Boldogságra kényszerítve - 4. rész

Gilbert a kijelzőre bámult. Amikor belekukkantott a frissen beérkezett jelentkezésekbe, fogalma sem volt róla, hogy az exfeleségét is köztük találja. Anne Black. Ezek szerint újra a leánykori nevét használja. Gilbert nem is értette, miért lepődik meg.
Jó pár hónapja elváltak, a válást követő egy év elteltével pedig kötelező volt jelentkezni a házastárskereső programba. Anne talán nem akart várni az utolsó pillanatig. Csak épp Gilbert azt gondolta, hogy Anne-nek nem lesz szüksége a Népességgyarapítási Intézetre, hogy párt találjon, de ezek szerint nem jöttek be az asszony számításai.

Boldogságra kényszerítve - 3. rész

Három hónappal korábban

A bedeszkázott ablakú tornatermet évek óta nem használták rendeltetésszerűen, ennek ellenére a labdák gumiszaga, az izzadság és az izzadásgátló dezodorok egyvelege annyira beleette magát a falakba, hogy még mindig érződött. Vagy legalábbis Nini érezni vélte.

Boldogságra kényszerítve - 2. rész

Az íróasztal előtt ülő ősz hajú nyomozó mintha kényelmetlenül feszengett volna a székben, tekintete ide-oda reppent az iroda berendezésén. Először a falra szerelt kijelzőket vette szemügyre, aztán a praktikus fémszekrényeket, végül az ablakpárkányon burjánzó páfrányt, ami kizárólag Gilbert titkárának köszönhette, hogy nem száradt ki már réges-régen.

Boldogságra kényszerítve - 1. rész

Kedves Olvasók!
Úgy döntöttem, hogy a Boldogságra kényszerítve történetem teljes egészében ki fog kerülni a blogra, mivel nem lesz belőle utánnyomás. Az utolsó nyomtatott példányokat még be lehet szerezni, illetve az e-könyvet, ha szeretnétek egyben elolvasni a történetet, nem részletekben. Kellemes szórakozást!

A sötét szobában csak körvonalak látszódtak. Marcy ügyelt rá, hogy minden este gondosan behúzza a függönyöket; így a férfi csak egy árnyéknak tűnt, amikor belépett az ajtón.

A Kristály Villa titka - 4. rész

Az iroda egyetlen ablakán túl az ég már bőven sötétkékben játszott, Péter azonban még mindig az asztalánál ült, és Rády Emma szomszédait ellenőrizte. Pont, ahogy a nő akarta…

A Kristály Villa titka - 3. rész

Alex új irodája akkora volt, mint egy kisebb repülőgéphangár, és kínosan tiszta. Legalábbis Emma így érezte. Hiányzott neki a főnöke korábbi, jóval apróbb szobája, ahol bár szintén nem látott egyetlen kósza porszemet sem soha, de a zsúfoltság miatt mégis kicsit kevésbé tűnt rendezettnek. Na meg nem állt ott az asztalon az a fénykép…

A lány, aki köddé vált - 4. rész

Roman Piras valóban belehalt a túladagolásba, Vittoria azonban épp bőrrel megúszta a kunyhóban töltött órákat. Matteo következő napokban jó párszor gondolt arra, hogy ha nem látja meg azt az erdei utat, ha nem jut eszébe a kalyiba, akkor a lány ott fagyott volna meg a hegyen.

A lány, aki köddé vált - 3. rész

Az égen szürke felhők úsztak, a köd pedig megült a pályán, alig lehetett pár méterre ellátni. Matteónak fel kellett tűrnie a kabátja gallérját, a sapkáját pedig mélyen a fülébe húznia, ha nem akart megfagyni, miközben lefékezett Raffaele mellett.

A lány, aki köddé vált - 2. rész

A sípályakezelő cég irodája, amit a rendelkezésükre bocsátottak, a hegy lábánál állt. Szűkös volt, hűvös, és áthatolhatatlan ködként ülte meg a Piras szülők aggodalma, hisz egyelőre csupán az egyik webkamerán csípték el a lányukat, utána azonban a többin nem tűnt fel, mintha köddé vált volna, hiába kutatták át a karbantartók az egész pályát.

A lány, aki köddé vált - 1. rész

– Hoztam sütit, kérsz? – robbant be Lily a szobába kopogtatás nélkül.
Matteo homlokráncolva pillantott fel a monitorról. Minden más esetben dühös lett volna, hogy így rátörik az ajtót munka közben, de újdonsült társára sosem tudott igazán haragudni. Túlságosan örült, hogy Lily Livignóban maradt, és annyira látványosan boldoggá tette Raffaele-t.

Vérbeli detektívek - 3. rész

A Black Cat szokványos skót kocsmának nézett ki kőfalával és sötétre festet, fakeretű kirakatával, csak épp az edinburghi rendőrkapitánysággal szemben állt, ami azonnal szemet szúrt Bennek. És valószínűleg Flórának is. A nő ugyanis megtorpant a járda szélén, amint kiszálltak a taxiból, aztán a homlokát ráncolva, aggodalmasan nézett előbb a rendőrség épületére, aztán Benre.

Vérbeli detektívek - 2. rész

– Tényleg magánnyomozó? – sandított Tristan a vörös hajú fickó felé, aki ott ácsorgott tőlük nem messze az utcán, és komoran figyelte, ahogy a patológus elszállíttatja Camilla Simon holttestét.

Vérbeli detektívek - 1. rész

Már hajnalodott, ám a sötétség úgy burkolta be a motelszobát, mint odakint az eget a felhők. A skót tavasz nem a legszebb arcát mutatta, mióta előző nap megérkeztek. Folyton szemerkélt az eső, és zörgette az ablakokat a szél. Edinburgh egyre kevésbé érződött jó helyszínnek egy romantikus kiruccanáshoz.

Éjszakai futás - 3. rész

Elindultak hát a lakása felé, közben mindenféléről beszélgettek: az olasz konyháról, Stratfordról, és még a családról is. Tony azon kapta magát, hogy még a mostohaszüleiről is mesél a nőnek pár szót.

Éjszakai futás - 2. rész

Besorolt az Alfával az esti lagymatag forgalomba, és húsz perc múlva már Stratfordba is ért. A lakás, amit bérelt, egy éjjel-nappal nyitva tartó mosoda felett volt. Tony intett Gregnek, a tulajdonosnak, aki az ajtóban cigizett, aztán felszaladt a lépcsőn a lakásába.

Éjszakai futás - 1. rész

London, Anglia
Január 7., kedd, 20:15

– Az isten szerelmére, Tony! Ma van a keresztfiad születésnapja! Azt ne mondd, hogy már menni is akarsz, holott alig húsz perce jöttél.
Sofia az ajtóban csípte nyakon. Vészjóslóan lehalkította a hangját, és hiába hallatszott ki a nappaliból a népes Martelli família hol hangosabb, hol halkabb beszélgetésének moraja, így is tökéletesen lehetett érteni minden szavát. A kezét csípőre tette, sötétbarna szemében lángolt a szemrehányás. Hiába volt majdnem két fejjel alacsonyabb nála, és Tony hiába múlt harmincöt, ugyanúgy majd becsinált ettől a póztól, mint taknyos kölyökkorában.

Az elmúlt hónap legnépszerűbb bejegyzései