A tetováló - 15. rész

A következő óra egyetlen pillanatnak tűnt, ami szárnyait verdeső pillangóként röppent észrevétlenül tova. Lilynek hatalmas erőfeszítéssel sikerült az agya egy hátsó szegletébe zárnia a rettegését, és a munkára koncentrálnia. Tudta, hogy Raffaele-en most leginkább az segít, ha képes megőrizni a hidegvérét, képes logikusan végiggondolni mindent, ám az aggodalom, akár a sav, folyamatosan marta belülről.
Vicky Lombardo háza előtt álltak Matteóval, amíg a helyszínelők körülnéztek odabent. Lily azonban alig bírt egy helyben maradni. Fűtötte valami eddig nem tapasztalt energia. Rohanni akart, el akarta kapni a gyilkost, meg akarta találni Raffaele-t...
De már majdnem két óra eltelt a férfi eltűnése óta. Két óra alatt pedig sok minden történhet.
– Vicky Lombardo is köddé vált – mormogta maga elé, mert érezte, hogy kizárólag addig tudja megőrizni a józan eszét, amíg az ügy megoldásán gondolkozik. – Vajon ő a gyilkos, és az orrunknál fogva vezetett minket? Vagy ő is csak egy áldozat, akit szintén magával vitt a tettes?
Matteo eddig Vicky házát figyelte összehúzott szemmel, most azonban felé fordult.
– Az is lehet, hogy a nő összejátszik a gyilkossal.
– Részegnek tetette magát, hogy Raffaele hazakísérje, és a társának alkalma legyen út közben elkapni? – Lily a homlokát ráncolta. – Ez nekem felesleges macerának tűnik. Amikor Raffaele elment Vickyvel, már közeledtek a zárórához. A gyilkosnak csak várnia kellett volna még egy órát, és Raffaele egyébként is elindul Aldo meg az anyám házához.
– Talán a gyilkos azt hitte, hogy Rafe a Perla feletti lakásában marad. Oda meg nehezebb betörni, mint az utcán elkapni.
– Igen, ez lehet – biccentett Lily. Aztán azonnal eszébe jutott valami... egy gondolat, amitől úgy összeszorult a mellkasa, mintha valaki egy széles övet hurkolt volna köré, és jó erősen összehúzná a végeit.
– Az én hibám! – szisszent fel, mire Matteo felé kapta a fejét.
– Már hogy lenne a te hibád?!
– Ha vacsora után azonnal elindulok a Perlába... Ha nem megyek fel a szobámba, és nem vesztegetek értékes perceket azzal, hogy az e-mailjeimet ellenőrzöm, talán idejében ideérek. És akkor talán mindez meg sem történt volna...
Lily hangja remegett, és alig kapott levegőt. Az a bénító félelem, amit eddig sikerült elzárnia, kitörni készült.
Vicky házának bejárata felől mozgolódás hallatszott. Lily a rettegés ködén keresztül is felfogta, hogy a helyszínelők mindjárt idejönnek hozzájuk, hogy elmondják, mit találtak, neki pedig már nem csak a hangja remegett, de a keze-lába is, a tüdejéből pedig mintha kiszippantották volna a levegőt.
Matteo odafordult elé, és lenézett rá.
– Ezt ne csináld! – szólt rá fojtott, kemény hangon. – Később annyit hibáztathatod magadat, amennyit akarod, de most erre kurvára nincs idő. Fontosabb dolgunk van!
Lily először hátrahőkölt a durva szavaktól. Hogy lehet ez a pasas ennyire részvéttelen? Ennyire közömbös? Hisz Raffaele a ő barátja is! Aztán elöntötte a düh. Már ott volt a nyelve hegyén a visszavágás, annyira meg akarta mondani a magáét. A férfi szemébe nézett... aztán hirtelen megértette.
Matteo tekintetéből ugyanaz a félelem sütött, amit ő maga is érzett, csak a férfi kordában tudta tartani. Lily viszont kis híján elbukta a magával vívott harcot. Kizárólag Matteónak köszönheti, hogy mégsem borult ki itt az utca közepén, mindenki szeme láttára. És ehhez pont a férfi kemény szavai kellettek.
– Kösz – fújta ki a levegőt.
Matteo szája sarkában megjelent egy halvány vigyor.
– Sejtettem, hogy ez hatásosabb lesz, mint a pátyolgatás.
– Tényleg az volt – ismerte be Lily, aztán mindketten a Vicky házából előlépő zsaru felé fordultak.
– Mit találtatok? – szegezte neki a kérdést Matteo.
