– Hoztam sütit, kérsz? – robbant be Lily a szobába kopogtatás nélkül.
Matteo homlokráncolva pillantott fel a monitorról. Minden más esetben dühös lett volna, hogy így rátörik az ajtót munka közben, de újdonsült társára sosem tudott igazán haragudni. Túlságosan örült, hogy Lily Livignóban maradt, és annyira látványosan boldoggá tette Raffaele-t.
Legjobb barátja ugyan derűsnek és gondtalannak tűnt, de Matteo azért tudta, hogy a jókedve nem mindig valós, sokszor inkább a külvilág felé mutatott álarc. Most azonban Raffaele igazán boldog volt. Olyan boldog, amilyen legutóbb talán gyerekkorukban, még azelőtt a rohadt tűz előtt, amit az ő felelőtlensége okozott…
Ahányszor ez eszébe jutott Matteónak, legszívesebben hagyta volna, hogy a bokszedzéseken, ahova heti háromszor járt, addig püföljék, amíg már semmit sem érez. Se a szégyent, se a lelkifurdalást, se a kínt, ami szépen lassan teljesen felemésztette.
Ezeket a gondolatokat, ahogy mindig, most is jó mélyen elásta magában. Annyira tökéletesen mélyen, hogy tudta, senkinek sem tűnik fel, még Raffaele-nek és Lilynek sem, hiába álltak hozzá ők a legközelebb.
A süteményes dobozba pillantott, amit Lily az orra elé tolt.
– Te csináltad? – kérdezte.
Lily, bár próbálkozott a főzéssel, nem volt túl jó benne. Matteo ezt többször is megtapasztalhatta, legutóbb előző héten, amikor a barátai elhívták magukhoz vacsorára Lily nagyanyjának egykori házába, ahol szeptember óta laktak. A házat és az udvart az elmúlt három hónapban egészen jól rendbe szedték, a báránysült azonban már korántsem festett ilyen jól. Matteónak eddig fogalma sem volt arról, hogy egy húst el lehet égetni úgy, hogy közben mégis félig nyers maradjon.
– Nyugi, Aldo sütötte – forgatta a szemét Lily. Valószínűleg pontosan tisztában volt vele, hogy miért vonakodik Matteo, de szerencsére nem sértődött meg, mert a saját képességeivel is pontosan tisztában volt, illetve jelen esetben azok hiányával. Ezt a tulajdonságot Matteo különösen nagyra értékelte benne. Ahogy a szakértelmét és az állhatatosságát is.
– Akkor kérek. – Matteo elvett egy cantuccinit a dobozból, beleharapott, aztán jólesően felsóhajtott. – Pont ez kellett nekem!
– Csak nem jelentést írsz? – pillantott Lily a monitorra. A közös munka során hamar rájött, hogy Matteo mennyire rühell minden bürokráciát.
– De.
– Befejezhetem helyetted – ajánlotta fel azonnal a nő, de Matteo csak legyintett.
– Már mindjárt végzek.
– Jó, megvárom.
Lily ezúttal is kérdés nélkül telepedett le az irodája másik székébe, és ropogtatni kezdett egy cantuccinit. Matteo persze ezt sem bánta igazán. Sőt a nő jelenlétében a korábbi tempójánál jóval gyorsabban begépelte a hátralévő pár mondatot a legutóbbi ügyükről. Egy kamasz tetten ért egy betörőt a szülei házában, aki olyan súlyosan megsebesítette, hogy még mindig nem volt biztos, hogy a fiú túléli. De a pasast legalább gyorsan elkapták, és Matteo rohadtul remélte, hogy baromi hosszú időre leültetik.
Elküldte a jelentést, aztán vett még egy cantuccinit, közben gondolatban már el is kezdett végigmenni a többi nyitott ügyön, amiket a rabló utáni hajsza miatt háttérbe soroltak, amikor újra nyílt az ajtaja – persze ismét mindenféle kopogtatás nélkül. Mikor is vált az irodája átjáróházzá?!
A nyílásban a főnökük, Alessandro Negri jelent meg. A férfi összehúzott szemmel nézett körbe, aztán a tekintete megállapodott az asztalon lévő süteményes dobozon.
– Ha ennyire ráértek, gondolom, van időtök egy újabb ügyre is – jegyezte meg a szokott csípős modorában.
Matteo tudta, hogy Negrire különösen igaz az, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Lily azonban még nem ismerte eléggé a férfit, így nyomban bűntudatos képet vágott, és úgy dobta vissza a félig megevett cantuccinijét a dobozba, mintha hirtelen rájött volna, hogy mérgezett.
– Milyen ügyről van szó, főnök? – kérdezte Matteo, mielőtt Lily elkezdhetett volna szabadkozni a sütizés miatt – teljesen feleslegesen.
– Eltűnt egy gyerek, Gravano – komorult el még jobban Negri. – Tizenhárom éves lány. Nem itteni, turisták Milánóból. Elment síelni a szüleivel, de nem együtt siklottak le, a lány egy másik pályán akart lemenni. Odalent kellett volna találkozniuk, de nem bukkant fel, és azóta sem találják.
Matteo kinézett az ablakon. Az ég szürke volt, és felhős, aznap délutánra hóvihart jósoltak. Ha a lány a hegyen van, még azelőtt meg kell találniuk, hogy a vihar lecsap.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
MÁR ELŐRENDELHETŐ!
Ha csak attól a férfitól számíthatsz segítségre, aki gyűlöl, a következmények beláthatatlanok…
Rády Emma tíz évvel korábban bosszút akart, ami azonban halállal végződött. Ugyan a börtönt megúszta, és új életet kezdett Rózsakőn, de a múltja továbbra is kísérti. Aztán egy éjjel bántalmazás hangjait hallja a szomszédból, és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban. Hisz a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor mindenki hátat fordít a családon belüli erőszak áldozatainak. Ám aki a segítségére lehetne, teljes szívéből gyűlöli.
Újvári Péter főhadnagy élete tönkrement. Megkeseredett és magányos Emmának köszönhetően. Amikor a nő felbukkan, minden erejével el akarja utasítani a kérését, és messzire akarja kergetni magától, nem csupán azért, amit Emma egykor vele tett. Hanem a mocskos és teljesen helytelen vágy miatt is, amit a nő iránt érez. De túl mélyen gyökerezik az ösztöne, hogy segítsen a bajba jutottakon.
Péter kénytelen-kelletlen nyomozni kezd, és Emmával olyasmire bukkannak, amire egyáltalán nem számítottak: Rózsakő eddigi legelborultabb gyilkosára. De vajon lehet esélyük ellene? És a gyűlölet tényleg átalakulhat szerelemmé, vagy ők ketten együtt még a gyilkosnál is nagyobb káoszba fullasztják Rózsakőt?
Rendeld elő 30% kedvezménnyel, ajándékkönyvvel és a könyvhöz készült könyvjelzővel:
OLVASTAD MÁR?
Benjamin Burke azt hitte, tökéletes a terve. Elviszi a barátnőjét, Flórát egy régóta esedékes romantikus utazásra Skóciába, közben szimatol egy kicsit az ügyben, ami hónapok óta ébren tartja éjszakánként. Persze Ben életében soha semmi nem ilyen egyszerű, a tervei pedig hajlamosak gajra menni. Ezúttal a szokásosnál is jobban. Köszönhetően egy holttestnek, egy eltűnt lánynak, na meg Tristan Hunternek, az edinburghi zsarunak, akivel – mindkettőjük pechjére – kereszteződnek az útjaik.
Ben és Tristan azon kapják magukat, hogy őrült balhéba keverednek, ahol minden sarkon veszély les rájuk, miközben legszívesebben egymásnak is bemosnának.
Vajon sikerül összedolgozniuk és túlélniük a közös kalandot?
Jud Meyrin Rózsakői rejtélyek és Felföldi rejtélyek sorozata fonódik össze ebben a fergetegesen adrenalindús bromance-ban
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése