Megyeri Judit - Jud Meyrin: A kastély réme

A glamisi Corner Shop egyszerre szolgált vegyesboltként, postaként és kávézóként. Francesca a járdán ácsorogva el sem tudta képzelni, hogyan fér el mindez egyetlen épületben.

Szél lebbentette meg a közeli fák leveleit, fű és földillat szállt a levegőben. Francesca végighordozta tekintetét a durván vakolt, fehérre festett falon, és elfogta valami furcsa érzés. Nem félelem, még csak nem is a szokásos lámpaláza, inkább idegesség. Azt érezte, ha belép az ajtón, már nem visszakozhat.

Pedig ez butaság! Csak egy beszélgetésre jött, bármikor beülhet az autójába, visszatérhet Montrose-ba. Ezúttal nincs kényszer, hogy írjon, nincs személyes vonatkozás, nincs bűntudat. Meghallgatja Margaret Allan sztoriját a kísértetről, utána esetleg befizet a kastélyba egy vezetett látogatásra, aztán eldönti, van-e kedve belefoglalni a helyet egy történetbe, ám ez sem nyugtatta meg teljesen.

Ennek ellenére belépett a Corner Shopba. A pult mögött álló asszony azonnal megszólította.

– Mit adhatok, kedveském? – A kerek arcán feltűnő mosoly kicsit oldotta Francesca feszültségét.

– A kávézóban találkozom valakivel.

– Menjen csak arra! – mutatott egy szűk átjáróra a nő.

Francesca biccentett, és elsietett a megadott irányba.

Annak ellenére, hogy egy bolt hátuljából nyílt, a kávézó egészen hangulatosnak tűnt. Sötétbarna asztalai voltak, a keskeny ablakokon skótkockás függöny lógott, az egyik sarokban pedig halványzöld, régimódi tálalóasztal állt. Francesca nyomban otthonosan érezte magát itt.

Beleszippantott a kávétól illatos levegőbe, aztán körülnézett. Azonnal kiszúrta Margaret Allent, mert az ő asztalán kívül mindenhol ketten-hárman ültek. Margaret fiatalabbnak tűnt, mint amilyennek Francesca a hangja alapján képzelte. A húszas évei elején járhatott, vagy talán még nem is volt húsz. Hollófekete haj keretezte keskeny arcát, smaragdzöldre festett körmeivel az asztalon heverő mobil képernyőjén dobolt, az egyik karját tetoválás díszítette.

Nem olyan lánynak látszott, mint aki szellemekről képzelődik. Persze attól még hazudni hazudhatott a kísértetről, de ha szenzációra vágyna, nem egy magánnyomozóhoz ment volna, hanem az újságokhoz.

– Margaret? – lépett oda hozzá Francesca.

– Hívj inkább Peggie-nek, a Margaretet ki nem állhatom – javította ki a lány kissé grimaszolva, majd a szemben lévő székre mutatott. – Ülj le!

– Köszönöm.

Peggie enyhén összehúzott szemmel figyelte minden mozdulatát, Francesca pedig küzdött, hogy legyűrje a zavarát, és belekezdjen a beszélgetésbe.

– Marhára nem ilyennek képzeltelek – előzte meg Peggie. – Hallottam rólad. Elkaptál tavaly egy gyilkost.

Francesca arcát ugyanúgy elöntötte a forróság, mint mindig, amikor felhozták az előző tavasszal történteket. Miután kipattant, hogy segített megoldani egy bűnügyi nyomozást, a kiadója ragaszkodott hozzá, hogy felhasználják a reklámkampányban. A könyveladásai elkezdtek rekordokat döntögetni, ahogy kiderült, hogy a Könyvesbolti gyilkosságok egy valós, meglehetősen vérfagyasztó gyilkosságsorozathoz kapcsolódik. Könyvbemutatókra, interjúkra hívták, a regényeit lefordították, és megjelentették más országokban is. Mindezt csupán amiatt, mert belekeveredett egy bűnténybe, és úgy dolgozta fel, hogy írt róla…

Francesca szívből utálta, hogy ezen múlik a könyvei sikere, de azt nem tagadhatta, hogy az előnyeit élvezi. Azt csinálhatta, amit szeret: írhatott, nem kellett más állást vállalnia. A kiadója tavaly év végén megjelentette a második regényét, amit a Montrose-i események ihlettek, a harmadikat, a hírhedt Világvége-gyilkosságokon alapulót, idén tavasszal, és már a következő kéziratának is folytak az utómunkálatai, amihez egy megoldatlan ügyet vett alapul, Alistair Wilson rejtélyes halálát. Többet keresett most, mint annak idején a könyvesboltban, a körülményeken meg igyekezett túllendülni.

– Nem én kaptam el – helyesbített –, csak segítettem.

– Ez akkor is baromi menő. Még ha nem is látszik rajtad.

Francesca próbált nem törődni a kétes bókkal. Megigazította bézs színű blúzát, amit már öltözködésnél is kicsit szűknek érzett. Biztosan a sok sütemény volt az oka, amivel Lottie mostanában tömte. Közben be kellett ismernie, hogy tényleg nem néz ki menőnek. Inkább csak egy átlagos nőnek némi súlyfelesleggel.

– Szóval a kísértet… – kezdett bele kissé ügyefogyottan, de Peggie-nek szerencsére elég volt ennyi, hogy témát váltson.

– Ja, a kísértet… Tényleg írni akarsz róla?

– Lehet.

– Okés. Egy magánhekus jobb lett volna, de így sem gáz. Sőt, még kutakodhatsz is írás közben! Egy írónak tuti mindenki szívesebben fecseg, mint egy zsarunak. – Francesca már nyitotta a száját, hogy megmondja, ő nem fog nyomozni, de Peggie töretlenül folytatta. – Szóval a kastélyban takarítok. Elég uncsi, de jó a fizu, és mellette simán tudok melózni a vállalkozásomon. – Odacsúsztatta a kezét az asztalon Francesca elé. A gyűrűsujján egy nagy ezüstgyűrű volt tele teljesen random módon elhelyezett fekete kövekkel. – Ékszereket készítek.

– Szép – jegyezte meg Francesca udvariasan, bár ormótlannak és elég csúnyának tartotta a gyűrűt.

Peggie hálás mosolyt villantott rá.

– Köszi! Még fel kell futtatnom a webshopot, csak addig gürcölök abban puccos kőrakásban. Négyen vagyunk, és minden este takarítunk azokon a részeken, ahova beengedik a látogatókat. Heti háromszor meg a család lakrészében is. Egyik alkalommal, amikor a családi lakrészbe voltam beosztva, hallottam valami zajt.

– Milyen zaj volt?

– Lépteket, aztán csapódást, talán egy ablakét. Abból a lakosztályból jött, ahol a gróf húga lakott a családjával. Pedig tudtam, hogy az mindig üres, ott nem is kellett takarítanunk. Totál olyan volt, mintha egy kibaszott horrorfilmbe kerültem volna. – Peggie megrázta a fejét, mintha ő maga is hitetlenkedne. – Fingom sincs, miért akartam megnézni. Valószínű azt gondoltam, csak képzelődöm. Szóval odamentem… És tényleg nyitva volt az ablak! Az ablak előtt meg ott állt a kísértet. Sötét volt, de így is láttam. Frankón átlátszó volt! És nem ettől állt meg bennem az ütő, hanem attól, hogy épp azelőtt az ablak előtt állt… – Peggie szeme elkerekedett, a pupillája pedig kitágult, mintha csupán az emlék is megrémisztené.

– Melyik ablak előtt? – hajolt előre Francesca.

– Azelőtt, amin tavaly kiugrott a gróf húga. És ez még nem minden… Az a kísértet rohadtul emlékeztetett rá. Szerintem ő volt az, Francesca! A gróf húgának szellemét láttam, és azonnal eszembe jutott, miket pletykálták akkoriban. Hogy nem is ugrott, hanem a férje lökte ki. Most meg a nő visszajött kísérteni. Borzalom, ugye?

Peggie megcsóválta a fejét, és Francesca jól látta, hogy lúdbőrözik a karja, az ujjaival pedig ismét dobolni kezdett a telefonján, de ezúttal jóval idegesebb mozdulatokkal. Francesca egyre kevésbé hitte, hogy hazudik.

A lány látott valamit, ami megijesztette annyira, hogy magánnyomozóra költse a pénzét, amit normál esetben bizonyára a szeretett ékszeres vállalkozásába fektetne. Francesca az üvegházra gondolt, és a saját képzelgéseire. Ki tudja, az ember elméje mi mindenre képes?

– Tavaly is a kastélyban dolgoztál, amikor a gróf húga meghalt? – kérdezte a lánytól.

Peggie bólintott.

– Nem sokkal azelőtt kezdtem, hogy beütött a szar. Előbb a férj, Blake Lorimer karambolozott, de úgy, hogy ott volt az autóban a kisfiuk is. Szegény kiskölyök nem élte túl. – Peggie egy pillanatra lehunyta a szemét. – Aztán egyszer csak Miss Caroline kiugrott az ablakon, a szobában meg csak a férje volt rajta kívül. Vagyis az a fickó legjobb esetben is hagyta, hogy a neje kiugorjon az ablakon. A legrosszabba inkább bele se gondolok.

