A tetováló - 5. rész

A ház ugyanúgy nézett ki, ahogy hagyta. A spaletták be voltak zárva, a halványsárga falakon megcsillant a szikrázó olasz napsütés. A kert gyepje kerítés híján összenőtt az épületet körbeölelő mezővel, a mező pedig egészen a közeli, élénkzöld színben pompázó hegyoldalig futott.
Lilyt máskor elfogta itt a nyugalom, most viszont a meleg ellenére is borsódzott a háta. Nem messze a teraszra felvezető lépcsőktől, a rózsaszínvirágú leanderbokrok körül sárga rendőrségi szalagot feszítettek ki. A holttestet már elvitték, de a füvet barnára színezték a vérfoltok.
– Itt ölték meg? – pillantott Lily a mellette álló Matteóra.
Raffaele barátja kijött eléjük a reptérre, aztán először Raffaele-t tette ki a Perlánál, majd őt hozta ide, a nagyanyja házához. Ő vezette a nyomozást, és ez volt az egyetlen ebben a szörnyű helyzetben, aminek Lily örülni tudott. Kedvelte a férfit. Annak ellenére is, ami karácsonykor kiderült róla.
– A halottkém szerint igen – biccentett Matteo mereven. – Túl sok volt a vér ahhoz, hogy a halála után hozza ide.
– Gondolom, senki nem látott semmit.
– Senkit sem találtunk egyelőre, aki látott volna bármit is. A nagyanyád háza túlságosan kiesik. Errefelé ritkán járkálnak az emberek, este pedig egyáltalán nem.
Lily a legközelebbi pár ház felé pillantott, a hosszú bekötőút végére. Tudta, hogy a nagy részük hétközben üresen áll, de azért majd beszél velük. Így legalább csinál valamit, és talán nem érzi magát ennyire tehetetlennek, mint most. 
– Sikerült azonosítanotok a holttestet? – fordult vissza Matteóhoz, száműzve a kellemetlen gondolatait.
A férfi megvonta a vállát.
– Még folyamatban van. Viszont nem tudunk arról, hogy Livignóban eltűnt volna valaki. Arra tippelek, hogy máshová való az áldozat. Figyelj, Lily! – Matteo szembefordult vele. Eddig semleges hangja hirtelen sürgetővé vált. – Tudom, hogy azért jöttél, hogy segíts nekünk, és így, hogy valószínűleg a mi áldozatunkról levágott tetoválás bukkant fel nálad Londonban, nincs is okunk nem együttműködni veletek, de akkor sem tetszik ez nekem. A tetoválás ugyanolyan, mint Raffaele-é. A fickót pedig itt a te udvarodban lőtték le. Ez valami személyes, Lily!
– Szerintem is az.
– Akkor azt is tudod, hogy veszélyben lehettek.
– Igen, tudom.
Lily felszegte az állát, és állta Matteo pillantását, mire a férfi mélyen felsóhajtott, majd a mezőn túl a hegyoldalra függesztette a tekintetét. Az arcáról nem lehetett semmit leolvasni, Lily azonban így is tudni vélte, mire gondol. Aztán a férfi visszafordult felé, az arcáról sütött a sötétség.
– Sosem fogom biztosan megtudni – szólt megkínzott hangon –, de valószínűleg az én hibám volt az a tűz, ami tönkre tette Raffaele életét. Ez pedig megbocsáthatatlan. Ahogy az is, hogy olyan sokáig hallgattam róla. Raffaele mégis valamiért megbocsátott. Én pedig megfogadtam, hogy nem hagyom, hogy újra baja essen. – Elhallgatott egy pillanatra, és kifújta a levegőt. – És azt sem, hogy neked, mert tudom, hogy a te biztonságod Raffaele-nek sokkal fontosabb a sajátjánál.
Lily arcát elöntötte a forróság.
– Nem lesz semmi bajunk – felelte, de még ő maga is érezte, hogy a hangjából hiányzik az igazi bizonyosság.
Elkapta a pillantását a férfitól, és végignézett az éjszakai repülőút alatt agyongyűrött pólóján, és a nadrágján, ami lassan ráolvadt a forróságban, aztán a ház felé intett.
– Átöltözöm, utána szeretnék elmenni a tetoválószalonba.
– Jó, megvárlak, és elviszlek – mondta azonnal Matteo.
Lily rávillantotta a tekintetét.
– Raffaele mondta, hogy ne mozdulj el mellőlem?
– Nem kellett mondania. – Matteo elvigyorodott, aztán kiszedte az autóból a bőröndjét, és elindult a ház felé. – Csinálok kávét, amíg elkészülsz.
– Ebben az esetben bejöhetsz.
Felmentek a teraszra, Lily előhalászta a kulcsát a táskájából, aztán az ajtóra meredt.
– Nem törték fel – szólalt meg mögötte Matteo –, leellenőriztük. A házban is körülnéztünk, de semmi nyoma annak, hogy járt volna bent valaki.
Lily bólintott, ennek ellenére amikor belépett az előszobába, nyugtalanság vett rajta erőt. A zárt spaletták miatt sötétség honolt idebent, olyan sötétség, aminek a mélyén bármilyen gonosz rejtőzhet. Lilyt kirázta a hideg. Figyelmeztette magát, hogy ez csupán irracionális képzelgés, és gyorsan a kapcsoló után nyúlt, majd felkattintotta. A lámpafény megvilágította a szépen faragott előszobaszekrényt, aminek díszes virágmintáin gyerekkorában annyiszor végighúzta az ujjait, és ettől a feszültsége kicsit oldódott.
– Igyekszem. Addig érezd otthon magad – szólt Matteónak.
Átvette a bőröndjét a férfitól, és felment az emeletre vezető lépcsőn, amit ugyanolyan virágok díszítettek, mint lent a szekrényt.
Ugyanazt a szobát használta, amiben gyerekkorában is lakott. Úgy ismerte, mint a tenyerét, nem okozott gondot neki, hogy a sötétben átvágjon a bútorok között. Kinyitotta az ablakot, majd a spalettát is, beengedte a fényt és levegőt, ami magával hozta odakintről a fű és a leanderek édes illatát.
A falra szerelt polcokon még mindig ott sorakoztak azok a mesekönyvek, amikből a nagyanyja felolvasott neki, mellettük pár plüssállat hevert.  Amikor ebben a szobában volt, úgy érezte, mintha az a tizenhat év, amíg távol volt Olaszországtól, meg sem történt volna. Mintha még mindig ugyanaz a kislány lenne, aki kacagva szaladgál odakint a réten a nagyanyja nagy bernáthegyijével a nyomában, ez pedig egyszerre volt zavarbaejtő és megnyugtató érzés.
Kifújta a levegőt, amit egész idáig benntartott, elszakította a pillantását a polcról, és előtúrt a bőröndből egy vékony vászonnadrágot meg egy trikót, majd a fürdőbe ment. Lentről felhallatszottak Matteo léptei, ahogy végigjárta a házat. Vagy azért, hogy újra leellenőrizzen mindent, vagy a lenti spalettákat nyitotta ki. Valószínűleg mindkettő. Lily még egy emelettel feljebb is szinte érezte a férfi nyugtalanságát. 
Levetkőzött, beállt a zuhany alá, aztán a homlokát a hűvös csempének támasztva csak folyatta magára a langyon vizet. A repülőn csak bóbiskolt, és most a kimerültség szinte letaglózta, pedig muszáj ébernek lennie. Legalább addig, amíg átlátja az itteni helyzetet.
Legszívesebben a zuhany alatt maradt volna, de végül csak kikászálódott. Megtörölközött, magára kapta a ruháit, vizes haját pedig összefogta a tarkóján. A melegben úgyis pillanatok alatt meg fog száradni. Belebújt a hónaljtokjába, és beletette a pisztolyát, a jelvényét meg zsebre vágta, csak utána ment vissza a földszintre.
A konyhában, ami a ház alsó részének majd felét elfoglalta, friss kávéillat fogadta. A kávéfőző előtt azonban nem Matteo állt, hanem Raffaele.
– Hová tűnt Matteo? – torpant meg Lily.
A férfi megfordult, a pillantása végigvándorolt rajta, hosszabban elidőzve szűk trikóján és a hónaljtokján.
– Minden angol zsaru ilyen göncben jár? – szólalt meg végül, a hangja mélyen zendült, és megbizsergette Lily érzékeit.
– Csak azok – bökte ki Lily a túl hosszúra nyúló csendet követően –, akik kénytelenek Olaszországban nyomozni, a legnagyobb hőségben.
