A feladat egyszerűbb volt, mint ahogy Lottie képzelte. Tristan annyit már kiderített, hogy a lányokat több különböző városból hozták, nem egy helyről jöttek. Így Lottie-nak elég volt lemennie a nappaliba, megvárnia, míg mindenki felébred, aztán annyit mondania, hogy lerobbant az autó, amivel őt fuvarozták, ezért ért ide később. A lányok szemrebbenés nélkül elhitték. Bár egyikük, egy magas, ébenfekete hajú, topmodellszépségű csaj megvetően nézett végig a farmerjén meg a Tristantól kölcsönkapott pulóveren, aztán valami olyasmit mormogott az orra alatt, hogy egyre süllyed a színvonal.
Lottie elengedte a megjegyzést a füle mellett. Tudta persze, hogy bár elég vonzó a vörös hajával és a zöld szemével, de az inkább vékony, mint formás alkatával valószínűleg prostituáltként eléggé hátrányban lenne. Azért remélte, hogy lesz legalább egyvalaki a pasik közül, aki a hozzá hasonló elől deszka, hátul léc nőkre bukik. Mert ha nem, akkor kártyavárként fog dőlni a terv, amit Tristannel hirtelen összetákoltak.
Nem sokkal azután, hogy reggelit hoztak nekik, megjelent Darla, egy szigorú, ötvenes asszony, akinek az volt a feladata, hogy összekészítse a lányokat az estére. Lottie-nak vele már egy kicsit nehezebb dolga volt. Amikor előadta neki ugyanazt a mesét, mint korábban a lányoknak, a nő gyanakodva vizslatta fekete keretes szemüvege mögül.
– Nekem nem is mondták, hogy Edinburgh-ből is jön valaki – jegyezte meg, de aztán ingerülten megvonta a vállát. – Nem mintha ez lenne az első eset, hogy utólag tudok meg valamit, és még jól is jön, hogy itt vagy. Úgyis kettő helyett egy lány érkezett Glasgow-ból. Veled együtt legalább meglesz a létszám.
Lottie néma hálát rebegett a hiányzó glasgow-i lánynak, aztán hagyta, hogy Darla neki is adjon egy szobát. Az asszony kritikusan nézett végig rajta, majd valószínűleg azt feltételezte, hogy azért vannak a szeme alatt sötét karikák, mert nem tudott pihenni a lerobbant autóban, ezért gyorsan ráparancsolt, hogy aludjon pár órát, mielőtt készülődniük kellene, Lottie pedig örömmel engedelmeskedett.
Miután Darla magára hagyta, kivette a zsebéből az altatós üvegcsét, bedugta a párna alá, aztán elheveredett az ágyon, és írt egy üzenetet Tristannek.
Lottie: Sikerült bekamuznom magam a lányok közé!
Tristan: Kétségem sem volt arról, hogy sikerülni fog…
Lottie: Pedig az egyik lány szerint nem vagyok elég szép prositnak :D
Tristan: Baromság! Egyikük sem ér fel hozzád. Próbálj ne bajba keveredni!
Órákkal később arra ébredt, hogy Darla kopogtat az ajtaján. Lottie újra zsebre vágta az altatót és a mobilját, aztán kimerészkedett a szobából. Odalent az étkezőben újabb adag étel várta őket. Azt meg kellett hagyni, hogy bármilyen disznóságot is művelt a BVL Extreme, az ellátás kifogástalan volt.
Lottie elvett egy krémsajtos-sonkás szendvicset, aztán még két csokis muffint is benyomott. Az ébenfekete hajú csaj ezúttal még lefitymálóbban nézett rá, de szerencsére a többi lány sokkal kedvesebb volt nála. Lottie hamar rájött a beszélgetésből, hogy egyikük sem prostituált, legalábbis nem a szó szoros értelmében, jóval inkább valamiféle luxus örömlány, mindezt olyan bérért, amiről Lottie újságíróként csak álmodozhatott.
Persze számíthatott volna rá, hogy a gazdag pasiknak örömlányokból is a legjobb jár, de valahogy ez eddig nem tudatosult benne. Ahogy az sem, hogy egy egész stáb fogja kezelésbe venni őket. Pedig amikor Darla egy hátsó ajtón beterelte őket a főépületbe, fodrász, sminkes, de még öltöztető is várt rájuk. Az utóbbi egy jól megpakolt ruhafogas mellett ácsorgott.
Lottie hamarosan azon kapta magát, hogy egy smaragdzöld, hát nélküli koktélruhát visel, aminek a szoknyarésze annyira fel van vágva, hogy amikor lépett, az egész combja elővillant alóla. A haja még sosem volt ennyire dús és csillogóan vörös, a sminktől a szeme hatalmasnak tűnt, a szájára pedig valami csillogó, sötétpiros rúzst kentek, amitől úgy nézett ki, mintha épp az imént smárolt volna. A ruha alatti fekete csipke fehérnemű meg olyan apró és provokatív volt, hogy Lottie már csupán attól elpirult, ha rágondolt, mi is van rajta.
A ruhához szerencsére járt egy miniatűr estélyi táska is, amibe bele tudta rejteni az altatót, és még a mobilja is belefért. Aztán felhúzta a lábára a fekete magassarkút, és igyekezett nem orra bukni benne, miközben Darla még egy utolsó eligazítást tartott nekik.
– Azok a férfiak – biccentett az ajtó felé – azért vannak itt, hogy elszabaduljanak a napi stressztől, és kiengedjék a gőzt. Egész nap odakint hajkurászták a vadakat, de most valami egészen másra akarnak vadászni: rátok. Kergetőzzetek velük, hagyjátok őket játszani, aztán hagyjátok magatokat levadászni.
Darla kinyitotta az ajtót. Lottie egészen idáig azt hitte, hogy bálterem lesz a túloldalon, vagy legalábbis egy nagyobb nappali, ahol valamiféle fogadást tartanak, miközben a férfiak kiválaszthatják azt a lányt, akivel az éjszakát együtt akarják tölteni. Ám egy félhomályos folyosóra léptek be, aminek a falain ósdi portrék függtek, valószínűleg mindegyik a Livingston család elhunyt tagjait ábrázolta. A Lottie-hoz legközelebbin egy monoklis pasas vágott olyan fancsali képet, mintha előre tudta volna, hogy a leszármazottai néhány évszázad múlva mit fognak művelni a családi birtokkal. Még a fickó szeme is olyan furcsának tűnt, Lottie azonban nem tudta megmagyarázni, miért.
– Indulás! – parancsolta Darla, majd rájuk csukta az ajtót. Lottie hallotta, ahogy a zárban fordul a kulcs, és hirtelen semmit sem értett. A többi lány, akiknek nyilvánvalóan sokkal több fogalmuk volt arról, mi folyik itt, rohanni kezdett a folyosón.
Már kapta volna elő a mobilját, hogy szóljon Tristannek, milyen kutyaszorítóba került, ám férfihangok hallatszottak, ijesztően közelről. Valószínűleg elkezdődött a vadászat.
Lottie próbált hasra esés nélkül végigszaladni a folyosón a magassarkúban. Amikor meglátott egy emeletre vezető lépcsőt, megtorpant. Menjen föl, vagy maradjon a földszinten, és próbáljon kimenekülni az épületből? Ám azután, hogy Darla rájuk zárta az ajtót, Lottie sejtette, hogy a többi kijáratot is zárva találná.
Mélyen beszívta a levegőt, hátha ezzel le tudja gyűrni a pánikot, ami egyre jobban elhatalmasodott rajta, de nem járt túl nagy sikerrel. A folyosó végéről ugyanis ismét hangok hallatszottak. Lottie nem gondolkodott tovább, csak felrohant a lépcsőn az emeletre.
Odafent egy újabb folyosó várta. Ez rövidebb volt, mint a lenti, ám itt már egyetlen lámpa sem égett. Lottie csak a kintről beszűrődő holdfénynek köszönhetően tudta kivenni a fal mellett sorakozó keskeny szekrényeket, amikben csupa haszontalan dísztárgy volt, és semmi olyasmi, amit fegyverként használhatott volna. De legalább idefent egyelőre teljes csend honolt, bár Lottie-t így is elfogta az a kellemetlen érzés, hogy figyelik.
Gyorsan kilépett a magassarkújából, és belesüllyesztette mindkét cipőt az egyik szekrény mellett álló jókora vázába, majd a folyosó végéből nyíló helyiség felé osont.
A szoba valamiféle nappalinak bizonyult, kanapé terpeszkedett az egyik oldalán néhány fotellel, velük szemben bárpult állt. Lottie a bárpult mögé sietett, és átnézte a polcokat, de csak italos üvegeket, poharakat, néhány tányért és pár csomag snacket talált. Azért a dugóhúzó készletből kivette az egyik dugóhúzót, és belesüllyesztette a táskájába. Aztán lekuporodott a bárpult mögé, és előszedte a mobilját.
Az akkumulátor töltése alig pár százalékon állt, de Lottie remélte, hogy azért annyit még kibír, hogy üzentet küldjön Tristannek.
Lottie: Ezek a fickók nem simán kurvázni akarnak, hanem előtte levadásszák a nőket.
Lottie: És ezért már a BVL Extreme simán kinyírhatta Brunót.
Lottie: Főleg ha valamelyik korábbi rendezvényükön az egyik nő kitalálta, hogy mégsem annyira akarja, hogy levadásszák. Az már akkor frankón erőszak.
Azonnal felvillant a három pont, de még mielőtt Lottie láthatta volna Tristan válaszát, a kijelző elsötétült, és a telefonja kikapcsolt.
– Hát ez marha jó – dünnyögte Lottie, majd gyorsan el is hallgatott, amikor léptek koppantak odakint. Egy férfi kiáltott, aztán felsikított egy nő, és Lottie megugró pulzussal hallgatta, ahogy valakik berontanak ugyanabba a szobába, ahol ő rejtőzött.
Kilesett a bárpult mögül. Egy fickó lépdelt az ébenfekete csaj felé, aki aznap reggel megjegyzést tett Lottie külsejére. A pasasban Lottie felismerte egy befektetési vállalat tulajdonosát, habár ezúttal sem nem volt olyan jól fésült, sem olyan jól öltözött, ahogy a médiában meg szokott jelenni. A haja összekócolódott, az inge féloldalt kitűrődött a nadrágjából, az arca pedig ijesztő vicsorra torzult.
Lottie visszafojtott lélegzettel nézte végig, ahogy a férfi megragadja a lányt, és az ajtó mellett a falhoz vágja, aztán valamit a fülébe suttog. A szavakat nem lehetett kivenni, de már csupán a pasas hangszínétől felállt Lottie hátán a szőr. Az egész jelenetben volt valami kegyetlenség, ami egyáltalán nem volt szexi. Lottie-nak a szájára kellett szorítania a kezét, hogy ne kiáltson fel, amikor a fickó durván megmarkolta a hangosan nyöszörgő csaj nyakát, és kivonszolta a szobából.
Egy pillanat múlva ajtó nyílt, aztán csapódott, és a hangok eltompultak, de csupán egyetlen percre. Utána újabb súlyos léptek dübörögtek a folyosón, majd két pasas jelent meg a szobában. Lottie-t sziklaként temette maga alá a felismerés, hogy ezúttal tényleg rohadt nagy bajba sodorta magát, és fogalma sem volt, hogyan menekülhetne meg.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
A Veszedelmes vadászat kiegészítő novella az Elveszettek szigetéhez, ami május 26-án fog megjelenni. Ha még nem rendelted elő, de szeretnéd, katt ide:
Egy gyönyörű, de rejtelmes sziget, ahol minden évben ugyanazon a napon az óceánba ugrik egy nő…
Louise egy eltűnt lány miatt érkezik Skye szigetére. Hamar rájön, hogy a nyomozása kapcsolódik a bizarr öngyilkosságokhoz, és minél jobban beleássa magát, annál gyanúsabbnak látszódnak az esetek.
Lehet, hogy a sziget egy ördögi manipulátor játszótere?
Louise-nak nemcsak az egyre meghökkentőbb ügy okoz problémát, hanem a társa, Tony is. A férfi túl szexi, és túlságosan jól ismeri. Ráadásul minden eszközt megragad, hogy emlékeztesse arra a forró éjszakára, amit évekkel ezelőtt együtt töltöttek.
Egy veszedelmes rejtvény, amelyet talán jobb lenne meg sem oldani.
Megannyi együtt töltött nap azzal a férfival, akit képtelenség elfelejteni.
Louise rég letett arról, hogy megkapja a saját happy endjét, Tony viszont nem tett le Louise-ról. A pokolba is hajlandó lenne követni. De ki lehet jutni élve a pokolból, vagy végül nekik is nyomuk vész?
Jud Meyrin első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent könyve rengeteg izgalmat és forró pillanatot ígér. Vajon a világítótorony fénye rávilágít az igazságra, vagy tévútra vezet minket?
„Louise és Tony zűrzavaros kapcsolata, az összetett nyomozás és a rejtélyes Skye sziget miatt letehetetlen ez a könyv.” – Trixxi's bookmania
„Izgalmas krimi, szenvedélyes romantikával, csodás helyszínekkel és feszült hangulattal.”
OlvassVelem-Ramóna blogja
Az Elveszettek szigete előrendelhető az alábbi helyeken:
Vásárlás előtt olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
A könyveim megtalálhatóak az alábbi helyeken:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése