Tíz évvel korábban
A zivatar, amit az újságok később az „évszázad vihara”-ként emlegettek, váratlan erővel csapott le a tóban fürdőző társaságra. Az erős szél kidöntött egy korhadásnak indult fát, az nekicsapódott a kávéház teraszának, és hatalmas robajlással összeroppantotta a tetőt. A lámpák pislákolni kezdtek, majd elsötétült minden. A csillagok rég eltűntek a sötét felhők felett, és a korábban békés tó hullámai a parti fövenyt csapkodták; a kis csapat pánikolva menekült.
Csak később, a vihar elvonulása után derült ki, hogy eggyel kevesebben vannak – Jamesnek nyoma veszett. Hiába loholtak fel-alá a megtépázott strandon a nevét kiabálva, hiába lestek be minden lehetséges búvóhelyre, nem találták.
Később aztán a rendőrség vette át a keresést. Átfésülték a partot, a közeli erdőt, a tavat, de ők sem akadtak a nyomára.
Soha többé nem látta senki.
***
Fanny az ébresztőóra sípolására ébredt. Megkönnyebbült, hogy elszabadulhat ködös álmától, amiben sűrű, sötétzöld aljnövényzetben menekült – hogy ki elől, arra már nem emlékezett. Kint még alig világosodott, de Fanny nem bánta a hajnali ébredéseket, se a kora reggeli sütés-főzést. Lendületes mozdulatokkal keverte össze a Viktória-torta piskótáját, aztán következett a spenótos és kolbászos quiche. A spenót a kertjében termett, a kolbászt pedig, ami puha és kellemesen fűszeres volt, egy helyi gazdától szerezte be. Amíg arra várt, hogy minden megsüljön, elővette a kamrából az előző nap kisütött kekszeket: a hosszúkás, skót vajasat és a kerek gyömbéreseket.
Nyolcra mindent tálcákra és ételhordókba pakolt, és még arra is jutott ideje, hogy lezuhanyozzon. Alig pillantott bele a tükörbe, míg néhány hatékony mozdulattal átfésülte hosszú, vörös haját. Magára kapott egy farmert és egy pólót, kirámolt a kocsija hűtött csomagterébe, majd útnak indult.
A kávézó, ahová naponta szállított ételt, Ivybridge főutcáján állt. Az utca ódon hangulatot árasztott apró, borostyán futtatta házaival, és a kávézó tökéletesen beleillett a képbe. Ugyanolyan kicsi és ódivatú volt, mint a többi ház, egyedül az utcafronton kialakított terasz tűnt ki a képből a modernségével, de Kate, a tulajdonos, ügyes kézzel rendezte be. A csak leheletnyit ütött-kopottnak tűnő székek és asztalkák kényelmesek voltak, a rózsa- és szőlőlugasok pedig kellemes árnyékot adtak.
Fanny leparkolt a kávézó mellett, és beengedte magát a pótkulcsával. Elkezdte bepakolni a pultba az ételeket, és már majdnem végzett, mire Kate befutott. Molett nő volt, széles, kifejező vonalú szájjal, és állandóan röpködő kezekkel. Egyetlen mozdulattal kibújt kardigánjából, és gyorsan bekapcsolta a kávéfőzőt.
– Alig tudtam Markot kipaterolni az ágyból, jól el is késtünk az óvodából. Még egy kávéra sem volt időm – hadarta. – Te kérsz egy teát?
– Igen, köszi.
Kate elkészítette az italokat, leült az egyik székre, és elégedetten sóhajtva kortyolt bele a kávéjába. Fanny belelógatott egy Earl Grey filtert a forró vízbe, aztán tejszínt és egy kanál cukrot tett bele. Kate gyakran húzta azzal, hogy csak az anyját akarja bosszantani a teázással. Fanny anyja ugyanis New Yorkban született, és hiába élt több mint harminc éve Angliában, a helyi tradíciókkal még mindig az őrületbe lehetett kergetni. Fanny már nem is tudta, hogy annak idején azért kezdett el teát inni, mert ízlett neki, vagy azért, hogy az anyját idegesítse. Mindenesetre már jó ideje nem tudta elképzelni tea nélkül a napjait, ahogy a kapcsolatát se az anyjával a megszokott hullámhegyek és hullámvölgyek nélkül.
