Lowdeni boszorkányhajsza - beleolvasó - 1. rész

Egy ​kotnyeles újságírónő
Egy kemény nyomozó
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?
Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?
Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?



Rabló



Niki felrakta a csúcsdíszt a karácsonyfára, egy pillanatig csodálta az összhatást, aztán tekintete a polcon sorakozó fotókra vándorolt. Mindig megdöbbentette, hogy Atesz és Karcsi mennyire hasonlítanak egymásra, pedig nem is testvérek. De a karácsonyfát mindketten imádni fogják. Niki elmosolyodott, és figyelmen kívül hagyta a harmadik, nagyobb fotót, mert ha odanéz, akkor biztos bőgni kezd.

Álom?


– Idenézz, Robi! – kiáltotta Dia, és könnyedén fellépdelt a meredek, létraszerű lépcsőn. – A padláson van a második szoba! Lehetne ez a tiéd. 
– Oké – felelte Roberta anélkül, hogy látta volna, mibe egyezik bele.
Nekiállt megmászni a lépcsőt, pedig utálta a magasságot. Nem is értette, mi a fenének jött el Diával és Balázzsal a hegyekbe. Diát a temetés óta nem látta, telefonon se nagyon beszéltek. Aztán a barátnője pár napja váratlanul megjelent a munkahelyén, feltűnően vidáman, és elmesélte, hogy Balázzsal lefoglaltak egy erdei kunyhót a hétvégére, amiben van plusz egy szoba – az persze nem derült ki, hogy a padláson. Ha Roberta tudta volna, talán el sem jön, így azonban automatikusan csúszott ki a száján az igen, mert hát Diának sosem volt egyszerű nemet mondani. Azokután, ami három hete történt, főleg nem.

Nézőpontok


Mi a tökömért nem tud időben jönni az a nyomorék busz?! Kovács majd megint jól megszopat bioszon, ha kések. És még Vivi se rakott fel új képet instára, pedig máskor minden reggel azzal kezdi. Fullos csaj, nagyon adom!
Épp a régi képeit csapatom, amikor meghallom a buszt. Úgy hörög, mint a nagyfaterom, amikor elszív egy doboz cigit, és úgy is néz ki, mintha annyi idős lenne, mint csóri nagyfater. A lepattant kék festés, meg a koszos ablak nagyon nem sirály.

Életképek



A sportcsarnok az iskola szomszédságában épült, alig néhány éve. Látszik is rajta; a hatalmas, vörösre festett épület makulátlan, a falakon nincsen egy apró graffiti sem, az ablakok ragyoknak a tisztaságtól. Körülötte gondosan nyírt füves rész és frissen aszfaltozott út.

Randevú



Liz a járda szélén ült, és az út mellett álló, napraforgósárga szálloda falait nézte, amik mintha remegtek volna a forróságtól. Elmúlt dél, senki sem járkált az utcán, mindenki bent sziesztázott. Liz már majdnem feladta a várakozást, amikor a piros Alfa Romeo befordult a sarkon. Brummogó motorral parkolt le mellette, és Liz nyomban felugrott, hogy megcsodálja.

203 éjszaka


Óvatosan lépem át a szoba küszöbét, az éjszakai világítás narancsos fénye vakítónak tűnik a benti félhomály után. Bántja a szememet, hunyorognom kell. A levegő fullasztó, mintha megrekedt volna idebent a nappali forróság. Kiütközik a veríték a homlokomon és a folyosó egy pillanatra elmosódik körülöttem. Olyan érzésem támad, mintha egy hosszú, keskeny gyufásdobozban lennék, ahol a gyufafejek ugyanolyan szorosan sorakoznak egymás mellett, mint körülöttem a barna ajtók.

Maszk



Sissy az arcára simította a fekete maszkot, és megkötötte hátul, a copfja alatt. A selyem hűvösen, kicsit kényelmetlenül simult a bőrére. Hasonlóan, mint a csipke fűző, ami túlságosan felfelé nyomta a mellét, és a tanga, ami belevágott a fenekébe.

Jud Meyrin: A múlt bűnei - beleolvasó


Egy csók, aminek meg sem kellett volna történnie, és egy tragédia, ami mindent megváltoztatott. 
James, Fanny kedvese eltűnik egy viharban, és többé nem kerül elő. 
Tíz évvel később a nő Ivybridge-ben, az álmos dél-angliai kisvárosban él. A múltat már réges-rég mélyen eltemette magában, egy nap azonban holttestet találnak a falu patakjában. A nyomozást Alexander, James bátyja vezeti. Fanny azóta a végzetes, tóparti este óta nem látta a férfit, mégsem tudta elfelejteni őt és a csókjukat. Alexander felbukkanása pedig mindent felkavar. 
Alexander is sóvárog Fanny után, de küzd az érzés ellen. Próbál inkább a szövevényes ügyre koncentrálni, ami egyre veszélyesebbé és személyesebbé válik. Meg tud küzdeni Fanny és Alexander a gyilkossal, aki jóval közelebb van hozzájuk, mint hitték? Megbirkóznak az egymás iránti, ellentmondásos érzéseikkel? 
Vagy a múlt végleg tönkreteszi a jövőjüket?

Vakszerelem


Anna levette a fülhallgatót a fejéről, felállt, és kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Órákig ült a laptop előtt, Ida biztos le fogja szidni az éjszakázás miatt, de nem érdekelte. Ez a regény megér minden egyes idegesítő kiselőadást!
Elégedetten mosolyogva fordított hátat az íróasztalnak, és három lépéssel az ágyhoz ment. Térdén végigsimított a támláról lelógó bolyhos pléd, amit a délutáni szunyókálás után dobott oda. Felkapta, kitapogatta a csücskeit, és összehajtogatta. Aztán oldalra fordult, lépett kettőt, és már kint is volt a szobából.

Süti



– De aranyos kutyus!
– Hát te, kisfiú, mit csinálsz itt egyedül?
– Szia, néni!
– Hol az anyukád, aranyom? Ő is itt van a játszótéren valahol?
– Anya? Nincs itt. A tesómmal jöttem.
– És hol a testvéred?
– Elment, hoz nekem tújójudit, mert éhes vagyok.

Nikolaj és Zozo



– Üdv, Nikolaj Zharkov!
– Privet, Zozo! Hetek óta nem jöttél. Már azt hittem, lecsuktak.
– Engem? Ne nevettess! Akkor se kapcsolnának le, ha egyenesen besétálnék a kapitányságra.

Emma és Dávid



– Egy forró csokit és egy szeletet abból a brownie-bólVagyisinkább legyen két szelet, és tejszínhabot is kérek a forró csokihoz. Ó, és a sütikhez is!
– Oké, máris készítem! Hé, te vagy az, Emma? 
– Szia…
– Dávid vagyok. Osztálytársak voltunk általánosban.
– Zámbory Dávid?! Azta Bocs, csak meglepődtem, annyira másmilyen vagy, mint régen!
– Biztos a kötény teszi. Nem valami férfias.

Pipacsok


Épp egy darab csokit tömtem a számba, amikor észrevettem, hogy Aleister csörtet az íróasztalom felé. Visszadobtam a Cadbury szeletet a fiókba, közben vadul rágtam, és nagyokat nyeltem, hogy minden árulkodó nyomot eltűntessek. Aleister amúgy sem vett komolyan, de ha kiderül, hogy elcseszett Bridget Jonesként csokoládét zabálok, akkor még ennél is pocsékabb feladatokat bíz rám.

Legnépszerűbb bejegyzések