Boldogságra kényszerítve - 9. rész

A férfit, aki azon a kora szeptemberi estén felszólalt, Nini még egyszer sem látta korábban, és abban sem volt biztos, hogy túlságosan szimpatikus neki. Az arca menyétszerű volt, olyan benyomást keltett, mint aki hajlandó mindent megtenni a cél érdekében. Ninit az egyik hajdani egyetemi évfolyamtársára emlékeztette, aki folyton mindenkinek szívességet tett, hogy aztán a neki megfelelő pillanatban viszonzást követeljen.

Boldogságra kényszerítve - 8. rész

Gilbert kinyitotta a bejárati ajtót Alinda előtt, és nézte, ahogy a nő egy pillanatig tétovázik, majd mély levegőt véve átlép a küszöbön. Mintha medvebarlangba sétálna. Vagy csapdába… és ez a gondolat nem javított Gilbert hangulatán.

Boldogságra kényszerítve - 7. rész

Alinda megállt a hatalmas, barna téglás épület bejárata előtt. Idegességtől forró arcát csípte a hideg. Az eszével tudta, hogy a házasság jelenleg az egyetlen lehetősége, de a szíve, a lelke még mindig tiltakozott.

Boldogságra kényszerítve - 6. rész

Az apró camdeni kávézóban alig lézengett valaki, amikor Gilbert belépett. Kért egy teát a fényes mahagóni pultnál, aztán leült a bejárattal szemközti asztalhoz. A csúf, sötétzöld bőrfotel túl alacsony volt, ki kellett nyújtania a lábát, közben türelmetlenül dobolt ujjával a poharán. Pedig ő érkezett előbb, nem a lány késett, mégis elöntötte az ingerültség.