– A rendőrség mit mondott?

– Azt, hogy Miss Caroline a fia halála miatt lett öngyilkos. De mindenki arról sutyorgott, hogy Lorimernek valahogy köze van a dologhoz, csak a család elsimította az ügyet, hogy ne legyen botrány. Miss Caroline-t mindenki szerette a környéken, mert mindig olyan nyílt és közvetlen volt velünk. Lorimer meg… szűkszavú, barátságtalan alak, és csessze meg, el tudom képzelni, hogy tényleg csinált valamit a feleségével. – Peggie kinézett az ablakon, és felszisszent. – Nézd, ő az – mutatott kifelé az utcára, ahol épp egy férfi tűnt fel. – Nem nagyon kéne erőlködnie ahhoz, hogy kinyírjon valakit, ugye?

Francesca a férfira meredt. Blake Lorimer hatalmas volt, a magassága közel lehetett a két méterhez, a mellkasa pedig olyan széles, amilyennel Francesca eddig még nem találkozott. A bicepszén megfeszült fekete pólója, zilált, kicsit hullámos, vörösesbarna haja a tarkójára hullott. Az arcát és a nyakát vékony, hosszabb-rövidebb sebhelyek borították, de nem ez volt az, amitől Francescának elakadt a lélegzete. Hanem Blake Lorimer tekintete. Még ilyen távolságból is látszott, hogy az a szempár olyan sötét, mint a kút mélye, és olyan halott, mint egy sírgödör éjszaka.

Francesca tökéletesen értette, miért hitték azt a férfiról, hogy ő ölte meg a feleségét, ő mégsem tudta elvonni róla a pillantását. Blake Lorimer olyan volt, mint egy harcos, aki nemrég tért haza a háborúból, ahol rengeteget vesztett, köztük valószínűleg a lelkét is, mégis megmaradt benne legbelül valami, egy kis fény, mintha egy majdnem csonkig égett gyertya pislákolna egy hajdanán csodaszép épület romjai között.

Francesca egészen addig követte a tekintetével, amíg Blake Lorimer be nem szállt egy fekete terepjáróba, és el nem hajtott, aztán visszafordult Peggie felé.

– Szóval? – kérdezte a lány. – Írsz róla?

Francesca Blake Lorimer sötét, halott tekintetére gondolt, és valami szokatlan, de annál erősebb vágyat érzett arra, hogy a férfi lelkének mélyére lásson. Hogy kiderítse, mi történt valójában a feleségével, aki Peggie szerint visszajár kísérteni.

– Igen. Azt hiszem, igen – mormolta, saját magát is megdöbbentve a válaszával.

Következő rész

Előző rész

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

Ha szeretnéd elolvasni A kastély rémét, rendeld elő november 15-ig a FairBooks webshopban, 30% kedvezménnyel, és mellé még ajándékkönyvet is választhatsz:

- A kastély réme (4790 Ft helyett 3350 Ft): ELŐRENDELEM

- Felföldi rejtélyek könyvcsomag (12970 Ft helyett 8490 Ft): ELŐRENDELEM

A kastély réme a könyvesboltokban is előrendelhető:

- Libri: ELŐRENDELEM

- Bookline: ELŐRENDELEM

- Líra: ELŐRENDELEM

- Álomgyár: ELŐRENDELEM

Szeretettel várunk mindenkit a könyvbemutatón is, ami november 25-én, 15:00-17:00-kor lesz a Bookta kávézóban Budapesten, a III. kerület Margit utca 3. szám alatt. A kastély rémét úgy is elő lehet rendelni, hogy a könyvbemutatón veszitek át, így nincsen postaköltség sem. Szállítási módnak a könyvbemutatós átvételt válasszátok ki:

ELŐRENDELEM, ÉS ÁTVESZEM A KÖNYVBEMUTATÓN

Ha még ismerkednél a Felföldi rejtélyekkel:

Pipacsok - előzménynovella a Lowdeni boszorkányhajszához: ELOLVASOM

Hegek - előzménynovella a Lowdeni boszorkányhajszához: ELOLVASOM

Lowdeni boszorkányhajsza beleolvasó: BELEOLVASOK

Gyilkosság a krimifesztiválon beleolvasó: BELEOLVASOK

Minden, amit a sorozatról tudni érdemes: ELOLVASOM