Boldogan éltek - 35. fejezet


Gilbert ritkán káromkodott, de amikor Alinda kinyomta a hívását, és nem vette fel többet a telefont, kicsúszott pár nyomdafestéket nem tűrő szó a száján. Egyik kezével görcsösen markolta a mobilját, a másikkal beletúrt a hajába. Most mégis mit tegyen? A zsigereiben érezte, hogy Alinda veszélyben van. Nem tudta, miért ennyire biztos benne, hisz logikusnak tűnt, amit a nő mondott. Logikusnak tűnt, hogy Kerry, bármit is tett, a barátnőjét nem fogja bántani. Gilbert gyomra mégis fájdalmasan összeszorult.
A portréjára pillantott, és egyetlen pillanat alatt döntött. Az ajtó felé iramodott, lerohant a lépcsőn, aztán beugrott egy taxiba.
– Watford, Cha Café! – kiáltotta a sofőrnek. – Siessen!
A taxis meghallhatta a kétségbeesést a hangjában, mert komolyan vette a kérését. Lendületesen kikanyarodott az úttestre, aztán egy kisebb utcába hajtott be, hogy elkerülje a forgalmat.
Gilbert kibámult az ablakon, de semmit sem látott az épületekből, amik mellett elhaladtak. Alinda alakja tűnt fel a lelki szemei előtt, ahogy ott ül Watfordban, a kávézóban, és sötét árnyak veszik körül. Pislognia kellett, hogy eltűnjön a látomás.
A mobiljára pillantott, amit még mindig a kezében szorongatott, és belehasított a gondolat, hogy talán fel kellene hívnia Grey nyomozót. Felrémlett előtte Brian Sanderson holtteste. Ha tényleg Kerry volt az, aki azt a nagydarab, erős fickót elintézte, akkor vele is könnyedén elbánik. Mi lesz, ha odamegy, és nem tud segíteni Alindának, csak tovább ront a helyzeten?
Összeszorította a fogát, és a telefon kijelzőjére meredt. Ha azonban Alinda nincs veszélyben, ő mégis odacsődíti a parkba a rendőrséget, azt a nő sosem fogja megbocsátani neki. De mi a fontosabb: Alinda megbocsátása vagy az élete?
Az élete... Gilbert nem is nagyon gondolkozott a válaszon. Inkább haragudjon meg rá Alinda, akár végleg, csak ne essen bántódása.
Felhívta Greyt, és míg a taxi Watford felé suhant vele, ő elmondott a nyomozónak mindent.
– Hol találkozik a felesége a barátnőjével? – kérdezte kurtán Grey.
– Mielőtt elmondom, meg kell ígérnie valamit.
– Komolyan maga akar feltételeket szabni nekem? – Ezúttal Grey hangjából már kicsendült a düh.
– Egy oldalon állunk, nyomozó – emlékeztette Gilbert, közben pontosan tisztában volt vele, mennyire vékony jégen táncol. – Az nem érdekel, velem mi történik, de a feleségemnek ebből nem származhat semmi baja.
– Titokban találkozott egy gyanúsítottal, az istenit!
– És maguk ennek köszönhetően megtalálhatják Kerry Sandersont, és kikérdezhetik arról, mi történt valójában a férjével. – Gilbert beletörölte izzadt tenyerét a nadrágjába, és kinézett az ablakon. Már South Oxhey-nél jártak, nemsokára odaérnek Watfordba. Nem maradt sok ideje meggyőzni Grey-t. – Alinda ellen nem indulhat nyomozás – ismételte meg –, és tisztességesen meghallgatják, mit mond Kerry Sanderson, nem könyvelik el azonnal tettesként. Ezek a feltételeim.
– Míg maga velem alkudozik, a felesége veszélyben van azzal a nővel – figyelmeztette a nyomozó, Gilbert hátán pedig ettől azonnal végigcikázott a jeges borzongás.
– Talán igen, talán nem.
– Ha nem gondolná, hogy veszélyben van, nem hívott volna fel.
– Ez igaz – ismerte be Gilbert –, de akkor is ragaszkodom a feltételekhez.
– Egyébként is meghallgatnánk Mrs. Sandersont. – Grey ezt szinte kedvesen mondta. – Annak ellenére is, hogy minden jel arra mutat, hogy ő ölte meg a férjét. Tudta, hogy Brian Sandersonnak hatalmas adósságai voltak? Az összes vállalkozása a csőd közelében áll.
– Nem tudtam... – És Alinda sem, tette hozzá Gilbert magában elszoruló torokkal.
– Hát, talán Kerry Sanderson megtudta, és dühös lett, hogy a férje mégsem olyan jómódú, mint hitte.
– Nem hiszem, hogy a pénz miatt ment hozzá.
– Nem tudhatjuk. Csak az a biztos, hogy a férjét meggyilkolták, ő pedig elmenekült, miközben egyre több minden támasztja alá a bűnösségét. Most pedig a maga feleségével van. Még mindig egyezkedni akar velem, Dr. Barlow?
Gilbertnek nyelnie kellett, hogy eltüntesse a torkában képződött csomót. A taxi behajtott Watfordba, és egyre közeledett a Cassiobury Parkhoz.
– Alinda nem keveredhet bele egy rendőrségi ügybe – mondta eltökélten. – Cserébe megkapja a címet, és holnap, amikor az emberei elözönlik az intézetet, mindent meg fogok tenni, hogy segítsek nekik a nyomozásban.
– A maga segítsége nélkül is boldogulunk! – csattant fel Grey.
– Igen, de jóval hosszabb ideig fog tartani.
A nyomozó szitkozódni kezdett, aztán egy hosszú pillanatra elhallgatott.
– Rendben, belemegyek az ostoba feltételeibe – szűrte a foga között a szavakat –, csak mondja már a címet!
Gilbert abban a pillanatban adta meg a Cha Café címét, ahogy a taxi megállt az épület előtt. Kinyomta a hívást a telefonján, fizetett, aztán már rohant is a kávézóhoz.
A bejárat előtti murvával felszórt placcon ósdi fapadok és asztalok álltak, de Alinda és Kerry egyiknél sem ültek. Biztosan bent vannak, hogy ne legyenek annyira szem előtt, gondolta Gilbert, és bement az épületbe. Ám odabent sem látta se Alindát, se Kerryt, hiába mászkált fel-alá az asztalok között. Hol lehetnek? Talán Kerry kicsalta magával a parkba Alindát? A félelem összeszorította a mellkasát...
Az egyik asztal mellett észrevett egy pincérnőt, aki épp az üres poharakat szedte össze. Odament hozzá, közben kikereste a mobilján azt a fotót, amit még a házastárskereső program során kapott Alindáról.
– Látta ezt a nőt? – tartotta a telefont nem túl udvariasan a pincérnő orra elé.
A nő, ha furcsállta is a kérdést, nem mondott semmit, csak némán a mobil kijelzőjére pillantott, aztán a szeme jól láthatóan elkerekedett.
– Ez valami marha nagy kincskeresős játék lehet – mormolta, Gilbert pedig értetlenül visszakérdezett.
– Hogy érti ezt?
Ám mielőtt a pincérnő felelhetett volna, a kávézó túlsó végéből egy szemüveges férfi türelmetlenül odakiáltott neki.
– Percek óta integetek magának, nem látja?
– Megyek már...
– Szóval látta ezt a nőt? – ismételte meg Gilbert nyomatékosan a kérdést, mielőtt a pincérnő odamehetett volna a másik asztalhoz.
– Igen, a pavilonnál lesz, a parkban – mondta a nő, aztán már indult is kiszolgálni a vendéget. Már félúton járt, amikor a válla felett még visszaszólt. – Egyébként maga a harmadik, aki kereste.
– A harmadik? – visszhangozta Gilbert értetlenül.
– Igen, először egy nő, aztán egy fickó.
Vissza akart kérdezni, hogy a nevüket nem árulták-e el, de a pincérnő akkor már a rendelésfelvétellel volt elfoglalva. Gilbert egy hosszú pillanatig töprengve bámult utána.
Vajon ki kereste még Alindát? Az egyik nyilván Kerry. De ki lehet a másik? Gilbert ráeszmélt, hogy nincs most ideje ezen gondolkozni. Sarkon fordult, kisietett a kávézóból, és az épületet megkerülve berohant a parkba. Aztán rájött, hogy fogalma sincs, merre van a pavilon, így hosszú, értékes perceket pazarolt el arra, hogy megkeresse a térképen. Amikor végre megtalálta, a koordinátákat átküldte Greynek, és már futott is a megadott irányba. Közben végig azért fohászkodott, nehogy túl késő legyen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések