Ezüst

A szúnyoghálós ajtó tompán kattant, ahogy Margit kinyitotta, és Ezüsttel a nyomában kisétált a teraszra. Igazából nem is terasz volt, hanem veranda, gerendás mennyezettel, fehérre festett oszlopokkal, amik között petúniák lógtak nagy, barna cserepekben. Ezüst puhán leugrált a kertbe vezető lépcsőn, Margit pedig egy pillanatra a vörös virágszirmokra bámult, amik mintha vibráltak volna a forróságtól.

Nézőpontok

Mi a tökömért nem tud időben jönni az a nyomorék busz?! Kovács majd megint jól megszopat bioszon, ha kések. És még Vivi se rakott fel új képet instára, pedig máskor minden reggel azzal kezdi. Fullos csaj, nagyon adom!

Épp a régi képeit csapatom, amikor meghallom a buszt. Úgy hörög, mint a nagyfaterom, amikor elszív egy doboz cigit, és úgy is néz ki, mintha annyi idős lenne, mint csóri nagyfater. A lepattant kék festés, meg a koszos ablak nagyon nem sirály.

Életképek

A sportcsarnok az iskola szomszédságában épült, alig néhány éve. Látszik is rajta; a hatalmas, vörösre festett épület makulátlan, a falakon nincsen egy apró graffiti sem, az ablakok ragyoknak a tisztaságtól. Körülötte gondosan nyírt füves rész és frissen aszfaltozott út.

203 éjszaka

Óvatosan lépem át a szoba küszöbét, az éjszakai világítás narancsos fénye vakítónak tűnik a benti félhomály után. Bántja a szememet, hunyorognom kell. A levegő fullasztó, mintha megrekedt volna idebent a nappali forróság. Kiütközik a veríték a homlokomon és a folyosó egy pillanatra elmosódik körülöttem. Olyan érzésem támad, mintha egy hosszú, keskeny gyufásdobozban lennék, ahol a gyufafejek ugyanolyan szorosan sorakoznak egymás mellett, mint körülöttem a barna ajtók.

Maszk

Sissy az arcára simította a fekete maszkot, és megkötötte hátul, a copfja alatt. A selyem hűvösen, kicsit kényelmetlenül simult a bőrére. Hasonlóan, mint a csipke fűző, ami túlságosan felfelé nyomta a mellét, és a tanga, ami belevágott a fenekébe.

Süti

– De aranyos kutyus!
– Hát te, kisfiú, mit csinálsz itt egyedül?
– Szia, néni!
– Hol az anyukád, aranyom? Ő is itt van a játszótéren valahol?
– Anya? Nincs itt. A tesómmal jöttem.
– És hol a testvéred?
– Elment, hoz nekem tújójudit, mert éhes vagyok.

Nikolaj és Zozo

– Üdv, Nikolaj Zharkov!

– Privet, Zozo! Hetek óta nem jöttél. Már azt hittem, lecsuktak.

– Engem? Ne nevettess! Akkor se kapcsolnának le, ha egyenesen besétálnék a kapitányságra.

Emma és Dávid

– Egy forró csokit és egy szeletet abból a brownie-ból. Vagyisinkább legyen két szelet, és tejszínhabot is kérek a forró csokihoz. Ó, és a sütikhez is!

– Oké, máris készítem! Hé, te vagy az, Emma? 

– Szia…

– Dávid vagyok. Osztálytársak voltunk általánosban.

– Zámbory Dávid?! Azta… Bocs, csak meglepődtem, annyira másmilyen vagy, mint régen!

– Biztos a kötény teszi. Nem valami férfias.

A borzalom háza

Búcsuztassuk az évet ezzel a groteszk kis szösszenettel! :)

– Lovassy úr, bocsássa meg, hogy csak így felhívtam! Azt mondták, maga tán segíthet.
– Jó napot! Miről lenne szó?
– Jaj, borzasztó dolgok történnek a társasházban, ahol lakom! Először az Erzsi néni a földszintről, aztán a szomszéd Icuka, most meg Lajos bácsi! Pár hónap alatt… Szörnyű!

Luca

Luca gyűlölte a folytonos költözést. Négy új város az elmúlt öt évben, és ez a mostani a legrosszabb mind közül. Folyton esik, pedig csak most ért véget a szeptember. A folyó felől süvítő szél belemart a hajába, és szoknyáját a lába köré csavarta, ahogy hazafelé tartott a munkából.