– Milyen volt a vasárnapi ebéd? – érdeklődött Kate. – Anyád most épp kivel akart összeboronálni?
– Ezúttal senkivel, meg is lepődtem.
– Pedig az a múltkori fickó nem is volt olyan rossz – vigyorgott Kate.
– Melyik? Apám üzletfele, aki kopaszodott, és közelebb állt az ötvenhez, mint a negyvenhez? Vagy az a szerencsétlen flótás, akit már nem is emlékszem, hol szedett össze az anyám, de az biztos, hogy nagyon nem akart ott lenni a szüleim ebédjén.
– De ő legalább jóképű volt.
– Az igaz. Túlságosan is. Szerintem többet áll tükör előtt, mint én – grimaszolt Fanny. Jobbnak látta, ha eltereli a beszélgetést nem létező szerelmi életéről, ám mielőtt megszólalhatott volna, kopogás hallatszott a bejárat felől.
– Még bőven van idő nyitásig – jegyezte meg Fanny, de Kate már fel is pattant, hogy ajtót nyisson.
Egy magas, már-már hórihorgas alak lépett be a küszöbön. Onnan, ahol Fanny ült, csak talpig fekete ruháját és sötét haját lehetetett látni, ami kicsit a nyakába lógott, kócosan, mintha azelőtt túrt volna bele, hogy bekopogtatott a kávézóba.
– Az exeteri rendőrségtől jöttem – szólalt meg hivatalos hangon, és felmutatta az igazolványát.
A mély baritont hallva Fannyt elöntötte valami fura, nyugtalanító érzés, amit nem tudott hová tenni. Homlokráncolva fürkészte a férfit, közben fél füllel észlelte, hogy Kate felszisszen. Fanny a barátnője felé fordult, akinek örök-vidám arcát félelem árnyékolta be.
– Ugye nem a kisfiammal történt valami? – kérdezte Kate ijedten.
– Dehogy, ne aggódjon! – A zsaru távolságtartó hangja barátságosabbá vált. – Csak néhány rutin kérdést kell feltennem.
Kate, aki újra lendületes önmaga volt, miután eloszlatták aggodalmát, nyomban serénykedni kezdett.
– Jöjjön be! Készíthetek valamit önnek?
– Köszönöm, egy kávé jól jönne. – A férfi a pulthoz lépett, közben körülnézett, és Fanny most már látta az arcát. Döbbenten bámulta a jellegzetes sasorrot, az ismerős, fekete tekintetet. Aztán az emlékei mélyéről előkúsztak jóval zavarbaejtőbb képek is, olyan élesen, mintha nem is sok-sok éve, hanem tegnap történt volna minden.
– Helló, Alexander! – nyögte ki.
– Fanny? – A férfi szemében megcsillant a felismerés, és még valami más is. Nem öröm, ezt Fanny könnyedén megállapította. – Hogy kerülsz ide? – kérdezte Alexander, amikor már elviselhetetlenül hosszúra nyúlt a feszültséggel teli csend.
– Én készítem a kávézóba az ételeket – vonta meg Fanny a vállát, de közben a hátán végigfutott a borzongás. – Pár éve költöztem Ivybridge-be.
– Azt hittem, végleg az Államokban maradtál.
Alexander tekintetéből ki lehetett olvasni a fel nem tett kérdést, Fanny azonban úgy döntött, figyelmen kívül hagyja.
– Én pedig azt, hogy réges-rég a Kougar Enterprisest irányítod.
– Másképp alakultak a dolgok. Inkább nyomozónak álltam – kerülte meg Alexander is a választ, közben le sem vette a szemét róla. Fanny hátán újabb borzongáshullám indult útnak, és még a szája is kiszáradt. Innia kellett egy kortyot a teájából, hogy meg tudjon szólalni.
