Életképek



A sportcsarnok az iskola szomszédságában épült, alig néhány éve. Látszik is rajta; a hatalmas, vörösre festett épület makulátlan, a falakon nincsen egy apró graffiti sem, az ablakok ragyoknak a tisztaságtól. Körülötte gondosan nyírt füves rész és frissen aszfaltozott út.

Randevú



Liz a járda szélén ült, és az út mellett álló, napraforgósárga szálloda falait nézte, amik mintha remegtek volna a forróságtól. Elmúlt dél, senki sem járkált az utcán, mindenki bent sziesztázott. Liz már majdnem feladta a várakozást, amikor a piros Alfa Romeo befordult a sarkon. Brummogó motorral parkolt le mellette, és Liz nyomban felugrott, hogy megcsodálja.

203 éjszaka


Óvatosan lépem át a szoba küszöbét, az éjszakai világítás narancsos fénye vakítónak tűnik a benti félhomály után. Bántja a szememet, hunyorognom kell. A levegő fullasztó, mintha megrekedt volna idebent a nappali forróság. Kiütközik a veríték a homlokomon és a folyosó egy pillanatra elmosódik körülöttem. Olyan érzésem támad, mintha egy hosszú, keskeny gyufásdobozban lennék, ahol a gyufafejek ugyanolyan szorosan sorakoznak egymás mellett, mint körülöttem a barna ajtók.

Maszk



Sissy az arcára simította a fekete maszkot, és megkötötte hátul, a copfja alatt. A selyem hűvösen, kicsit kényelmetlenül simult a bőrére. Hasonlóan, mint a csipke fűző, ami túlságosan felfelé nyomta a mellét, és a tanga, ami belevágott a fenekébe.

Az elmúlt hónap legnépszerűbb bejegyzései