Boldogan éltek - 38. fejezet


Alinda nem tudta, hogy tartja meg a lába. Olyan merevnek tűnt, mintha betonba öntötték volna. Lélegezni is alig mert. Minden egyes lélegzettel ugyanis a háta csak még jobban nekinyomódott annak a szilárd keménységnek, amiről már tudta, hogy egy pisztoly. És Sebastian szegezi rá azt a pisztolyt...
Az a Sebastian, akit évek óta ismer, és akit kicsit a saját bátyjának is tekintett. Képtelen volt felfogni ezt. Képtelen volt felfogni, hogy a férfi gyilkos. Pedig így már egyértelműnek tűnt, hogy Kerry miért menekült el. Vagy elmenekül, vagy feladja a saját bátyját. 
Alinda a barátnője arcára nézett, ami ijesztően üres volt. Sokkot kaphatott. Ahogy valószínűleg ő maga is. Fel sem fogta, hogy Sebastian bármelyik pillanatban lelőheti, hisz akkor sírna és rettegne. Ám Alindában csak döbbenet kavargott. Képtelen volt mást érezni azóta, hogy a férfi elvezette őket a pavilonból a folyópartra.
– Jobb lett volna, ha elhúzol az országból, ahogy tervezted, húgi – szólalt meg mögötte Sebastian. Alinda még sosem hallotta ilyen gúnyosnak, ilyen ridegnek. – Akkor senkinek sem esett volna baja.
– Még mindig elmehetek. – Kerry hangja megremegett. – Nem árulom el senkinek, mit tettél. Esküszöm! Eltűnök Angliából, és többet soha nem jövök vissza. És Alinda se fog senkinek beszélni. Igaz, Alinda?
– Sajnos ez nem így megy – mondta Sebastian szinte bocsánatkérően, mielőtt Alinda válaszolhatott volna. – Te talán tényleg elmennél, és nem beszélnél senkinek. De a barátnőd... – A pisztoly csöve fájdalmasan belenyomódott Alinda hátába. – Nem hiszem, hogy tartaná a száját.
Alinda képtelen volt tagadni ezt. Tényleg nem tudná elhallgatni a rendőrség elől, hogy Sebastian a gyilkos. Nem tudná elviselni, hogy szabadon járjon-keljen. Ezt nem engedné az igazságérzete. Még akkor sem, ha az élete múlik rajta.
– Akkor csak engedd el Kerryt – szólalt meg. – Hadd utazzon el, ahogy tervezte. Velem meg... – megremegett a hangja, ahogy belegondolt, mit készül mondani, de mégis kimondta. – Velem azt csinálsz, amit akarsz.
– Alinda, ne! – Kerry hatalmasra tágult szemekkel lépett hozzá közelebb, és megragadta a kezét.
– Hátra! – kiáltotta azonnal Sebastian, Kerry pedig ijedten hőkölt vissza.
– Kérlek, ne bánts minket! – könyörgött a bátyjának.
– Ne nézz így rám! – üvöltötte még hangosabban a férfi, és Alindának nem kellett az arcát látni ahhoz, hogy tudja, nem sok kell ahhoz, hogy Sebastian teljesen elvessze a fejét. Akkor pedig ki tudja, mi fog történni.
– Még elszökhetsz, Sebastian – mondta. – Menj el az országból, ahogy Kerry tervezte.
A javaslatán azonban a férfi csak csúfondároson nevetett.
– Hogy aztán mindig azon aggódjak, mikor talál valaki rám? Inkább nem, köszönöm.
– Ha... megölsz minket, akkor is el fognak kapni. Valaki biztos látta, hogy követtél a pavilonhoz. Rá fognak jönni, hogy te voltál – próbált Alinda a férfi logikájára hatni, de nem járt sikerrel, Sebastian újra felnevetett.
– Azt hiszed, nem gondoltam erre? – Egyik kezével még jobban belenyomta a pisztolyt a hátába, a másikkal pedig megragadta a karját. Alinda önkéntelenül is felszisszent fájdalomtól. – Úgy fogom intézni, hogy azt higgyék, Kerry ölt meg téged, aztán amikor rádöbbent, mit tett, saját magával is végzett.
– Ne... – suttogta Kerry iszonnyal teli pillantással nézve a bátyjára Alinda feje felett.
– Szörnyeteg vagy! – csúszott ki Alinda száján, és a pisztoly ellenére is próbálta kirántani magát Sebastian szorításából, de a férfi átfogta a derekát, és egészen magához szorította.
– Nyughass! – sziszegte a fülébe. A hangja már egyáltalán nem emlékeztetett arra a Sebastianra, akit Alinda egykor ismerni vélt. – Elegem van abból, hogy mindig én húzom a rövidebbet. Brian eljátszotta a pénzünket. A megélhetésemet, a jövőmet, bassza meg! Csak megleckéztettem, mégis én szívok. De elég volt a szívásból! – A férfi mély levegőt vett, és nyugodtabban folytatta. – Most pedig lássunk is neki.
A pisztolyt a nyakához nyomta. és Alinda már várta, hogy meghúzza a ravaszt, és vége legyen mindennek. Kerry szemébe nézett, és próbálta némán jelezni neki, hogy addig fusson, amíg Sebastian vele van elfoglalva, de a szíve mélyen tudta, hogy a barátnője nem fog moccanni. Ugyanúgy nem fogja menteni a saját életét, ahogy ő sem tenné a helyében. És mindazok ellenére, ami az utóbbi hetekben történt, Alinda hálás volt, amiért ilyen barátot talált, mint Kerry. Ha nem lenne Sebastian és a nyakának nyomódó pisztoly, annyira boldog lehetne! Lenne munkája, ott lenne neki Kerry. És Gilbert...
A szíve összefacsarodott a gondolatra, hogy többet nem fogja látni a férfit. Bárcsak elbúcsúzhatna tőle! Bárcsak elmondhatná neki, hogy ugyan kényszerből vett részt a házastárskereső programban, de aztán ez a kényszer észrevétlenül átalakult valami különlegessé. Olyasmivé, amiben Alinda nem is reménykedett. Kicsordultak a könnyei. Bárcsak elmondhatná Gilbertnek, hogy valamikor az elmúlt hetek alatt észrevétlenül beleszeretett.
Lehunyta a szemét, hogy ne kelljen Kerry arcát néznie, miközben Sebastian beleereszti a golyót, és némán gyászolta az életet, amit a férfi elvesz tőle... Aztán meghallotta a hangot.
– Ne mozduljon!
Mintha Gilbert hangja lett volna, a part menti fák közül szűrődött oda hozzájuk. Alinda szeme azonnal felpattant, és arrafelé nézett. A szeme sarkából látta, hogy Sebastian is a fákat fürkészi. De egyikük sem látott senkit.
– Ki van ott? – kérdezte Sebastian.
– Az mindegy – harsant újra Gilbert hangja –, csak az a lényeg, hogy pisztolyom van. Ha lő, én is lelövöm magát.
Pisztolya van...?! Alinda először nem értett semmit, aztán a következő pillanatban leesett neki, hogy Gilbert blöfföl. Valószínűleg a kérése ellenére utána jött, és valahogy sikerült megtalálnia őket itt, a folyó partján, most pedig próbálja megakadályozni, hogy Sebastian lelője őket. Alindán végigsöpört a megkönnyebbülés, aztán ahogy Sebastian elhúzta a pisztolyt a nyakából, és arrafelé célzott, ahonnan Gilbert hangját hallották, a megkönnyebbülése azonnal elszállt. Amikor pedig észrevette a mozgást néhány közeli fa törzse mögött, megfagyott az ereiben a vér.
Sebastian is meglátta, amit ő, és azonnal lőtt. A lövés hangosan dörrent, Alinda füle belesajdult, de nem annyira, hogy ne hallotta volna, ahogy Gilbert fájdalmasan felnyög.
– Még most is mindegy? – kiáltotta önelégülten Sebastian.
Alinda jégé dermedve várt a válaszra. Előbb még azt hitte, hogy nem történhet annál rosszabb, hogy Sebastian lelövi őt, és nem láthatja többé Gilbertet, de most rájött, hogy ezerszer rosszabb az, ha vele együtt a férjét is megöli.
– Gilbert! – kiáltott fel, és azonnal tudta, hogy mekkora hibát vétett.
– A férjed az, komolyan? – Sebastian gúnyosan horkantott. – Kötve hiszem, hogy pisztolya lenne.
