A tetováló - 9. rész

Lily lassan tért magához. Percekig lebegett az álom és az ébrenlét határán, közben a reggeli nap sugarai csukott szemét és az arcát simogatták, mint mindig, amikor Olaszországban ébredt nyaranta.
Aztán valami mást is érzékelt. Forróság vette körül, pedig nem is volt rajta takaró, és légvételek borzolták fel a nyakába hulló hajtincseket.
Lily szeme azonnal kipattant, és száguldó vonatként tért vissza minden emléke az előző éjszakáról.

Olvasósarok: Milyen is a halál kémiája?

Rég született bejegyzés az olvasósarokba, ám újra előveszem ezt a rovatot is. (A korábbi bejegyzéseket itt találjátok.)
Egy olyan könyvről írok most, aminek már a címe azonnal megfogott, tulajdonképp kizárólag ezért vettem meg. A borítója viszont kevésbé vonzó. Nagy szerencse, hogy én elsősorban nem a borítóra, hanem a címre és a fülszövegre megyek rá, így ez nem tartott vissza a vásárlástól.

A tetováló - 8. rész

– Én ezt nem tudom elhinni! – Vicky Lombardo a poharát markolta, amiben a színéből ítélve vodka lehetett, és égő szemmel nézett Lilyre. – Mauro nem gyilkos! Évek óta együtt dolgozunk, és egyszer sem volt agresszív, de még a hangját sem emelte fel soha. Pedig én már csak ismerem a jeleket... Ez valami tévedés lesz! – Szaporán pislogott, de így is végigszaladt az arcán néhány könnycsepp.
Lily elővett a táskájából egy zsebkendőt, odanyújtotta neki, majd tapintatosan elfordult, és körbehordozta pillantását a Perlán, amíg a nő rendbe szedte magát.

A tetováló - 7. rész

A golyó a Fiat tetejébe csapódott bele. Lily a motor zúgásán keresztül is hallani vélte, ahogy végigszántja a kaszni tetejét.
Lebukott az ülésben, és Raffaele-re kiáltott.
– Szállj ki!
Szerencsére nem kellett többet mondania. A férfi ennyiből is megértette, feltépte a vezetőülés felőli ajtót, kiugrott, és a kocsi oldalához guggolt.
Lily vetett még rá egy gyors pillantást, aztán pár centivel feljebb emelkedett, és kilesett a lehúzott ablakon.

Legnépszerűbb bejegyzések