– Ha jól hallottam, kérdéseket akartál feltenni Kate-nek. Addig én megcsinálom azt a kávét.
Nem törődött Kate furcsálló pillantásaival, örült, hogy hátat fordíthat, és annak is, hogy lefoglalhatja a kezét valamivel. Miközben a pult mögött tevékenykedett, hallotta, ahogy a másik kettő leül egy távolabbi asztalhoz, de a beszélgetést a kávéfőző morajától már nem tudta kivenni. Készített egy sima eszpresszót Alexandernek, és hogy legyen oka tovább távol maradni, kirakott pár kekszet egy tányérra, közben végig a múlt járt a fejében. Sosem tudott kiigazodni ezen a férfin, a jelenléte mindig nyugtalansággal töltötte el, talán egy kicsit tartott is tőle. Aztán azon az estén minden megváltozott... De most nem szabad erre gondolnia! Legyűrte a menekülhetnékjét, és odament az asztalhoz.
– Köszönöm! – nézett fel rá Alexander, ahogy letette elé a poharat és a tányért. – Lenne néhány perced? Kérdeznék tőled is.
Fanny helyet cserélt Kate-tel, és várakozóan a férfira pillantott. Alexander vonásai élesebbek lettek, mióta nem látta, és le merte volna fogadni, hogy a szája sarkában húzódó ránc nem a nevetéstől mélyült el ennyire. Hiába telt el tíz év, a mogorva Alexander Kougar egy cseppet sem változott, és ez furcsa mód megnyugtatta.
– Jártál a régi malom környékén az elmúlt napokban? – tudakolta a férfi.
– Nem. Nem igazán esik útba.
– Találkoztál idegenekkel? Ismeretlen járművel, ami furcsa helyen parkolt?
Fanny elgondolkozott, hogy hová is vezethetnek ezek a kérdések. Talán betörtek valahová?
– Nem – jegyezte meg végül.
– Nem láttál valami szokatlant? Valakit, aki máshogy viselkedett, mint általában?
Fanny megrázta a fejét.
– Ha mégis eszedbe jut valami, hívj fel! – nyújtott át neki a férfi egy névjegyet.
– Mi történt? – érdeklődött Fanny elsüllyesztve a nadrágja zsebében az apró lapot.
Alexander kiismerhetetlen pillantást vetett rá. A szeme ugyanolyan tökéletesen el tudta rejteni a gondolatait, mint a sötét, vastag függöny, amit a színpad elé eresztenek le, hogy elrejtsék a következő jelenet előkészületeit a nézők elől.
– A gondnok észrevette, hogy megállt a kerék a régi malomnál. Azt hitte, meghibásodott. Hívott egy szerelőt, aki ma reggel kiment, és megnézte, mi történt.
A már-már monoton beszámolót hallva Fannyt hatalmába kerítette valamiféle rossz előérzet, amitől borsózni kezdett a háta.
– És mi volt a gond?
– Egy hulla. Beszorult a malomkerék alá.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Nem szeretnél várakozni a pénteken érkező új részekre? Akkor vásárold meg A múlt bűnit nyomtatott könyvben az alábbi helyeken. Figyelem! Utolsó példányok mindenhol!
Még 1 db: Book24 - 2,512 Ft
Libri, Líra, Álomgyár: elfogyott
A múlt bűnei e-könyvben is elérhető a többi könyvemmel együtt a FairBooks Kiadó webshopjában most szuperkedvezményes árakon:
.JPG)
HAMAROSAN:
A Gyilkosság a krimifesztiválon (Felföldi rejtélyek 2.) augusztus 10-én e-könyvben is megjelenik.
Halálos nyomozás és kilátástalan szerelem a vadregényes Skót Felföldön.
A romantikus krimik rajongóinak nem érdemes kihagyni!
.JPG)
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése