A könyvek születése és a munka, ami mögötte van

Alig telt el tíz nap, mióta megjelent A tetováló, és máris kikerült az internetre, másik két FairBooksos e-könyvvel együtt. Dühös vagyok és csalódott. Mert valaki ezzel megint lenullázta a munkánkat, amit a könyveinkbe fektetünk. És nem csak az írók munkáját, hanem az összes szakemberét, aki a regényeink megjelenéséhez hozzájárul.

Boldogságra kényszerítve - 4. rész

Gilbert a kijelzőre bámult. Amikor belekukkantott a frissen beérkezett jelentkezésekbe, fogalma sem volt róla, hogy az exfeleségét is köztük találja. Anne Black. Ezek szerint újra a leánykori nevét használja. Gilbert nem is értette, miért lepődik meg.

A múlt bűnei - 26. rész

 – Mondtam, hogy ne foglalkozz most ezzel! – ingatta a fejét Kate, amikor másnap reggel Fanny bevitt a kávézóba egy nagy adag süteményt. – Volt időd egyáltalán aludni?

Elég legyen a marketingből!

"Most már elég legyen!"
Egy hölgy a minap szó szerint ezt írta nekem, amikor az egyik csoportomban a @mindenki taget használtam, vagyis megjelöltem az összes csoporttagot, hogy lássák a bejegyzésemet a hamarosan megjelenő Boldogságra kényszerítve regényemről.
Most hagyjuk a hölgy nem túl kedves stílusát, ezúttal inkább egy kis bepillantást akarok nektek adni abba, hogy miért is használunk ki mi írók minden adódó lehetőséget (többek közt a mindenki taget is), hogy eljuttassuk hozzátok a posztjainkat.

Boldogságra kényszerítve - 3. rész

Három hónappal korábban

A bedeszkázott ablakú tornatermet évek óta nem használták rendeltetésszerűen, ennek ellenére a labdák gumiszaga, az izzadság és az izzadásgátló dezodorok egyvelege annyira beleette magát a falakba, hogy még mindig érződött. Vagy legalábbis Nini érezni vélte.

A múlt bűnei - 25. rész

Az eget néhány óra leforgása alatt sűrű, sötét felhők lepték el, és úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntenék. A kórház udvarában magasló fák lombjába bele-beletépett a szél, villám villant és úgy mennydörgött, hogy beleremegtek az ablakok.

Boldogságra kényszerítve - 2. rész

Az íróasztal előtt ülő ősz hajú nyomozó mintha kényelmetlenül feszengett volna a székben, tekintete ide-oda reppent az iroda berendezésén. Először a falra szerelt kijelzőket vette szemügyre, aztán a praktikus fémszekrényeket, végül az ablakpárkányon burjánzó páfrányt, ami kizárólag Gilbert titkárának köszönhette, hogy nem száradt ki már réges-régen.

A múlt bűnei - 24. rész

James berángatta a házba Fannyt, és abban a pillanatban, ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, Fanny dühödten a férfinak támadt.
– Hogy voltál képes otthagyni egy gyilkossal?! – kiáltotta, és legszívesebben tíz körmével esett volna neki a férfi arcának.

Boldogságra kényszerítve - 1. rész

Prológus

A sötét szobában csak körvonalak látszódtak. Marcy ügyelt rá, hogy minden este gondosan behúzza a függönyöket; így a férfi csak egy árnyéknak tűnt, amikor belépett az ajtón.
– Ébren vagy? – kérdezte, de Marcy összeszorította a száját, és görcsösen markolta a takarót.

A múlt bűnei - 23. rész

tanyaház a falutól távolabb állt, egy zöld mező közepén. Fedett tornác futott végig az oldalán, mellette fűzfa magasodott, lecsüngő ágai között kopottas paddal. A gyepen nagy, lapos kövek girbegurba ösvényt alkotva vezettek a bejáratig.

A múlt bűnei - 22. rész

– Hogy mit csináltak?! – kiáltott fel Fanny.
– Összeverekedtek a rendőrség folyosóján. Pontosabban, a bátyád addig hergelte Kougar nyomozót, míg kapott tőle pár pofont.

Író - blogger etikett: Miként fogadj el recenziós felkérést szerzőktől, és miként ne?

E.K.Mindaleth nemrég megkeresett, hogy szeretne írni egy cikket az író - blogger etikettről, mivel nemigen lehet erről a témáról olvasni sehol, pedig sok mindenkinek (bloggereknek és az íróknak egyaránt) hasznos lenne. Ő a bloggerek oldaláról járta körül a témát, itt olvashatjátok a cikkét: Miként kérj fel recenzióra bloggereket, és miként ne? Engem pedig megkért, hogy írjak az írók szemszögéből. Azt gondolom, fontos erről beszélni, hiszen rengeteg alkalommal a rossz kommunikáció miatt válik a recenziós felkérés negatív élménnyé mind az íróknak, mind a bloggereknek, ezért örömmel elfogadtam a felkérést.

A múlt bűnei - 21. rész

Alexander a szokásosnál is gyorsabban száguldott Ivybridge-be, és nyugtalanul csengetett be Fanny házába. Amikor a nő megjelent a kapuban, nem is kő, hanem egy egész szikla gördült le a szívéről.

A múlt bűnei - 20. rész

Fanny alig tudta elmondani, mi történt előző nap, máris kitört a káosz. Az anyja a kezét tördelve szipogott, Tamara hangosan zokogott, és ettől az ikrek is elkezdtek pityeregni. Csak az apja hallgatott komoran, és Rupert, az unokaöccse, akinek általában be sem állt a szája.

A múlt bűnei - 19. rész

Miután Alexander bevitte a kapitányságra Adamet, Fanny még sokáig járkált az üres házban, és nézte a falon függő fotókat. Az unokaöccsét, az unokahúgait, Tamarát, és... Adamet. Úristen, a saját bátyja!

A múlt bűnei - 18. rész

Fanny folyton az ablakra pillantott, amikor a konyhában volt, pedig a törött üveget már jó néhány órája kicserélték. Míg a szorgalmasan dolgozó mestert kerülgette, azon merengett, hogyan lesz képes újra nyugodtan aludni, hisz még fényes nappal is összerezzent a váratlan zajokra. Ennek ellenére konokul elhatározta, hogy senki nem fogja elüldözni Ivybridge-ből, még akkor se, ha éjjel egyetlen percre se tudja lehunyni a szemét.

A múlt bűnei - 17. rész

Fanny felszisszent, ahogy a törölköző hozzáért a mellkasán húzódó hosszú véraláfutáshoz. A mozifilmek autós-üldözős jeleneteiben miért nem említik soha, hogy ennyire fájdalmas, ha fékezésnél a biztonsági öv az ember húsába vág? De legalább ennyivel megúszta, és egy ilyen nap után ez kész csodának tűnt.

A múlt bűnei - 16. rész

– Nem, az ki van zárva! Nem lehetett Ron! – ismételgette Fanny hajthatatlanul, mint egy mantrát. – Tudom, hogy ő sose tenne ilyen. Nem ártana nekem.

A múlt bűnei - 15. rész

A főnöke nem repesett az örömtől, amikor Alexander elmesélte neki, hogy áll az ügy.
– Tehát van egy áldozatunk – sorolta a tényeket Arrington pikírten –, akinek a gyilkosához egy hajszálnyival sem kerültünk közelebb. Illetve lett egy újabb hullánk, akit egyelőre nem tudtunk azonosítani sem, nem hogy arra rájönni, ki ölte meg.

A múlt bűnei - 14. rész

Miután Blockhardt elment, Alexander leballagott a büfébe egy kávéért. Beállt a sorba, ami ezúttal egészen rövid volt, így hamar hozzájutott egy nagy adag, gőzölgő pohár feketéhez – épp időben, ugyanis a fejfájása újult erővel támadt. Míg kávéval a kezében visszafelé baktatott az irodájába, összefutott Anna Ruzovskyval.

A múlt bűnei - 13. rész

Fanny azt füllentette Kate-nek, hogy egyenesen hazamegy, pedig esze ágában sem volt. Felhajtott az Exeterbe vezető országútra, és meg sem állt a Melbourne Streetig. Alexander háza előtt ott állt az ismerős terepjáró, leparkolt mögötte, kiszállt, és a bejárathoz lépett. A kapucsengőtől egy centire azonban megtorpant az ujja.

Hírek, várható megjelenések

Aki követi a Facebook oldalamat, nézi a videóimat, már mindezt hallotta, de jobbnak láttam, ha egy bejegyzésben is összegyűjtöm a megjelenésekkel és minden egyébbel kapcsolatos híreket.

A múlt bűnei - 12. rész

– Ez egy féreg! – sziszegte Kate. 
Ő talált rá Neil Rawen cikkére az interneten, és délután már ezzel várta Fannyt. Az írás nem volt túl hosszú, de így is bőven akadtak benne kétértelmű megjegyzések. Többek között az, hogy James nem halt meg, csak elmenekült, biztosan azért, mert annak idején belekeveredett valami törvénytelenbe.

Olvass bele 1. - Holttest az Ambróziában

Flóra ösztönösen felsikoltott, amikor az autó szinte a semmiből mellettük termett.
Szürke volt, talán Skoda, sötétített ablakokkal, és Flóra első pillanatban azt hitte, előzni akar, csak véletlenül túl közel jött hozzájuk. Aztán a sofőr feléjük rántotta a kormányt, és ezzel minden tévhitet eloszlatott. Le akarta szorítani őket az útról!

A múlt bűnei - 11. rész

Alexander nyaktörő sebességgel száguldott az elhagyatott utakon. Az eget fekete fellegek borították, a terepjáró fényszórója volt az egyetlen világos pont a sötét éjszakában.

A múlt bűnei - 10. rész

Alexander már az autóban ült, amikor megcsörrent a mobilja, és meglepetten látta, hogy az apja hívja. Erős volt a kísértés, hogy ne vegye fel a telefont, de aztán győzött a kíváncsisága.

A múlt bűnei - 9. rész

Fanny sokáig szorongatta kezében a papírt, és fogalma sem volt róla, mit gondoljon. Olyan, mintha fenyegetés lenne, mégsem érezte annak. Mintha hiányos lett volna a levél, nem tartalmazta a leglényegesebb elemet: a megfélemlítést – nem írták bele, mi lesz, ha mégsem felejt.

A múlt bűnei - 8. rész

Alexander beállt a büfé előtt kanyargó, hosszú sorba, és savanyúan állapította meg, hogy nem ő az egyetlen a rendőrségen, aki képtelen elkezdeni a napját egy csésze kávé nélkül.

A múlt bűnei - 7. rész

Másnap Fannyt az exeteri rendőrségről hívták, és megkérték, menjen be. A kapitányságon egy tágas irodába vezették, és rövid várakozás után tökéletesen szabott öltönyt viselő férfi lépett be az ajtón.

A múlt bűnei - 6. rész

Fannynak különösen hosszú napja volt, rég nem érezte magát ennyire kimerültnek, mégsem tudott elaludni. Összekuporodott a kanapén, bekapcsolta a tévét, de semmit sem fogott fel a műsorból.

A múlt bűnei - 5. rész

– Kougar nyomozó itt járt tegnap – kezdte Kate, és olyan nyugtalanul nézett, hogy Fanny biztosra vette, Alexander nem csupán egy kávéra ugrott be.

A múlt bűnei - 4. rész

Simon Fellow Londonban dolgozott, az ügyészségen. Alexander elment kikérdezni a kollégáit és a barátait, de senki sem tudott semmit. Úgy gondolták, nyaral valahol a spanyol tengerparton, nem sejtették, hogy valójában Exeterben tartózkodott. Fellow egyedül élt, egy elegáns környéken lévő, tágas lakásban. Alexander tüzetesen átkutatta, de nem talált semmit, ami nyomra vezette volna.

Egy csapatban játszunk


A múlt heti videós bejegyzésemben már érintettem ezt a témát (Hogyan olvashattok tőlem ezután?), de úgy gondolom, erről nem lehet eleget beszélni. Mert bizony mi, írók és ti, olvasók egy csapat vagyunk. Egyikünk sem létezhet a másik nélkül, hisz olvasók nélkül egy író nem sokra megy, míg írók hiányában meg könyvek nem lesznek, amiket az olvasók a kezükbe vehetnek. A cél tehát közös.

A múlt bűnei - 3. rész

Fanny másnap nem látta a faluban a fekete terepjárót, és megkönnyebbülten lélegzett fel – már nem kell attól tartania, hogy találkozhat Alexanderrel Ivybridge-ben.

Hogyan olvashattok ezután tőlem? VIDEÓS TARTALOM!

Az van, hogy a hétvégén felszívtam magam, és elhatároztam, hogy a hatalmon lévő, hozzá nem értő, könyvet talán sosem olvasó ... Ide most képzeljetek egy sípolást, mert nyomdafestéket nemigen tűr, ahogy nevezném őket. (Igen, az f betűs szó az első, aztán még pár szinonima.) Szóval kitaláltam három változtatást, aminek a segítségével én továbbra is írhatok, ti pedig továbbra is olvashattok tőlem. Olyanokon is kénytelen vagyok módosítani, amiken eddig nem akartam (pl. ingyenesen olvasható történetek), de nincs más megoldás sajnos. A részletek a videóban:

Éjszakai futás

London, Anglia
Január 7., kedd, 20:15

– Az isten szerelmére, Tony! Ma van a keresztfiad születésnapja! Azt ne mondd, hogy már menni is akarsz, holott alig húsz perce jöttél.

A múlt bűnei - 2. rész

Fanny esze minduntalan Alexander szavain járt. Borzasztó halál lehet egy malomkerék alá szorulva megfulladni! Szerencsétlen fickó talán önszántából ugrott a patakba, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, ám a kerék már nem engedte szabadulni. Fanny enyhén émelyegve próbálta elűzni a haragoskék vízben fuldokló, vergődő alak képét.

Hogyan tovább?

Nem szoktam politika témát felhozni itt az oldalon, de most muszáj. Döbbenten figyelem az eseményeket. Nem és nem bírom elhinni, hogy tényleg megtörténhet ilyen. Hogy pár nap alatt ennyi ember életét, jövőjét teheti tönkre a kormány egyetlen elsietett, átgondolatlan, szakmaiságot minden szinten nélkülöző döntéssel.

A kurátor halála

Edinburghi Krónikák szerkesztősége
November 30. kedd, 15:15

A szürke égen vastag felhők úsztak, mintha bármelyik pillanatban eleredhetne a hó. Lottie kibámult a szerkesztőség ablakán, és azt kívánta, bárcsak tényleg havazna, és beborítaná a várost a fehér lepel elfedve mindent, ami rút. De Edinburghben ritkán havazott. A rútságokat pedig ritkán sikerült teljesen eltüntetni.

Egyik kedvenc részem A múlt bűneiből


Erikától kaptam ezt a szép képet A múlt bűnei két kiadásáról, és gondoltam, megmutatom mellé az egyik kedvenc részemet is a könyvből. De előbb egy kis múltidézés!

Facebook nélkül

Biztosan mind hallottatok már róla, hogy a Facebook és az Instagram anyacége, a Meta kivonulhat Európából, így Magyarországról is. Ez igen nehéz helyzetbe hozna minket, írókat, hisz a többségünk ezeken a közösségi média felületeken keresztül tartja veletek, olvasókkal a kapcsolatot.

A múlt bűnei - 1. rész

Tíz évvel korábban

A zivatar, amit az újságok később az „évszázad vihara”-ként emlegettek, váratlan erővel csapott le a tóban fürdőző társaságra. Az erős szél kidöntött egy korhadásnak indult fát, az nekicsapódott a kávéház teraszának, és hatalmas robajlással összeroppantotta a tetőt. A lámpák pislákolni kezdtek, majd elsötétült minden. A csillagok rég eltűntek a sötét felhők felett, és a korábban békés tó hullámai a parti fövenyt csapkodták; a kis csapat pánikolva menekült.

Gyilkosság a krimifesztiválon 5.

Montrose, Skócia
Április 20., szerda, 21:55

Tristan mellkasa fájdalmasan összeszorult attól, hogy ilyen állapotban látja Kelsey-t. Amikor az előbb megállt a motel előtt, és észrevette a rendőrautót a parkolóban, automatikusan indult el hátra. Azt gondolta, a hátsó ajtón besurranhat úgy, hogy ne vegyék észre a zsaruk. Nem volt kedve megmagyarázni a jelenlétét. Az épület sarkánál befordulva azonban meghallotta a hangos zihálást, és rohanni kezdett. Már akkor tudta, hogy Kelsey az, amikor még nem is tudta kivenni a nő görnyedt alakját a padon. Aztán közelebb ért, és azonnal a retinájába égett a kép, ahogy Kelsey előre-hátra dülöngélve próbálja visszaszerezni az irányítást a teste felett. Gondolkodás nélkül guggolt le elé, és kezdett el halk, megnyugtató szavakat mormolni, pedig legszívesebben üvöltött volna.

Gyilkosság a krimifesztiválon 4.

Montrose, Skócia
Április 20., szerda, 21:20

Ahogy Lottie belépett a motel hátsó bejáratán Colinnal a nyomában, azonnal szembe találta magát az anyjával. Susan Kelsey először a nyomozóra nézett, aztán rá, a homloka mély ráncokba szaladt.
– Édes istenem, Lottie! – szisszent fel. – Mondd, hogy nem ártottad bele magad megint egy rendőrségi ügybe!

Gyilkosság a krimifesztiválon 3.

Balnaboth, Skócia
Április 20., szerda, 20:55

– A fenébe! – üvöltötte Tristan, amikor a zuhanyból folyó víz mindenféle átmenet nélkül melegből jéghideggé vált. Nem először fordult ez elő, már számíthatott volna rá, de annyira csapongtak a gondolatai, hogy el is feledkezett róla.

Gyilkosság a krimifesztiválon 2.

Montrose, Skócia
Április 20., szerda, 20:20

– Te találtad meg a holttestet? – állt meg nem sokkal később Colin McBride, az egyik helyi nyomozó Lottie mellett, és még egy pillanatra a vállára is fektette a kezét, mintha meg akarná nyugtatni, de aztán gyorsan el is húzta.

Gyilkosság a krimifesztiválon 1.

Montrose, Skócia
Április 20., szerda, 19:45

A Sharky’s dugig volt vendégekkel. Az összes vörösesbarnára pácolt bokszban és asztalnál ültek, de még az összevissza karistolt bárpultnál is könyököltek páran. Lottie elfintorodott. Épp azért jött minden este ebbe az eldugott, kissé ütött-kopott kocsmába a golfpálya mögé, hogy elszabaduljon az emberek elől, de úgy tűnt, aznap nincs szerencséje.

Olvasósarok: Milyen is a halál kémiája?

Rég született bejegyzés az olvasósarokba, ám újra előveszem ezt a rovatot is. (A korábbi bejegyzéseket itt találjátok.)
Egy olyan könyvről írok most, aminek már a címe azonnal megfogott, tulajdonképp kizárólag ezért vettem meg. A borítója viszont kevésbé vonzó. Nagy szerencse, hogy én elsősorban nem a borítóra, hanem a címre és a fülszövegre megyek rá, így ez nem tartott vissza a vásárlástól.

A tetováló - 4. rész

 – Foglaljuk össze, mit tudunk – nyitotta meg Morris a sebtében összehívott megbeszélést az irodájában. – A tetovált bőr nem hamisítvány, egy embertől származik, aki még élt, amikor levágták róla.
Lily ezt hallva folyton úgy érezte, mintha valami keserű szirupot kellene lenyelnie, aminek az ízétől képtelen szabadulni, és a szobában körbenézve megállapította, hogy nem ő az egyedüli, aki így van ezzel. Heather elfintorodott, Morris arca is fehérebbnek látszott a szokásosnál, és még Fitzpatrick önelégült mosolya is eltűnt.

A tetováló - 3. rész

Hajnali négy múlt csupán, de Lily képtelen volt tovább az ágyban maradni. Az utóbbi pár órában hol ébren forgolódott, hol egy kicsit elszundított, hogy aztán újra felriadjon. Pedig nem álmodott rosszat. Igazából az álomig sem jutott el. Mintha az előző nap eseményei annyira befészkelték volna magukat a fejébe, hogy még elaludni se tudna tőlük elég mélyen.

A tetováló - 2. rész

Lily lefagyva meredt a tetoválásra. Gyomrában felkavarodtak a korábban megivott koktélok, a torkát marta a sav. Majd észbe kapott. Kioldotta a mobilja billentyűzárját, kikereste Raffaele számát a listából, és felhívta. Aztán egyre hevesebben dübörgő szívvel hallgatott, ám a telefon nem csöngött ki.
Merev ujjakkal nyomta ki a hívást. Nyelt egyet, mert hirtelen úgy érezte, mintha a torka duplájára dagadt volna. Utoljára akkor beszélt Raffaele-lel, amikor Livignóban járt. Azóta sok minden történhetett. Akár csapdába is ejthette valaki a férfit, hogy levágja a válláról azt a tetoválást. De az anyjáék csak szóltak volna, ha Raffaele megsérül, vagy nyoma veszik... Észrevették volna, hacsak...

Az elmúlt hónap legnépszerűbb bejegyzései