Megyeri Judit - Jud Meyrin: A kastély réme

– Egy gyilkosság kellene neked! – jelentette ki Lottie Kelsey, mire Francesca döbbenten nézett rá.

Lottie állt legközelebb ahhoz, hogy a legjobb barátnőjének hívhassa, úgy gondolta, jól megismerte az elmúlt másfél évben, de még mindig voltak pillanatok, amikor egyszerűen nem tudta követni az észjárását. Mint például most.

Az anyja egykori nappalijában ültek, Francesca száján épp az előbb csúszott ki az ötlet, amivel aznap reggel ébredt, hogy talán el akarja adni ezt a házat, erre Lottie derült égből villámcsapásként bedob egy gyilkosságot a beszélgetésbe. Holott pontosan tudta, hogy abból mindkettőjüknek elég kijutott tavaly.

– Miért kéne nekem egy gyilkosság? – Francesca beleharapott a csodálatosan krémes brownie-ba, és máris egy kicsit kevésbé zavarta a furcsa témaváltás.

– Hát nem nyilvánvaló? – Lottie úgy nézett rá, mintha tényleg az lenne.

Francesca szája tele volt a süteménnyel, ezért csak megvonta a vállát.

– Akkor elmagyarázom, addig te egyél még sütit – bökött Lottie a tálcára, amin ott sorakozott még vagy egy tucat brownie.

Lottie az utóbbi időben rászokott arra, hogy süteményt hozzon, ahányszor meglátogatta Montrose-ban. Francesca sejtette, hogy ezzel is jobb kedvre akarja hangolni. Legalábbis Lottie mindig csokoládét tömött magába, amikor maga alatt volt, valószínűleg úgy gondolta, másnál is hatásos az édességterápia, Francesca azonban tudta, hogy pár sütemény rajta nem fog segíteni, maximum az egyébként is kissé kerek idomai fognak még inkább kigömbölyödni.

– Szóval – gesztikulált Lottie olyan széles mozdulattal, hogy majdnem kilottyantotta a kávét a bögréjéből egyenesen skótkockás kanapéra – ugyan nem mondod, de tudom ám, hogy a házeladással leginkább menekülni akarsz innen.

Francesca képtelen volt állni Lottie kutató pillantását. Helyette kipillantott az ablakon, egyenesen a nyári napsütésben csillogó üvegházra, amit a smaragdzöld fű úgy vett körül, mint egy drágakövet a foglalat.

– És ha menekülni akarok? – kérdezte, továbbra is kibámulva az ablakon.

– Akkor menekülj el pár hétre, de ne add el a házat. Legalábbis ne ilyen hirtelen felindulásból. – Lottie hangja gyengéden csendült. – Ez a gyerekkori otthonod, és jó emlékek is fűznek ide, csak azokat most elhalványítják a rosszak, de nem mindig lesz ez így.

Francesca kételkedett benne, hogy valaha is képes lesz túllépni azokon a rossz emlékeken, de erőt vett magán, és visszafordult Lottie felé. Barátnője rámosolygott, aztán a kezét is megsimogatta.

– Te is tudod, hogy igazam van, Francesca.

Francesca persze tudta, de ahhoz nem volt elég ereje, hogy beismerje.

– Hogy jön mindehhez egy gyilkosság? – próbálta elterelni a szót.

– Úgy, hogy neked most egy kis figyelemelterelésre lenne szükséged. Márpedig a legjobban az tereli el a figyelmedet, ha írsz.

– Épp nem igazán tudok írni – motyogta Francesca. Mostanában ahányszor bekapcsolta a laptopját, kizárólag az üres dokumentumot bámulta. Képtelen volt mozgásra bírni az ujjait a billentyűzeten, a szavak pedig egyszerűen kiszálltak a fejéből, ahogy mondatba akarta foglalni őket.

– És pont ezért kell neked egy gyilkosság! – jelentette ki Lottie magabiztosan. – Minden könyvedet valós események ihlették. Csak annyi a dolgod ezúttal is, hogy találj egy bűnesetet.

Francesca fejében végre összeállt a kép, bár Lottie felvetése így sem lett kevésbé bizarr.

– Tényleg arra biztatsz, hogy megint keveredjek bele egy gyilkosságba csak azért, hogy könyvet írhassak róla?

– Nem kell belekeveredned, elég közel férkőznöd.

– Ez az én szótáramban belekeveredést jelent.

– Dehogy az! – Lottie olyan hevesen csóválta a fejét, hogy ismét az a veszély fenyegetett, hogy a kávéja a kanapéra ömlik, pedig a rajta lévő skótkockás huzat volt az anyja kedvence. Francesca szíve megsajdult.