– Nincs nyoma dulakodásnak, nincs vér – mondta a helyszínelő. – Ugyanúgy van minden, mint délelőtt, amikor átnéztük a házat. Ha a nő vissza is jött ide az őrsről, nem sokat időzhetett. Viszont ezt találtuk a ház mellett – mutatott fel egy átlátszó műanyag tasakot. – Annál a bozótos résznél, ahol korábban a nő autója is állt.
Lily a tasakra nézett; egy fekete iPhone volt benne. A tagjai azonnal ledermedtek.
– Raffaele telefonja! – szisszent fel.
Csak fél füllel hallotta, ahogy Matteo kiadja az utasítást, hogy keressenek ujjlenyomatot a mobilon, és ellenőrizzék az üzeneteket meg a híváslistát is. A feje zúgott, a szíve kalapált. Rájött, hogy eddig tudat alatt abba a hajszálvékony reménybe kapaszkodott, hogy Raffaele-t talán nem is rabolták el, más magyarázat van az eltűnésére. Ám az elhajított mobilt látva nem maradt semmiféle más magyarázat.
– Visszamegyek az őrsre – szólalt meg mellette Matteo. – Vicky Lombardo telefonját nem találták meg a helyszínelők. Megpróbálom beméretni.
Lily felbámult a férfira.
– Ha az övét nem dobták el, akkor mégis ő a tettes. Vagy a tettestárs – nyögte ki.
– Egyre inkább úgy tűnik – helyeselt Matteo. – Bárhogy is van, a telefonja segíthet, hogy bemérjük a helyzetüket. Te addig menj, és mondd el Aldónak meg Lorettának, hogy mi történt. Jobb, ha tőled tudják meg.
– Oké – egyezett bele Lily, bár majdnem szívesebben állt volna a gyilkos pisztolyának célkeresztjében, mint hogy beszéljen a családjával.
Visszament az autójáért, azzal indult az anyjáékhoz. Kicsit megkönnyebbült, amikor meglátta Aldo kocsiját a ház előtt. Beállt mellé, aztán nehéz szívvel bement. Apró öröm az ürömben, hogy legalább Aldo és Loretta együtt lesznek, amikor megtudják a rossz hírt.
– Merre jártál ilyen sokáig? – bukkant fel Loretta az előszobában abban a másodpercben, hogy becsukta maga mögött az ajtót. – Már aggódtam.
Lily az anyjára nézett, aki már hálóinget és köntöst viselt. Aztán a folyosón felbukkanó Aldóra, aki nedves hajából ítélve egyenesen a fürdőből jöhetett. Biztos nemrég ért haza az étteremből.
– El kell mondanom nektek valamit – kezdte Lily, mire mindketten homlokráncolva néztek rá. – Csak előbb menjünk be a nappaliba.
Lily gyűlölte ezt a részét a munkájának. Amíg mindhárman leültek a kanapén, eszébe jutott a legelső esete. Egy nőnek kellett elmondania, hogy a férjét, aki éjszakai portás volt egy motelben, leszúrta egy drogfüggő vendég, miközben pénzt akart szerezni tőle egy újabb adagra. Lily tudta, hogy sosem fogja elfelejteni a nő hamuszürkére vált arcát, fájdalmas kiáltását. És sosem fogja elfelejteni a többi hozzátartozót sem, akiknek ő vitte a rossz hírt az elmúlt évek alatt. Ez a mostani helyzet azonban teljesen más volt. Most nem csupán jelen van más fájdalmánál, nem csupán átérzi. Ez az ő fájdalma. Ő is legszívesebben üvöltene. Vagy labdába gömbölyödve befeküdne a sarokba, és csak sírna, sírna, de egyiket sem teheti meg.
– Valaki elrabolta Raffaele-t – préselte ki magából a szavakat.
Az anyja arca egyetlen pillanat alatt hófehérre sápadt. Már nyitotta a száját, hogy szóljon, de Aldo megelőzte.
– Az rabolta el, aki...? – kérdezte, de nem tudta befejezni a mondatot. Lily persze így is értette.
– Még nem tudjuk biztosan, de igen, valószínűleg a tetováló gyilkos.
– Istenem... – Aldo arcvonásai eltorzultak. Lily el tudta képzelni, mit érez. Hosszú évekkel ezelőtt már érte egy felfoghatatlan veszteség. Meghalt az első felesége, és kis híján a fia is. Most pedig Raffaele élete újra veszélyben forog.
– Nagyjából két órával ezelőtt tűnt el. Az még nem olyan hosszú idő – próbálta Lily megnyugtatni a férfit, és közben saját magát is. – Hamar észrevettük, és gyorsan elkezdtük a keresést. Jelenleg a rendőrség a térfigyelő kamerák felvételeit nézi át. Meg fogjuk találni! – ígérte, bár pontosan tudta, hogy ígérgetni sosem szabad.
Aldo lassan bólintott.
– Mi miben segíthetünk? – kérdezte, közben Loretta kezéért nyúlt. Lily látta, ahogy az ujjaik összekulcsolódtak, némán vigaszt nyújtva egymásnak, és ettől elszorult a torka. Raffaele jutott eszébe. A férfi egyetlen apró érintésével képes arra, hogy megnyugtassa. Vajon lesz még alkalma arra, hogy ezt megtapasztalja? Szerette volna kiönteni a szívét Lorettának és Aldónak. Szeretett volna velük együtt megbirkózni az elviselhetetlen fájdalommal, de képtelen volt rá. Visszanyelte hát az érzéseit, hogy meg tudjon szólalni.
– Egyelőre semmiben sem tudtok segíteni – mondta. – De bármi van, szólni fogok.
Menekülésszerűen távozott a házból. Amikor beült az autóba, kibuggyantak a könnyei, ám ingerülten letörölte őket. Igaza van Matteónak, erre nem ér rá! Ám a könnyek nem törődtek ezzel, hiába maszatolta őket szét az arcán újra és újra, elapadhatatlanul csorogtak.
Lily némán zokogva tette meg a rövid utat a nagyanyja házáig. Rendbe akarta szedni magát, mielőtt bemegy a rendőrségre, de hiába mosta meg az arcát, a könnyei csak tovább folytak, bármit is csinált velük.
Végül remegő kézzel öntött magának egyetlen korty brandyt, és felhajtotta. Az erős ital végigégette a torkát, felmelegítette a gyomrát, és valahogy magához térítette. A könnyei elálltak, a gondolatai kitisztultak, és azonnal eszébe jutott az, amit pár napja mondott Raffaele-nek.
“Csak még azt nem tudom, ki az igazi célpont. Téged fenyeget velem vagy engem veled?”
Lily a zsigereiben érezte, hogy ez mindennek a kulcsa. Fel-alá kezdett járkálni a konyhában. Raffaele-t kapták el. Akkor ő az igazi célpont? De miért akarna bárki is ártani neki? Lily az utóbbi fél évben jól belelátott a mostohabátyja életébe, és tudta, hogy mindenkivel jóban volt. A környezete odáig volt érte, Raffaele pedig mindig mindenkinek segített, még csak kérniük sem kellett.
Ugyan soha nem mondta, de Lily rájött, hogy rendszeresen adakozik alapítványoknak. Főleg olyanoknak, akik beteg vagy árva gyermekeket támogattak. És bár úgy nézett ki, mint egy filmcsillag, aki most lépett le a vászonról, nem volt jellemző rá, hogy szórakozásból felszedjen nőket, aztán dobja őket. Az még kevésbé, hogy elszedje más pasi barátnőjét. Lily el sem tudta képzelni, hogy bárki a városban haragudna rá.
Akkor lehet, hogy igazából ő maga a célpont? Lily újabb fordulót tett a konyhában.
Ő a városban az új lány. Évekig ide sem dugta a képét, hagyta, hogy a nagyanyja egykor gyönyörű háza szép lassan lepusztuljon. Aztán meggondolta magát, és mégis megjelent, hogy felújítsa. Lehet, hogy ez szúrja valakinek a szemét? Hogy újra itt van?
Vagy az, hogy nyomozó? Mi van, ha egy korábbi ügye üt vissza épp most rá? Rengeteg bűnöző elfogásában segédkezett. Lehet, hogy valamelyik szabadult, és így akar rajta bosszút állni? Talán érdemes lenne körbekérdezni a városban, hogy találkozott-e valaki olyan angollal, aki nem tűnt turistának...
A gondolat elhalt, ahogy eszébe jutott valami más. Amikor decemberben felmérte a ház állapotát, olyan érzése támadt, mintha járt volna valaki odabent. Akkor azt gondolta, hogy az anyja nézett be. De vajon tényleg ő volt? Végül is ez egy elhagyatott ház volt tíz évig, a város szélén, messze a kíváncsi tekintetektől. Mi van, ha valaki itt vert tanyát, aztán szedelőzködnie kellett, amikor Lily egy halom munkással beállított, hogy felújítsa? És nyilván az a valaki nem túl boldog, és talán épp azon van, hogy elüldözze. Raffaele halálával pedig el is tudná...
Felkapta a mobilját, és tárcsázta Lorettát. Alig csöngött ki egyet a telefon, Loretta máris felvette.
– Van valami hír Raffaele-ről? – kérdezte azonnal.
– Még nem, csak kérdezni szeretnék valamit. Te vagy Aldo jártatok a nagyi házában, mielőtt elkezdtem a felújítást?
A vonalban egy pillanatra csend támadt.
– Aldo nem. Én is csak évente egyszer a takarítócéggel.
– Mikor voltak utoljára a házban?
– Tavaly tavasszal. Mindig tavaszra időzítettem a nagytakarítást. Idén először nem mentek a felújítás miatt.
Vagyis amikor december végén Lily bement a házba, akkor legalább fél éve nem járt ott senki. Legalábbis elvileg. Az emelet tényleg olyan állapotban volt, mint ahova fél éve fel sem néztek. A földszint viszont nem...
– De miért kérded ezt most, Lily? – akarta tudni az anyja.
– Azon gondolkozom, milyen indíték állhat a gyilkosságok és Raffaele eltűnésének hátterében, és eszembe jutott a ház. Meg az is, hogy decemberben úgy tűnt, mintha a konyhát és a nappalit valaki használná. Ott nem volt akkora kosz meg por. Arra gondoltam, hogy te szoktál benézni.
– Az elején átjártam, az emlékek miatt – vallotta be Loretta. – De évek óta már nem csinálom. Azt gondolod, valaki járt a házban? De a zár nem volt feltörve.
– Az tényleg nem – dünnyögte Lily, de aztán eszébe jutott, hogy milyen rosszul záródtak a régi ablakok. Mi van, ha ott jutott be valaki?
– Ráadásul – folytatta Loretta – Paolo bácsi kéthetente járt füvet nyírni. A házba ugyan nem ment be, ahhoz nem is volt kulcsa, de azt csak észrevette volna, ha van valaki odabent.
– Ez igaz – válaszolt Lily. Hirtelen izgalmában el is felejtkezett az öreg kertészről, aki nyugdíjkiegészítésnek fűnyírást vállalt másoknál. – Ennek ellenére furcsa, hogy annyival tisztábbnak tűnt a földszint.
– Talán csak a takarítók fent kevésbé alaposan dolgoztak.
– Talán – hagyta rá Lily az anyjára, de mint valami szemtelen szúnyog, továbbra sem hagyta nyugodni a dolog.
Még mindig a gondolataiba merülve tette le a telefont, és elindult, hogy bemenjen a rendőrségre. Ám még az udvarra sem ért ki, amikor megszólalt a telefonja. Matteo hívta, Lily pedig reménykedve fogadta a hívását.
– Találtatok valamit a kamerákon?
– Még nem – hűtötte le Matteo. – Viszont bemértük Vicky Lombardo telefonját. A tónál van.
– Melyik részén?
– A Via Rasian, ahol a benzinkút van. Tudod...? – kérdezte Matteo, de Lily közbevágott.
– Tudom, hol van. Megyek! – közölte a férfival.
– Jó, de várj meg minket. A tópartnak az a része napközben elég forgalmas, és a kúton meg egy parkolón kívül nincs ott más épület, szóval nem hiszem, hogy ott lenne a gyilkos búvóhelye. Esélyesebb, hogy kidobták a telefont menetközben. De akkor sem akarom, hogy egyedül akciózz!
– Nem fogok – ígérte Lily, bár közben maga sem teljesen volt benne biztos, mennyire gondolja komolyan. Túl izgatott volt, túlságosan tudni akarta, hogy ez a nyom elvezeti-e őket Raffaele-hez.
Lerohant a veranda lépcsőjén, bevágódott az autójába, és indított. A kerekek megcsikordultak a murván, olyan lendülettel indult el.
A tó a város határában húzódott. Hosszú, keskeny medencéjét mindkét oldalon magasba nyúló hegyek szegélyezték. A benzinkút, amit Matteo mondott, a tó városhoz közel eső csücskében állt. Ott a part lankás volt, a tó sekély, és valóban be lehetett látni az útról az egész környéket. Lily sem tudta elképzelni, hogy a gyilkos ott rejtőzzön, mégsem tudta megállni, hogy ne nyomja tövig a gázpedált.
Hamarosan kiért a tó partjára vezető útra. Itt mindenütt kisebb-nagyobb motelek, szállodák álltak. Napközben nagy volt errefelé a nyüzsgés, de hajnali kettőre kiürültek az utak, és Lily egyetlen autóval sem találkozott.
Ahogy áthajtott az utolsó körforgalmon, lelassított. Már látta a Q8 benzinkút magasba nyúló tábláját. A kút éjszakára bezárt, így nem csak az üzlet, de a körülötte lévő parkoló is kiürült. Lily rendőrautókat sem látott sehol. Ezek szerint Matteóék még nem értek ide.
Lily lelassított, és megállt szemben a benzinkúttal, az út mellett. Jobbra tőle füves part vezetett a tóig. Az út mentén álló lámpák és az autó reflektora adott némi fényt, de a part árnyékba borult. Lily megborzongott. Bár az eszével tudta, hogy a tettes nem rejtőzhet el itt, ahol csak fű és homok van, mégis rossz érzés fogta el.
Keze automatikusan a pisztolyára csúszott, miközben az anyósülés ablakán át a homályba vesző víztömeget fürkészte. Könnyedén el tudta képzelni, hogy a tettes itt haladt el az autóval, egy pillanatra félrehúzódott, talán ugyanott, ahol most ő áll, aztán leengedte az ablakot, és kihajította a telefont. Ha nagyot dobott, akkor most az a mobil egészen közel heverhet a vízhez, talán a hullámok be is mosták a tóba. Valószínűleg nem lesz könnyű megtalálni.
Lily újra végighordozta a tekintetét a füves-homokos területen, és vagy azért, mert hozzászokott a szeme a sötéthez, vagy csak egyszerűen szerencséje volt, de ezúttal megakadt a szeme valamin. Azon a részen, amit fű már nem, csupán homok borított. Volt ott valami oda nem illő.
Sötétebb, alaktalan foltnak tűnt a homokban, és ki is emelkedett belőle. Hosszú és keskeny volt, egészen olyan, mint... egy test. Lily gyomrát elszorította a rettegés. Mi van, ha nem csak a telefont dobta ki a tettes az autóból, hanem valami mást is?
Bár megígérte, hogy nem akciózik egyedül, képtelen volt várni. Kipattant az autóból, és jobb híján a telefonjával világított maga elé, miközben rohanni kezdett a part felé.
A hol fűcsomóktól göröngyös, hol puha talajon nehezen haladt. Főleg úgy, hogy nem a lába elé nézett, hanem a sötét foltot figyelte a parton. Egyszer még el is vágódott, a térde nagyot csattant a földön, a mobilja pedig kiesett a kezéből, és arrébb gurult. Lily négykézláb kapott utána. A telefon egy kövön landolhatott, mert a kijelzője eltört, és Lily hiába nyomogatta a bekapcsoló gombot, nem reagált semmit.
Zsebre vágta a használhatatlan telefont, majd felpattant, és vágtatott tovább, inkább az érzékeire, mint a látására hagyatkozva. Aztán a lába alatt megritkultak a fűcsomók, süppedős homok vette át a helyüket, Lily pedig a sötétség ellenére is látta, hogy nem tévedett. Közvetlenül a parton, a hullámoktól nyaldosva egy mozdulatlan test feküdt.
– Ne! – szakadt ki belőle a kiáltás.
Rogyadozó térdekkel tette meg az utolsó pár métert. Közben az agya végtelenített filmként pergette azt az estét, amikor rábukkant az apja holttestére, és ugyan sosem volt vallásos, most mégis fohászkodott, hogy ne kelljen újra ugyanazt átélnie. Ne kelljen elvesztenie Raffaele-t is.
Megtorpant, amikor odaért a hanyatt fekvő, mozdulatlan alakhoz, mintha a végtagjai hirtelen kővé váltak volna. Az alak sötét ruhát viselt, a fején sötét kapucni volt. Lily az élettelen arcra bámult, és a levegő hörögve távozott a tüdejéből.
Nem Raffaele volt az!
Vicky Lombardo feküdt a homokban, holtan, a homlokán golyó ütötte nyommal, mellette ott hevert a mobiltelefonja.
Lilyt szinte fejbe vágta a megkönnyebbülés, ami aztán egyetlen pillanat alatt el is illant. Hisz Raffaele továbbra is annak az őrültnek a markában van, aki ezt művelte Vickyvel, és aki immár három embert kivégzett.


MEGJELENT!


Gyilkosság a krimifesztiválon kötet és az új kiadású Lowdeni boszorkányhajsza immár minden jelentősebb könyvkereskedésben megtalálható. Skócia, bosszú, halálos nyomozás és mindent elsöprő szenvedély. Ne hagyd ki Lottie és Tristan kalandjait!

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:

A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések