Maskarás ház

Alex hangosan kifújta a levegőt, ahogy az utolsó órája után kilépett az egyetem épületéből. Tíz napig nem lesz se vizsga, se tanítás, és ettől kedve támadt vigyorogni. Az elmúlt pár hónap alaposan leamortizálta. Keményen bulizott, közben pedig arra is ügyelt, hogy jó jegyeket kapjon, nehogy az apja berágjon. Az utolsó pár hétben alig aludt, totálisan kivolt. Semmi másra nem vágyott, mint hogy a következő jó néhány órát az ágyban töltse. És esetleg a holnapi napot is, de azt már egy csaj társaságban.

Gének

Ben dübörgő léptekkel vágtatott lefelé az emeletről. A korlátról égőfüzér lógott, sok apró, vakítóan fényló izzóval, lent a bejárati ajtón koszorú virított, az előszoba sarkában álló pálmán piros gömbök és ezüst csengők fityegtek. 

Az anyja minden évben ragaszkodott a ház kidekorálásához, de Ben az idén rá se bírt nézni a díszekre. Rohadtul nem volt karácsonyi hangulata, és ezen a dekoráció sem segített, épp ellenkezőleg. Legszívesebben mindet leszaggatta és ízzé-porrá törte volna. 

Három nap karácsonyig

December 21.

– Mit szólna egy ünnepi sminkhez, hölgyem? – Liza a mozgólépcső mellett berendezett sminkasztalokra mutatott, gondosan kerülve tekintetével a legutolsót. Közben próbált olyan bizalomgerjesztően mosolyogni az előtte álló egérszerű nőre, mintha nem is egy zsúfolásig megtelt plázában lennének, ahol a hangszórókból az elviselhetőbbnél kicsit hangosabban dübörgött a Jingle Bells Rock, hanem egy ötcsillagos szálloda wellness részlegén, a háttérben halk klasszikus zenével.

Régimódi szaloncukor

Flóra azonnal észrevette a szaloncukrot, amikor belépett az üres terembe, ahol az írásgyakorlás órát tartották.

Odasietett a padjához, közben nem tudta levenni a szemét az édességről. Nem az a tucatszaloncukor volt, élénk színű, fényes csomagolásban, ami hegyekben állt a hipermarketekben már november közepétől, hanem az a régimódi, alul hófehér papírba, felül tompán ragyogó, borvörös alufóliába burkolt. Alatta pedig megint ott feküdt az apróra hajtogatott lap.