Nehezére esett, hogy ne bámulja Raffaele-t. A férfi is átöltözött. Vékony farmert és fehér pólót viselt, ami mellett még élénkebbnek tűntek a karját borító gyönyörű tetoválások. Lily arra vágyott, hogy minden egyes színes ábrát végigsimítson, velük együtt a férfi bőrét és a sebhelyeit is, amiket a festék volt hivatott eltakarni.
Nem csak nézni akarta Raffaele-t, hanem megérinteni, felfedezni, minden egyes négyzetcentiméterét. Annyira akarta, hogy elszorult tőle a torka. Nyelnie kellett, hogy ne legyen olyan pihegő a hangja, ami azonnal elárulja, merre kalandoznak a gondolatai.
– Szóval, hol van Matteo?
Úgy tűnt, mintha Raffaele-nek is nehezére esne megszólalnia. Vagy csak képzelte azt a néhány pillanatnyi habozást, Lily nem volt biztos benne. Talán az utóbbi, mert amikor végül a férfi beszélni kezdett, a hangja ugyanolyan könnyed volt, mint mindig.
– Matteónak el kellett mennie. Az egyik járőr talált valakit, aki talán a gyilkos autóját látta. Elég nagy talán, de azért Matteo beszélni akar vele.
– Akkor én addig elmegyek a tetoválószalonba – ráncolta Lily a homlokát.
– Elkísérlek – ajánlotta fel azonnal Raffaele. – Beszédesebbek lesznek, ha valaki olyan is ott van, aki ismeri őket. De előbb idd ezt meg!
Raffaele felmarkolta a pulton gőzölgő csészét, amit Lily eddig észre sem vett, ott termet előtte, és átnyújtotta neki a poharat. Lily automatikusan elvette, és beleivott, de az érzékei szinte sikítottak a férfi közelségétől. Érezte a testének melegét, érezte jól ismert illatát, és viaskodnia kellett magával, hogy ne reagáljon sehogy, csak igya meg a kávét, és tegyen úgy, mintha semmi sem történt volna, de marhára nehéz volt. Valahogy azonban mégis sikerült, és még a hangját is sikerült megtalálnia.
– Akkor most az lesz, hogy vagy te, vagy Matteo ott jártok folyton a nyomomban? – érdeklődött szárazon, miközben ellépett a férfi mellől, és a mosogatóba tette a kiürült poharat.
– Nem kockáztatok.
– Rendőr vagyok, tudok vigyázni magamra.
– Azért nem árt, ha mi is vigyázunk rád – jelentette ki Raffaele, Lilynek pedig nehezére esett visszanyelnie a dühét.
– Ezzel teljesen hasznavehetetlennek állítotok be – motyogta kerülve a férfi pillantását. Rájött, hogy nem is dühös, inkább csalódott, hogy Raffaele nem bízik a képességeiben.
– Ez nem igaz. – Raffaele ismét ott termett mellette, és az álla alá nyúlva fordította maga felé a fejét. – Te vagy a legkeményebb csaj, akit ismerek. Egyszerűen csak... muszáj tennem valamit... muszáj, hogy gondoskodjak a biztonságodról, érted? Tőlem te is megvédhetsz engem, de meg kell engedned, hogy én is megvédjelek téged.
Raffaele tekintetében fellángolt valami, és furcsán, szaggatottan beszélt, pedig máskor minden helyzetre volt egy jó dumája, most mégis úgy tűnt, mintha nehezen találna a szavakat, ettől Lily tüdejében bent rekedt a levegő, és neki is nehezére esett megszólalnia.
– Rendben – lehelte végül. – Te megvédhetsz engem, ha én megvédhetlek téged.
Raffaele a mutatóujjával puhán végigsimított az állán, csak utána engedte el.
– Megegyeztünk – mosolyodott el, Lily pedig óhatatlanul is viszonozta a mosolyt.
Raffaele terepjárójával mentek a tetoválószalonhoz. Közben nem beszéltek sokat, mégsem uralkodott feszültség az autóban. Mintha odabent a konyhában valamilyen nyugvópontra jutottak volna, bár hogy pontosan mire, abban Lily nem volt biztos. Mert hát amiket Raffaele mondott, azokat egy aggódó mostohatestvér is mondhatta. De ahogy mondta... az már egyáltalán nem volt testvéri.
A tetoválószalon apró volt, mégis sütött róla a luxus. Az épület homlokzatára cikornyás betűkkel festették fel a Farfalla nevet, de úgy, mintha mindegyik betű egy külön tetoválás lenne. Odabent is minden tökéletesen elegánsnak és rendezettnek tűnt. A rövid, fekete hajú nő pedig, aki eléjük sietett, szintén makulátlanul festett fekete rövidnadrágjában és fekete pólójában, amit egy színpompás pillangó díszített.
– Vicky, hadd mutassam be a mostohahúgomat, Lily Boltont – kezdett bele Raffaele. – Talán már hallottátok, mi történt...
– Jaj, igen, a kivágott tetoválás Londonban! Szörnyűséges!
– Ha nem tartalak fel, szeretnék feltenni pár kérdést – mosolygott a nőre Lily, aki azonnal bólintott.
– Fél óra múlva jön a következő vendégem, addig ráérek. Üljetek le – mutatott a szalon előterében lévő kanapéra.
Miután mind elhelyezkedtek, Lily elővette a telefonját, és megmutatta a tetoválásról készült képet a nőnek. Vicky Lombardo vagy tényleg kiakadt, ahogy megnézte a fotót, vagy remekül alakította a szerepét. Nem játszott semmit túl, viszont sütött róla, mennyire iszonyodik.
– Ez borzalmas – suttogta, még mindig a mobil kijelzőjét bámulva.
– Egy Amerikában használatos módszer szerint tartósította a tettes. – Lily elmesélte, amit Heather mondott nekik előző nap Londonban, csak hogy meglássa, hogyan reagál Vicky. – Hallottál már róla, hogy így őrzik meg a halottak tetoválását a szeretteik?
– Nem, még soha.
– Ezek szerint nem jártál kint az USA-ban? 
– Nem – csóválta a fejét a nő. – A tetoválás viszont a miénk. Mauro, a társam tervezte. De egészen mostanáig azt hittem, hogy kizárólag Raffaele-re van rávarrva.
– Kijuthatott tőletek valahogy a minta?
– Nem. Jobban őrizzük az egyedi tetoválásaink mintáit, mint a bevételünket – nevetett fel, bár kicsit idegesen. – Fogalmam sincs, hogy juthatott ki, de én is nagyon szeretném tudni.
– Mauro tudhatja?
A kérdés pár pillanatig lógott a levegőben, Vicky pedig mintha idegesnek tűnt volna, de Lily nem mert volna rá megesküdni. Aztán a nő lassan megcsóválta a fejét.
– Nem. Ő ugyanolyan szigorúan veszi a tetoválások exkluzivitását, mint én. Tudja, hogy erre épül a szalon, és nem ártana az üzletnek.
– Azért szeretnék beszélni vele – jegyezte meg Lily, mire Vicky megértően bólintott.
– Persze, semmi akadálya, de ma reggel elment Veronába, ott lakik a barátnője. Csak holnap ér vissza a városba. Ha szeretnétek, megadhatom a telefonszámát.
Lily elmentette a telefonszámot, közben igyekezett, hogy semmi ne látszódjon az arcán abból az izgalomból, amiét érzett.
– Mauro múlt hétfőn is Veronában volt? – kérdezte óvatosan.
Attól tartott, hogy Vicky érdeklődni fog, miért akarja tudni, de a nő csak bólintott, aztán előszedte a telefonját, és megnyitotta rajta a naptárat.
– Hétfőn délelőtt dolgozott, délután viszont Veronába ment.
Ismét nem kérdezte, hogy miért, ami egy kicsit gyanús volt Lilynek, de félresöpörte. Vicky az órájára pillantott, valószínűleg csak meg akar szabadulni tőlük. Lily engedelmesen fel is állt a kanapéról, Raffaele pedig követte. Csak akkor szólaltak meg, amikor beültek az autóba.
– Alaposabban utána kell nézni a pasasnak – mormolta Lily az orra alatt. Raffaele a homlokát ráncolta.
– Azt gondolod, hogy Maurónak valahogy köze van ehhez az ocsmány ügyhöz?
– Egyelőre nem gondolok semmit, de attól még elég gyanús, hogy azok közül, akik hozzáférhettek a tetoválásod mintájához, ő pont abban a városban volt, ahol feladták nekem a csomagot. 
 

Lily és Raffaele előző kalandja itt olvasható:

MEGJELENT!


Gyilkosság a krimifesztiválon kötet és az új kiadású Lowdeni boszorkányhajsza immár minden jelentősebb könyvkereskedésben megtalálható. Skócia, bosszú, halálos nyomozás és mindent elsöprő szenvedély. Ne hagyd ki Lottie és Tristan kalandjait!

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:

A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések