A tetováló - 4. rész

 – Foglaljuk össze, mit tudunk – nyitotta meg Morris a sebtében összehívott megbeszélést az irodájában. – A tetovált bőr nem hamisítvány, egy embertől származik, aki még élt, amikor levágták róla.
Lily ezt hallva folyton úgy érezte, mintha valami keserű szirupot kellene lenyelnie, aminek az ízétől képtelen szabadulni, és a szobában körbenézve megállapította, hogy nem ő az egyedüli, aki így van ezzel. Heather elfintorodott, Morris arca is fehérebbnek látszott a szokásosnál, és még Fitzpatrick önelégült mosolya is eltűnt.
– Azt is tudjuk – köszörülte meg Lily a torkát –, hogy a tetoválás egyedi. A szalon, ahol készült, a Farfalla, Livignóban van. Ketten működtetik, Vicky Lombardo és Mauro d’Angelo. Az utóbbi tervezte a tetoválás eredetijét, és ő varrta rá a mostohabátyámra. Az az érzésem, hogy a szalonnak valahogy köze lehet ehhez az ügyhöz. Legalább annyiban, hogy tőlük szerezte meg a tettes a mintát a tetováláshoz.
– Az nem olyan biztos – cáfolt rá azonnal Fitzpatrick.
Lily felé kapta a fejét.
– Akkor szerinted hogyan jutott ki a minta?
A férfi szája sarkában egy csúfondáros vigyorral dőlt hátra a székében.
– Raffaele Rossi olyan fickónak tűnik nekem, aki szeret képeken pózolni. Az elkövetőnek csupán annyi a dolga, hogy keres egy fotót a közösségi médiában, ahol jól látszik az a tetoválás, aztán lemásolja.
– Ennyire pontosan? – Lilynek nagyon igyekezni kellett, hogy ne erőből csapja le Morris íróasztalára a két fotót. Az egyiket Raffaele válláról készítették aznap délelőtt, a másikat a bőrdarabról, amit előző nap kapott. – Ehhez nem elég egy Facebookról letöltött, nem túl jó felbontású kép.
Morris, aki eddig fel-alá járkált az irodában, odajött az asztalhoz, és alaposan szemügyre vette a két képet.
– Igen – biccentett –, szinte tökéletes másolat. Én sem hiszem, hogy egy random fotó alapján el lehetne készíteni, viszont nem tudhatjuk, melyik a másolat. Az is lehet, hogy d’Angelo nyúlta le valahonnan a mintát, és úgy adta el a mostohabátyádnak, mintha ő tervezte volna.
– Nem hiszem, hogy az az eredeti, amit Lily kapott – szólalt meg Heather. – Alaposan megvizsgáltam, és még látszanak a bőrön a sérülések, amik a tetoválás során keletkeztek. Pár napnál nem lehet régebbi.
Lily a barátnőjére bámult.
– Vagyis a tettes rávarrta az áldozatra a tetkót, aztán miután végzett, levágta róla – nyögte ki a szavakat. – Mintha csak egy vászon lenne, nem élő ember. – A gyomra forgott, a torkát pedig újra elöntötte a korábbi kesernyés íz.
– Igen. – Heather arcán ugyanaz a viszolygás látszott, amit ő maga is érzett.
– Ez egy kurva pszichopata! – kiáltotta Fitzpatrick, mire Morris bólintott.
– Erről eddig sem volt kétségünk. De nem vonhatunk le elhamarkodott következtetéseket. A tények csupán azok, hogy a tetoválás néhány napnál nem régebbi, az áldozat pedig élt, amikor az elkövető levágta róla. A tetoválás máshol is készülhetett, nem biztos, hogy a tettes műve. Az egésznek viszont valahogy köze van Lily mostohabátyjához, hiszen az nem lehet véletlen, hogy az ő nevében adták fel a tetoválást, ami ráadásul ugyanolyan, mint az ö vállán lévő minta.
– Igen, ez felettébb gyanús – jelentette ki Fitzpatrick gonosz élvezettel. Valószínűleg Raffaele a délelőtti kihallgatáson jobban felidegesítette, mint amire Lily számított.
– Raffaele már Franciaországban volt, amikor a csomagot feladták – szúrta közbe.
Mielőtt Fitzpatrick megszólalhatott volna, Morris közbevágott.
– Ez világos, senki sem gyanúsítja – vetett egy szúrós pillantást Fitzpatrick felé –, ettől függetlenül valahogy kapcsolódik hozzá az ügy.
Ezzel Lily kénytelen volt egyetérteni. 
– Igen, szerintem is.
– Jó. – Morris Heather felé fordult. – Bármi egyéb kiderült a vizsgálatokból?
– Csak annyi, hogy az áldozat férfi, és ha a tettes más sérülést nem ejtett rajta, akkor a tetoválás levágását túlélheti.
– Ez az első jó hír.
– Persze csak akkor – folytatta Heather –, ha rövid időn belül orvosi segítséget kap. Ha viszont az a rohadék fogva tartja valahol, és nem látja el rendesen a sebét, akkor szegény fickónak nincsenek túl jó kilátásai.
– Nem hinném, hogy csak úgy elengedi – jegyezte meg sötéten Lily. – Legalábbis élve.
– Hát én sem mernék túl nagy összegben fogadni erre. Azt is megvizsgáltam, mivel tartósították a bőrt, és eljutottam az USA-ig, ahol egyes temetkezési vállalatoknál igénybe lehet venni egy kissé szokatlan szolgáltatást. Ha az emberek kérik, akkor a halott szerettük tetoválását eltávolítják, majd tartósítják, ezután akár egy képet, ki lehet tenni a falra emlékként.
– Bassza meg, ki akar ilyen képet a házába? – hördült fel Fitzpatrick, aztán észbe kapott. – Ugyanazt a tartósítási módszert használta a tettesünk?
– Igen, csontra ugyanazt – bólogatott Heather.
– Vagyis olyan embert keresünk, akinek van valami kötődése az Egyesült Államokhoz, esetleg kint élt, vagy akár dolgozott is egy ottani temetkezési vállalatnál.
– Vagy olyat, aki felvette valamelyik temetkezési vállalattal a kapcsolatot, és jó alaposan kifaggatta őket a módszerükről – tette hozzá Lily, amivel Fitzpatricktől bezsebelt egy csúnya pillantást, Morristól viszont egy bólintást.
– Igen, egyik lehetőséget sem zárhatjuk ki – mondta a főnökük. – Fitzpatrick, te derítsd ki, hány temetkezési vállalatnál csinálnak ilyet, és lépj kapcsolatba velük. Lily, te pedig tudd meg a mostohabátyádtól, hogy a két tetoválónak vagy bárki másnak az ismerősei közül van-e amerikai kötődése. – Morris az órájára nézett. – Engem pedig mindjárt hívnak az olaszok, hogy egyeztessünk. Utána talán többet fogunk tudni.
Kiszállingóztak Morris irodájából. Fitzpatrick azonnal az íróasztalához masírozott, Lily még hallotta, hogy valami olyasmit dünnyög az orra alatt, hogy megint ő kapta a munka nehezét.
– Basszus, Lily – csóválta a fejét Heather –, láttam én már mindenféle hullát, de az egy teljesen új szint, hogy az áldozatból egyetlen tetovált bőrdarabot kelljen megvizsgálnom, mert csak annyink van.
– De így is remek munkát végeztél. Az amerikai kapcsolat fontos lehet.
– Remélem, segít elkapni azt az elmebajost, aki ilyet csinált. – Heather hangja elhalt, amikor észrevette, hogy Raffaele közeledik feléjük, kávéval a kezében. – Azt a kurva! Ez a fickó élőben még dögösebb – súgta Lilynek.
Raffaele megállt előttük, a kávéspoharat Lily kezébe adta, aztán bocsánatkérően Heather felé fordult.
– Bocs, hoztam volna kávét neked is, de nem tudtam, hogy itt leszel.
Heather elkerekedett szemmel meredt Lilyre.
– És még kedves is! – mondta színpadias suttogással, mire Raffaele elvigyorodott.
– Gondolom, te vagy Heather – pillantott a lány rózsaszín hajára. – És azt is látom, hogy Lily semmit sem mesélt neked arról, mennyire rendes fickó vagyok.
– Nem. Arról viszont ódákat zengett, mennyire szexi vagy.
– De Heather! – kiáltotta Lily pipacspirosra gyúlt arccal, képtelenül arra, hogy Raffaele szemébe nézzen. A férfi persze nem zavartatta magát.
– Most már látom, Lily, hogy mik a prioritásaid – jegyezte meg remekül szórakozva. – És még a pasasokra mondják, hogy felszínesek...
– Heather hajlamos eltúlozni a dolgokat.
– Te pedig hajlamos vagy füllenteni, nem igaz?
Lily erre már dühösen Raffaele-re meredt. A férfi sötétbarna szeme ragyogott a jókedvtől.
– Ugye tudod – közölte vele Lily jegesen –, hogy jó eséllyel egy tetoválást lenyúzó pszichopata van a környezetedben, nekem pedig van pisztolyom, amivel megvédhetek? Szóval jobban teszed, ha kedvesebb vagy velem.
Raffaele elvigyorodott, aztán ott, az egész terem és Heather előtt felemelte a kezét, és Lily füle mögé tűrt egy elszabadult hajtincset, majd az ujjbegyével egy röpke pillanatra végigsimította a füle mögötti érzékeny bőrt.
– Ugye tudod – mondta lágy hangon –, hogy ismerlek. Még ha utálnál, akkor is gondolkodás nélkül megmentenél. Mert ilyen nemes lélek vagy.
Lily hirtelen szóhoz sem jutott, bár azzal nem volt egészen tisztában, hogy az érintés vagy Raffaele szavai miatt. A mellette álló Heather ellenben nem küzdött ilyen problémával. Halkan elfüttyentette magát.
– Semmi esélyed ezzel a fickóval szemben, csajszi – paskolta meg a kezét, aztán felnézett Raffaele-re. – Egyébként örülök, hogy nem a te bőröd volt az, amivel a mai napomat töltöttem.
– Annak én is. És annak is, hogy találkoztunk. Bár jobb lett volna nem a rendőrségen, de talán majd máskor. – Raffaele azt a mosolyát villantotta fel, amitől minden nő tizennyolc és kilencvenkilenc éves kor között elalélt. Heather sem volt ez alól kivétel.
– Ha végeztek itt, beülhetnénk valahova hármasban – ajánlotta fel lelkesen. – Lefogadom, hogy jót dumálnánk. Egy közös témánk mindenképp van – sandított Lilyre.
Lily ettől nyomban észbe kapott.
– Egy őrült tetoválásokat vág le az emberekről, nincs időnk kocsmázni – szólt rá a barátnőjére.
– Jaj, már! Ha nem kocsmáznánk addig, amíg minden egyes pszichopata rács mögé nem kerül, akkor az életünk végéig nem innánk piát.
– Tudod, hogy értettem.
– Tudom, tudom, borzalmasan befeszülsz minden nyomozásnál. Vagy csak félted tőlem a mostohabátyádat.
– Heather!
– Visszaszívtam! – forgatta a szemét Heather. – Vigyázzatok magatokra! – komolyodott el, majd intett, és kisuhant a folyosóra.
– Egyetlen megjegyzést sem akarok hallani! – Lily vetett egy csúnya pillantást Raffaele-re, mire a férfi persze elvigyorodott.
– Eszembe sem jutna ilyesmi. Még a végén engem lősz le, nem a tetováló gyilkost.
– Néha valóban elég nagy a kísértés – morogta Lily, de nem tudta megállni, hogy ne kunkorodjon felfelé a szája széle. – Tudom, hogy elég késő van, de kellene a segítséged. Ismersz Livignóban olyan embert, akinek van amerikai kötődése?
– Amerikai? – Raffaele meglepettnek tűnt. – Ez meg hogy jön ide?
Lily bevezette a férfit az egyik kihallgatóba, és összefoglalta neki, mire bukkant Heather. Majd letelepedtek az asztalhoz, aztán elkezdtek végigmenni Raffaelle ismerősein.
A két tetoválónál a Facebookot is segítségül kellett hívniuk. Lecsekkolták Vicky és Mauro posztjait, ismerőseit, a bejelentkezéseiket, de még az oldalakat is, amiket kedvelnek, de semmi sem utalt arra, hogy valaha is jártak volna az Egyesült Államokban. Utánuk Raffaele többi ismerősével folytatták a sort, akik sajnos elég sokan voltak, ők pedig lassan haladtak velük.
– Továbbra sem hiszem, hogy az ismerőseim közül bárki képes lenne ilyenre – jegyezte meg Raffaele egy idő után, a hangja kimerülten csengett.
Lily is fáradt volt, viszont ő már hozzászokott a hosszúra nyúló kutatásokhoz a nyomozások alatt.
– Tudom, hogy szeretnéd ezt hinni, de emlékezz, mi történt decemberben. Senki ártatlanságában sem lehetsz teljesen biztos.
– Azért szeretném azt hinni, hogy vannak kivételek, akikben biztos lehetek. – Raffaele átható pillantással nézett rá. Lily egy pillanattal korábban még kicsit fázott a hűvös szobában, valószínűleg a kimerültségtől, most viszont melege lett.
Legszívesebben kibújt volna a pulóveréből. És még annál is szívesebben bújt volna oda Raffaele-hez. A férfi közel ült hozzá, hogy mindketten lássák a monitort. Lily érezte dezodorának fanyar illatát, de még a testéből sugárzó hőt is, látta a szeme alatt húzódó sötét árnyékot, ami arra utalt, hogy nem csak elmúlt este nem aludt jól, hanem korábban sem. Vajon miért? Lily meg akarta kérdezni tőle. És közelebb akart csúszni hozzá, annyira nagyon akarta! Csak egy icipicit, hogy a válluk összeérjen, már ennyivel is beérte volna. Ám mint mindig, most sem tett semmit.
Visszafordult a monitor felé, és Raffaele következő ismerősének a profiljára kattintott.
– Róla mit tudunk?
– Fabio Donati? – Raffaele meglepetten pillantott rá. – Őt te is ismered. Másod-unokatestvérek vagytok. A nagyanyád és Fabio nagyapja testvérek voltak.
Lily a profilképre pillantott, amin egy rövidre nyírt hajú, napbarnított férfi szélesen vigyorgott a kamerára, nyakában vastag aranylánc csillogott, a karja pedig egy sötétbarna hajú, mosolygó nő vállán pihent.
– Valami rémlik – mondta. – Pár évvel idősebb nálam, ugye? Emlékeszem, hogy találkoztam vele párszor, de sosem akart velem játszani. Gondolom, a korkülönbség miatt.
– Harmincöt körül lehet. A barna hajú nő a felesége, Lucia, és van egy lányuk is. Fabio egy motelt üzemeltet a Via Planon, nem messze a Perlától. Tudtommal sosem járt Amerikában, és szerintem a tetoválások se nagyon vonzzák. Legalábbis neki magának egy sincs, az enyémekre meg szokott olyan megjegyzéseket tenni, hogy úgy nézek ki velük, mintha most szalajtottak volna a börtönből.
– Nem tűnik túl jófej embernek – fintorodott el Lily, majd végigszaladt a másod-unokatestvére profilján. – A Facebook szerint sem járt az Egyesült Államokban. Jöjjön a következő! – mondta, ám mielőtt kattinthatott volna, Morris jött be hozzájuk a szobába, széles arcát még mélyebb aggodalom felhőzte, mint eddig
– Mi történt? – kérdezte Lily elszoruló gyomorral.
Morris becsukta az ajtót, és fura mód nem kérte meg Raffaele-t, hogy menjen ki, csak vetett rá egy pillantást, olyasfélét, mintha figyelmeztetni akarná valamire, aztán visszafordult Lilyhez.
– Az olaszok találtak egy holttestet. Férfi, fejbe lőtték, de úgy, hogy az arca felismerhetetlen, viszont a bal válláról lenyúzták a bőrt. Nagyjából akkora területen, amekkora a tetoválás, amit kaptál.
Lily érezte, hogy Raffaele megmerevedik mellette. Neki is nyeldekelnie kellett, csak utána tudott megszólalni.
– Kell minta a testből, hogy Heather összehasonlíthassa a bőrrel, amit kaptam.
– Már elintéztem. De más is van, Lily. – Morris elhallgatott egy pillanatra. – A holttestet Livignóban találták meg. A nagyanyád... vagyis a te házad kertjében.
Lily füle furán csengeni kezdett. Raffaele megmarkolta a kezét, de ő alig érezte a férfi érintését. Kizárólag az lüktetett a fejébe, hogy nem csak a lenyúzott tetoválást küldték el neki, hanem a holttestet is odatették a háza udvarába. Ettől pedig egyszerre öntötte el az iszony és valami mérhetetlen harag.
Most már tudta, hogy bármiről is szóljon ez az egész rohadt ügy, jóval személyesebb, mint elsőre gondolta.


Lily és Raffaele előző kalandja itt olvasható:

MEGJELENT!


Gyilkosság a krimifesztiválon kötet és az új kiadású Lowdeni boszorkányhajsza immár minden jelentősebb könyvkereskedésben megtalálható. Skócia, bosszú, halálos nyomozás és mindent elsöprő szenvedély. Ne hagyd ki Lottie és Tristan kalandjait!

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:

A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések