A tetováló - 6. rész

 – Ez bárki lehet – jegyezte meg Lily a biztonsági kamera felvételét figyelve. A rajta lévő alak arcát a kapucnitól és a tükrös üvegű napszemüvegtől alig lehetett látni, viszont a kezében lévő csomagot azonnal felismerte. Végigfutott a hátán a jeges borzongás. – Férfinak tűnik – nyelt egyet –, de még abban sem vagyok biztos.

A tetováló - 5. rész

A ház ugyanúgy nézett ki, ahogy hagyta. A spaletták be voltak zárva, a halványsárga falakon megcsillant a szikrázó olasz napsütés. A kert gyepje kerítés híján összenőtt az épületet körbeölelő mezővel, a mező pedig egészen a közeli, élénkzöld színben pompázó hegyoldalig futott.

Lilyt máskor elfogta itt a nyugalom, most viszont a meleg ellenére is borsódzott a háta. Nem messze a teraszra felvezető lépcsőktől, a rózsaszínvirágú leanderbokrok körül sárga rendőrségi szalagot feszítettek ki. A holttestet már elvitték, de a füvet barnára színezték a vérfoltok.

A tetováló - 4. rész

 – Foglaljuk össze, mit tudunk – nyitotta meg Morris a sebtében összehívott megbeszélést az irodájában. – A tetovált bőr nem hamisítvány, egy embertől származik, aki még élt, amikor levágták róla.

Lily ezt hallva folyton úgy érezte, mintha valami keserű szirupot kellene lenyelnie, aminek az ízétől képtelen szabadulni, és a szobában körbenézve megállapította, hogy nem ő az egyedüli, aki így van ezzel. Heather elfintorodott, Morris arca is fehérebbnek látszott a szokásosnál, és még Fitzpatrick önelégült mosolya is eltűnt.

Boldogan éltek - hírek

A Boldogan éltek regényem mostantól nem teljes hosszában, csak a 16. fejezetig lesz fent a blogon.

A tetováló - 3. rész

Hajnali négy múlt csupán, de Lily képtelen volt tovább az ágyban maradni. Az utóbbi pár órában hol ébren forgolódott, hol egy kicsit elszundított, hogy aztán újra felriadjon. Pedig nem álmodott rosszat. Igazából az álomig sem jutott el. Mintha az előző nap eseményei annyira befészkelték volna magukat a fejébe, hogy még elaludni se tudna tőlük elég mélyen.

A tetováló - 2. rész

Lily lefagyva meredt a tetoválásra. Gyomrában felkavarodtak a korábban megivott koktélok, a torkát marta a sav. Majd észbe kapott. Kioldotta a mobilja billentyűzárját, kikereste Raffaele számát a listából, és felhívta. Aztán egyre hevesebben dübörgő szívvel hallgatott, ám a telefon nem csöngött ki.

Merev ujjakkal nyomta ki a hívást. Nyelt egyet, mert hirtelen úgy érezte, mintha a torka duplájára dagadt volna. Utoljára akkor beszélt Raffaele-lel, amikor Livignóban járt. Azóta sok minden történhetett. Akár csapdába is ejthette valaki a férfit, hogy levágja a válláról azt a tetoválást. De az anyjáék csak szóltak volna, ha Raffaele megsérül, vagy nyoma veszik... Észrevették volna, hacsak...