Vércseppek a hóban - 9. rész

A sűrű sötétség oszlani kezdett. Lily tapogató kezeket érzett a testén, majd egy kesztyűs tenyér simult az arcára. Pislogott, és nagy nehezen kinyitotta a szemét. Még mindig ködösen látott, de a föléje hajoló alak piros kabátját így is felismerte. Azonnal felbuzgott az életösztöne.
Ellökte a felé nyúló kezet, és a pisztolya után tapogatózott, aztán a következő pillanatban elő is kapta a Glockot, és az alakra szegezte.
– Rohadt gyorsan vedd le rólam a kezed, vagy lelőlek! – kiáltotta, bár jóval gyengébb hangon, mint szerette volna.
– Mi ütött beléd, Lily?! – csattant fel valaki, aki kísértetiesen Raffaele-re emlékeztetett.
Lily pislogott még párat, és amikor teljesen kitisztult a látása, végre rá tudott fókuszálni Raffaele arcára. Hirtelen nem értett semmit.
– Valaki nekem jött, és meglökött, én meg elestem, és csúszni kezdtem lefele – mondta szokatlanul reszelős hangon. – Piros dzseki volt rajta. Azt hittem, ő van itt. Ugye nem te...?
Képtelen volt befejezni a mondatot. Az egy dolog, hogy Raffaele gyerekkorukban ki nem állhatta, és a csókjuk után is elég bunkón viselkedett, de csak nem bántaná... Ugye nem bántaná? Lily nézte a férfi ismerős, étcsokiszínű tekintetét, és próbált belelátni a gondolataiba.
– Jézusom, Lily! – kerekedett el Raffaele szeme. – Ugye ezzel nem azt akarod mondani, hogy azt hiszed, én voltam?!
– Nem, én csak... kicsit még ködös minden. – Lily megrázta a fejét, és csak most tudatosult benne, hogy gurulás közben elhagyta a sapkáját, a hó pedig kezdi eláztatni a haját. Felemelte a fejét, és Raffaele válla felett meglátta, hogy alig fél méterre hever egy vaskos törzsű fenyőfától. Valószínűleg a mély hó fékezte le, ami nagy szerencse, mert ha nekicsapódik annak a fának, sokkal rosszabbul járt volna. Jeges borzongás futott végig a gerince mentén, és nem csak a hidegtől.
– Odafent mondták, hogy elindultál lefelé, én pedig utánad jöttem – mesélte Raffaele kútmély hangon. – Nem láttam senki mást, csak téged, ahogy itt fekszel mozdulatlanul, és... – fújt egyet. – Mid fáj?
A férfi újra az arcára simította a kezét, aztán hátra a tarkójára.
– A fejemnek semmi baja – tiltakozott azonnal Lily, mert a hajába fúródó ujjak túlságosan is olyan érzéseket keltettek benne, amiket nem kellett volna éreznie. – A jobb kezem fáj, arra estem rá
Raffaele végigtapogatta a karját is.
– Szerintem nem tört el, mert előbb tökéletesen tudtad mozgatni, amikor pisztolyt fogtál rám – húzta el a száját. – De azért felkötjük a sáladdal, akkor kevésbé fog fájni. Mit gondolsz, fel tudsz állni? Már így is túl sokáig feküdtél a hóban.
Lily megmozgatta a lábait. Azok szerencsére rendben voltak. A sílécei valamikor kioldottak, a szeme sarkából látta, hogy ott hevernek tőle nem messze a pálya szélén. Viszont a hó tényleg áthűtötte a testét. Egyre jobban fázott, de így is sikerült Raffaele segítségével talpra kecmeregnie.
A férfi letekerte a nyakából a sálját, és felkötötte vele a karját, aztán még a hajából is kisöpörte a havat, majd a saját sapkáját húzta Lily fejébe. Utána leoldotta a lábáról a léceket, a kezébe vette őket, és Lily léceit is összeszedte.
– A középső állomás nincs messze. Le tudsz gyalogolni addig?
– Persze – mondta Lily. Nem vacakolt azzal, hogy visszategye a pisztolyt a tokjába, csak becsúsztatta a zsebébe, aztán elindultak lefelé.
Lécek nélkül csigalassan haladtak, hol a pálya szélén mentek, hol a nagy hóban, ha túl jeges vagy túl meredek volt a kitaposott út. Raffaele végig fogta a kezét, az ujjaik egymásba fonódtak, és ez a kelleténél sokkal jobban megnyugtatta Lilyt.
– Komolyan azt hitted, hogy tudnék ártani neked? – törte meg a közéjük ereszkedő csendet a férfi néhány perc múlva.
Lily felpillantott rá. Raffaele barna, hullámos haját kezdte belepni a hó. Összehúzott szemmel fürkészte előttük az utat.
– Nem nagyon gondolkodtam, robotpilótára kapcsoltam – magyarázta Lily. – A munkám belém nevelte, hogy előbb rántsak pisztolyt, és csak utána kérdezzek. Ne vedd magadra!
– Oké – biccentette Raffaele, de még mindig nem nézett rá.
Csendben tették meg a következő pár métert. Az út mentén feltűnt egy elhagyott fakunyhó, elmentek mellette, és már látták az felvonó épületét.
– A gyilkos volt az, aki meglökött – jelentette ki váratlanul Raffaele.
– Valószínűleg igen. Az biztos, hogy szándékos volt, nem véletlen.
– Akkor ott volt a megemlékezésen.
– Igen, úgy tűnik – biccentett Lily –, de ezzel nem kerültünk hozzá közelebb, sokan ott voltak. Ráadásul símaszkot és síszemüveget viselt, nem láttam semmit az arcából, és nem is volt időm megfigyelni. Még azt sem tudom, hogy nő vagy férfi volt-e.
– Ha olyan dzsekije volt, mint nekem, akkor talán a síiskola alkalmazottja ő is.
– Vagy elemelt egy dzsekit. Amikor a mosdóba mentem, láttam, hogy ott lógott a fogason jó pár.
– Vagyis nem vagyunk előrébb. – Raffaele hangja feszült volt, miközben besegítette a felvonó kabinjába. Egymás mellé ültek le, és a férfi csak akkor szólalt meg újra, amikor becsukódott az ajtó, ők pedig elindultak lefelé. – Rossz ötlet volt, hogy belerángattalak ebbe. Komolyabb bajod is eshetett volna.
– Ugyan már! Ennél veszélyesebb helyzetekbe is kerülök Londonban. Viszont bárki is volt az, aki meglökött, ez azt jelenti, hogy valamihez közel járok.
Raffaele arcán látszott, hogy ennek a hírnek sem örül túlzottan, de azért bólintott.
– Jó, akkor mondd el, kikkel beszéltél ma délután.
Lily beszámolt mindenről, legvégül a vécében kihallgatott beszélgetésről.
– Alessa és Matteo?! – lepődött meg Raffaele.
– Ezek szerint nem tudtál róluk.
– Nem. Annyit tudtam, hogy gyerekkorunkban Matteo odavolt Alessáért. De hát akkor még nagyon fiatalok voltunk. A tűz után meg valahogy az egész elsikkadt.
– Ezek szerint talán mégsem. És mivel elmúlt két nap, téged pedig senki sem próbált megölni, kezdem azt hinni, hogy talán mégsem a tűz van a dolog mögött.
– Hanem Alessa és Matteo állítólagos titkos viszonya? – húzta fel a szemöldökét Raffaele. – Ez sem tűnik nyomósabb indoknak, mint egy húsz évvel ezelőtti tűz.
– Azért nem árt, ha ezen is elgondolkozunk.
– Nem is tudom, Lily. Talán abba kellene hagynunk a szimatolást. Ha bajod esne, azt nem tudnám megbocsátani magamnak – lángolt fel Raffaele tekintete.
Lilyben csak most tudatosult, milyen szorosan ülnek egymás mellett. Összeért a combjuk és a karjuk is, és ugyan a sok réteg ruhán keresztül nem érezhették igazán egymás testét, mégis ez a közelség majdnem ugyanolyan intimnek tűnt, mint amikor Raffaele csupasz hátát simogatta a Perlában csókolózás közben.
– Önszántamból segítek – mormolta, közben nem tudta elvonni a pillantását a férfiról. – Vállaltam a kockázatot. Ha bajom esik, az nem a te hibád.
– Ugye nem gondolod komolyan, hogy ennyi elég ahhoz, hogy megnyugodjak? Egyszerűen nem eshet bajod. Neked nem... – A férfi hangja elfúlt, amikor egy rándulással megérkezett a kabinjuk a lenti állomásra. Szó nélkül segítette ki Lilyt a felvonóból.
Megálltak a felvonó épülete mellett. Lily zavartan húzta elő a mobilját, hogy megnézze az időt, és felszisszent.
– Lekéssük a próbavacsorát!
– Ne pánikolj, mindjárt írok egy üzenetet Lorettának. Meg fogja érteni, elég nyomos okkal késünk.
– Ne mondd el neki, mi történt! – tiltakozott azonnal Lily. – Nem tudhatja meg! Enélkül is eléggé utálja, hogy rendőr lettem.
– És hogy akarod megmagyarázni neki, hogy mi történt a karoddal?
– Ha kicsit rendbe szedem magam, meg beveszek egy fájdalomcsillapítót, nem fog látszódni semmi.
– Azt kétlem – csóválta a fejét Raffaele. – De oké, menjünk a Perlába, ott megpróbálhatod összekapni magad. Addig én beugrom a vacsorára, kármentesítek kicsit, és megpróbálom kimagyarázni, miért nem vagy ott. 
A Perla közel volt, Lily mégis úgy érezte, mintha több kilométert kellett volna megtenniük. Már nem csak a keze sajgott, de az oldala és a csípője is. Valószínűleg teli volt mindkettő zúzódásokkal.
– Hátul menjünk be – javasolta Raffaele.
Megkerülték az épületet, és felmentek a hátsó bejárathoz vezető pár lépcsőfokon. Beléptek az ajtón. Abba a kis beugróba jutottak, aminek egyik oldaláról a mosdók nyíltak, a másikról pedig a szűk, meredek lépcső vezetett fel a felső szintre. Lily összeszorított foggal felvonszolta magát, és hangosan felsóhajtott a megkönnyebbüléstől, amikor belépett Raffaele szobájába.
– Adok egy pólót meg egy nadrágot, mert a te ruháid tiszta nedvesek – mondta a férfi, és belenyúlt a fal mellett álló szekrénybe, aztán átadta neki a ruhadarabokat.
– Köszönöm – biccentett hálásan Lily.
Raffaele az íróasztalhoz lépett, és egy levél gyógyszer húzott elő az egyik fiókból.
– Fájdalomcsillapító – tette le az éjjeliszekrényre egy palack víz mellé. – A fürdőben meg találsz krémet a zúzódásokra.
Lily biccentett, és bevonult a fürdőszobába. Felakasztotta a fogasra a kölcsönruhákat, aztán lehámozta magáról a dzsekijét és a pulóvert, közben hangosan sziszegett a fájdalomtól. A karjára pillantott. A jobb könyöke körül vöröseslilás zúzódás éktelenkedett, nem csoda, ha fájt minden mozdulat. Igyekezett a bal kezével lehúzni magáról az átnedvesedett nadrágját, aztán amikor nagy nehezen végzett, rádöbbent, hogy törölközőt nem kért Raffaele-től.
A zuhanykabin melletti akasztón egyetlen törölköző árválkodott, nyilván a férfié, azt mégsem használhatja. Muszáj kimennie kérni egyet. Az akasztón lógó kölcsönnadrágra nézett. Nincs az az isten, hogy egy kézzel szerencsétlenkedve felvegye csak azért, hogy egy perc múlva leügyetlenkedje magáról, inkább kimegy bugyiban és trikóban. Ha szerencséje van, Raffaele már elment a próbavacsorára, és nem lesz a szobában.
Kinyitotta az ajtót, és persze nem volt szerencséje. A férfi ott állt a kis szoba közepén, sötét farmerját gombolta be éppen, felül nem viselt semmit. Karcsú volt és izmos, Lily lába a földbe gyökerezett, és csak bámulta az esőerdőt ábrázoló tetoválást, ami Raffaele jobb oldalát díszítette, a kulcscsontjától egészen le a derekáig. Lily emlékezett rá, hogy ezen a részen roncsolódott meg legjobban a férfi bőre, a színes festék azonban elrejtette az avatatlan szemek elől a hegeket.
– Ez gyönyörű – csúszott ki Lily száján.
Raffaele nem mondott semmit, csupán a tekintete vándorolt végig Lily csupasz lábán és a mellén, amit csak a vékony trikó takart. Lilyt úgy égette a pillantása, mint nyáron az olasz napsütés. Minden sejtje azt kiáltotta, hogy menjen oda a férfihoz, hogy érintse meg, hogy húzza végig az ujjait a tetoválásain, a bőrén. És azt akarta, hogy Raffaele is megérintse. Annyira akarta! Mégsem tehette meg... Enélkül is elég nagy volt a káosz körülöttük.
– Csak egy törölközőt szeretnék kérni – suttogta.
Raffaele még mindig a mellét bámulta, és Lily hirtelen abban sem volt biztos, hogy hallotta a szavait. Aztán a férfi mégis megmoccant. Oda sem nézve kivett egy törölközőt a szekrényből, és odanyújtotta neki. Ám mielőtt Lily elvehette volna, Raffaele észrevette a könyöke körül a zúzódást. Közelebb lépett, óvatosan felemelte a karját, és ráncokba szaladó homlokkal szemügyre vette a sérülését.
– Most már nem vagyok olyan biztos benne, hogy nem tört el – mormolta rekedtesen. – Be kéne mennünk a sürgősségire.
– Csak zúzódás – ellenkezett Lily, de alig ismert a hangjára. Olyan ziháló volt, mintha végigfutotta volna a várost.
– Én mégis nyugodtabb lennék, ha egy orvos is megvizsgálná.
– Majd holnap, ha addig nem javul.
– Jó. – Raffaele fújt egyet, aztán mielőtt elhúzta volna a kezét, még végigsimított ujjaival Lily karjának belső oldalán. – Menj fürödni, különben nem állok jót magamért – mélyült el a hangja.
– Megyek – nyögte ki Lily, bár szíve szerint teljesen mást mondott volna.
– Egy, maximum másfél óra múlva visszaérek a vacsoráról – szólt utána Raffaele. – Mondom Esternek, hogy hozzon fel neked valami kaját. Ha van valami, hívj.
– Oké – mormolta Lily, és még mindig az ösztöneivel viaskodva bemenekült a fürdőbe.
Hosszan állt a zuhany alatt, forró vizet engedve magára, aztán megtörölközött, bekente a sérüléseit, és felöltözött. Furán bensőséges volt Raffaele ruháit viselni. Rádöbbent, hogy ugyan voltak az elmúlt években hosszabb-rövidebb kapcsolatai, de soha egyetlen barátja pólóját vagy nadrágját sem vette fel. Mindig kínosan ügyelt rá, hogy vigyen magával elég cuccot, amikor náluk aludt. Mintha a másik ruhájának viselésével valami láthatatlan határvonalat lépne át, amire nem kész. Most viszont gondolkodás nélkül megtette.
Ez járt az eszében, miközben visszament a szobába. Az éjjeliszekrényen már ott várta egy sonkás szendvics. Lily nem volt éhes, de azért harapott belőle párat, nehogy megbántsa Estert, közben pedig a gondolatai a lányon jártak. Vajon tényleg szerelmes Matteóba? És vajon tudott arról, ami Matteo és Alessa között zajlott? Lily legszívesebben megkérdezte volna tőle, de nem bírta rávenni magát, hogy újra lemenjen a meredek lépcsőn. Előbb pihenni akart egy kicsit.
Bevett két fájdalomcsillapítót, ivott pár korty vizet, aztán összekucorodott Raffaele ágyán. A párnából ugyanaz a kicsit fanyar, üde illat áradt, Raffaele illata. Belélegezte, és magára húzta a takarót is. Olyan érzése támadt, mintha a férfi körülölelné.
A gondolatai ide-oda csapongtak. Egyszer Alessa szülein járt az esze, majd a piros ruhás síelőn, a húsz évvel ezelőtti tűzön, aztán Esteren, végül Raffaele-en. Aztán már kizárólag Raffaele-en. Próbált rájönni, mit nem vesz észre, mi az, ami összeköti történteket, de csak ugyanazokat a köröket járta be újra és újra.
Aztán a gondolatai peremén váratlanul felbukkant valami... Először csak halványan, mint egy megérzés, nem is tudta megfogalmazni, mi az. Aztán szép lassan alakot öltött egy elmélet, és amikor végül teljesen kristálytisztává vált, Lily tudta, hogy rájött, ki a gyilkos, és arra is, hogy miért ölt.
Fel akart pattanni az ágyból, el akart menni innen. Szólnia kell arról, mire jött rá, még mielőtt...  Ám ekkor léptek zaja hallatszott a lépcső felől, alig hallhatóan, Lily mégis azonnal megérezte, hogy valaki jön felfelé. A gyomra összeszorult, a szíve pedig őrült vágtába kezdett. Teljes bizonyossággal tudta, hogy a gyilkos az.

 
MEGJELENT!


Gyilkosság a krimifesztiválon kötet és az új kiadású Lowdeni boszorkányhajsza immár minden jelentősebb könyvkereskedésben megtalálható. Skócia, bosszú, halálos nyomozás és mindent elsöprő szenvedély. Ne hagyd ki Lottie és Tristan kalandjait!

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:

A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések