Elveszettek szigete - beleolvasó

Ha az expasid esküvőjén azon kattog az agyad, hogy jobban járt, hogy nem téged vett feleségül, az elég lehangoló. Louise persze igyekezett elrejteni borús gondolatait. Már csak az hiányzott volna, hogy a többi vendég azt feltételezze, még mindig szerelmes Tristanbe.

Szerette a férfit, de csak mint a barátját. A szakításuk után meglepően könnyű volt visszakapcsolnia barátság-módba. Olyan könnyű, hogy Louise fejében még az is megfordult, egyáltalán nem is kellett volna összejönniük évekkel ezelőtt. Egyszerűen jobban működtek barátokként, mint párként. Ám ez sem segített azon, hogy ne élje meg kudarcként a történteket.

Másodszorra engedett magához túl közel egy férfit, és másodszorra torkolt katasztrófába minden. Többször ez nem fordulhat elő!

Veszedelmes vadászat - 6. rész

– Merre vagy, szépségem? – szólalt meg az egyik pasas. A szavai ugyan kicsit összefolytak, mintha sokat piált volna, de úgy tűnt, azért nem annyira részeg, hogy a következő pillanatban ájultan essen össze. Sajnos.

Veszedelmes vadászat - 5. rész

A feladat egyszerűbb volt, mint ahogy Lottie képzelte. Tristan annyit már kiderített, hogy a lányokat több különböző városból hozták, nem egy helyről jöttek. Így Lottie-nak elég volt lemennie a nappaliba, megvárnia, míg mindenki felébred, aztán annyit mondania, hogy lerobbant az autó, amivel őt fuvarozták, ezért ért ide később. A lányok szemrebbenés nélkül elhitték. Bár egyikük, egy magas, ébenfekete hajú, topmodellszépségű csaj megvetően nézett végig a farmerjén meg a Tristantól kölcsönkapott pulóveren, aztán valami olyasmit mormogott az orra alatt, hogy egyre süllyed a színvonal.

Veszedelmes vadászat - 4. rész

Lottie arra eszmélt, hogy férfiak röhögnek hangosan körülöttük. Tristan mellkasára tette a kezét, hogy eltolja magától, de a férfi egyébként is elengedte. Azért előbb még lágyan végigsimított a fenekén, aztán vetett rá egy figyelmeztető pillantást, majd szembe fordult a tőlük pár lépésnyire ácsorgó fickókkal. Lottie is a férfiakra bámult.

Veszedelmes vadászat - 3. rész

Livingstonék vidéki otthona Kenmore-tól pár mérföldnyire északra terült el a Tay Forest Park szélén. Vörösesbarna téglafalú épület volt, már amennyire Lottie látta. A fák és a bokrok ugyanis úgy vették körül, mintha el akarnák rejteni a kíváncsi tekintetek elől. Lottie-t azonban nem is ez nyugtalanította leginkább. Hanem a magas drótkerítés, ami körülvette a telket, és amin még kamerákat is elhelyeztek, bár nem túl sűrűn, de azért ahhoz eléggé, hogy aggasztóak legyenek.

Veszedelmes vadászat - 2. rész

Lottie azt hitte, hogy az információk kiszedése másokból az egyik legnagyobb erőssége. Sőt, még abban is biztos volt, hogy egy olyan kemény dió, mint Tristan, sem okozhat neki problémát. Ezúttal azonban minden próbálkozása csúfos kudarcot vallott.

Veszedelmes vadászat - 1. rész

– Tristan titkol valamit! – Lottie száján abban a pillanatban kibuktak a szavak, ahogy Francesca belépett az ajtón.

Pedig megfogadta, hogy nem rontja el a csajos délutánjukat, de sosem volt erőssége, hogy elnyomja magában azokat a dolgokat, amik foglalkoztatták. Márpedig az, hogy a pasija, akivel évek óta együtt él, hirtelen furcsán kezd viselkedni, olyasmi volt, ami igencsak foglalkoztatta.

Elveszettek szigete előjegyzés és kiadóváltás

Valószínűleg már láttátok a közösségi médiában, hogy az Elveszettek szigete az Álomgyár Kiadó gondozásában fog megjelenni, pár szót már ejtettem erről a korábbi posztomban, de szerettem volna részletesebben is mesélni nektek.

Boldogságra kényszerítve - 31. rész

Alig pirkadt odakint, de Gilbert már bent volt az irodájában. Egész éjszaka álmatlanul forgolódott. Észre kellett volna vennie Alinda tapasztalatlanságát, ám fel sem tűnt neki. Helyette kis híján a nappali kanapéján erőltette rá magát a nőre. Pedig ezt a házasságot csupán a körülmények szülték, emlékeztette magát. Nem vehet el egy újabb választási lehetőséget Alindától.

6 tanács, hogyan fogadd és hogyan dolgozd fel a kritikát

A múlt heti posztomnál felmerült az írók felelőssége is annak kapcsán, hogy az olvasók egyre kevésbé szeretnek magyar szerzők könyveiről véleményt megfogalmazni. Én is tapasztalom persze, hogy vannak írók, akik nagyon rosszul, néha egyenesen támadóan reagálnak mindenféle negatív véleményre. Ezzel pedig nem csak a saját hírüket rontják, hanem általánosságban is minden magyar íróét. Tudom persze, hogy nehéz szembesülni a kritikákkal, de úgy gondolom, hogy meg lehet tanulni kezelni ezt. Az én tanácsaim a következőek az íróknak:

5 tanács, hogy könnyebben írj negatív kritikát magyar szerző könyvéről

Mindig elszomorodom, amikor azt olvasom vagy hallom, hogy magyar szerző könyvéről inkább nem írnak az olvasók véleményt, nehogy megbántsák. Pedig szerintem kellenek a vegyes vélemények, és a negatív kritikát is meg lehet fogalmazni úgy, hogy az ne legyen bántó. Én az alábbi öt tanácsot szoktam követni. Nem csak magyar, de külföldi írók könyveinél is, mert nagyon hiszek abban, hogy bármilyen véleményt le lehet írni úgy, hogy közben kedvesek és emberségesek maradunk.

Boldogságra kényszerítve - 30. rész

Később, amikor véget értek a beszédek, és a színpadon elkezdett játszani a zenekar, Gilbert felkérte táncolni. Alinda már meg se nagyon lepődött azon, hogy a férfi profin vezeti a parketten a keringő ütemére. Kérdőn nézett fel rá, Gilbert persze azonnal értette, mit akar tudni.

Blogtérkép - Ezzel kezdd!

Kezdi kinőni magát az oldal, és egyre nehezebb rajta tájékozódni. Míg erre nem találok egy véglegesebb megoldást, ideiglenesen készítek egy blogtérképes bejegyzést. Ezen keresztül minden tartalom egy kattintással elérhető lesz:

- témakörönként

- rendszerezve

Ne lopj! Ebookot sem...

 Vannak alapvető erkölcsi normák. Nem ölünk, nem bántunk másokat, nem lopunk... Az emberek nagy része egyetért abban, hogy ezek helytelenek. De közben fejlődött körülöttünk a világ, létrejöttek az olyan nem megfogható, elektronikus termékek, mint például az e-könyvek, és úgy alakult, hogy ezeknek a fizetés nélküli eltulajdonítását sok ember nem érzi lopásnak.

Boldogságra kényszerítve - 29. rész

Túl gyorsan odaértek a Temze-parti épületkomplexumhoz. Alinda a vizsgálatok alkalmával járt már itt, ám most nem azon a bejáraton mentek be, ahol a programba jelentkezőknek kellett, hanem az épület egyik hátsó szárnya előtt tette ki őket a taxi.

Boldogságra kényszerítve - 28. rész

– Nagyon szép lett, Lynette! – Alinda elbűvölten nézte feltűzött haját, majd a tükrön keresztül a bejárónőre pillantott.

Elkészült az Elveszettek szigete!

Múlt héten befejeztem az Elveszettek szigete kéziratát. Ez a regényem lesz a Felföldi rejtélyek negyedik része, de persze egy teljesen önállóan is olvasható kötet.

Még sok mindent a megjelenésről nem mondhatok, de azért már van pár dolog, amit tudni lehet. Ha már várjátok a Felföldi rejtélyek új részét, vagy csak szívesen olvastok romantikus-nyomozós, meg persze szenvedélyes-érzelmes, Skóciában játszódó történeteket, akkor mindenképp lessetek bele ebbe a bejegyzésbe! :))

Boldogságra kényszerítve - 27. rész

Gilbert nem tudta eldönteni, jó jel-e, hogy Grayson nem citálta be őket a rendőrségre, hanem felajánlotta, hogy idejön Notting Hillbe. Talán mégsem olyan rossz a helyzetük, mint azt a korábbi telefonbeszélgetésükből gondolta.

Romantikus és krimi toposzok

A toposzokra (angolul: trope) gyakran rásütik a klisé bélyegzőt. Pedig a toposz nem egyenlő a klisével, viszont nagyon hasznosak, ha íróként ismerjük és jól tudjuk használni őket. Arról nem is beszélve, hogy a könyvmarketingnél is elég jól jönnek.

Boldogságra kényszerítve - 26. rész

A csütörtök délutáni művészettörténet óra kínszenvedés volt. Alinda csak azért ment be, mert nem akart hiányozni, de közben alig bírt egy helyben ülni, és egyáltalán nem tudott Landon professzor előadására figyelni.

Rendhagyó évértékelő

Sokat gondolkodtam azon, hogy idén írjak-e évértékelőt. Egyszerűen azért, mert a sok jó dolog mellett több kevésbé jó is történt - és most ezzel finoman fogalmaztam.

Tudom persze, hogy sokan az ilyen bejegyzésekben kizárólag a pozitívumokra, az elért eredményekre koncentrálnak, de én egyszerűen nem tudom elhallgatni a rosszakat sem, mert az hazugság lenne. Az én felfogásom szerint legalábbis mindenképp.

Szóval vigyázat, mert most egy teljesen őszinte évértékelő jön! Csak akkor olvassátok tovább, ha nem zavar benneteket, hogy az írói létet nem csupa rózsaszínben fogja bemutatni, hanem a néha bizony a csúnya valóságában.