Boldogan éltek - 33. fejezet


– Három halott – mondta Grey nyomozó sötéten. – A férj lelőtte a feleségét és a nő szeretőjét, aztán magával is végzett. Ha nem kényszerítik össze őket azzal az átkozott házassági törvénnyel, akkor mindez meg sem történt volna.
Gilberten azonnal végigcikázott a bűntudat. Megköszörülte a torkát, hogy meg tudjon szólalni.
– Meg kell kérdeznem, hogy a férjnek volt-e engedélye a pisztolyra. És azt is, hogy büntetett előéletű-e. 
– Rendőr volt, az istenit! – csattant fel Grey. Az asztalra könyökölt, és az ujjaival végigszántott ősz haján. – Ismertem...
– Nagyon sajnálom! – Gilbert torka elszorult.
– Egy francokat sajnálja! – kapta fel Grey a fejét. Már nem az a higgadt, hűvös nyomozó volt, akit Gilbert a kezdetek kezdetén megismert, egérszeméből már nem csak megvetés, hanem izzó harag is sütött. – Tom csak pár hónapja vesztette el a társát egy akcióban. Nem volt kész arra, hogy összekényszerítsék egy ismeretlen nővel. Az istenért, rendszeresen járt agyturkászhoz, hogy fel tudja dolgozni, de maguk nem törődtek ezzel!
Gilbert ereiben megfagyott a vér. Sejteni kezdte, hogy ebben az esetben mit tusoltak el. Elővette a telefonját, és belépett az intézet adatbázisába.
– Mi Tom teljes neve? – kérdezte nyugalmat erőltetve magára.
– Thomas Henry Shepherd. – Grey szinte köpte a szavakat, de Gilbert ezt figyelmen kívül hagyta. Nem csoda, hogy a nyomozó dühös rá, ő maga is az lenne, ha valaki a környezetéből a házassági törvény miatt halt volna meg. Mert úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Gilbert legalábbis hiába pörgette át Tom Shepherd anyagát, egyetlen félmondatnyi említést sem talált arról, hogy a férfi társa meghalt, se arról, hogy Shepherd pszichológushoz járt.
Felnézett Grey-re, aki dühös várakozással bámult vissza rá. Gilbert nem tudta állni a pillantását, inkább lesütötte a szemét, és úgy tett, mintha még valamit megnézne a telefonján. Tudta, hogy valamit mondania kellene neki, de ha a szabotázsról említést tesz, akkor Hoggarth azonnal kirúgja. Ezt kristálytisztán érezte. Ám ha nem beszél róla, akkor a rendőrség nem tud nyomozni. Mert az egyértelmű, hogy Grey semmiről sem tud. Hoggarth tényleg eltusolt mindent, döbbent rá Gilbert. Valamiféle koholt vádak alapján elérte, hogy az érintett dolgozók börtönbe kerüljenek, de senki sem fogja kivizsgálni az esetet. Senki sem fogja megnézni, hogy a hat ember közül tényleg mind részt vett-e a szabotázsban, csak hagyják megrohadni őket a börtönben. Ettől pedig Gilbertben is parázslani kezdett a harag.
Felemelte a fejét, és Grey szemébe nézett. Sok rosszat el lehet mondani a nyomozóról, de azt nem, hogy nem akarja kideríteni az igazságot. Ha elárulja neki, amit tud, akkor nyomozni fog. Annak ellenére is nyomozni fog, hogy ő ugyanannyira utálja a házassági törvényt, mint azok, akik a szabotázsokat okozták. Könnyebb volt a döntés, mint hitte...
– Tudnia kell valamit – kezdte, majd mindent, amire az elmúlt pár napban rájött, elmesélt Grey-nek.
A nyomozó először értetlenül, majd egyre dühösebben hallgatta. Végül eltökéltség ült ki az arcára.
– Ugye tudja, Dr. Barlow, hogy ez a nyomozás be fogja dönteni a házassági törvényt?
– Tudom – biccentett Gilbert. Ha őszinte akart lenni magával, már jó pár napja tudta, hogy ez lesz a vége. – És azt is tudom, hogy az én szerepemet is vizsgálni fogják.
– És talán felelősségre is fogják vonni.
– Nem számít. Az a fontos, hogy ne történjen több haláleset.
Grey szemében mintha tisztelet villant volna, ahogy ránézett, aztán lassan bólintott.
– Mindent megteszek, hogy ezt elkerüljük – ígérte meg.
A következő órákban felvették Gilbert részletes vallomását, a legapróbb részletre is kitérve. És ugyan nem mondták neki, de Gilbert tisztában volt vele, hogy másnap rendőrök fogják ellepni az intézetet, neki pedig Hoggarth elé kell állnia, és elmondani, hogy ő indította el ezt a lavinát. Addig azonban még van egy estéje Alindával...
– Tehát úgy gondolja, hogy Brian Sanderson esetében nem történt szabotázs? – kérdezte Grey, kirángatva a gondolataiból, Gilbert pedig bólintott.
– Igen. – Gilbertnek a sok kérdéstől már dübörgött a feje. – Legalábbis nem találtam semmi olyan információt, amit kihagytak volna a vizsgálati anyagokból.
– Azért utánanézünk mi is. Majd értesítem – biccentett Grey, aztán végre úgy döntött, hogy végeztek a kihallgatással.
Gilbert szinte kirohant az utcára, annyira haza akart érni Alindához. Leintett egy taxit, és türelmetlenül ült be hátulra. Amikor odaért a házhoz, felrohant a lépcsőn, és berobbant az ajtón. A lakás azonban csendes volt
– Alinda? – kiáltotta, de nem érkezett válasz.
Ennek ellenére benézett minden szobába, de se a konyhában, se a hálóban nem találta a nőt. Bement a nappaliba, és azonnal meglátta a festőállványt. Mellette még ott hevertek a festékek és az ecsetek, mintha Alinda csak úgy otthagyta volna őket. Vajon hova mehetett ilyen sietve? Gilbert rosszat sejtve lépett oda a kép elé, és egy hosszú pillanatig csak bámulta a vásznat, amiről saját maga bámult vissza rá. A hasonlóság kísérteties volt. Mintha tükörbe nézett volna, Alinda olyan pontosan rajzolta le a vonásait, mégis más volt, mintha a nő a saját érzelmeit is hozzátette volna a képhez, ettől pedig Gilbert mellkasát elöntötte a forróság. A nő tényleg ilyennek látja? Minden ellenére, ami aznap történt, elvigyorodott. Aztán meglátta a vászon széléhez tűzött cetlit...
A vigyor azonnal eltűnt az arcáról, ahogy elolvasta Alinda üzenetét. A nő elment, hogy találkozzon Kerryvel... Aki végül mégis csak jelentkezett. Alinda azt is írta, hogy ne jöjjön utána, és ne is aggódjon. Gilbert azonban aggódott, bár maga sem tudta megmondani, miért. Elővette a mobilját, hogy felhívja Alindát, de mielőtt kikereshette volna a számát, megszólalt a telefon. Grey hívta.
– Nyomozó – szólt bele Gilbert türelmetlenül. Most jóval sürgetőbbnek érezte azt, hogy meggyőződjön róla, Alinda tényleg rendben van, mint bármit, ami a házassági törvénnyel kapcsolatos.
– Tudta – vágott azonnal a közepébe Grey, mintha érezte volna a türelmetlenségét –, hogy Kerry Sanderson nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott egy volt barátjának?
– Micsoda? – Gilbert először fel sem fogta, mire gondol Grey, annyira tele volt a feje Alindával, csak pár másodperc után esett le neki a kérdés értelme, azzal együtt pedig belemart a gyomrába az aggodalom. – Nem tudtam... De miért csak most derült ki ez?
– Nem indult eljárás, mert állítólag önvédelemből tette, amit a bátyja szerint végül a sértett is beismerte. De akkor gondolom ez nincs benne Kerry Sanderson anyagában? Az exbarátot Kevin Thompsonnak hívják.
– Biztos vagyok benne, hogy nincs.
– Talán itt is szabotázs történt – jegyezte meg Grey, de Gilbert közbeszólt.
– Nem biztos, ez elég régi eset, és nem indult eljárás – mondta, közben pedig arról győzködte magát, hogy bármit is tett Kerry annak idején, Alindát nem bántaná. Hisz évekig éltek egy lakásban, akkor sem tett semmit vele. – Maga kitől tudta meg? – kérdezte Greyt.
– A bátyjával beszéltem, ő mondta. És azt is bevallotta, hogy aggódik amiatt, hogy a húga másnak is ártani fog. Szinte könyörgött, hogy találjuk meg, mielőtt valami rossz történne. Figyeljen, Barlow – komolyodott el még jobban Grey hangja –, ezt nem kellene elmondanom, de mivel maga is őszinte volt velem, én is az leszek. Találtunk ujjlenyomatot a késen, amivel meggyilkolták Brian Sandersont. Kerry Sandersoné.
Gilbert tüdejéből egyetlen pillanat alatt kiszorult minden levegő.
– Istenem... Mi a fenének nem mondta ezt korábban?! – kiáltotta, és a balsejtelem, ami egész délután fel-felbukkant, olyan erővel öntötte el, hogy szinte beleszédült. Minden egyes porcikájában érezte, hogy valami borzalmas dolog leselkedik Alindára, ő pedig hiába akar, semmit sem tehet ellene.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések