Vércseppek a hóban - 10. rész

Lily ösztönösen a derekához kapott. Csak utána jött rá, hogy Raffaele melegítőnadrágját viseli, a pisztolya pedig bent van a fürdőben, az ajtóra akasztott dzsekije zsebében, a mobiltelefonjával együtt. Elnyomott egy szitkot, és hangtalanul felemelkedett az ágyról.
A tagjai már nem sajogtak, de megszédült, amikor felállt. Annyira, hogy meg kellett kapaszkodnia az éjjeli szekrényben. Lehet, hogy mégis beütötte a fejét esés közben a sípályán?
Nem volt ideje ezen gondolkozni. A fürdőszoba felé araszolt, közben a bejárati ajtón tartotta a szemét, ami pár ujjnyira nyitva állt. A szobában égett az éjjeliszekrényen álló kislámpa, így Lily azonnal meglátta, amikor árnyék vetült a padlóra.
Az ösztöne azt súgta, hogy ugorjon be a fürdőszobába, és már rugaszkodott is volna el, de a teste nem engedelmeskedett. A szoba megpördült körülötte, a lábait pedig hirtelen olyan nehéznek érezte, mintha kőből lennének faragva. Valami nagyon nem stimmelt...
Hátát a falnak vetette, hogy megtámassza magát, és fegyver után nézett, de csak Raffaele gitárja volt elérhető közelségben, a falnak támasztva. Lilyt nem kerülte el a helyzet iróniája.
Hangtalanul felemelte a gitárt, de még ez az egyszerű mozdulat is nehezére esett. És biztos nem azért, mert beütötte a fejét. Ez valami más...
Az éjjeli szekrényre siklott a pillantása, előbb a félig megevett szendvicsre, aztán a fájdalomcsillapítóra, és szörnyű gyanúja támadt.
Alessát és Matteót a gyilkos nem kábította el, hisz mindkettőjüket kihalt helyen kapta el, de most egy zsúfolt kocsma felett vannak, itt nem kockáztathat. Lily mellkasa összeszorult. Vajon meddig lesz képes talpon maradni?
A padlóra vetülő árnyék nem mozdult. Talán a gyilkos hallgatózik, próbálja kideríteni, hatott-e már a drog, amit beadott neki. Lily a falnak dőlve csigalassan vonszolta magát közelebb a fürdőszobához, közben Raffaele gitárja egyre nehezebb lett a kezében, és küzdött a köddel, ami egyre jobban megülte az agyát.
Már csak alig fél méter volt hátra. Lily kezdte elhinni, hogy sikerülhet. Hogy odaérhet a fürdőajtóra akasztott kabátjához, és elő tudja venni a pisztolyát, ám ekkor az ajtó hátborzongató nyikorgással kinyílt.
Lily a nyílásban megjelenő alakra pillantott. Pislognia kellett, hogy fókuszálni tudjon az arcára. Amikor végül sikerült, nem is értette, miért nem jött rá korábban. Hisz annyi fotót végignézett a Facebookon! Olyan alaposan megszemlélte a veronai házat bérbeadó fickó családját! Nem csak a férfit, hanem a feleségét is... és a lányukat.
Nem értette, miért nem esett le neki azonnal, hogy a lány onnan ismerős neki. Nem a kórházból, és nem is Aldo étterméből. Ő a lánya a tűzesetért elítélt férfinak. És korábban a sífelvonóban nem a féltékenység beszélt belőle, csupán próbálta kiszedni belőle, mit tud, és milyen kapcsolat fűzi Raffaele-hez.
Lily erősebben magához szorította a gitárt, és a késre nézett a lány kesztyűs kezében.
– Nem is Laurának hívnak – mondta, de a szavai összemosódtak, mintha részeg lenne. Tenyerébe kellett vájnia szabad kezének körmeit, hogy a fájdalom kicsit magához térítse. De így sem jutott eszébe a lány valódi neve, mintha az agya nem működne rendesen. – Azóta tervezted a gyilkosságot, hogy ideköltöztél? Évek óta?
– Nem. – A lány hangtalanul behajtotta maga mögött az ajtót, közben rezzenéstelenül nézte. – Először csak kíváncsi voltam rá, hogy az ő életüket is annyira megnyomorította-e a tűz, mint az én családomét. És láttam, hogy igen. Mindhárman boldogtalanok voltak. Ugyanannyira, mint én. Volt időszak, amikor még együtt is éreztem velük. Valami fura sorsközösség volt a miénk. – Felnevetett. – Akkor még azt hittem, hogy ugyanolyan ártatlanok a tűzben, mint az apám. Ártatlan áldozatok. Hát Alessa és Matteo kurvára nem voltak ártatlanok!
Lily mellkasa összeszorult, ahogy a kirakós utolsó darabjai is összeálltak a fejében. A tűzoltók szerint a tűz a kandallóból indult, aminek nem volt értelme, ha Raffaele-ék tényleg eloltották, amikor felmentek aludni. De mi van, ha valakik később leszöktek, és újra begyújtották? Két tinédzser, akik oda voltak egymásért, és romantikusnak gondoltak egy éjjeli találkát a kandalló előtt.
Lily rogyadozó lábakkal küzdött, hogy ne csússzon le a háta a falon, mert tudta, hogy ha egyszer a földre kerül, onnan nem áll fel többet. A legrosszabb az volt, hogy bizarr módon értette a lány dühét, megértette, hogy dühös. Hogy gyűlölte Alessát és Matteót. De akkor sem kellett volna ölnie.
– A rendőrségre kellett volna menned...
– Azokhoz, akik azonnal apámat hibáztatták? Anélkül, hogy alaposabban is utána néztek volna a többieknek? – Laura keserűen felnevetett. – Nem, magamnak kellett elintéznem, és most befejezem.
– A próbavacsorán... Nekik is beadtál valamit? – nyögte ki Lily.
Laura ismét felnevetett, a hang gonosz volt, és éles, bántotta Lily fülét.
– Nos, ezt már nem fogod megtudni – mondta, és előrelendült.
A félelem Lily csontjáig hatolt. De nem maga miatt aggódott, hanem a megmaradt családja miatt. Nem vesztheti el őket is, mint az apját! Felemelte a gitárt, és Laura felé csapott.
A gitár megreccsent, húrok pattantak el, ahogy Laura kése beleállt. Lily ködös agyában felrémlett, hogy újat kell vennie Raffaele-nek. Már ha a férfi még él, és ő maga is túléli...
A rémület ismét belemart a testébe, és adott egy végső löketet. Kizárólag emiatt volt ereje a fürdőszoba ajtó felé vetődni, emiatt tudott benyúlni a dzsekije zsebébe, hogy előhúzza a Glockot.
Laura addigra kirángatta a kést, a gitárt pedig félre hajította. Lily kiáltani akart neki, hogy lőni fog, ha nem áll meg, de nem volt rá lehetősége, mert a lány már emelte is fel a kést. Lily nem habozott tovább, meghúzta a ravaszt.
A lövésbe beleremegett a dobhártyája, a látása elhomályosult, csak annyit érzékelt, hogy Laura eldőlt mellette, és hogy a válla fáj, piszkosul fáj. Képtelen volt megállni a lábán, pedig görcsösen próbált a mobiltelefonja után kapni. Értesítenie kell a mentőket, hogy menjenek Aldo éttermébe... Ám mielőtt megfoghatta volna a mobilt, meginogott. Az esést azonban már nem érezte, minden elsötétült.
Arra eszmélt, hogy halványsárga falak veszik körül, amik egészen olyan színűek, mint a bágyadt téli napsütés, és ágyban fekszik, ami kényelmetlen, a feje alatti párna huzata pedig kemény a sok mosástól, és valahogy szúrós szagú... Lily rádöbbent, hogy egy kórteremben van.
Nem most először tért magához kórházban. A munkájával járt. Ám most először ébredt pániktól összeszoruló mellkassal. Főleg mivel fogalma sem volt, mennyi idő esett ki.
A szája száraz volt, a teste zsibbadt, mégis fel akart ülni, és segítséget hívni, ám valaki, akit eddig észre sem vett, szelíd erőszakkal visszanyomta az ágyra.
– Nyugalom. – Egy ápolónő hajolt fölé. – A vállán a vágás nem volt mély, de azért össze kellett varrnunk. És úgy tűnik, valamivel el is kábították. Már vettünk magától vért, de még várjuk a teszt eredményét.
Lily agyába csak félig-meddig jutottak el a szavak. 
– Mióta vagyok itt? – nyögte ki nagy nehezen.
– Úgy egy órája hozták be.
– Egy órája...? – A pánik ezúttal Lily torkát szorította el, de annyira, hogy néhány pillanatig alig kapott levegőt. Nyelt egyet, hogy beszélni tudjon. – Muszáj beszélnem valakivel... egy rendőrrel.
– Nyugodjon meg – ismételte a nővér –, a barátja, aki hívta a mentőket, már a rendőrséget is értesítette.
– A barátom? – ismételte Lily értetlenül, és tovább mocorgott, hátha ki tud valahogy kászálódni az ágyból.
– Az lesz a legjobb, ha behívom. Ő talán meg tudja nyugtatni.
Az ápolónő az ajtóhoz sietett, kiszólt rajta, aztán visszafordult felé, a háta mögött pedig feltűnt...
– Raffaele! – Lily nézte a férfi magas alakját, és hullámokban öntötte el a megkönnyebbülés. – Azt hittem, hogy... Laura... beletett valamit az ételetekbe.
– Laura nem is jött el a próbavacsorára, Lily – ült le az ágy mellé Raffaele, és a tenyerébe zárta Lily ujjait. – Pedig a sípályán azt mondta, ott lesz. Emiatt kezdtem gyanakodni. Meg mert láttam, hogy beszállt melléd a felvonóba. Előbb eljöttem a vacsoráról, mert rossz érzésem volt, és ott találtalak titeket a padlón. Először azt hittem... – Nem fejezte be a mondatot, és Lily csak most vette észre, hogy az arca hófehér, és úgy szorítja a kezét, mintha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban köddé válhatna.
– Semmi bajom, Raffaele.
– Azt azért kétlem. – Raffaele megfeszülő állal simított végig a vállán, amit kötés fedett, aztán újra ránézett. – De Laurát megállítottad, az biztos. – A szemében megcsillant valami, talán elismerés, Lily nem volt benne biztos.
– Meghalt?
– Nem, túl fogja élni. A zsaruk elmondták, hogy ki ő. Nem hiszem el, hogy nem jöttem rá...
– Ne hibáztasd magad emiatt.
– Ismersz, az elég nehéz lesz – mondta Raffaele, de azért elvigyorodott, Lily pedig érezte, hogy az ő szája széle is felfelé kunkorodik. Mert borzalmas dolgok történtek, és nem csak ebben a pár napban, mégis hónapok óta most először érezte azt, hogy kicsivel messzebb került a szakadék szélétől.

*

Az étterem hátsó részét tánctérré alakították, egyik sarkában plafonig érő karácsonyfa állt, hófehér gömbökkel és ezüst csengettyűkkel. A falon ezüstfehéren csillogó girlandok futottak végig, az asztalok közepén pedig gömbölyded gyertyák ültek, pislákoló aranyszínbe vonva az embereket.
Lily kissé kényelmetlenül érezte magát, mindenki őt bámulta, sőt néhányan még oda is jöttek gratulálni neki. Olyanok is, akikkel korábban még csak nem is beszélt. Neki pedig fogalma sem volt, hogy viselkedjen velük. Nem érezte úgy, hogy megérdemli a gratulációt. Az utolsó utáni pillanatban jött rá, ki a gyilkos, tulajdonképpen véletlenül, és még abból a vízből is simán ivott, amibe Laura beletett egy jó adag Rivotrilt, hogy elkábítsa. Valószínűleg addig surrant be a szobába, amíg ő a fürdőben volt, amit még csak észre sem vett.
Tudta, hogy kizárólag a szerencsének köszönheti, amiért végül sikerült minimális sérüléssel megúsznia a kalandot, és ez hol lehangolta, hol rettegéssel töltötte el. De legalább Matteo nem volt már válságos állapotban. Magához is tért pár percre, hamarosan azt is el tudja mesélni, mi történt valójában húsz évvel ezelőtt abban a tűzben. Lily pedig örült, hogy nem neki kell beavatnia Raffaele-t abba, amit egyelőre csak sejtett.
Valaki megint megindult felé. Ezúttal egy vékony, szőkített hajú nő. Lily jobbnak látta, ha menekülőre fogja, és eliszkolt a mosdó felé. Szerencsére odabent nem volt senki, így nagyot sóhajtva megtámaszkodott az egyik mosdókagylóba, és belenézett a tükörbe. Sárgaarany, testhez simuló ruhát viselt, amit Loretta választott neki. Lilynek igazán tetszett, csak egy gondja akadt vele: a vállát fedő kötést az ujjatlan felső rész nem tudta teljesen elrejteni.
Lily újra felsóhajtott, aztán nekiállt felfrissíteni a sminkjét. Leginkább azért, hogy minél később kelljen visszatérnie a terembe. A mosdó ajtaja pont akkor nyílt ki a háta mögött, amikor a haját akarta kezelésbe venni.
– Tökéletes a frizurád – lépett mellé az anyja, és olyan pillantást vetett rá a tükrön keresztül, mintha pontosan tisztában lenne vele, hogy csak bujkál idebent.
– Azért ráfér az igazítás.
– Nem akarsz visszajönni? – Loretta egy pillanatra a karjára tette a kezét. – Mindjárt kezdődik a tánc.
– Megyek – biccentette Lily, ám valószínűleg nem sikerül teljesen elűznie a hangjából a feszültséget, mert Loretta homloka ráncokba szaladt.
– Nem kellett volna ragaszkodnom hozzá, hogy elgyere. Alig két nappal azután, hogy... – A hangja elfúlt, és Lily attól tartott, hogy az anyja el fogja sírni magát. Ugyanúgy, mint két nappal korábban, amikor bejött hozzá a kórházba.
– Én is jönni akartam – mondta gyorsan –, és minden rendben van, csak olyan fura, hogy mindenki engem bámul.
– Azért bámulnak, mert hálásak neked.
– De én csak magamat védtem.
– Meg minket – mosolyodott el Loretta. – Raffaele mesélte, hogy azt hitted, Laura meg akar minket mérgezni.
– Mert akkor logikusnak tűnt – mormogta Lily zavartan. – Így visszagondolva már nem annyira az.
– Az nem számít. Megvédtél minket, megvédted a várost, mindenki örül. Csodálkozol, hogy beszélnek rólad?
Loretta rámosolygott, és Lily csak némi késéssel vette észre, hogy az anyja szemében nem helytelenítés, hanem valamiféle büszkeség ragyog. Egy hosszú pillanatig egymásra meredtek, aztán Loratta szeméből váratlanul elkezdtek folyni a könnyek.
– Hé, tönkreteszed a sminkedet – szólt rá Lily, de az ő torkát is kaparta a sírás, és egyszer csak azon kapta magát, hogy az anyjába csimpaszkodik, ugyanúgy, mint a gyerekkorában, és az ő szeméből is ömlenek a könnyek.
Tudta, hogy az a tizenötévnyi távolság mindig ott lesz közöttük, és mindig is fájni fog neki, hogy az anyja egy másik országba költözött, hátrahagyva őt. De Loretta szereti, az elmúlt napok fényében ezt tisztán érezte, és talán felépíthetnek valami újat. Lily most először képes volt félretenni a dühét, és megpróbálkozni ezzel. 
– Hé, minden rendben odabent? – hallották az ajtón túlról Aldo hangját.
– Igen, minden rendben – mondta Lily, és hónapok óta most először nem hazudott.
Amikor visszatértek az étterembe, Aldo megával vitte a táncparkettra Lorettát, Lily pedig odament Davidéhez és Raffaele-hez.
Az öccse ránézett bekötözött vállára, és elvigyorodott.
– Te vagy a legmenőbb itt, Lily – jelentette ki. – Mintha most jöttél volna egy pisztolypárbajról.
– Tulajdonképpen onnan is jött, öcskös – jegyezte meg Raffaele, bár az ő hangjából hiányzott Davide lelkesedése. – Gyere, menjünk táncolni! – fordult hirtelen Lilyhez.
Lily gyorsan megrázta a fejét.
– Nem tudok táncolni.
– Hülyeség, táncolni mindenki tud! De ha nem, majd én megtanítalak.
Raffaele választ sem várva a parkettre vonszolta, és magához húzta. Jóval közelebb, mint kellene. Annyira közel, hogy a testük egymáshoz simult. Lily érezte a férfi mellkasának emelkedését és süllyedését, érezte, hogy a légvételei felborzolják a feje búbján a haját. Fel akarta emelni a fejét, meg akarta ismételni azt a két nappal korábbi csókot, amiről azóta sem beszéltek, sőt kínosan kerülték magát a témát is. Annyira akarta! Mégsem tette meg, csak a homlokát támasztotta Raffaele vállának, és hagyta, hogy a férfi lassan forgassa a zenére. Aztán amikor véget ért a dal, szétváltak.
– Tényleg hazamész holnap? – törte meg Raffaele a csendet, étcsokiszínű szemével fogva tartotta Lilyét.
Lily szíve hevesebben kezdett el dobogni.
– Arra gondoltam – vonta meg a vállát tettetett nemtörődömséggel –, hogy egy kicsit még maradok. Mondjuk addig, amíg Loretta és Aldo nászúton vannak. Rendbe szedem a nagyanyám házát, meg eltöltök egy kis időt Davidével.
– Davide örülni fog neki. – Raffaele arcán feltűnt az az ellenállhatatlan vigyor. – És én is.
A hangszórókból felcsendült Eros Ramazottitól és Anastaciától az I Belong to You. Raffaele újra magához húzta, Lily pedig hagyta, hogy a férfi közelsége néhány percre elhomályosítson minden mást körülöttük.

VÉGE


Lily és Raffaele kalandjai folytatódnak ebben a történetben:

MEGJELENT!


Gyilkosság a krimifesztiválon kötet és az új kiadású Lowdeni boszorkányhajsza immár minden jelentősebb könyvkereskedésben megtalálható. Skócia, bosszú, halálos nyomozás és mindent elsöprő szenvedély. Ne hagyd ki Lottie és Tristan kalandjait!

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:

A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések