6 tanács, hogyan fogadd és hogyan dolgozd fel a kritikát

A múlt heti posztomnál felmerült az írók felelőssége is annak kapcsán, hogy az olvasók egyre kevésbé szeretnek magyar szerzők könyveiről véleményt megfogalmazni. Én is tapasztalom persze, hogy vannak írók, akik nagyon rosszul, néha egyenesen támadóan reagálnak mindenféle negatív véleményre. Ezzel pedig nem csak a saját hírüket rontják, hanem általánosságban is minden magyar íróét. Tudom persze, hogy nehéz szembesülni a kritikákkal, de úgy gondolom, hogy meg lehet tanulni kezelni ezt. Az én tanácsaim a következőek az íróknak:

Magánkiadás - Lehet jól csinálni?

Az elmúlt hetekben ismét láttam két-három vérre menő vitát a magánkiadásról, miközben a neten szörföltem. Arról már leszoktam, hogy ilyenkor kommenteljek, mert nem látom értelmét. Nagyon-nagyon ritka az olyan eszmecsere, ami megmarad annál, hogy a felek kifejtik a saját érveiket, és meghallgatják a másikat, esetleg megpróbálnak belehelyezkedni az ő szemszögébe is. Ehelyett elmennek személyeskedés és sárdobálás felé, általában mindkét oldalon. Az ilyen stílus meg engem idegesít. Véleményem persze van, amit most megpróbálok hasznosan kifejteni. :)

Író - blogger etikett: Miként fogadj el recenziós felkérést szerzőktől, és miként ne?

E.K.Mindaleth nemrég megkeresett, hogy szeretne írni egy cikket az író - blogger etikettről, mivel nemigen lehet erről a témáról olvasni sehol, pedig sok mindenkinek (bloggereknek és az íróknak egyaránt) hasznos lenne. Ő a bloggerek oldaláról járta körül a témát, itt olvashatjátok a cikkét: Miként kérj fel recenzióra bloggereket, és miként ne? Engem pedig megkért, hogy írjak az írók szemszögéből. Azt gondolom, fontos erről beszélni, hiszen rengeteg alkalommal a rossz kommunikáció miatt válik a recenziós felkérés negatív élménnyé mind az íróknak, mind a bloggereknek, ezért örömmel elfogadtam a felkérést.

Egy csapatban játszunk

A múlt heti videós bejegyzésemben már érintettem ezt a témát (Hogyan olvashattok tőlem ezután?), de úgy gondolom, erről nem lehet eleget beszélni. Mert bizony mi, írók és ti, olvasók egy csapat vagyunk. Egyikünk sem létezhet a másik nélkül, hisz olvasók nélkül egy író nem sokra megy, míg írók hiányában meg könyvek nem lesznek, amiket az olvasók a kezükbe vehetnek. A cél tehát közös.

Hogy támogathatod az írókat? És hogy ártasz nekik?

Az a helyzet, hogy nagyon-nagyon nem akartam megírni ezt a posztot. Sokáig úgy gondoltam, hogy jobb, ha ezzel a témával nem foglalkozom, mert megoldás úgysincs rá, az indulatokat meg minek gerjesszem tovább, de aztán meggondoltam magam. A téma a könyvek illegális terjesztése lesz, bár igyekszem nem kizárólag erről írni. Össze szeretném ezt kapcsolni egy másik területtel is. Azzal, hogy mit tehetsz akkor, ha nincs kereted megvenni egy író könyvét, mégis olvasni és támogatni szeretnéd.

Írósarok: Erotikus jelenetek

Tudom, ez a téma eléggé megosztó. Van, aki szereti, van, aki ki nem állhatja. Abban is nagyon megoszlanak a vélemények, hogy mi az ideális mennyiség. Én azt gondolom, kinek ez, kinek az. Erre nem létezik szabályszerűség, ez szimplán ízlés kérdése. Mondom ezt úgy, hogy nagyon is támogatom az írástechnikát. Szerintem fontos megismerni a írástippeket, és alkalmazni azokat, amiket jónak, hasznosnak gondolunk. És egy pillanatig sem vitatkozom azzal, hogy vannak olyan szabályszerűségek, amiket (kiváltképp zsánerirodalomnál) alkalmazni is kell. A szexjelenetekre viszont szerintem nehéz ráhúzni egy általános sémát, amit minden romantikus szálat tartalmazó regénynek követnie kellene.

Írósarok - A kézirat elengedése

Nemrég az egyik Facebook csoportban (HazaÍrók) megkérdezték, kinek mi a legnehezebb feladat az írás során. Akkor elgondolkoztam ezen, és eszembe is jutott több minden. Legelőször a fülszöveg, aztán a javítás, de még a szexjelenetek is beugrottak, mert mindegyiknél minden alkalommal nem kevés hajszálat elhullatok, mire úgy összehozom őket, hogy meg is legyek elégedve velük. (Már maga az megérne egy külön posztot, mennyire megszenvedek minden egyes szexjelenettel. Komédiába illő a folyamat. :D) De aztán rájöttem, hogy annak ellenére, hogy küszködök velük, kissé mazochista módon mégis élvezem írni őket. (Még a fülszöveget is!)

Van viszont valami, ami tényleg nehezemre esik, erre pont a múlt héten döbbentem rá, miután megjelent a Csontvázak a szekrényben. Ez pedig nem más, mint a regény elengedése.

Írósarok: Az író, mint egyszemélyes vállalkozás

Nemrég elkezdtem üzleti témájú podcasteket hallgatni. Eredetileg csak azért, mert a Csontvázak a szekrényben egyik főszereplője, Alex a családja vállalkozását igazgatja, a munkája pedig lényeges szerepet játszik a történetben, és komoly konfliktusforrás számára. Emiatt akartam kicsit jobban belelátni a vállalkozók világába. Megfelelően akartam árnyalni Alex karakterének ezt a részét is.

Évértékelés - 2020

Első alkalommal írok ilyen posztot, de azt hiszem, ez az év megköveteli, hogy összegezzünk, és számba vegyük a jó dolgokat is, ne csak a rosszakat.

Úgy léptem be 2020-ba, hogy tudtam, végleg felhagyok a pályázgatással és a hagyományos kiadó kereséssel. Előtte két és fél évig próbálkoztam. Rengeteg pályázaton vettem részt, rengeteg kiadónak küldtem szét a regényeimet, bízva abban, hogy lesz valaki, aki meglátja a történeteimben a lehetőséget, de nem volt. (Itt a hagyományos kiadásról beszélek, ahol a kiadó megveszi a kéziratot a szerzőtől, és kiadja.) Eléggé makacs vagyok, és eléggé hiszek magamban és a regényeimben is, így a magánkiadás mellett döntöttem. (Magánkiadás: a szerző fizet egy kiadónak, aki megjelenteti a könyvet, a bevételen pedig osztoznak.) 2019 decemberében találtam meg a NewLine Kiadót, így a 2020-as évet már azzal kezdtük, hogy terveztük a Rózsakői rejtélyek sorozatom első részének, a Holttest az Ambróziában című regényemnek a kiadását.

Az én történetem - A magánkiadás

Az utóbbi napokban több helyen is láttam olyan felszólalásokat, hogy ha az író fizet a kiadásért (ez a magánkiadás), akkor a műve csakis szar lehet, hisz nem kellett egy hagyományos kiadónak sem. Szerintem ezt így nem lehet kijelenteni. Nem minden magánkiadásban megjelent regény rossz, és nem minden hagyományos kiadású könyv jó. A világ nem ennyire fekete-fehér. Árnyalatok vannak, egyéni írói utak vannak. Butaság minden könyvet és minden írót egy kalap alá venni. Hadd meséljem el az én történetemet!