A tetováló - 9. rész

Lily lassan tért magához. Percekig lebegett az álom és az ébrenlét határán, közben a reggeli nap sugarai csukott szemét és az arcát simogatták, mint mindig, amikor Olaszországban ébredt nyaranta.
Aztán valami mást is érzékelt. Forróság vette körül, pedig nem is volt rajta takaró, és légvételek borzolták fel a nyakába hulló hajtincseket.
Lily szeme azonnal kipattant, és száguldó vonatként tért vissza minden emléke az előző éjszakáról.
A különös zaj... A rémálom... Raffaele!
Valahogy elaludt a férfi mellett, most pedig a combján ott pihent Raffaele tenyere, a hátához pedig odasimult a mellkasa. Lily érezni vélte az izmait, de még lassú, mély légvételeit is.
El kell mennie innen, amíg még Raffaele alszik! – visszhangzott a fejében a gondolat, ám mégis tovább feküdt a férfi karjában, beszívta az illatát, amiben halványan még mindig érződött fanyar dezodora, és még valami más is, a tenger sóssága, az Alpok frissessége, a nap forrósága. Olaszország maga. Livigno minden illata, minden zamata Raffaele-re emlékeztette, ettől pedig megrémült.
Azonnal el kell tűnnie! De mintha a tagjai nem engedelmeskedek volna a józan eszének. Túlságosan jó érzés volt a combján érezni Raffaele meleg tenyerét, a nyakán a légvételeit. A teste zsongott, mint tavasszal a méhkasok, és bár az ágyból képtelen lett volna kiszállni, mégis szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy mozdulatlan maradjon, hogy ne nyomuljon még közelebb Raffaele-hez, hogy ne futtassa végig az ujjait a tetoválásain... aztán a következő pillanatban minden kiröppent a fejéből, a férfi keze ugyanis elindult felfelé. Végigsimított combján, majd az alváshoz használt rövidnadrágján. Lily testét belepte a libabőr.
Raffaele mozdulatai lassúak, már-már lomhák voltak, biztos álmában csinálja, jött rá Lily, a szíve mégis majd kiugrott a helyéről.
Fel kellene ébresztenie, az lenne a helyes, mégsem tette. Lehunyta inkább a szemét, és élvezte Raffaele érintését a derekán. Aztán a férfi ujjai a nyakára csúsztak, és Lily képtelen volt eldönteni, hogy ő maga fordítja el a fejét, vagy a férfi.
Kinyitotta a szemét, és meglepetten bámult bele Raffaele étcsokiszínű tekintetébe.
– Ébren vagy – nyögte ki ostobán, mire a férfi száján feltűnt az az ellenállhatatlan vigyor.
– Honnan vetted, hogy nem? Alvás közben nem szoktam ilyesmit csinálni – mélyült el Raffaele hangja, közben a mutatóujját újra és újra végighúzta a Lily nyakán lüktető éren.
Lily azt akarta neki mondani, hogy álljon le, tényleg azt akarta, ám mintha a teste végleg függetlenítette volna magát az agyától, inkább teljesen a férfi felé fordult.
A hasán megérezte Raffaele merevedését, és tudta, hogy ez az utolsó pillanat, hogy elmeneküljön. Még azelőtt, hogy valami visszafordíthatatlan történne. De ezúttal sem mozdult. Nem tudta levenni a szemét Raffaele arcáról, ami sötétlett a reggeli borostától, a mellkasára varrt sokágú napkorongról, ami körül apró csillagok keringtek.
A férfi észrevette, hogy bámulja. A szájáról lefagyott a mosoly, a pupillája kitágult, aztán a következő pillanatban már csókolta, olyan hevesen, mint egy éhező, aki hetek óta nem evett. Lily nem tudott gondolkodni, csak Raffaele ajka létezett az ajkán, a nyelve, ami benyomult a szájába, és a keze, ami a mellére siklott... aztán csörögni kezdett a mobilja a szomszédos szobában, amire nyomban szétrebbentek.
– Fel kell vennem... – pihegte Lily, de nem mozdult.
Raffaele az álla alá nyúlt, és újra megcsókolta. Röpke csók volt, de a férfi szeme izzott, ahogy ránézett.
– Ne vedd fel – kérte.
– Lehet, hogy fontos. Valami fejlemény a nyomozásban...
– Akkor az ugyanúgy fejlemény lesz egy óra múlva is.
– Raffaele... – kezdte Lily, és annyi mindent akart mondani, kezdve azzal, hogy nem kéne még jobban belemászniuk ebbe, folytatva a férfi rémálmával, de nem jutott semeddig, mert Raffaele ezúttal a nyakára simította a száját, pont az érre, ami csak még jobban lüktetett forró leheletétől. Közben a telefon is elhallgatott.
– Látod, már nem is cseng – suttogta Raffaele a fülébe, és végighúzta a nyelvét az álla vonalán, egészen úgy, mintha egy ellenállhatatlan ízű fagyit kóstolgatna, aztán újra a szájára szorította a száját, Lily pedig azon kapta magát, hogy az ujjai beletúrnak a férfi hajába, és már ő az, aki húzza magához egyre közelebb és közelebb... egészen addig, míg újra csilingelni nem kezdett az a rohadt telefon.
Újra elszakadtak egymástól, és lihegve bámulták a másikat.
– Tényleg fontos, ha kétszer hívnak – mormolta Lily.
– Hát persze, vagy Loretta az, hogy áthívjon reggelire. – Raffaele arcán szokatlan feszültség tűnt fel. – Ha kimész a szobából, úgy fogsz tenni, mintha ez meg sem történt volna, ugye?
Lily azt akarta mondani, hogy igen, mert ez lesz a legjobb, de ahogy a férfi szemébe nézett, képtelen volt kimondani.
– Nem fogok úgy tenni – suttogta. – Pedig jobb lenne, mert ez – mutatott közéjük – nem végződhet jól.
– Ha csak nem lettél varázsütésre jós, akkor ezt nem tudhatod.
– Raffaele – nézett Lily a férfi szemébe kétségbeesetten –, most annyira jó minden! Végre újra beszélek az anyámmal. Lett egy új családom! Nem akarom ezt elveszíteni, ha rosszul alakulnának a dolgok... tudod, köztünk.
– Megígérem, hogy nem fogsz semmit elveszíteni. – Raffaele az arcára simította a tenyerét, és Lily annyira nagyon akart hinni neki, de nem tudott.
– Ha csak nem lettél varázsütésre jós, ilyesmit nem ígérhetsz meg – vágott vissza azzal, amivel a férfi előbb.
Raffaele szája szegletében félmosollyal megcsóválta a fejét.
– Jó, ezt megbeszéljük később – jelentette ki. – Menj, nézd meg ki hívott, mert ha még egy percig maradsz, biztos, hogy nem engedlek el.
Lilynek rég esett annyira nehezére bármi, mint kibontakozni a férfi öleléséből, és kimászni az ágyból. Az ajtóból még visszanézett. Raffaele a hátán feküdt, még mindig szaporán emelkedett és süllyedt a mellkasa, bőrén a színes tetoválások szinte megelevenedtek az ablakon beáramló napsütésben, mintha nem tintából készültek volna, hanem élnének, az alsónadrágján pedig jól látszott a hatalmas dudor. Lily nyelt egyet. Ha most visszamenne, és később intézné el a telefont... Nem! Ezt nem teheti meg! Több okból sem.
Erőnek erejével fordított hátat a férfinak, is szinte kirohant a szobából. Saját szobájában aztán leroskadt az ágyra, felkapta a mobilját, ami immár harmadszorra kezdett el csörögni. Matteo száma villogott a képernyőn.
– Szia – fogadta a hívást Lily, és nagyon remélte, hogy telefonon keresztül nem hallatszik, mennyire pihegő a hangja.
– Végre felvetted! – morogta türelmetlenül Matteo.
– Épp zuhanyoztam. – Lily torkán majd megakadt a hazugság, de azért nagy nehezen kinyögte. – Miért hívtál? Történt valami? Megtaláltátok Maurót? – kérdezte, egyre izgatottabban amiatt, hogy talán végre áttörés történt a nyomozásban.
– Őt nem találtuk meg. Úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna az erdőben – hűtötte le azonnal Matteo. – Viszont megnéztük a bankszámláját, ami kong az ürességtől. Egy vagon pénzt felvett az utóbbi hetekben, és nyilván eljátszotta.
– Ó, basszus... – mormolta Lily, és arra gondolt, mennyire ki lesz bukva Vicky Lombardo, ha ezt megtudja.
– És nem csak ez van – folytatta Matteo. – Átkutattuk a lakását, és megtaláltuk Raffaele tetkójának a tervét nála, pár másikkal együtt. Meg kikérdeztük a szalonnal szemben lévő bár pultosait. Többen is mondták, hogy égett párszor a szalonban a lámpa éjjelenként az elmúlt hetekben.
– Azt gondolod, ott tetoválta ki az áldozatot?
– Igen, azonosítottuk is az áldozatot...
– Hú, jó sok mindent csináltatok ilyen kora reggel! – lepődött meg Lily.
– Már majdnem tizenegy óra van – jegyezte meg Matteo furcsa hangon. – Csak most ébredtél, vagy mi van veled, hogy ennyire szétszórt vagy?
– Nem vagyok szétszórt – igyekezett Lily lezárni a beszélgetésnek ezt a részét, és igyekezett nem mutatni, mennyire meglepődött. Az utóbbi időben annyira rosszul teltek az éjszakái, mindig hajnalban riadt fel, képtelenség, hogy most ilyen sokáig aludt, ráadásul Raffaele-lel egy ágyban... – Szóval, ki az áldozat? – kérdezte újra, és szerencsére Matteo nem forszírozta tovább a témát.
– Egy hegymászó – felelte –, aki úgy két hete járt errefelé. Aztán a tervek szerint innen továbbment volna Ausztriába. Egyedül utazott, azért nem tűnt fel senkinek, hogy valami gond lehet vele. Tegnap kellett volna újra munkába állnia, de nem jelent meg a munkahelyén. Állítólag bement a szalonba, hogy akar tetoválást, meg is tervezték neki, méghozzá Mauro, de aztán soha nem tért vissza. Vagy legalábbis Vicky Lombardo úgy tudja, hogy nem tért vissza.
Lily lebámult a vörösesbarna terrakotta padlóra, és felhúzta maga alá a lábát az ágyra, mert a csupasz talpa hirtelen nagyon fázni kezdett.
– Akkor nem tervezte el a gyilkosságot, csak az alkalom szülte.
– Vagy a gyilkosságot magát eltervezte, csak az áldozatot választotta ki hasraütésszerűen.
– Egyik opció sem tetszik nekem. Mert bármelyik is a valóság, a gyilkos rendkívül veszélyes.
– Ebben tökéletesen egyetértünk – morogta Matteo sötét hangon.
Lily, miután letette a telefont, gyorsan magára kapott egy hosszú lenvászonnadrágot és egy lenge blúzt. Ha normálisan fel van öltözve, akkor talán nem ragadják úgy el őket az érzékeik, mint az előbb, mondogatta magának, miközben lement a földszintre.
Raffaele-t a konyhában találta. Bezzeg a férfi nem vesződött az öltözéssel. Ugyanazt a boxeralsót viselte, mint az előbb, mellkasán sárgán fénylett a nap tetoválás, alatta a sok sporttól kidolgozott izmai megfeszültek. Túlságosan jóképű volt, mágnesként vonzotta Lilyt.
– Itt a kávéd – nyújtott oda neki Raffaele egy poharat, Lily pedig gyorsan kortyolt a forró italból, csak hogy elterelje a figyelmét. – Ki hívott?
– Matteo – felelte Lily, és beavatta a férfit a részletekbe.
– Valamiért nekem még mindig nehéz elhinnem, hogy Mauro áll minden mögött – csóválta Raffaele a fejét.
– Hát pedig minden jel erre mutat.
– Tudom.
Raffaele közelebb lépett hozzá, és olyan természetességgel ölelte át, mintha nem csupán alig fél órája ébredtek volna közös ágyban. Lily felsóhajtott, és a férfi vállának döntötte a homlokát. Annyira könnyedén hozzá tudna ehhez szokni...
– Tulajdonképpen hogy kerültél az ágyamba? – kérdezte Raffaele.
Lily felnézett a férfira, és az arcát fürkészte. Lehetséges, hogy nem emlékszik semmire?
– Hallottam valami zajt éjjel. Körül akartam nézni, de rájöttem, hogy tőled jön. Valami szörnyű rémálmod volt, nyöszörögtél, és dobáltad magad az ágyon. Csak úgy tudtalak lecsendesíteni, hogy befeküdtem melléd. Raffaele...
– Sajnálom, hogy látnod kellett – szakította félbe Raffaele elsötétülő arccal. Elengedte a derekát, és a mosogatóhoz ment.
– Máskor is volt már ilyen? Bár ez hülye kérdés, honnan is tudhatnád. Ha most nem emlékeztél, akkor nyilván máskor sem.
Lily követte Raffaele-t, de a férfi továbbra is a hátát mutatta neki. Reszelős hangon szólalt meg.
– Emlékezni nem is emlékszem rá, de látom a pusztítást.
– Miféle pusztítást? – lehelte Lily.
– Előfordul, hogy... – folytatta akadozva Raffaele ... – arra ébredek, hogy az éjjeliszekrényen minden szét van törve, vagy meg van repedve az ágy támlája, az öklöm meg tiszta vér meg zúzódás. Ezekből általában kikövetkeztetem, mi történt. – Felnevetett, de a nevetése is reszelős volt, Lilynek összeszorult tőle a torka.
– Mióta tart?
– A tűz óta. Akkor gyakori volt. Most már csak néha-néha fordul elő, főleg akkor, ha túl stresszes vagyok. Most nyilván a tetováló gyilkos miatt. – Raffaele mindkét kezével a mosogató szélére támaszkodott, mintha kapaszkodni akarna valamiben, a hátán, úgy tűnt, pattanásig feszülnek az izmok. Lily ugyanúgy meg akarta simogatni a vállát, ahogy éjjel, de valami azt súgta, hogy most ne tegye.
– Az álomra sem emlékszel? – kérdezte inkább.
 – Általában nem. Amikor igen, akkor is csak részletekre. Tűzre, pusztításra...
Lily torka elszorult, a szemét könnyek kezdték szurkálni. Volt egy olyan érzése, hogy a férfi nem mond el mindent, és az álom még ennél is szörnyűbb.
– Annyira sajnálom, Raffaele!
– Máskor, ha ilyen van, ne próbálj megnyugtatni. Bánthattalak volna...
– De nem bántottál – felelte Lily csendesen.
Nem bírt tovább csak ott állni, a férfi mögé lépett, a hátához simult, és átölelte a derekát. Hirtelen teljesen más fényben tűntek fel Lorettának azok az elejtett megjegyzései, hogy Raffaele-nek nemigen volt hosszútávú kapcsolata. Lily eddig azt gondolta, hogy amiatt, mert a férfi akkora nőcsábász, hogy folyton váltogatja a nőket. Pedig lehet, hogy azért, mert félt együtt tölteni velük az éjszakát, hátha épp akkor tör rá a rémálom... Mennyire nem tudhatjuk, mi lakozik mélyen legbelül a másik emberben!
Raffaele mozdulatlanul állt az ölelésében, mintha nem akarna megengedni annyit sem magának, hogy valaki megvigasztalja. Lily még szorosabban ölelte a derekát, és kinézett a válla mellett a teraszra. Már épp nyitotta a száját, hogy javasolja, reggelizzenek odakint, hátha a napfény jobb kedvre hangolja őket, amikor a szeme sarkából meglátott valamit...
Elengedte Raffaele derekát, és odarohant a teraszajtóhoz. Úgy érezte, mintha a vére jeges gleccserként csigalassan keringene az ereiben.
– Mi történt? – kérdezte azonnal Raffaele, és Lily a lépteiből tudta, hogy utána jött, de nem nézett hátra a férfira.
Remegő kézzel fordította el a zárban a kulcsot, aztán szinte feltépte az ajtót, és a kis kerek kovácsoltvas asztalka felé fordult, ami az ajtótól távolabb, a korlát mellett állt.
Általában üres volt, Lily nem tartott rajta semmit éjszakánkén, csak napközben a kávésbögréjét, vagy esetleg egy tányért, ha odakint evett. Most azonban volt valami az asztalon, amit nem ő tett oda...
Most már nem csak a vére, hanem a tagjai is jéggé dermedtek. Közelebb vánszorgott, és ránézett az asztalkán heverő képkeretre, meg a benne lévő tárgyra, amiről most már pontosan tudta, hogy se nem papír, se nem pergamen, hanem bőr, ami nem is olyan rég még egy élő emberhez tartozott.
A bőrön pedig egy soksugarú nap volt, körülötte apró csillagok. Ugyanolyan, mint amit aznap reggel megcsodált Raffaele mellkasán.


MEGJELENT!


Gyilkosság a krimifesztiválon kötet és az új kiadású Lowdeni boszorkányhajsza immár minden jelentősebb könyvkereskedésben megtalálható. Skócia, bosszú, halálos nyomozás és mindent elsöprő szenvedély. Ne hagyd ki Lottie és Tristan kalandjait!

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:

A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:

2 megjegyzés:

  1. A tetováló 10. része, Megjelent már?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még nem :) Most még nagyjából egy hétig nagyon elfoglalt vagyok, a májusban megjelenő regényemen dolgozom. Amint azzal elkészülök, folytatom A tetoválót.

      Törlés

Legnépszerűbb bejegyzések