Újra arrafelé lőtt, ahonnan korábban Gilbert hangját hallották.
– Ne! – Alinda maga sem tudta, hogyan, de sikerült kitépnie magát Sebastian szorításából, és belecsimpaszkodott a pisztolyt tartó kezébe. Görcsösen el akarta rángatni a fák irányából, nem törődve azzal, hogy így maga felé fordítja a fegyvert.
– Nekem így is jó, akkor veled kezdem – nézett rá Sebastian, a szívére célozva a pisztollyal, és sötét szemében megvillant valami ördögi, aminek halálra kellett volna rémítenie Alindát, de ő csak Gilbertre tudott gondolni, és azért fohászkodott, hogy a férfinak ne essen semmi komoly baja.
– Ne... – nyögte Kerry, és Alinda már csak azt vette észre, hogy a barátnője ott áll mellette, és szorosan átöleli, mintha ezzel bármit is tehetne. Pedig nem tehetett az ég világon semmit.
– Három hullát már nehezen tudnál megmagyarázni – zendült fel újra Gilbert hangja a fák közül, és ugyan gyengébbnek tűnt, mint előbb, de legalább élt. Alinda lába annyira remegett a megkönnyebbüléstől, hogy alig tudott talpon maradni.
– Gilbert... – suttogta, de úgy tűnt, hogy a férfi így is meghallotta.
– Minden rendben lesz. A rendőrség bármelyik percben ideérhet.
– Blöffölsz! Mint az előbb a pisztollyal! – ordította Sebastian, Alinda bordái közé nyomva a fegyverét.
Alinda attól tartott, hogy Sebastiannak van igaza. Nem hallott semmilyen szirénázást, de még a közeledő emberek zaját sem. Csak a folyó vize zúgott mellettük, és a pulzusa lüktetett egyre hangosabban a fülében. Belenézett Sebastian őrülten villogó szemébe, aztán a pisztoly csövére, ami a mellkasának feszült. Gilbertre gondolt, majd Kerryre... Nem akarta így végezni. Élni akart, sokkal inkább, mint korábban bármikor. De az embernek nem mindig van választása. De bárcsak... bárcsak lenne még egy kis ideje!
– Dobja el azt a pisztolyt! – szakította félbe a gondolatait egy újabb hang. Alinda rájött, hogy Grey nyomozó az.
Elszakította a pillantását a mellkasának nyomódó fegyverről, és a fák felé nézett, ahonnan tucatnyi rendőr lépett elő, mind Sebastian fejére célozva a pisztollyal.
– Vége van, Mr. Taylor – mondta Grey nyomozó. – Ne súlyosbítsa a helyzetét még egy gyilkossággal.
Sebastian egy hosszú pillanatig nem mozdult, még mindig Alinda bordái közé szorította a pisztolyt, a szemében még mindig ugyanaz az ádáz düh villogott, mint korábban. Aztán, mintha a nyomozó szavai elértek volna a tudatáig, felsóhajtott, hosszan, szaggatottan, és lehanyatlott a keze.
Alinda nem várta meg, hogy rátegyék a bilincset. Kiszakította magát Kerry karjai közül, és Grey nyomozó mellett elrohanva a fák közé ment. Oda, ahonnan Gilbert hangját hallotta. Az egyik fa tövében talált rá a férfira, ott ült, hátát a törzsnek vetette, és a karját markolta.
– Gilbert! – Alinda lehanyatlott a férfi mellé, és elhúzta a kezét a karjáról. A golyó lyukat ütött a kabátján, a sebből vér szivárgott. – Istenem... azt hittem, megölt... – Alinda szemét ellepték a könnyek.
– Csak a karomat súrolta a golyó – nyugtatta meg azonnal Gilbert, aztán félkézzel magához húzta, Alinda pedig belefúrta az arcát a mellkasába, belélegezte az illatát, és hagyta, hogy átjárja a megkönnyebbülés. Túlélték!
– Szeretlek – mormolta Gilbert kabátjába, és érezte, hogy erre a férfi még jobban magához szorítja.
– Én is szeretlek – válaszolta Gilbert lágy hangon, Alinda pedig tudta, hogy bármi is lesz a házassági törvénnyel, a szabotázsokkal, azon is túl lesznek. Mert együtt minden akadályt le tudnak győzni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések