Megyeri Judit - Jud Meyrin: A kastély réme

Huszonhárom évvel korábban

Caroline nem értette, hogyan tud valaki, aki ennyire kicsi, ilyen hangosan bőgni. Hiába zárkózott be a szobájába, hiába tette a fejére a fülhallgatóját, és csavarta fel a hangerőt, így sem volt képes elnyomni a sírást.

Az idegesítő zaj betöltötte a kastélyt, Caroline pedig képtelen volt úgy tenni, mintha a kisbaba nem létezne. Pedig annyira szerette volna! De az ordítástól egyre jobban megrepedezett a maga köré szőtt fantáziavilág.

Aznap a bőgés a szokottnál is hangosabb volt. Caroline elcsípte a dada és a szakácsnő beszélgetését valamiféle kólikáról, ami állítólag a baba baja, Caroline-t azonban nem érdekelte, miért üvölt, csak azt akarta, hogy hagyja végre abba.

Bár a nyári szünetre kiadott leckéjével kellett volna foglalkoznia, mégis inkább kiosont a parkba. Ám a nyitott ablakokon keresztül oda is kiszűrődött a sírás, Caroline képtelen volt elmenekülni előle.

Ellenállt a kísértésnek, hogy a fülébe dugja az ujját, és ő maga is hangosan üvölteni kezdjen, mert hát az elég gyerekes viselkedés lenne. Ő pedig tíz éves volt már.

Nem gyerek, hanem nagylány.

Az anyja mondta ezt, mielőtt elment… Nyaralni! – javította ki magát azonnal, miközben a parkban rótta a sétányokat, egyre messzebb kerülve a kastélytól.

Mire a patakhoz ért, végre minden csendes lett körülötte. Leült a partra, és csak nézte, ahogy csörgedezik a kövek között a víz. Itt újra könnyedén el tudta hinni, hogy az anyja elutazott, talán épp a tengerhez, és ő is a vízben gyönyörködik, ahogy Caroline, közben meg persze szomorkodik, hogy Caroline nem lehet ott vele, hiszen mindig azt mondta neki, hogy az a legkedvesebb elfoglaltsága, amikor kettesben lehetnek ők lányok, ám mégsem vitte el sose magával azokra az utazásokra.

Így hát Caroline megtanulta, hogy értékelje azt a kevés időt, amit együtt töltöttek. Mindig örömet színlelt, amikor az anyja egy újabb szőke hajú, kék szemű babát hozott neki a legújabb utazásáról, hiába rázta ki a mozdulatlan üvegszemektől és a festett arcoktól a hideg. És mindig mosolygott, amikor az anyja azt mondta, hogy azért hozta neki ajándékba a babát, mert rá emlékeztette.

– Hát te meg mit keresel idekint, Liny?

Caroline a merengésből ocsúdva felnézett a vízről, bár nem lett volna rá szükség. Anélkül is tudta, ki talált rá, hiszen csak egyvalaki hívta Linynek. Caroline-t szörnyen idegesítette a gyerekes becenév.

– Ne nevezz Linynek! Egyébként meg azért, mert már megint bőg – húzta el a száját, mire a Fiú felnevetett, és leült mellé.

– Mert kisbaba. Nekik az a dolguk.

– Hát akkor csinálja máshol! Bőgjön máshol!

– A kishúgod – figyelmeztette a Fiú a valóságra, de olyan megértő hangon, hogy Caroline nem volt képes mérges lenni amiatt, hogy egyetlen mondattal szétzúzta a fantáziavilágát. Csak a szeméből buggyantak ki a könnycseppek.

– De én nem akarom, hogy a húgom legyen! – hüppögte, aztán dühösen elmaszatolta a könnycseppeket az arcán.

A Fiú felsóhajtott, és átkarolta a vállát, mint mindig, amikor kettesben voltak.

– Azon, amin nem változtathatsz, kár töprengeni. Inkább hozd ki a legjobbat a helyzetből.

– Egy bőgőmasinában nincsen semmi jó – biggyesztette le Caroline a száját, de a Fiú csak elvigyorodott.

– Ó, nem is arra gondoltam! Hanem eszembe jutott az az ötezer darabos kirakó, amit annyira akartál, de nem vettek meg neked. Vajon el tudod érni, hogy mégis megkapd?

A Fiú szeme pajkosan megcsillant. Caroline először nem értette, mit akar mindezzel, mi köze ennek a kastélyt betöltő állandó síráshoz, aztán lassan rádöbbent, hogy a Fiú kihívás elé állította. Ő pedig sosem bírt ellenállni a kihívásoknak.

– Még ezen a héten meg fogom kapni azt a kirakót – jelentette ki magabiztosan, majd a következő napokat azzal töltötte, hogy a könyörgéstől kezdve a könnyekig mindent bevetve rávette a nagyanyját a kirakó megvásárlására.

Alig három nap múlva már ott is volt az új játék a szobájában. Caroline elérte, amit akart, ráadásul imádott kirakózni, imádta, ahogy az apró darabkákból az ő keze által összeáll valami nagy és csodaszép, ám csalódottan jött rá, hogy a puzzle nem okoz akkora örömet, mint várta.

Előbb arra gondolt, hogy amiatt, mert feltámadt a lelkiismerete. De aztán magába nézett, és rájött, hogy egyáltalán nem zavarja a kirakó megszerzésének módja. Épp ellenkezőleg. Sokkal inkább örömet okozott neki az, amíg elérte, amit akart, mint az, amit meg akart kapni. Ez pedig nagyon furcsának tűnt. Szinte szégyellnivalóan furcsának.

Ám amikor következő héten a Fiú újra kihívás elé állította, ő ismét nem bírt ellenállni neki, sőt ő maga is elkezdett próbatételeket kitalálni a Fiúnak, és miközben az egymásnak adott titkos feladatokat oldották meg, észrevétlenül tovasuhant a nyár. Az első nyár azután a borzalmas tavasz után, amikor az anyja meghalt, miközben megszülte a kishúgát.

Következő rész

Előző rész

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

Ha szeretnéd elolvasni A kastély rémét, rendeld elő november 15-ig a FairBooks webshopban, 30% kedvezménnyel, és mellé még ajándékkönyvet is választhatsz:

- A kastély réme (4790 Ft helyett 3350 Ft): ELŐRENDELEM

- Felföldi rejtélyek könyvcsomag (12970 Ft helyett 8490 Ft): ELŐRENDELEM

A kastély réme a könyvesboltokban is előrendelhető:

- Libri: ELŐRENDELEM

- Bookline: ELŐRENDELEM

- Líra: ELŐRENDELEM

- Álomgyár: ELŐRENDELEM

Szeretettel várunk mindenkit a könyvbemutatón is, ami november 25-én, 15:00-17:00-kor lesz a Bookta kávézóban Budapesten, a III. kerület Margit utca 3. szám alatt. A kastély rémét úgy is elő lehet rendelni, hogy a könyvbemutatón veszitek át, így nincsen postaköltség sem. Szállítási módnak a könyvbemutatós átvételt válasszátok ki:

ELŐRENDELEM, ÉS ÁTVESZEM A KÖNYVBEMUTATÓN

Ha még ismerkednél a Felföldi rejtélyekkel:

Pipacsok - előzménynovella a Lowdeni boszorkányhajszához: ELOLVASOM

Hegek - előzménynovella a Lowdeni boszorkányhajszához: ELOLVASOM

Lowdeni boszorkányhajsza beleolvasó: BELEOLVASOK

Gyilkosság a krimifesztiválon beleolvasó: BELEOLVASOK

Minden, amit a sorozatról tudni érdemes: ELOLVASOM