– Akkor szerinted mit jelent?

– Szemmel tartod az eseményeket, és ihletet merítesz belőlük, mint egy külső megfigyelő. Ki is faggattam Huntert, hátha hallott valami érdekes esetről…

– És mit szólt, amikor elmondtad neki, miért kérdezed? – szúrta közbe Francesca.

Le merte volna fogadni, hogy Tristan Hunter nem igazán lelkesedne azért, hogy a barátnője arra buzdít másokat, hogy bűnügyekbe keveredjenek. Bár Francesca gyakran találkozott Tristannel, sőt őt is a barátjának tartotta egy ideje, továbbra is elég félelmetesnek gondolta a férfit. Legalábbis soha nem vetemedett volna arra, hogy szándékosan feldühítse, de láthatóan Lottie-nak nem voltak ilyen aggályai.

– Természetesen nem árultam el neki, miért kérdezem. Mindenkinek jobb úgy – mosolygott Lottie ártatlanul. – Viszont képzeld, mesélt egy kastélyról…

Az utolsó szót sokat sejtetően elhúzta, és Francescában minden meggyőződése ellenére pislákolni kezdett a kíváncsiság.

– Miféle kastélyról? – kérdezte.

– A Glamisi kastély, nincs messze innen. Talán hallottál már róla.

Francesca biccentett.

– Nincs túl jó híre – mondta, ahogy eszébe jutott a régi mendemonda arról, hogy pár évszázada befalazták a kastély egyik szobájába az akkori gróf sérülten született gyermekét. Állítólag azóta is keresik azt a befalazott szobát. A régi szóbeszédet azonban tetőzte egy frissebb tragédia. Tavaly a jelenlegi gróf húga épp a kastély egyik ablakából kiugorva lett öngyilkos.

– Hát nincs. – bólogatott Lottie is. – És Huntert nemrég felkereste az egyik alkalmazott. Ugyanis szerinte egy szellem kísért a kastélyban.

Ezt hallva Francesca szíve hevesen vágtatni kezdett, mégis sikerült megszólalnia úgy, hogy ne érződjön a hangján semmiféle érzelem.

– És Tristan elhitte, hogy szellemet látott?

– Dehogyis! – vigyorodott el Lottie. – Sőt valószínűleg marha nehezére esett, hogy ne üvöltse a nő képébe, hogy milyen eszement idiótának tartja. Nem is vállalta el az ügyet arra hivatkozva, hogy ő hús-vér rosszfiúkra specializálódott, nem kísértetekre. Viszont neked tökéletes ihletforrás lenne. Egy ijesztően gyönyörű kastély, aminek a történelme tele van bűnnel és erőszakkal. Odamehetnél, és kérdezősködhetnél, hátha kedved támad valamit beleszőni egy történetbe. Lenyúltam Hunter irodájából a szellemet látó nő nevét és telefonszámát. – Kiszélesedő vigyorral húzott elő a táskájából egy enyhén gyűrött fecnit, és átnyújtotta Francescának.

Francesca homlokráncolva a névre pillantott, de nem a betűket, és nem is Lottie lendületes macskakaparását látta, hanem felvillant előtte a Glamisi kastély hatalmas, soktornyos épülete a háttérben sötét, vészjósló felhőkkel, és elfogta a vágy, hogy ismét belemerülhessen abba a jól ismert, mégis minden alkalommal idegen kalandba, amit egy történet megírása jelent. Amikor megszűnik a külvilág, elhalványodnak a problémák, és semmi nem számít, csak az a fantázia, amit szavakból épít maga körül. Hirtelen úgy érezte, mintha egy láthatatlan kötél húzná a kastély felé.

Ám amikor Lottie újabb pár brownie után elköszönt, és egyedül hagyta, Francesca mégsem telefonált. A nappali asztalára ejtette a cetlit, aztán kisétált a ház mögött elnyúló kertbe.

Az üvegház ott állt szemben vele, mint egy óriási, partra vetett bálna. Az oldalán vízcseppek szánkáztak le, a párás üvegen túl a növények zöldje összemosódott. Francesca torka elszorult, mégis elindult a bejárat felé.

Mire az ajtóhoz ért, remegett a keze. Alig tudta lenyomni a kilincset, és az énje egyik fele azt kívánta, bár tényleg ne tudná lenyomni, bár beragadna az az ajtó, hogy soha többé ne jöhessen be ide. A másik fele azonban nem bírt ellenállni. Sosem bírt, amikor az üvegház közelében volt.

Belépett a szűk ajtón, és nyomban megcsapta a párás, fullasztó levegő. A lélegzetvétel olyan nehezére esett, mintha víz alá került volna. A dús, erős illatot árasztó levendulabokrok felé pillantott, és ismét elfogta a vágy, hogy kirohanjon, és soha többé vissza se jöjjön, de nem tudta megtenni.

A lábai automatikus vitték a csaphoz, letekerte a slagot, megnyitotta a vizet, majd gondosan öntözni kezdte az ágyásokat. A forró, párás levegő égette a tüdejét, a látása egy pillanatra elhomályosult. Aztán valami megváltozott…

Képtelen volt megfogalmazni, mi, de minden egyes alkalommal érezte, amikor idebent járt. A külvilág eltompult, mintha az üvegház köré egy láthatatlan burkot húzták volna, ő pedig egymaga maradt. Vagyis nem egymaga.

A szeme sarkából újra a levendulabokrok felé nézett, a kusza, hosszúkás, sötétzöld levelekre, az apró, lila virágokra. Minden idegszálával érezte, hogy nincs egyedül, és nem, ő sem hitt a szellemekben, akárcsak Lottie és Tristan, mégis tudta, hogy van itt még valami rajta kívül.

Valami, ami visszamarad a halál után.

És mintha a párás levegő megtöltődött volna elektromossággal, az üvegház mintha elsötétedett volna, hiába sütött még mindig odakint a nap. A levegő megtelt fájdalommal, haraggal, rosszallással, és Francesca úgy érezte, mintha mindez a bőrén át belekúszna a testébe, egészen a mellkasába, és ott fekete, sikamlós indáival körbefonná a szívét.

Senkinek sem beszélt arról, mit tapasztal, ahányszor belép ide. Még Lottie-nak sem. Néha attól félt, kezd elmenni az esze, és próbált véget vetni az üvegházi látogatásoknak, de újra meg újra itt találta magát, és hagyta, hogy átjárja minden szenvedés, minden indulat, amit az anyja a halálakor érezhetett.

Ha eladná a házat, talán eltűnne a fájdalom, de a lelke mélyén tudta, hogy Lottie-nak igaza van. A menekülés nem lenne megoldás.

Meglocsolta az utolsó néhány ágyást is, aztán kirohant az üvegházból. Meg sem állt, míg be nem ért a házba, majd összekuporodott a kanapén, a párától és az izzadságtól nedves ruhái kellemetlenül tapadtak a testére. Pillantása az asztalon heverő cetlire esett.

Ismét felrémlett előtte a Glamisi kastély képe, és újra érezte azt a korábbi késztetést, hogy autóba pattanjon, és odautazzon. A telefonjáért nyúlt, tárcsázta a cetlin lévő számot, közben arra gondolt, bármibe is keveredik, az úgysem sülhet el pocsékabbul annál, ahogy jelenleg érzi magát.

Következő rész

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

Ha szeretnéd elolvasni A kastély rémét, rendeld elő november 15-ig a FairBooks webshopban, 30% kedvezménnyel, és mellé még ajándékkönyvet is választhatsz:

- A kastély réme (4790 Ft helyett 3350 Ft): ELŐRENDELEM

- Felföldi rejtélyek könyvcsomag (12970 Ft helyett 8490 Ft): ELŐRENDELEM

A kastély réme a könyvesboltokban is előrendelhető:

- Libri: ELŐRENDELEM

- Bookline: ELŐRENDELEM

- Líra: ELŐRENDELEM

- Álomgyár: ELŐRENDELEM

Szeretettel várunk mindenkit a könyvbemutatón is, ami november 25-én, 15:00-17:00-kor lesz a Bookta kávézóban Budapesten, a III. kerület Margit utca 3. szám alatt. A kastély rémét úgy is elő lehet rendelni, hogy a könyvbemutatón veszitek át, így nincsen postaköltség sem. Szállítási módnak a könyvbemutatós átvételt válasszátok ki:

ELŐRENDELEM, ÉS ÁTVESZEM A KÖNYVBEMUTATÓN

Ha még ismerkednél a Felföldi rejtélyekkel:

Pipacsok - előzménynovella a Lowdeni boszorkányhajszához: ELOLVASOM

Hegek - előzménynovella a Lowdeni boszorkányhajszához: ELOLVASOM

Lowdeni boszorkányhajsza beleolvasó: BELEOLVASOK

Gyilkosság a krimifesztiválon beleolvasó: BELEOLVASOK

Minden, amit a sorozatról tudni érdemes: ELOLVASOM