Évértékelés - 2020

Első alkalommal írok ilyen posztot, de azt hiszem, ez az év megköveteli, hogy összegezzünk, és számba vegyük a jó dolgokat is, ne csak a rosszakat.

Úgy léptem be 2020-ba, hogy tudtam, végleg felhagyok a pályázgatással és a hagyományos kiadó kereséssel. Előtte két és fél évig próbálkoztam. Rengeteg pályázaton vettem részt, rengeteg kiadónak küldtem szét a regényeimet, bízva abban, hogy lesz valaki, aki meglátja a történeteimben a lehetőséget, de nem volt. (Itt a hagyományos kiadásról beszélek, ahol a kiadó megveszi a kéziratot a szerzőtől, és kiadja.) Eléggé makacs vagyok, és eléggé hiszek magamban és a regényeimben is, így a magánkiadás mellett döntöttem. (Magánkiadás: a szerző fizet egy kiadónak, aki megjelenteti a könyvet, a bevételen pedig osztoznak.) 2019 decemberében találtam meg a NewLine Kiadót, így a 2020-as évet már azzal kezdtük, hogy terveztük a Rózsakői rejtélyek sorozatom első részének, a Holttest az Ambróziában című regényemnek a kiadását.

Ezüst

A szúnyoghálós ajtó tompán kattant, ahogy Margit kinyitotta, és Ezüsttel a nyomában kisétált a teraszra. Igazából nem is terasz volt, hanem veranda, gerendás mennyezettel, fehérre festett oszlopokkal, amik között petúniák lógtak nagy, barna cserepekben. Ezüst puhán leugrált a kertbe vezető lépcsőn, Margit pedig egy pillanatra a vörös virágszirmokra bámult, amik mintha vibráltak volna a forróságtól.

Könyvrendelés

Egy ideje már tőlem is meg tudjátok vásárolni a könyveimet, de most ehhez készítettem egy Google Formot is, aminek a segítségével könnyebben le tudjátok adni a rendeléseiteket. Mindegyik könyvhöz jár könyvjelző, és igény szerint dedikálom is őket.

4 érdekesség a 4 nap múlva megjelenő Lowdeni boszorkányhajszáról

Nagyon szerettem írni a Lowdeni boszorkányhajszát. Szerettem belemerülni a történetbe, együtt kalandozni és csatározni Lottie-val meg Tristannel. Ezer apró szállal kötődöm a regényhez, ezer apró élmény ért írás közben. Ezek közül mesélek el most nektek négyet.

Rózsakő - A háttér: Helyszínek

Pár napja elkészült a Lowdeni boszorkányhajsza végleges kézirata, hamarosan megy a nyomdába, így újra elővettem a Rózsakői rejtélyeket. A sorozat második részének közel a fele készen van, így csak folytatnom kell. Meg persze újra belerázódni Ben, Flóra, Alex, Liza és a többi szereplő mindennapjaiba. Jó ötletnek tűnt kicsit nosztalgiázni írás előtt, előszedtem hát azt az öt helyszínt az első kötetből, amik nem csak a regény szempontjából fontosak, hanem egyik-másik nekem is sokat jelent. Fényképes beszámoló következik! :)

Boldogan éltek - 24. fejezet


A péntek délutáni művészettörténet óra kínszenvedés volt. Alinda csak azért ment be, mert nem akart hiányozni, de közben alig bírt egy helyben ülni, és egyáltalán nem tudott Landon professzor előadására figyelni. Pedig a tanárnő mindig érdekes órákat tartott, bizonyára most sem volt ez másképp, de Alinda gondolatai kizárólag a windsori motelben történtek és Kerry körül jártak. Nem tudta elhinni, hogy a barátnője elmenekült, amikor meglátta őket. Hát nem érti, hogy azért keresik, mert segíteni akarnak neki?! Alindát már nem csak az aggodalom kínozta. Az is fájt neki, hogy Kerry nem fordult hozzá a bajban. Hogy nem bízott meg benne.

Boldogan éltek - 23. fejezet


Alig múlt reggel hét, amikor odaértek Windsor egyik eldugott részére. Gilbert leparkolt a bérelt Nissannal a Bexley Street mellett, majd körülnézett az utcán. Egyforma, kétszintes házak sorakoztak egymás mellett, előttük végig autók parkoltak, a járda mentén egy-egy csenevész fa törte csak meg az egyhangúságot. Gilbert kétkedve fordult a mellette ülő Alindához.
– Biztos vagy benne, hogy ide jött a barátnőd? Ez a hely nem túl barátságos – pillantott az egyik sorházból kialakított, lepukkant motelre, aminek a falát kopott festék és pár régi, szürkére fakult graffiti tarkította.

Boldogan éltek - 22. fejezet


Alinda feje annyira tele volt azzal, amit megtudott, hogy teljesen váratlanul érte Gilbert ölelése. Egy pillanatra megdermedt, amikor megérezte maga körül a férfi kezét, aztán elernyedt, és belesimult Gilbert karjaiba. Beburkolta a férfi illata, inge az arcához simult, és csak ekkor ébredt rá, hogy folynak a könnyei. Azonnal zavarba jött, és el akart húzódni, de mielőtt mozdulhatott volna, Gilbert elengedte. Biztos megelégelte a bőgést meg hogy eláztatja a ruháját... Alinda érezte, hogy az arca felforrósodik a szégyentől.

Rózsakő – A háttér: Küzdősportok



Szeretek alaposan utánajárni mindennek. Egyrészt azért, hogy ne írjak hülyeséget, másrészt pedig amiatt, mert nagyon élvezem a kutatómunkát. Rengeteg érdekes információra bukkantam már így, ám ezeknek csak a töredéke került bele a könyvekbe. A többiről viszont itt a blogon fogok néhány bejegyzést írni. Hátha ti is izgalmasnak találjátok egyik-másik témát.

Boldogan éltek - 21. fejezet


Gilbert hiába ment be korán az intézetbe, és zárkózott be az irodájába, alig félóra múlva türelmetlen kopogtatás dörrent az ajtaján. Jócskán a munkaidő kezdete előtt. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy úgy tesz, mintha nem lenne bent, de aztán győzött az udvariassága. Lekapcsolta a kijelzőt, amin Brian Sanderson anyagát nézegette, aztán mélyet sóhajtva az ajtóhoz ment, és kitárta.
A küszöbön Richard Hoggarth állt, és a szeme alatti árkokból ítélve nem sokat aludt az éjszaka. Összeszorított szájjal bemasírozott az irodába, aztán visszanézett, és az ajtóra biccentett.
– Azt csukja be! – vakkantotta. – Nem hiányzik, hogy bárki meghalljon minket.

Lowdeni boszorkányhajsza - beleolvasó - 2. rész

Tristan beült a fekete Subaru Imprezába, és bevágta az ajtót. Ez a szolgálati autó nagy előrelépést jelentett a leharcolt Volkswagen Golfhoz képest, amit Londonban használt, és ez volt nagyjából az egyetlen előnye a skóciai áthelyezésnek. Meg persze a Felföld közelsége. Tristan szerette a hegyeket; a kopárnak és egyhangúnak tűnő sziklákat, amik valójában ezerféle színben pompáztak, és mindig tudtak meglepetéssel szolgálni.

Betelefonált az őrsre, és megtudta, hogy Daniel Baker Dalgety Bayben lakik, úgy egyórányira Edinburghtől, viszont a városban dolgozik, egy utazási irodánál a központban. Megnézte a neten a nyitvatartást, és úgy döntött, hogy először odamegy. Egy próbát megér, hátha ott találja Bakert. Ha meg nem, legalább megtud róla pár dolgot.

Boldogan éltek - 20. fejezet


Alinda képtelen volt a tanár szavaira figyelni. Csak ült a padban, ujjai között egy tollat morzsolgatott, és bámult előre, ám az előadó helyett Kerryt és Briant látta, ahogy egymás mellett állnak az esküvőjükön.
Atyaég, csak alig néhány hete házasodtak össze! Milyen boldog volt aznap Kerry! És Brian máskor fagyos tekintete is olyan melegnek tűnt, még mosolygott is. Alinda meg is lepődött, mert mindig túl ridegnek gondolta a férfit, akit az észérvek irányítanak, és sosem enged meg magának olyan gyengeséget, mint az érzelmek. De az esküvőjük napján Brian nem ilyennek tűnt, és akkor Alinda egészen megnyugodott, hogy Kerry mégis jó döntést hozott.

Boldogan éltek - 19. fejezet


Gilbert rémálomból ébredt, valamikor hajnalban. A szíve úgy dübörgött, mint egy légkalapács, az átizzadt takaró fojtogatóan tapadt a testére. Lehámozta magáról, és kievickélt az ágy szélére.
Csupasz talpa alatt a padló hűvös volt, és a szoba levegője is, de alig vette észre, hogy didereg. A fejében még mindig az álomképek villództak. Látta az anyját, ahogy rémülten megdermed, amikor esténként nyílik a bejárati ajtó. És látta magát, ahogy behúzódik a szobájába, és néha még a kezét is a fülére szorítja, hogy ne is hallja, mi folyik odakint. A jól ismert szégyen keserűen marta a torkát.

Boldogan éltek - 18. fejezet


Alinda hátán még akkor is futkározott a hideg, amikor beültek a taxiba, és elindultak hazafelé. Bár nem nézett hátra, mégis minden sejtjében érezte, hogy Grey nyomozó egészen addig bámult utánuk a járda széléről, amíg el nem tűntek a szeme elől.
– Kerryt gyanúsítja, igaz? – lehelte a szavakat, a mellette ülő Gilbertre pillantva. Ha ennél hangosabban mondaná ki, az már túl… megmásíthatatlan lenne.
– Igen. – Gilbert homloka mély ráncokba gyűrődött. – És attól tartok, azt hiszi, hogy maga tudja, hol van a barátnője, csak nem akarja elmondani.

Könyvajánló – Gregg Hurwitz: Az Árva (Orphan X 1.)

Újabb kedvenc könyvet avattam, ami ismét egy sorozat első része. Ezúttal thrilleres hangulatú krimi, kemény akcióval, kicsit képregényes háttérrel, rengeteg tesztoszteronnal és kütyüvel. Romantikát viszont csak nagyon apró nyomokban tartalmaz, ami jól is van így. Első olvasásom a Fumax kiadótól, de biztosan nem az utolsó. Lássuk, mivel fogott meg ennyire X Árva, vagyis Evan Smoak!


Boldogan éltek - 17. fejezet


Grey nyomozó egérszeme szigorúan villant Alindára, de a pillantása csak egy másodpercig időzött el a nőn, aztán azonnal Gilberthez fordult.
– Pontosan mit is keresnek itt, dr. Barlow? – kérdezte.
– A feleségem egy ideje nem hallott a barátnőjéről, és aggódott, hogy valami baja történt. Eljöttünk megnézni, hogy minden rendben van-e vele.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 9. rész


Pár hosszúra nyúló, teljesen felesleges rendezgetéssel töltött perc múlva Tibi, a másik felszolgáló jött oda hozzájuk.
– Biztos, hogy mindketten kellünk, Flóra? ‒ kérdezte, a pultnak támaszkodva. ‒ Ha nem, akkor elhúznék. A banda próbálna, és csak én hiányzom.
– Menj nyugodtan! – biccentett Flóra.
– Kösz! – villantott rá a férfi egy mosolyt, közben már le is vette magáról a kötényét, és meglazította a nyakkendőjét. – Szombat este fellépünk a repülőnapon. Eljössz?

Boldogan éltek - 16. fejezet


Kerry és Brian az East Barnetben laktak, ahol utcákon keresztül ugyanolyan jól karbantartott, kétszintes sorházak álltak, előttük pedig csupa csillogóan tisztára mosott, drága autó.
– Köszönöm, hogy emiatt kivett egy szabadnapot – mosolygott fel Alinda Gilbertre.
– Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára szabadságon, épp ideje már – felelte a férfi. Ugyanúgy farmert viselt, mint vasárnap a parkban, és sötét hajába belekócolt a fel-feltámadó szellő. Alindának tetszett a látvány. Az pedig, hogy Gilbert felajánlotta a segítségét, megmelengette a szívét.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 8. rész


Elmúlt este tíz, mire Flóra hazaért. Első útja a fürdőszobába vezetett, és engedett magának egy teli kád vizet. A talpa veszettül fájt a sok járkálástól, a karjait pedig alig érezte a nehéz tálcák cipelésétől. Érthető, nincs hozzászokva a felszolgáláshoz, általában a laptop felett görnyedve tölti a napjait.
Gyorsan ledobálta magáról a ruhákat és elégedetten sóhajtva merült el a habos vízben, ám még a forró fürdő és a kellemes rózsaillat sem tudta megnyugtatni. Újvári szavai jártak az eszében. Szerette volna azt hinni, hogy az egész egy borzalmas félreértés, de az ajtókat valóban nem törték fel. Az egyetlen magyarázat, amit a főhadnagy is említett: a gyilkosnak kulcsa volt a kávézóhoz. Flórát a gondolattól is kirázta a hideg. Egész nap árgus szemekkel figyelte apja alkalmazottait, hátha tesznek vagy mondanak valami gyanúsat, és közben rettentően kínosan érezte magát. Hisz’ ezer éve ismerte mind az ötüket! Hogy is feltételezhet róluk ilyen szörnyűséget?!

Az én történetem - A magánkiadás

Az utóbbi napokban több helyen is láttam olyan felszólalásokat, hogy ha az író fizet a kiadásért (ez a magánkiadás), akkor a műve csakis szar lehet, hisz nem kellett egy hagyományos kiadónak sem. Szerintem ezt így nem lehet kijelenteni. Nem minden magánkiadásban megjelent regény rossz, és nem minden hagyományos kiadású könyv jó. A világ nem ennyire fekete-fehér. Árnyalatok vannak, egyéni írói utak vannak. Butaság minden könyvet és minden írót egy kalap alá venni. Hadd meséljem el az én történetemet!


Boldogan éltek - 15. fejezet


Gilbert üresen találta a lakást, amikor hétfőn hazaért a munkából. Egy pillanatra belémart a csalódottság, de aztán figyelmeztette magát, hogy Alinda múlt héten is mindig későn ért haza. Bár Gilbert meg volt győződve róla, hogy szándékosan, és a hétvége után abban reménykedett, hogy a nő nem fogja kerülni. Talán tévedett.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 7. rész


Flóra egy üres kávéspoharakkal megpakolt tálcát vitt vissza a pulthoz, Ben elköszönt Stellától és odament hozzá. Úgy tűnt, Flóra sem örül jobban a felbukkanásának, mint az előbb Stella. Homlokráncolva figyelte, ahogy Ben a pultra könyököl, és el sem mosolyodott közben.
– Hogy bírod a zűrzavart? – kérdezte tőle Ben.
– A vendégekkel nincs gond, csak az újságírókkal – húzta el Flóra a száját. – Folyton kérdésekkel bombáznak, és nem értik meg, hogy ha tudnék, se mondhatnék semmit.
– Végül is ez a munkájuk. De ezzel te is tisztában vagy, nem? Hallottam, hogy firkász lettél.
– Csak voltam. Egy női magazinnak írtam cikkeket, az azért teljesen más. Például soha nem zaklattam senkit a kérdéseimmel.

Boldogan éltek - 14. fejezet


Alinda nem emlékezett rá, mikor érezte magát utoljára ilyen felhőtlenül. A Hyde park mellett ebédeltek, egy apró pubban, aminek sötétbarna asztalai voltak, sötétbarna faborítása, és a kinti napfény alig szökött be az ablakokon. Mégsem tűnt komornak a hely, inkább hangulatosnak. A steak mellé egy-egy pohár sört is megittak, Alinda érezte, hogy az alkohol felmelegíti a gyomrát és elzsongítja az érzékeit.
Ebéd után a parkba mentek. A pázsit ragyogott a napsütésben, a levegő megtelt a tavasz illataival. Némelyik fa még csak most virágzott, rózsaszín és hófehér köntöst öltve, mások lombjain már előbújtak az élénkzöld levelek. Alinda magába szívta a látványt, az ujjai szinte bizseregtek az ecsetei és a festékes tubusai után.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 6. rész


Ben leült az íróasztala mögé, bekapcsolta a laptopot és átböngészett minden cikket, amit a gyilkosságról talált. Míg az előző esti rövid jelentés nem említett helyszínt, a vasárnap megjelenő írásokban egymás után tűnt fel az Ambrózia neve. Valaki még egy fényképet is készített a bejáratról, amin ott díszelgett a felirat, hogy aznap délelőtt a kávézó zárva tart.
Ben az órára pillantott. Elmúlt délután négy, talán ideje lenne egy újabb látogatást tennie az Ambróziában, hátha Flórát már kellően felbosszantották a firkászok ahhoz, hogy hajlandó legyen megfontolni az ajánlatát.

Boldgan éltek - 13. fejezet


Gilbert vasárnap reggel különös nyugalommal ébredt. Hetek óta nem érzett ilyet, sőt, ha teljesen őszinte akart lenni saját magával, évek óta. Azóta nem, hogy a volt felesége lelépett a szomszéddal. Szerette a munkáját, szeretett eltemetkezni benne, de az csupán elégedettséget nyújtott, néha örömöt is, ilyen békés nyugalmat sosem. A közösen töltött idő Alindával viszont igen.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 5. rész


– Te meg mi a francot művelsz?! – üvöltötte az edző, amikor Ben az ellenfele egyetlen jól irányzott ütésétől elterült a padlón, aznap már sokadszorra.
Az edzések mindig kemények voltak, és ha az ember nem akarta, hogy péppé verjék, muszáj volt fejben is ott lenni, nem csak testben, ám ez jelenleg igencsak nehezére esett Bennek.

Boldogan éltek - 12. fejezet


Alinda ingerülten bámulta a Diszkoszvető erőt sugárzó alakját, majd pillantása a szobor jóvágású arcára kúszott. A markáns, faragott vonásokról könnyedén le lehetett olvasni a mély koncentrációt, és ettől Alinda csak még bosszúsabb lett.
Egy szobor is jobban tud összpontosítani nála, mekkora szégyen! Itt csücsül két órája, de egyetlen értékelhető rajzot sem sikerült összehoznia.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 4. rész


Gréta rátenyerelt a dudára, de a fülében dübörgő vértől alig hallott valamit a tülkölésből. A gyalogos viszont észrevette a veszélyt és hátraugrott. Az autó tovább csúszott a parkoló belseje felé, Gréta kétségbeesetten taposta a féket. Végül az alacsony padka állította meg. A Volkswagen zökkent egyet, az orra csikorogva futott fel a járdára, aztán a motor köhögő hangot hallatva lefulladt.

Boldogan éltek - 11. fejezet


Gilbert arra ébredt, hogy veszettül fáj a feje. Hunyorogva kinyitotta a szemét, majd gyorsan újra összezárta, amikor a függöny résein beszökő napfény az arcába tűzött. Le kellene szoknia arról, hogy hajnalig dolgozik! De valamivel muszáj elterelnie a figyelmét a szomszéd szobában alvó feleségéről, és a munka tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Persze ez sem volt tökéletes, a vékony falon átszűrődtek a zajok. Gilbert minden este hallotta, ahogy Alinda léptei alatt megnyikordul a fapadló, ahogy a rugók panaszosan felnyögnek, amikor a nő ledől az ágyra. Nehezére esett nem elképzelnie Alindát ugyanabban a trikóban és nadrágban, amit első reggel viselt a fürdőszobai találkozásukkor. A vékony trikó nem sok mindent bízott a képzeletre, és Gilbert pontosan fel tudta idézni a nő keskeny vállát, apró mellét, és… Nem! Erre még csak gondolnia sem szabad!

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 3. rész


– Hogy mi történt?! – kiáltott Liza.
Flóra eltartotta a fülétől a telefont. Túl keveset aludt éjszaka ahhoz, hogy teljes hangerőn hallgassa Liza sápítozását.
– Nem kell így kiabálni – mondta, amikor a barátnője abbahagyta a sopánkodást. – Nem én öltem meg azt a hapsit, csak megtaláltam a holttestét.

Boldogan éltek - 10. fejezet


 Eltelt egy hét, és Alindának kialakult a napi rutinja. Megfigyelte, mikor kel Gilbert, és szándékosan fél órával korábbra állította be saját ébresztőjét. Így volt ideje lezuhanyozni, és még a reggeli kávéját is meg tudta inni, aztán amikor meghallotta a mozgolódást a férfi szobája felől, gyorsan kiiszkolt a lakásból. Egész nap az egyetemen maradt, még órák után is a könyvtárban ücsörgött, és ott próbált tanulni. Csak későn ért haza. Olyankor Gilbert már visszahúzódott a nappaliba, általában a sarokban álló íróasztalnál ült, valószínűleg dolgozott, bár Alinda nem volt biztos benne, és nem is igazán érdekelte. Csak az számított, hogy egyedül vacsorázhatott az apró konyhában, és utána sem kellett egy köszönésen kívül több szót váltania Gilberttel.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.) beleolvasó - 2. rész


A magánnyomozó iroda egy elhagyatott gyárépület és néhány használaton kívüli garázs szomszédságában állt. Lepusztult hely volt, de Ben nem bánta. A kuncsaftok könnyebben betértek, ha látták, hogy nincsenek leskelődő szomszédok. A diszkréció alapvető fontosságú ebben a szakmában.
A bejárat előtt hagyta a motort, bement, és az egyik fogasra dobta a dzsekijét. Az irodát csak egy ajtó választotta el az apró, szoba-konyhás lakástól, és ez jól is jött, amikor késő estig húzódott a munka. Most viszont az üres helyiség csupán arra emlékeztette, hogy nincs egyetlen megbízása sem.

Boldogan éltek - 9. fejezet


A fürdőszobából kihallatszott a zuhany csobogása, és Gilbert meg mert volna esküdni rá, hogy még Alinda tusfürdőjének az illatát is érzi, pedig a két csukott ajtón keresztül ez lehetetlennek tűnt. Az édes, barackos aroma mégis az orrába kúszott, ugyanúgy, mint előző este, amikor lefekvés előtt elmentek egymás mellett a folyosón.
– A fenébe! – Gilbert felmordult, amikor észrevette, hogy félregombolta az ingét. Nem hagyhatja, hogy a nő ilyen könnyedén a bőre alá férkőzzön!

Könyvajánló - L. J. Ross: A szent sziget (Ryan főfelügyelő 1.)


Gyengéim a romantikus krimik, bár szerintem ez már rég kiderült. Folyamatosan keresem az ilyen zsánerű regényeket, és mindig megörülök, amikor rábukkanok egy kivételesen jó könyvre. A szent sziget épp ilyen. Megvan benne minden összetevő, ami kell: hátborzongató bűntény, izgalmas nyomozás, mindenre elszánt nyomozó és a számomra elengedhetetlen szerelmi szál.


Boldogan éltek - 8. fejezet


A mobil ébresztője hangosan megcsördült. Alinda vakon nyúlt a telefonért, de csak a levegőt tapogatta. Kinyitotta a szemét, ami szúrt és égett, majd körbepislogott, az éjjeli szekrénynek azonban hűlt helye volt. Az egyre vadabbul zajongó mobil ott feküdt a nagy franciaágy mellett, a szürkéskék szőnyegen, és Alinda alvástól ködös agyán végigszaladt az előző nap összes eseménye.

Boldogan éltek - 7. fejezet


Gilbert kinyitotta a bejárati ajtót Alinda előtt, és nézte, ahogy a nő egy pillanatra tétovázik, majd mély levegőt véve átlép a küszöbön. Mintha medvebarlangba sétálna. Vagy csapdába... és ez a gondolat nem javított Gilbert hangulatán.
Amíg a taxiban ültek, Alinda olyan messzire húzódott tőle, amennyire az ülés engedte, és egyetlen szót sem szólt, csak bámult ki az esőáztatta ablakon. Gilbert azon tanakodott, vajon a nő miért akart hozzá jönni, ha ennyire nem bír egy légtérben lenni vele. Milyen szörnyű helyzet lehetett az, ami elől belemenekült egy elsietett, érzelemmentes házasságba?

Boldogan éltek - 6. fejezet


Alinda megtorpant a hatalmas, barnatéglás épület előtt. A szíve fájdalmasan dörömbölt a mellkasában, a szája olyan száraz volt, mintha fűrészport nyelt volna.
– Kerry, biztos helyes, amit teszek? – nézett kétségbeesetten a barátnőjére.
– Hogy férjhez mész? – Kerry felhúzta a szemöldökét, és még el is fintorodott. – Ha nem tűnt volna fel, Ali, ebben a szép új világban nem mi döntünk a házasságról – jegyezte meg keserűen.

Boldogan éltek - 5. fejezet


Az apró, camdeni kávézóban alig lézengett valaki, amikor Gilbert belépett. Kért egy kávét a fényes mahagóni pultnál, aztán leült a bejárattal szemközti asztalhoz. A csúf, sötétzöld bőrfotel túl alacsony volt, ki kellett nyújtania a lábát, közben türelmetlenül dobolt ujjával a poharán. Pedig ő érkezett előbb, nem a lány késett, mégis elöntötte az ingerültség.

Boldogan éltek - 4. fejezet


Alinda a jelenkori művészet szemináriumon ült, amikor megjött az email. A mobilja halkan rezgett, és felvillant a feladó neve: Népességfogyási Intézet.
 Nagyot nyelt, és lefelé fordította a padon a telefont.
 Csak három hét telt el azóta, hogy kitöltötte a kérdőívet, majd elküldte a jelentkezést. És egy hét, hogy bent járt a vizsgálaton és az elbeszélgetésen. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan jelentkeznek.

Boldogan éltek - 3. fejezet


Gilbert döbbenten bámult a kijelzőre. Amikor belekukkantott a frissen beérkezett jelentkezésekbe, fogalma sem volt róla, hogy az exfeleségét is köztük találja. Anne Black. Ezek szerint újra a leánykori nevét használja, Gilbert gyomra fájdalmasan összeszorult. Mi másra is számított? Hisz már jó pár hónapja elváltak.

Boldogan éltek - 2. fejezet


– Tényleg sajnálom! – Stephanie Landon professzor magas homloka sűrű ráncokba szaladt, ahogy a katedra mögül Alindára nézett. – És ne higgye, hogy nem voltunk megelégedve a munkájával, csak... – Dühösen fújt, aztán körülnézett a diákoktól hemzsegő tanteremben, és lehalkított hangon folytatta. – Tudja, az új adminisztrátor a dékán lányának a barátnője. Nem mondhattunk neki nemet, két diákmunkás pedig nem fér bele a költségvetésbe.

Boldogan éltek - 1. fejezet


 Gilbert az íróasztala előtt ülő, idős nyomozóra pillantott. A férfi mintha kényelmetlenül feszengett volna a székben, tekintete ide-oda reppent az iroda berendezésén. Először a falra szerelt kijelzőket vette szemügyre, aztán a sarokban árválkodó fémszekrénykét, végül az ablakpárkányon kókadozó páfrányt.
 Gilbert megköszörülte a torkát, és a nyomozó ettől nyomban felé kapta a fejét.

Boldogan éltek - Prológus

Angliában, a nem is olyan távoli jövőben drasztikusan lecsökkent a születések száma. A kormány bevezeti azt a házassági rendeletet, amit a tudós, Dr. Gilbert Barlow dolgozott ki, a férfit pedig kinevezi az újonnan alakult Népességfogyási Intézet élére. Az állami párválasztó azonban nem biztos, hogy jól működik. Furcsa baleset történik, amit további halálesetek követnek. Lehet, hogy a tudomány sem megoldás mindenre? Gilbert a saját bőrén kénytelen megtapasztalni a rendelet hátulütőit.
Vajon ő és újdonsült felesége, Alinda közelebb tudnak kerülni egymáshoz? Lehet boldog jövőjük egy olyan világban, ahol a házasság nem  a kölcsönös szerelmen, hanem tudományos számításokon és orvosi vizsgálatokon múlik? És rá tudnak jönni arra, hogy mi vagy ki áll a furcsa halálesetek mögött?


 A sötét szobában csak körvonalak látszódtak; Marcy ügyelt rá, hogy minden este gondosan behúzza a függönyöket. Így a férfi csak egy árnyéknak tűnt, amikor belépett az ajtón.
– Ébren vagy? – kérdezte, de Marcy összeszorította a száját, és görcsösen markolta a takarót.
 Talán békén hagyja, ha azt hiszi, hogy alszik. Eddig sikerült távol tartania magától, de kezdett kifogyni az indokokból. Aznap este nem jutott eszébe más, hát alvást színlelt.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.) beleolvasó - 1. rész

Amikor azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartanod magad, a következmények beláthatatlanok...
Flóra házassága romokban, és a katasztrófát azzal tetézi, hogy a munkahelyén is felmond. Valóságos megváltás, mikor az apja hazahívja Rózsakőre, hogy távollétében felügyelje a családi kávézót, az Ambróziát. Ám néhány nap a békés kisvárosban, és Flóra élete ismét fenekestül felfordul. Holttestre bukkan az Ambróziában, és kénytelen a helyi magánnyomozó, Ben segítségét kérni, pedig semmi szüksége egy újabb megbízhatatlan nőcsábászra.
Ben élete egykor a bulizás és a nők körül forgott, de kimászott a gödörből, megnyitotta magánnyomozó irodáját. Most mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezte. Nem válogathat a megbízások között, pedig Flórát jobb lenne messzire elkerülnie. Közös nyomozásba kezdenek, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz, a kalandok során pedig csak egymásra és kissé bolondos barátaikra számíthatnak.

Sikerül ép bőrrel megoldaniuk a rejtélyt, ami Rózsakő legmagasabb szintjeire is felgyűrűzik? És vajon hová vezet az egymás iránt érzett szenvedélyük, amit egyre nehezebben tudnak kordában tartani?


Nyári kaland




– Nem kövérít? – kérdezte aggodalmasan az agár vékonyságú nő, és hol jobbra, hol balra fordult a tükör előtt, kritikusan szemlélve lapos fenekét.
Mira saját, gömbölyű hátsó felére gondolt, majd kényszeredetten elmosolyodott. – Csodásan áll magán ez a rövidnadrág, hölgyem!
– Biztos benne? Mintha itt oldalt kiemelné a hájamat...
– Dehogy, tökéletesen fest! – bizonygatta Mira. A szájába kellett harapnia, nehogy elküldje a nőt egy zsíros ebédre vagy pszichológushoz a nyilvánvaló testképzavara miatt.

Legnépszerűbb bejegyzések