Vércseppek a hóban - 3. rész

A velük szemben üllő fickón látszott, hogy bárhol szívesebben lenne, mint a Perlában. Ivott egy nagy kortyot a söréből, amit Raffaele az előbb letett elé, aztán végigszántot az ujjaival a haján, de amikor rájött, hogy az a pár milliméter nem elég ahhoz, hogy beletúrjon, ingerülten ejtette vissza a kezét az asztalra.
– Rafe, nem vágom, hogy mi a szarnak akarsz belekeveredni ebbe! – fakadt ki majdnem olyan tökéletes angolsággal, mint Raffaele, aztán bosszúsan Lilyre mutatott az ujjával. – Te meg hagyod, hogy ilyen hülyeséget csináljon, pedig neked aztán tudnod kéne, hogy ez nem játék.
– Igen, tudom – biccentett Lily –, és senki nem fog semmibe belekeveredni. Csak azt szeretnénk tudni, mit derített ki eddig a rendőrség.
Matteo, aki nem csak Raffaele haverja volt, hanem rendőr is, még jobban ráncolta a homlokát, mint eddig.
– Nem az én ügyem. Ha akartam volna, se kaphattam volna meg. Személyes érintettség.
– Épp emiatt lefogadom – vette át a szót Raffaele –, hogy nyitva tartottad a füledet, és mindent hallottál, amit hallani lehetett. Hisz Alessa a te barátod is volt.
– Lehet, hogy hallottam dolgokat.
– Sejtettem, és abban is biztos vagyok, hogy te is azt akarod, hogy mielőbb meglegyen a tettes. Lily pedig már egy rakat gyilkossági ügyön dolgozott. Könnyen előfordulhat, hogy észrevesz valamit, amit ti nem, vagy lesz valami jó ötlete. Nem beszélve arról, hogy több szem többet lát...
– Hagyd már abba a süketelést!
– Akkor elmondod, amit tudsz?
– Kurvára fárasztó vagy, haver! – fintorodott el Matteo.
Raffaele elégedetten vigyorogva dőlt hátra a székében, Lily pedig együtt érzett Matteóval, hisz Raffaele ugyanígy beszélt lyukat az ő hasába is nemrég. Úgy tűnt, a pasas nem nyugodott addig, míg el nem érte, amit akart. Lily megcsóvált a fejét.
– Mi van? – pillantott rá azonnal Raffaele.
– Csak az, hogy olyan vagy, mint egy buldózer.
– Ami rendkívül hasznos tulajdonság. Nem véletlenül van egy bárom – mutatott körbe Raffaele.
– És emellett rendkívül idegesítő is a körülötted lévő embereknek. Nagy szerencse, hogy én csak egy hétig vagyok kénytelen elviselni.
Raffaele arcáról nem tűnt el a vigyor, csak a szemöldökét húzta fel.
– Egy hét, és pont az ellenkezőjét gondolod majd, figyeld meg! Nagyon fogok hiányozni neked odaát a te ködös Londonodban – jelentette ki, Lily pedig ekkora pökhendiség láttán kis híján felhördült.
– Azért ne légy nagyon csalódott, ha mégsem így lesz – felelte hűvösen, közben a szeme sarkából látta, hogy Mattao hol az egyikükre, hol a másikukra néz.
– Tudod mit, Rafe? – fordult Matteo a barátjához. – Elmondok pár dolgot, de csak azért, mert már látom, hogy Lily tökéletesen kordában tud tartani – vigyorgott Lilyre.
Raffaele vigyora erre kissé lelohadt, de azért bólintott.
– Akkor halljuk!
– Kezd a boncolás eredményével – szólt közbe Lily. – Látványra késsel okozták a sérüléseket, és hagyták elvérezni Alessát. Bedrogozták, hogy ne tudjon segítségért kiabálni?
Matteo arca elfelhősödött, és megcsóválta a fejét.
– Nincs nyoma drognak a szervezetében az előzetes tesztek alapján. És igen, kés a gyilkos fegyver, valószínűleg egyszerű rugós bicska, amit nem találtunk meg egyelőre. A vér mennyisége alapján a doki azt mondta, hogy sokáig tartott... Talált Alessa szájában szövetszálakat, ami arra utal, hogy kipeckelték a száját, ezért nem tudott kiabálni.
– De a pecek nem volt a szájában?
– Nem. Az a rohadék kilyuggatta, kipeckelte a száját, aztán végignézte, ahogy meghal, majd kiszedte a pecket, és ott hagyta Alessát! – csattant fel Matteo, és olyan képet vágott, mintha bármelyik pillanatban kihányhatná a korábban megivott sört.
– Halkabban! – szólt rá azonnal Raffaele. Lily látta, hogy az állán megfeszülnek az izmok, de egyébként jól leplezte, hogyan hatottak rá a hallottak, pedig Lily meg mert volna rá esküdni, hogy őt is megrázták Matteo szavai.
– Van még valami más is?
– Úgy tűnik, magával vitte Alessa sálját – folytatta Matteo higgadtabban.
– Vagyis trófeákat gyűjt. Láttam, hogy voltak lábnyomok Alessa körül a hóban.
– Igen, voltak, csak annyi a gond, hogy nagyjából tíz-tizenöt féle. Sokan vágják le arrafelé az utat.
– Ami azt jelenti – jegyezte meg Lily –, hogy a gyilkosság jóval a sípálya zárása után történt, amikor már senki sem járkált arra. Találtatok bárkit, aki haragudhatott Alessára?
Matteo megcsóválta a fejét.
– Nem. A kollégái szerették, a családjával jóban volt, a közelebbi barátai... Azt hiszem, mi ketten voltunk csak a közelebbi barátai – nézett Raffaele-re, aki némán bólintott. – Alessa eléggé... zárkózott volt. Ennek ellenére mindenkit leellenőriztek a környezetében, és mindenkinek van alibije.
– Tehát ezért gondolják, hogy a gyilkos véletlenszerűen választotta ki?
– Igen. Ennyit tudok, és ugye mondanom sem kell, hogy minden maradjon közöttünk. A kollégák egyelőre a sötétben tapogatóznak. – Matteo felállt, az asztalon lévő lámpa sárgás fénye így alulról vetült az arcára, árnyékba vonva a tekintetét. – Most egy darabig nagyobb lesz a rendőri jelenlét a városban. Ti se nagyon mászkáljatok kint éjszaka. Ha pedig bármi eszedbe jut... – nézett Lilyre.
– Szólok – biccentett Lily.
Matteo elbúcsúzott tőlük, aztán kisétál a bárból. A zárásig hátralévő időben Lily a sarokban álló asztalnál maradt, evett egy szendvicset, amit Raffaele kérés nélkül kihozott neki, mintha pontosan tudná, hogy nem vacsorázott Lorettáéknál. Közben Lily elolvasott a mobilján minden hírt a gyilkosságról, de még a cikkek alá érkező kommenteket is. Meglepve tapasztalta, hogy a gyerekkori olasz tudása nem kopott teljesen ki. Még mindig elég jól boldogult. Eszébe jutott, mennyire szerette ezt a nyelvet, amiben egyszerre volt lírai dallamosság és valami megfoghatatlan erő.
Annyira a gondolataiba merült, hogy észre sem vette, amikor kiürültek körülötte az asztalok, sőt azt sem, hogy Raffaele megállt mellette. Csak az tűnt fel neki, hogy árnyék vetül az asztalra.
Felkapta a fejét, belenézett Raffaele sötétbarna szemébe, és hirtelen nagyon is tudatában lett annak, hogy kettesben maradtak. Raffaele kihúzta az egyik széket, és leült, Lily pillantása pedig azonnal a karjára siklott. Így közelről jobban látszott a tetoválása, egy piros és narancs színekben pompázó hatalmas madár, aminek a farktollai eltűntek az ing puha anyaga alatt. Egy főnix volt az... A színkavalkád alatt alig látszottak Raffaele régi égési sérülései.
Lily még az angliai legelső találkozásukon vette észre a hegeket, amikor véletlenül rányitott a fürdőszobában a fiúra. Ugyan sohasem kérdezte, de mindig is sejtette, hogy Raffaele ugyanabban a tűzben sérült meg, mint amiben az anyja meghalt.
– Azért varrattad magadra a főnixet, hogy elfedd a hegeket? – csúszott ki Lily száján.
Raffael rászegezte a tekintetét, Lily pedig hirtelen úgy érezte, mintha mozdulatlanná dermedt volna körülöttük a levegő.
– Tudni akarod, hogy a többi hegemre is varrattam-e tetkókat? – szólalt meg Raffaele érdes hangon.
– Nem ezt kérdeztem – felelte Lily, ám ahogy kiejtett a száján a szavakat, rájött, hogy hiába telt el tizenöt év, mégis pontosan fel tudja idézni a sebhelyeket Raffaele testén, pedig csak néhány pillanatig látta egy szál alsógatyában a fiút. Abban a néhány pillanatban nehezére esett haragudnia rá, inkább sajnálta. Aztán persze a fiú mondott neki valami durvát, kizavarta a fürdőszobából, és utána Lilynek újra könnyedén ment a neheztelés. Azt pedig, amit látott, mélyen eltemette magában. Csak azt nem gondolta, hogy ennyire élesen él még mindig benne ez az eltemetett emlékkép. – De arra tippelek, hogy igen. Minden sebhelyedet eltakartad valamilyen tetoválással – nézett a férfi szemébe. Maga sem tudta, honnan veszi ezt, de teljesen biztos volt benne, hogy igaza van.
Raffaele szeme sötéten felizzott. Nem felelt, csak elkapta a pillantását, és végignézett a Perlán, mintha abból merítene erőt. Amikor újra felé fordult, ismét higgadtnak tűnt.
– Mire jutottál? – bökött a fejével Lily mobiljára, ami ott feküdt az asztalon közöttük, és még mindig meg volt rajta nyitva az egyik helyi újság riportja.
– Sok minden kavarog a fejemben – felelte Lily hálásan, amiért újra biztonságosabb vizekre eveztek. – Ha Alessát nem drogozták be, akkor önszántából ment el a gyilkosával a sípálya melletti erdős részre. Vagy ha nem együtt mentek, akkor Alessa ott sétált egyedül este, a gyilkos pedig követte. Nem tudod, milyen tervei voltak tegnap estére?
– Bárcsak tudnám. – Raffaele asztalon nyugvó keze ökölbe szorult. – Esténként sokszor eljött a Perlába, de nem minden nap. Ezért nem is gyanakodtam, amikor tegnap nem jelent meg. Pedig ha megpróbáltam volna megkeresni, akkor talán...
– Nem a te hibád – szakította félbe Lily.
Raffaele úgy nézett rá, mintha nagyon erősen próbálna ebbe a négy szóba kapaszkodni, Lily pedig maga sem tudta, miért, de tovább beszélt.
– Pontosan tudom, hová vezetnek az ilyen gondolatok – mondta csendesen. – Csak még több kínhoz. Alessa halála nem a te hibád, hanem a gyilkosáé. Szóval koncentráljunk arra, hogy rájöjjünk, ki az. Először is ki kéne derítenünk, hogy tudta-e valaki, hová készült az este.
– Holnap reggel is lesz órám a hegyen. Gyere el megint, és utána beszélhetünk a többi oktatóval. Aztán elmehetünk Alessa szüleihez. Úgyis meg akartam látogatni őket. – Raffaele felállt az asztaltól, és betolta a székét a helyére. – Ma este viszont már nem sok mindent tehetünk. Hazakísérlek.
Lily tiltakozni akart, aztán mégsem tette. Igazából nem volt ellenére, hogy Raffaele vele menjen, amit hirtelen nem is tudott hová tenni. Nézte, ahogy a férfi eloltja az asztalokon a lámpásokat, aztán a kályhában a tüzet. Még sűrűbb félhomály borult rájuk, a párás ablakokon keresztül alig jutott be fény az utcáról. Lily gyomrát összehúzta valami különös érzelem. Talán félelem? Nem volt benne biztos.
– Miért oktatsz síelést? – kérdezte, hogy megtörje a csendet. – Nekem úgy tűnik, hogy a bárból is simán megélsz.
Raffaele elvigyorodott, a sötétben fehéren ragyogtak a fogai.
– Szeretek odafent lenni a hegyen – vonta meg a vállát.
Talán Raffaele-nek van igaza, töprengett Lily. Ilyen egyszerűnek kellene lennie mindennek. Ha valamit szeretsz, azt csinálod. Ha valamit nem, azt pedig elfelejted.
Kiléptek az utcára. Valamikor az este folyamán esni kezdett a hó. Hatalmas pelyhek szállingóztak lomhán az égből, fehérré varázsolva az út mentén álló lámpák fénykörét. A lábuk alatt ropogott a friss hó, a házak ablakai aranyszínűen ragyogtak. Lily mégsem érezte ugyanazt a nyugalmat, mint idefelé jövet. Mintha lett volna valami a levegőben, valami jegesen dermesztő, aminek semmi köze nem volt az éjszakai mínuszokhoz.
Raffaele egészen Lorettáék házáig kísérte. Aztán amikor Lily az anyjától kapott kulccsal kinyitotta az ajtót, be is jött utána. A ház csendes volt, a tévé sem duruzsolt, valószínűleg már mindenki lefeküdt, csak az előszobában égett az éjjeli világítás.
– Azt hittem, van egy lakásod a bár mellett – nézett fel Lily a férfire az előszobában, miközben mindketten kibújtak a kabátjukból.
Raffaele megvonta a vállát.
– Megvan a régi szobám. Jobb, ha egy ideig itt éjszakázom.
– Elfelejted, hogy zsaru vagyok, tudok vigyázni a házra.
– Alessáról is azt hittem, hogy tud vigyázni magára, és látod, mi lett a vége.
Lily a szemét forgatta, de nem ellenkezett tovább. Túlságosan is jól értette, hogy Raffaele miért akar a családja közelében lenni. Csendesen felmentek az emeletre, lábujjhegyen elsurrantak Davide ajtaja előtt, át a fenti nappalin, aztán megtorpantak a folyosó végén. Lily csak most döbbent rá, hogy Raffaele szobája pont szomszédos az övével.
– Jó éjszakát – mormolta, és már ment volna be, amikor Raffaele újra megszólalt.
– Nem tudom, miért fogadtad el ennyi év után pont most Loretta meghívását, de örülök, hogy itt vagy, Lily.
Most először mondta ki a nevét, amitől kellemesen borzongató melegség áradt szét Lily gyomrában. Nem tudta, mit válaszoljon, így csak bólintott, aztán bemenekült a szobába.
Éjszaka sokáig nem tudott elaludni. Először Alessa halálán töprengett, aztán az apjáén, ahogy az utóbbi időben mindig. De a gondolatai közé újra és újra befurakodott Raffaele, és valami megmagyarázhatatlan oknál fogva most először hónapok óta nem érezte olyan végtelenül magányosnak magát.


Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

A regényeim az Álomgyár karácsonyi akciójának keretein belül 30-50% kedvezménnyel vásárolhatók meg:
A múlt bűnei -50% - 1,495 Ft

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések