még annyi mindent megtett volna! Belesűrítve mindent ebbe az egyetlen délutánba, hátha ennél több alkalom nem lesz...
Nem tudta, honnan jött ez a gondolat, de jeges borzongás futott végig tőle a gerincén. Alinda, mintha meglátott volna valamit az arcán, a nyaka köré kulcsolta a kezét, és lehúzta magához. Ahogy a szájuk összeért, elillant a balsejtelem. Gilbert zabolátlanul csókolta a nőt, jóval zabolátlanabbul, mint szerette volna. Pedig Alinda megérdemli, hogy az első alkalom lassú legyen és édes, de Gilbertnek nehezére esett visszafogni magát.
Erőnek erejével elszakította a száját a nőtől, és vett egy mély levegőt, hogy lecsillapítsa a testét. Alinda azonban ezt a pillanatot választotta arra, hogy az ujjbegyeit végigfuttassa a vállán, majd az oldalán, egészen addig, míg a keze már csak pár centire volt onnan, ahol Gilbert a leginkább szerette volna.
– Alinda – nyögte –, próbálok lassítani.
– Nem akarom, hogy lassíts – mormolta a nő.
Gilbert belenézett tengerkék szemébe, és hirtelen megértette, hogy Alinda ugyanúgy arra vágyik, hogy a körülöttük lévő egyre őrültebb világ szűnjön meg, legalább egy kis időre. És ha mást nem is, ezt megadhatja neki.
– Az első alakom... – kezdte, de a nő félbeszakította.
– Tudom, kellemetlen lesz, bár ezt most el sem tudom képzelni. – A derekára csúsztatta a kezét, ujjai belemélyedtek a bőrébe, a csípője a csípőjéhez szorult. Gilbert alig tudta kinyögni a következő szavakat.
– Van óvszerem.
Alinda szeme meglepetten elkerekedett.
– De hát évek óta nem lehet venni!
Amikor évekkel ezelőtt a születések száma drasztikusan esni kezdett, olyan nagy adót vetettek ki az összes születésszabályzó eszközre, hogy aranyáron lehetett hozzájutni mindegyikhez. Aztán a házassági törvény bevezetése után le is állították a forgalmazásukat. Sőt, aki ennek ellenére is kereskedett velük, komoly börtönbüntetéssel számolhatott. Ahogy az is, aki használta őket, de Gilbertet nem érdekelte.
– A feketepiacon azért lehet szerezni – mondta, és talán még el is mosolyodott volna a nő döbbenetén, ha a helyzet nem lett volna ennyire szürreális.
– De hát...
– A házassági törvény nem minden részével értek egyet. Az óvszer betiltása az egyik ilyen. Jogod van hozzá, hogy eldöntsd, akarsz-e gyereket.
Gilbert odanyúlt az éjjeliszekrényhez, kihúzta a fiókot, és előszedett belőle egy csomagot. Alinda elmosolyodott, szeme a hegyi patakok zöldeskék színében játszott. Aztán a tenyerét Gilbert arcára szorította, és úgy csókolta, ahogy korábban egyszer sem. Mintha nem csak a testét adná át neki, hanem annál jóval többet, és ettől Gilbert vágya még inkább fellobbant.
Összefonódva csókolóztak, míg Gilbert már azt sem tudta, hol végződik ő, és hol kezdődik a nő. Csak abban volt biztos, hogy akarta Alindát. Sokkal jobban, mint a volt feleségét, vagy bármilyen másik nőt korábban. És Alinda is akarta őt, érezte a belőle szivárgó nedvességet a combján, és ettől a feje olyan kótyagos lett, mintha egy egész üveg italt megivott volna.
Vakon tépte fel az óvszer csomagolását, és ugyanennyire vakon húzta fel magára a gumit. Aztán minden maradék önuralmát összeszedve lassan hatolt bele a nőbe, bármennyire is nehéz volt. Közben nézte Alinda tágra nyílt, zafírként ragyogó szemét, és nem csak érezte, de látta is benne azt a pillanatot, a fájdalom villanását, és bár minden ösztöne azt üvöltötte, hogy kezdjen el mozogni abban a hihetetlenül szűk forróságban, mégsem tette, hanem mozdulatlanná merevedett.
– Mindjárt jobb lesz – szűrte a szavakat a fogai között, és végigsimított a nő arcán.
– Már most is jó. – Alinda elmosolyodott, majd megmozdította a csípőjét, Gilbert pedig azt hitte, abban a pillanatban elmegy.
– Alinda – nyögte. A csípője magától mozdult, már képtelen volt megállítani. Maradék józan eszével még próbált arra koncentrálni, hogy ne legyen túl gyors, túl féktelen, de aztán Alinda megszólalt:
– Ez csodálatos! – suttogta, és a fenekére csúsztatta a kezét, Gilbertnek pedig ezzel minden józansága odalett.
Vadul nyomult bele a nőbe újra és újra, közben pedig az dübörgött a fejében, hogy bármi is fog történni ezután, nem fogja bánni. Mert ez a délután Alindával mindent megért.
Később, amikor már a takaró alatt feküdtek, szorosan magához ölelte a nőt. Mindketten ziláltak és izzadtak voltak, de nem zavarta, és úgy tűnt, Alindát sem. A nő odafészkelte a fejét a válla és a nyak hajlatába, az ujjaival lomha köröket rajzolt a mellkasára.
– Köszönöm – mormolta.
– Mit?
– Hogy ennyire jó volt... Meg hogy gondoltál az óvszerre.
– Komolyan mondtam az előbb, utálom ezt a részét a törvénynek. Nem volt beleszólásom, bár próbáltam tenni ellene annak idején, de félresöpörték a véleményemet. Ugyanúgy, mint most... Talán jobban kellett volna próbálkoznom. – Gilbert az elmúlt napok eseményeire gondolt, a volt munkatársaira, meg a beszélgetésükre Hoggarth-tal. Torkát azonnal elszorította a keserűség, ahogy a valóság befurakodott közéjük.
Alinda felkönyökölt, hogy lássa az arcát.
– Nem a te hibád – mondta halkan. – Biztos vagyok benne, hogy te mindent megtettél.
– Én nem vagyok ebben olyan biztos. – Gilbert felsóhajtott, és belenézett a nő csodálatos tengerszínű szemébe. – Évekkel ezelőtt, és most is tehettem volna valamit. Ehelyett szó nélkül kiadtam a beosztottaim nevét Hoggarth-nak, és azóta börtönben vannak.
– Nem tudhattad, hogy ez lesz...
– Sejthettem volna. Amikor Hoggarth azt mondta, hogy majd ő elintézi, az nem sok jót ígért. És így is lett. Semmiféle vizsgálat nem volt, Alinda! – mordult fel Gilbert, és a bűntudata végleg elűzte a korábbi csendes boldogsága maradékát is. – Csak simán lecsukták őket. Pedig lehet, hogy nem mind vettek részt a szabotázsban. Hol itt az ártatlanság vélelme?!
– Nem szabadna, hogy a cél szentesítse az eszközt – mormolta a nő, Gilbert pedig fájdalmasan egyetértett vele. Az egész házassági törvény erre épül, döbbent rá. A cél ugyan jó, de ahogy ezt próbálják véghez vinni, az minden, csak nem nemes. Megkeseredett a szájában a nyál a gondolattól.
– Sajnálom, hogy belerángattalak ebbe, amikor feleségül vettelek – fordult az oldalára.
– Én rángattam bele magamat, és nem bánom. – Alinda elmosolyodott, és egész testével hozzásimult, aztán a homlokához döntötte a homlokát.
Hosszan feküdtek így, olyan hosszan, hogy Gilbert újra érezni kezdte a vágy egyre erősebb nyilallásait az ágyékában. Nem tudott elképzelni jobb programot aznap estére, mint hogy újra és újra Alindával legyen, ám a telefonja hangosan csörögni kezdett, ráadásul azon a csengőhangon, amit Grey nyomozónak állított be.
– A francba, Grey az – mormolta Alinda hajába.
– Lehet, hogy Kerry nyomára akadt – ült fel a nő reménykedve az ágyban.
Gilbert vágyakozva végigfuttatta a pillantását fedetlen mellein, és próbált osztozni a bizakodásában, de a megérzése mást súgott. Korábbi balsejtelme sokszorosan tért vissza. Kimászott az ágyból, és előszedte a telefonját, ami a nadrágjával együtt a hálószoba egyik sarkában volt.
– Grey nyomozó – morogta bele a készülékbe, aztán egyre mélyülő rosszérzéssel hallgatta végig, mit akar a férfi.
– Mit mondott? – kérdezte azonnal Alinda, amikor kinyomta a hívást.
– Be kell mennem a rendőrségre, újabb haláleset történt – felelte Gilbert, és ő maga is hallotta, milyen tompán cseng a hangja.
Alinda is kiszállt az ágyból, és ahogy volt, meztelenül odament hozzá, majd a dereka köré fonta a kezét.
– Sajnálom – suttogta, Gilbert pedig csak biccentett, és a nő hajába temette az arcát. Mondani nem tudott semmit. Úgy érezte, már nincsenek szavai.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések