Hegek - 1. rész

 

A holttest az egyik síron feküdt. A leghátsó részén a temetőnek, az alacsony, szúrós vadrózsabokrok mögött, ahol a régi, kopott fejfák olyan sűrűn sorakoztak egymás mellett, hogy alig lehetett elférni közöttük. Az itt nyugvók utódai is rég elhunytak már, nem járt erre senki. Kivéve a síron fekvő lányt.
Tristan próbált tárgyilagosan végignézni a testen, de nem tudta levenni a szemét a lány szájáról, ami kicsit elnyílt, és hangyák másztak elő belőle, szép sorban, egyik a másik után, hogy aztán eltűnjenek a hosszú, szőke hajban. Hangyák köröztek a csuklón lévő mély vágások körül is, mintha a lány vérére szomjaznának, és hiába voltak nyílt téren, erőteljesen érződött a bomlás szúrós, áporodott szaga. Tristan gyomra felfordult tőle.
Elnyomta a hányingerét, és a sír mellett térdepelő vékony orvosszakértőre pillantott. Dolgoztak már együtt, nem is olyan régen, de Tristan sehogy sem tudta felidézni a nevét. Az utóbbi időben úgy összefolyt minden, mint a színek egy ázott vízfestményen.
– Mióta halott? – köszörülte meg Tristan a torkát.
– Kettőt és könnyebbet. – A patológus tekintete gúnyosan megcsillant a szemüvege mögött, ahogy egy pillanatra ránézett, aztán már fordult is vissza a holttesthez. – A boncolás után majd megmondom, de ha nagyon akarod, adhatok egy tippet, bár azzal nem fogtok sokra menni.
– Azért csak tippelj!
– Jó, akkor valahol egy hét és három nap között.
– Ezzel tényleg nem megyünk sokra.
– Én mondtam – vonta meg a doki a vállát, aztán a lány csuklójára mutatott. – A jó hír az, hogy a halál oka viszont egyértelműnek tűnik. Felvágott erek, elvérzett.
– Öngyilkosság? – préselte ki magából Tristan, és nagyon igyekezett, hogy ne látszódjon rajta semmi. Pedig olyan érzés volt kimondani ezt az átkozott szót, mintha savat nyelt volna, ami aztán végigmarta a torkát, a nyelőcsövét, de még a gyomrát is.
A patológus válasza térítette magához.
– Ez is egy jó kérdés. Első ránézésre minden arra utal, hogy öngyilkosság, de van egy olyan érzésem, hogy lesz még itt valami meglepetés. Szóval majd a boncolás után megmondom ezt is.
Tristan nem bírta rávenni magát, hogy újra a holttestre nézzen, inkább a sírok között közeledő társára pillantott. Louise még menet közben is a telefonján olvasott valamit, olyan izgatott, kíváncsi kifejezéssel az arcán, mintha a nyomozás csupán egy rejtély lenne, amit meg kell oldania. Mintha nem érzékelné, hogy a rejtély mögött halott emberek és tragédiák húzódnak. Tristan néha gyűlölte emiatt.
– Találtam egyezést az eltűnt személyek adatbázisában – mondta Louise, amikor odaért hozzájuk, és a kezébe nyomta a telefonját. A kijelzőn ugyanaz a szőkehajú lány szerepelt, aki a lábuk előtt hevert, csak a képen még élt, sőt mosolygott. Élénkkék szeméből áradt az a fajta gondtalan derű, ami annyira jellemző a tinédzserekre. Ebben a korban úgy gondolják, sérthetetlenek, el sem hiszik, hogy bármi vagy bárki árthat nekik. Aztán előbb-utóbb rájönnek, hogy mekkorát tévedtek. A halott lány is rádöbbent erre, túlságosan is hamar.
– Larysa Woodham – olvasta el Tristan a nevet a kép alatt. – Tizenhét éves múlt márciusban.
– Igen, és félig ukrán származású – biccentett Louise. – Nagyjából egy hónappal ezelőtt jelentette be az anyja az eltűnését.
Tristan végigfutotta a szöveget, megjegyezte Larysa anyjának a címét, és visszaadta Louise-nak a telefont.
– Elmondom neki, hogy megtaláltuk a lányát.
– Veled menjek? – kérdezte azonnal Louise, de Tristan elhárította az ajánlatot.
– Ne, inkább beszélj itt az emberekkel – intett a közeli, sötétszürke kőből épült templom felé, ami előtt már gyülekeztek a bámészkodók. – Larysa nem idevalósi, talán feltűnt nekik egy idegen. Ha valaki látta, azt is kérdezd meg, hogy egyedül volt-e.
– Vagyis lehet, hogy meggyilkolták? – Louise tárgyilagos érdeklődéssel pillantott a síron fekvő holttestre, Tristan pedig ezt látva a szokottnál pattogósabb hangon szólt rá a nőre.
– Lehet. Menj kérdezősködni! Később egyeztetünk.
Tristan hosszú léptekkel indult el az autója felé. Megkönnyebbült, hogy otthagyhatja Louise-t és Larysa tetemét, de a fejéből nem tudta kitörölni a lány szájából kimászó hangyák képét. Ugyanúgy nem tudta, ahogy a nővére, Anne fáról csüngő holttestének a látványát sem, ami két hónapja minden ébren töltött percében kísértette.


Tristan kalandjai tovább folytatódnak a Felföldi rejtélyek sorozatban :)


Olvasd el a másik főszereplő, Lottie előzménynovelláját is!

BELEOLVASÓ A SOROZAT MÁSODIK RÉSZÉBE:

MEGJELENT!


Gyilkosság a krimifesztiválon kötet és az új kiadású Lowdeni boszorkányhajsza immár minden jelentősebb könyvkereskedésben megtalálható. Skócia, bosszú, halálos nyomozás és mindent elsöprő szenvedély. Ne hagyd ki Lottie és Tristan kalandjait!

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:

A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések