A múlt bűnei - 27. rész

Másnap délután a szokásos halk nyekergéssel kinyílt a kórterem ajtaja. Alexander azt hitte, Fanny jött, mert aznap még nem járt bent nála, esetleg Garry hozott újabb híreket a nyomozásról, ám végül James jelent meg a küszöbön.

A könyvek születése és a munka, ami mögötte van

Alig telt el tíz nap, mióta megjelent A tetováló, és máris kikerült az internetre, másik két FairBooksos e-könyvvel együtt. Dühös vagyok és csalódott. Mert valaki ezzel megint lenullázta a munkánkat, amit a könyveinkbe fektetünk. És nem csak az írók munkáját, hanem az összes szakemberét, aki a regényeink megjelenéséhez hozzájárul.

A múlt bűnei - 26. rész

 – Mondtam, hogy ne foglalkozz most ezzel! – ingatta a fejét Kate, amikor másnap reggel Fanny bevitt a kávézóba egy nagy adag süteményt. – Volt időd egyáltalán aludni?

Elég legyen a marketingből!

"Most már elég legyen!"

Egy hölgy a minap szó szerint ezt írta nekem, amikor az egyik csoportomban a @mindenki taget használtam, vagyis megjelöltem az összes csoporttagot, hogy lássák a bejegyzésemet a hamarosan megjelenő Boldogságra kényszerítve regényemről.

Most hagyjuk a hölgy nem túl kedves stílusát, ezúttal inkább egy kis bepillantást akarok nektek adni abba, hogy miért is használunk ki mi írók minden adódó lehetőséget (többek közt a mindenki taget is), hogy eljuttassuk hozzátok a posztjainkat.

A múlt bűnei - 25. rész

Az eget néhány óra leforgása alatt sűrű, sötét felhők lepték el, és úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntenék. A kórház udvarában magasló fák lombjába bele-beletépett a szél, villám villant és úgy mennydörgött, hogy beleremegtek az ablakok.

A múlt bűnei - 24. rész

James berángatta a házba Fannyt, és abban a pillanatban, ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, Fanny dühödten a férfinak támadt.

– Hogy voltál képes otthagyni egy gyilkossal?! – kiáltotta, és legszívesebben tíz körmével esett volna neki a férfi arcának.

Boldogságra kényszerítve - 1. rész

Prológus

A sötét szobában csak körvonalak látszódtak. Marcy ügyelt rá, hogy minden este gondosan behúzza a függönyöket; így a férfi csak egy árnyéknak tűnt, amikor belépett az ajtón.

– Ébren vagy? – kérdezte, de Marcy összeszorította a száját, és görcsösen markolta a takarót.